DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja nevében az őszi ülésszak első napján a parlament valamennyi képviselőjét és tisztségviselőjét tisztelettel üdvözlöm és köszöntöm. (Taps.)
Az ülésszak számára, azt hiszem, vitát képezhetően, de rengeteg olyan érdemi törvényjavaslat van, amelyeknek a zavartalan megvitatása mindannyiunk alapvető elemi érdeke. Nem mondhatjuk el magunkról azt, hogy túl jó előjelekkel indul ez az őszi ülésszak, mégis azt a reményemet ki kell fejeznem, hogy ebben az Országgyűlésben az előbb elhangzottakra is azért nem is reagáltam, mert önállóan erre a napirend előtti felszólalásra készültem.
Valóban, a Ház tekintélye érdekében és a magyar parlamentáris demokráciában elfoglalt helyének védelme érdekében feltétlenül szükség van, hogy egy olyan alapvető munkastílus alakuljon ki, amelyik a tekintélyt önmaga teremti meg maga számára, nem törvények vagy kényszerítő eszközök hatására. Nem szeretnék illúziókat kelteni a Ház tisztelt túloldalában, mi ellenzéki pártként valóban úgy ítéljük meg, hogy a kormány, nem a lehetőségekhez képest, jól vezeti ezt az országot. Alapvető problémáink és kritikáink vannak ebben az ügyben, és ezt ezen az őszi ülésszakon is el fogjuk mondani. Azt azonban előre határozottan szeretném jelezni, hogy a Magyar Demokrata Néppárt az egyet nem értését alapvetően szakmai érvekkel és a politikai vitákban anélkül szeretné érvényre juttatni, hogy ezzel a túloldalt minősítené, mert meg vagyunk győződve arról, hogy attól függetlenül, hogy mivel nem értünk egyet, a túloldal még nem szükségképpen és alapvetően hazaárulónak minősíthető társaság.
A másik oldalon azért is érdekesnek tartjuk ennek a kérdésnek a felvetését, mert régi történelmi hiba az ellenfélnek bizonyos szint alá szorítása, hiszen akkor már a következő választásokon a győzelem sem oly értékes. Emlékezzünk a rómaiakra, akik Hannibálról minden jót elmondtak, amit elmondhattak, hogy a hideget és a meleget egyformán tűri, mert "ily nagy ember fölött valamely diadalt aratni, az nagy dicsőség". Próbáljuk ezt a szemléletet ebben a Házban is érvényre juttatni!
Ellenzékiként valóban kemény kritikát ígérhetek. A társadalom számára azonban azt nem, hogy mindazokban az intézkedésekben, amelyekben mi a rendszerváltozás előrelépését és nem bizonyos kormányzati kérdéseknek téves felfogását látjuk, mi nem fogunk tudni olyan ígéretekkel előállni és hiú reményekkel, amelyeknek eredményeképpen a társadalomban olyan képzet alakul, hogy azok a kérdések is megkerülhetők, amelyek egyébként megkerülhetetlenek. Éppen a szocializmus lebontása érdekében.
Van azonban ebben az ügyben egy kérésünk is. Azt hiszem, hogy hozzátartozik a parlamentáris demokráciához, hogy a nekünk nem tetsző felszólalások, nem tetsző hangvétel is helyet kapjon, mert ezt talán mégsem a parlamentnek, hanem esetleg azoknak a lejáratását szolgálja csak, akik ezekkel az eszközökkel élnek. Ezért a magunk részéről nagyon kérjük a kormánypárti oldalt, hogy azokat a házszabály-módosítási kísérleteket, amelyek a visszaszorításra irányulnak, és amelyek elbuktak ugyan az előző ülésszak végén, ne melegítsék föl, mert ezzel olyan eredményt érnek el, amely nem a demokrácia oldaláról közelíti a megoldást és nem a normális hangvételt segíti elő.
Itt kell szóvá tennünk azt, amelyikről az előbb már szó esett, de mondjuk ki nyíltan, nem tartjuk szerencsésnek, és nagyon szeretnénk, ha felülvizsgálná a túloldal azt az újonnan meghonosítandó gyakorlatot, mely a lényeges törvényjavaslatok vitájában a vezérszónoki rendszer megszüntetésével az egy ló, egy liba, egy ellenzék, egy kormánypárt felszólalást hozza divatba. Ami azt jelenti, hogy úgy széttördeli, hogy a pártok véleménye a közvélemény előtt nem tud megjelenni, mert már senki nem tudja felfogni azt, hogy a nyolcadikként, kilencedikként, tizedikként megszólaló ellenzéki képviselő tulajdonképpen hova tartozik és mihez csatlakozik és mihez nem.
(10.50)
Ezért mi, azt hiszem, hogy joggal kérjük azt, hogy ebben az ügyben a kormányzati oldal tanúsítson önmérsékletet. A Magyar Demokrata Néppárt részéről viszont azt a gyakorlatot szeretném újra megerősíteni, amely például a napirend előtti felszólalások kétperces reagálásának nem-visszaélésszerű használatában van. A magunk részéről valóban akkor fogunk ezzel élni, ha rendkívüli vagy olyan természetű ügy, amelyik indokolja a felszólalást, de nem visszaélésszerűen, és azt hiszem, hogy ez a kölcsönös harmónia ebben az ügyben lehetővé teszi, hogy ami itt elhangzik, az valóban fontos ügy legyen, és a másik oldal is megfontolja, hogy erre hogyan reagáljon. Kívánok mindannyiuknak sikeres és a parlament tekintélyét helyreállító őszi munkálkodást! (Taps.)
