MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt, hogy parlamenti törvény készül a munkaügyi ellenőrzésről, a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében üdvözöljük. A Fidesz - korábban is, most is - kisebb, mértéktartó, de hatékonyabb államot akar. Egyetértünk tehát azzal, hogy az állam köteles gondoskodni a jogszabályok tiszteletben tartásáról, elő kell segítenie azok érvényesülését.
Az, amit ma vadkapitalizmusnak szokás nevezni, az a munka világában zavaros, nehezen áttekinthető szabályozást jelent, önkényes, a nyers erő alkalmazásán alapuló értékérvényesítést a munkaadó és a munkavállaló viszonyában, kiszámítható tárgyalópartnerek és ténylegesen érvényesülni képes megállapodások hiányát a társadalmi párbeszédben, és a munkavégzésre, munkavédelemre, foglalkoztatási szabályokra, társadalombiztosításra vonatkozó állami normák folyamatos megszegését a munkavégzésben, a munkáltató és a munkavállaló kapcsolatában.
Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet senkinek sem jó. Pontosabban ideig-óráig azoknak az érdekét szolgálja, akik zavarosban halászva építgetik jövőbeli lehetőségeiket. Az államnak számos területen van tennivalója a helyzet megváltoztatása érdekében, és ebbe a körbe kétségtelenül beleillik a munkaügyi ellenőrzések szabályozásáról szóló mostani törvényjavaslat is.
A Fidesz eddig minden egyes alkalommal - amikor ez szóba került - támogatta az előbb említett szándékot. Most sincs ez másként. Sajnos azonban megint az történik, amit annyira megszoktunk már a Horn-Kuncze kormánytól, nevezetesen az, hogy a jó elképzelések és kezdeményezések is koncepciótlanul, kapkodva - finoman szólva gyenge színvonalon - kerülnek elénk.
A kormány évek óta halogatta a munkaügyi ellenőrzés szerepének átgondolását, a szervezet megerősítését, a szabályok újrafogalmazását. E mulasztását most is csak részben pótolta, és alapvetően a Horn miniszterelnök úr által meghirdetett feketegazdaság elleni keresztes hadjárat keretében, a propaganda igényelte keretekben láthat csupán lehetőséget az úgymond jól eladható lépések támogatására. A Bokros-csomagot követő lázas kapkodásban megszületett elgondolás az ellenőrzésnek azt az oldalait domborítja ki, amelyekben a legkevesebb előrelépést várhatunk. Nem gondolhatjuk ugyanis komolyan, hogy a feketegazdaság visszaszorításához az adminisztratív szabályok szaporítása, és ami ebből egyenesen következik, a szabályok ellenőrzését végző bürokrácia növelése a legmegfelelőbb út.
Konkrétan szólva kifogásoljuk azt, hogy Magyarország máig nem ratifikálta a munkaügyi igazgatásra vonatkozó nemzetközi egyezményeket, így az e körbe tartozó ILO 81-es számú egyezményt a munkaügyi felügyeletről, a 129-es számú egyezményt a munkaügyi felügyeletről a mezőgazdaságban, és a hozzájuk tartozó ajánlásokat sem.
A jelenleg előttünk lévő törvény nem ellentétes ezekkel a normákkal, viszont számos ponton szűkebb azoknál. Szerencsésebbnek tartottuk volna, ha az előbbi nemzetközi egyezmények ratifikálására került volna sor először, majd ezzel összhangban került volna sor a törvényi beterjesztésre is.
Másodsorban. Konkrétan is kifogásoljuk, hogy a feketegazdaság elleni keresztes háborúban eltervezett bürokratikus kötelmek ellenőrzésére a jelenlegi apparátus nincs felkészülve. Eddig az ellenőrzésnek nagy része munkavédelmi, munkabiztonsági tárgyú volt, és a munkaügyi ellenőrzésekről is úgy nyilatkoztak, hogy azok csekély száma hosszadalmas és bonyolult eljárásokat takar.
Harmadsorban a problémát érzékelte az előterjesztő is. Ennek tudható be a hevenyészett költséghatékonyság-számítás, amelyet e javaslathoz mellékeltek. Nem tudjuk azonban, hogy az új feladatra honnan kerül nagy hirtelenjében kétszáz új ember, mennyi ideig tart ezek kiképzése, nem világos, hogy a mellékelt költséghaszon-számítás tartalmazza-e ezek költségét.
Nem világos a közölt összegek költségvetési forrása sem. Talán csak nem a munkanélküliek ellátására vagy az aktív foglalkoztatáspolitikára szánt összegeket kívánja megcsapolni a kormány ennek fedezésére? Természetesen, ahogy szokás, mindezt a Munkaerőpiaci Tanács előzetes hozzájárulása nélkül. Sokszor, sok alkalommal elmondtuk már, hogy nem támogatjuk ezen összevont alap kialakítását, elsősorban azért, mert kevésbé teszi átláthatóvá a pénzek elköltését, és ráadásul azzal, hogy minden feladatot, minden pénzkihatást ebbe a Munkaerőpiaci Alapba próbál szembeállítani, azzal egyértelműen tovább növeli az évi munkaköltségeket, és egy átláthatatlan, bizonytalan és munkanélküliséget gerjesztő helyzetet eredményez.
Helyeseljük azonban azt az elgondolást, hogy az esetleges bevételek - hiszik, hogy látjuk, emlékszünk még a tavalyi költséghaszon-számításokra a társadalombiztosítási kintlevőségekkel kapcsolatosan - az évek óta csökkenő foglalkoztatáspolitikai pénzeket szaporítsák, tehát ezzel a szándékkal egyetértünk, de határozottan az ellen vagyunk, hogy a munkanélküliek pénzét az állami bürokrácia hizlalására fordítsuk.
Összességében ezt a törvényjavaslatot a feketegazdasággal kapcsolatosan egy szükséges lépésnek látjuk, ennek a szabályozási részleteivel zömében egyetértünk, s ugyanakkor támogatjuk a miniszter úrnak azt az elgondolását, amit az expozéban kifejtett, nevezetesen, hogy adócsökkentéssel, az évi munkaköltségek csökkentésével ösztönözni kell a feketemunka visszaszorítását, tehát a feketemunkára való késztetést és érdekeltséget.
Remélem, hogy később, a viták során az általunk elmondott kifogásokat a minisztérium képviselői részben, legalább részben méltányolni tudják, és amennyiben ez így lesz, akkor a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatni fogja azt a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
