DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Bűnbánóan ismerjük be, de ez beismerés nélkül is tény marad, hogy az Országgyűlés társadalmi megítélése kedvezőtlen. És a közvélemény-kutatás népszerűségi táblázatán majdnem a kieső zónában helyezkedünk el. De ennek ellenére úgy érzem, hogy az Országgyűlés munkája országos jelentőségű, sőt, a részben a törvények következményeként növekvő társadalmi feszültség miatt rendkívüli ügy is, és éppen ezért napirend előtti felszólalás tárgya lehet. A halaszthatatlanságot pedig az indokolja, hogy ma kezdjük meg az őszi, a gyakorlati tapasztalatok szerint a tavaszinál mindig keményebb és nehezebb ülésszakot. A nyitógondolatok körében érdemes röviden, közelebbről megvizsgálni a népszerűség, de fogalmazzunk keményebben, a hitelvesztés valóságos okait. És ezeket ne fogjuk rá a külső körülményekre, hanem inkább próbáljuk keresni önmagunkban is. A közvélemény kétségtelenül tájékozatlan a bizottságokban folyó időigényes szakmai munkáról. Nem ismeri a képviselőket terhelő egyéb feladatokat, az előadásokat, konferenciákat, találkozókat és fogadóórákat. A televíziós közvetítés révén viszont látja az üres padsorokat, és joggal felhördül. Feltétlenül szigorítani kell a hiányzások utólagos igazolását, mert ezért a megválasztott képviselő elsődleges feladata, hogy részt vegyen a parlamenti döntésekben.
A külső és belső okok összefüggésében jelentkezik a feladatok megfogalmazása, vagyis a kormány által beterjesztett jogalkotási program. A jó molnár ismeri a malom teljesítőképességét, és nem akarja, hogy a túlterhelés összetörje a fogaskerekeket. A kormány azonban molnárnak sem bizonyul jónak, mert láthatóan nem ismeri a parlamenti gépezet áteresztőképességét. A bő három, három és fél hónapra 57 törvényjavaslat megtárgyalását és megszavazását kéri, amiből 31 az új törvény, 26 pedig a törvénymódosítások száma. A beterjesztett és beterjesztésre várók között 16 a minősítés szerint a nagy-, 22 a közepes és csupán 19 a kis terjedelmű. A felsorolásban nem szerepel az alkotmány, az összeférhetetlenségi törvény. Nem szerepelnek az országgyűlési határozatok. Persze lehet igényelni a hajnalig tartó ülésnapokat, csak akkor meg kell nézni a minőséget. Formálissá válik a jogalkotási program, ha kétszáz centiméter átugrását várjuk attól, aki a tapasztalatok szerint már százötven centiméternél leveri a lécet. Megkerülhetetlen, hogy ne ejtsünk néhány szót vitáink színvonaláról és a politikai kultúra változatlan hiányáról. A parlament kétségtelenül a szikrázó politikai viták színhelye is, de a szikra legyen szellemes és nem alantasan személyeskedő, még akkor is, ha a szellemeskedést egyesek olcsó poénkodásnak minősítik.
Ez a hely ugyan nem irodalmi szalon, ahol a résztvevők bájologva csevegnek, de azért vágóhíd sem, ahol a tagló a meggyőző érv.
Tisztelt Országgyűlés! Szépek és elbűvölőek az ellenzékkel való együttműködés szirénhangjai. De azért a kormányzó pártok végre belenyugvóan tudomásul vehetnék, hogy még nem találták fel, eddig legalább is, a kormánypárti ellenzéket. És ellenzékként mi szakmai érvekkel és alkotmányos eszközökkel ennek a kormánynak a megbuktatására törekszünk. Mindezt a társadalom érdekében tesszük, hogy megszabadítsuk a nadrágszíj szorításától, a torok fojtogatásától, és a sok nyelés mellett vehessen már végre lélegzetet is. Ugyanakkor a társadalom érdekében nem ellenezzük a gazdasági fellendülést és a szociális biztonságot szolgáló intézkedéseket, ha elvétve találkozunk ilyenekkel.
Tisztelt Országgyűlés! Tudjuk, hogy a jelenlegi parlamenti erőviszonyok miatt a kormány biztonságban van. De mi azt szeretnénk, ha a társadalom lenne biztonságban, és az Országgyűlés akkor szerezheti vissza a megroppant tekintélyét, ha a munkája során ezt az elvárást, vagyis a társadalom biztonságát teljesíti. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
