DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A mai Világgazdaságban jelent meg az a hír, amire ön hivatkozik, és ennek a hírnek az az alapja, hogy a legfőbb ügyész megbízása alapján készült egy elemzés, amelyet ma délelőtt kaptam kézhez. Az elemzés több mint 30 oldal, nyilvánvaló, hogy teljes részleteiben a következtetéseket most nem tudom önnel megosztani.
(14.00)
A bűnüldözési igény érvényesítésének azonban nem az igazságügy-miniszter elsősorban a letéteményese. Nyomozóhatóságok, ügyészség és a bíróság. A hír annyiban igaz, hogy valóban történt elévülés, ez az elévülés azonban nem új keletű jelenség. Szeretném önnek azokat az adatokat is elmondani, amely évekre visszamenőleg hasonló arányban, hasonló adatokat és hasonló tendenciát mutatnak, ami nyilván összefüggésben van a bíróságok túlterhelésével. Ebből következően 1993-ban 916, 1994-ben 1299 hasonló eset fordult elő. A következtetések számomra teljesen egyértelműek, ezt az összefoglalót meg kell ismertetni a megyei bíróságok elnökeivel és amit a bíróságokon belül lehet tenni, ezt meg kell tenni számukra. A másik lényeges következtetés, hogy sokkal jobb együttműködést kell kialakítani a bűnüldöző hatóságok, a nyomozóhatóság, az ügyészség és a bíróságok között.
Az anyagban nem tesznek különbséget egyébként az okok szubjektív és objektív eredői között, tehát nagyon nehéz oly módon elkülöníteni a választ, hogy melyek azok az esetek, amikor nem találták meg egyszerűen az elkövetőt és nem tudták, hogy hol lelhető fel, és ily módon évült el az ügy, vagy olyan alkalmak, esetek között, amikor valóban esetleg a rossz munkaszervezés következtében adódott elő ilyen jelenség. Kérem, ennyiben fogadja el a válaszomat. (Taps.)
