DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Mindenekelőtt szeretném jelezni, hogy a vitatott javaslat az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló törvény végrehajtásának a folyamatában keletkezett, az országos intézeteknél is szükséges kapacitáscsökkentés egyik változataként. Hiszen nem lehetséges, hogy a fővárosi átalakulás terheit kizárólag az önkormányzati intézmények viseljék. Ezen túlmenően régebb óta vizsgáljuk az intézeteinknél történő rekonstrukciók finanszírozásának lehetőségeit. A képviselő asszony által említett intézetek közül például az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben a tervezett rekonstrukció forrásigénye meghaladja az ötmilliárd forintot. A Sportkórház szintén megérett egy átfogó rekonstrukcióra, azonban az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet működése sem képzelhető el hosszabb távon fejlesztéses felújítás nélkül.
Tekintettel a forráshiányra, mérlegelnünk kell az említett rekonstrukcióra szoruló intézetek számára közös megoldási javaslat lehetőségét. Olyan megoldásét, amelyek finanszírozása a jelenlegi helyzetben nem elérhetetlen, az intézetek szakmai szervezeti önállósága megtartható és az egy telephelyen történő működtetés szakmai és gazdasági előnyei jobban kiaknázhatók. Szeretném hangsúlyozni, hogy a három intézet összevonása a végleges megoldási lehetőségek egyik változatát jelenti.
Ugyanakkor az 1996. évi LXIII. törvény végrehajtására készülve, konkrét javaslatot kellett megfogalmaznunk, hogy a kapacitáslekötési megállapodáshoz - mint fenntartó - a megfelelő ajánlatot időben elkészíthessük. Ezért nem hallgathattuk el az átalakulás lehetőségei közül a három intézet egy telephelyen történő elhelyezésének a tervét. Mert ha véka alá rejtettük volna elképzeléseinket, most minden bizonnyal az interpelláció arról szólna, hogy a tárca titkos módon, puccs-szerűen dönt intézetek sorsáról.
Tisztelt Országgyűlés! Anélkül, hogy a szakmai részletkérdésekkel terhelném képviselőtársaimat, hadd jegyezzem meg, hogy a rehabilitáció mindhárom intézet profiljában lényeges elem. Az átalakítással olyan intézmények kerülhetnek egymás mellé, amelyek szakfeladataik megoldása során széles körben azonos eszközrendszert is használnak. A népegészségügyi szempontból fontos mozgásszervi betegségek gyógyítása és rehabilitációja mindhárom intézmény alapfeladatai közé tartozik, ezzel természetesen nem szeretném tagadni a három szakmában megjelenő lényeges különbségeket sem. Az intézetek szakfeladatainak ellátásához az is indokolt, hogy olyan egyéb kiegészítő profilú osztályok működjenek, amelyek a szakirány szerinti működés komoly támogatói. Ez teljes profillal a három intézetnél külön-külön nem megoldható. Azonban az egy telephelyen történő működtetés esetén könnyebben megvalósítható.
Emellett a több telephely, illetőleg az indokolatlanul széttagolt pavilonrendszer lényegesen nagyobb költségigényű, mint az egy telephely, ahol a kiszolgáló egységek: konyha, mosoda és bizonyos diagnosztikus és terápiás eszközök kihasználtsága közösen hatékonyabban szervezhető meg. A költséghatékonyabb infrastruktúra működtetése a közvetlen betegellátásra fordítható források mértékének növelését teszi lehetővé.
Tisztelt Képviselő Asszony! Ismételten hangsúlyoznám, hogy a vizsgálat, az elemzés nem fejeződött be, jóllehet már a bejelentés előtt elkezdődött. Más lehetőségek is szóba jönnek, gondolok itt az irgalmas rend igényeire vagy a sportegészségügy közalapítványi szervezetbe történő vonására. Tehát ahogyan az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ülésén elhangzott, a miniszteri biztos koordinációjával folyik a döntés-előkészítés, az érvek és ellenérvek áttekintése.
Végül, ami a szakértelmet illeti, tisztelt képviselő asszony, ön igazán jól tudja, hogy itt messze nem csupán orvosszakmai szempontokról van szó. Megítélésem szerint a szakértelem ebben az esetben magában foglalja a szakmai és gazdasági racionalitás összhangjának megteremtésére, a konfliktuskezelésre, illetőleg a változékony környezethez való alkalmazkodás képességére, alkalmazkodásra irányuló képességet, és még sorolhatnám ezeket az elemeket. Én azt gondolom, hogy nálunk az egészségügyben is, de más területeken is sok szakértője van az időhúzásnak, a halogatásnak, de még a bűnbakkeresésnek is. Jó lenne, ha az említettek legalább a nehéz, de elkerülhetetlen feladatok végrehajtását menedzselő szakértőket nem járatnák le, és ebben kérem tisztelt képviselőtársaim segítségét.
Köszönöm. (Taps.)
