HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök, hogy a lakás-takarékpénztári törvény máris ilyen élénk vitákat vált ki ebben a Házban. (Taps a bal oldalon.) Úgy hiszem, hogy valóban méltó a figyelmünkre ez a törvény, hiszen több millió embert érint, és amennyiben képviselőtársaim, ha velem együtt járnak lakossági fórumokra, fogadóórákra, meghallgatják a választók véleményét, akkor tudják, hogy ez az egyik legfontosabb téma, ami választóinkat, az állampolgárokat érdekli. Jól tudjuk, kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt, hogy a mindennapokban, a hétköznapokban nagyon sok családban, nagyon sok rétegben kényszerűen kell megélni a gazdasági megszorításokat. Ilyen körülmények között még inkább felmerül annak a fontossága, hogyha már a jelenben, a mindennapokban sok mindenről le kell mondanunk, akkor legalább a jövőre készülhessünk, egy emelkedő jövőt építhessünk magunknak, és azt hiszem, hogy az egyének, a családok, és tágabban a magyar társadalom számára a lakásépítés a jövőre való felkészülés egyik legfontosabb formája.
Ilyen értelemben üdvözölni kell minden olyan törvényjavaslatot, minden olyan kormányzati vagy önkormányzati kezdeményezést, amely a magyar lakásállományt részint mennyiségileg növeli, részint minőségileg javítja. Ez a törvényjavaslat, amelyik most elénk került, a lakás-takarékpénztárról szóló törvényjavaslat mind a két feltételnek megfelel, hiszen egyaránt járul ahhoz hozzá, hogy több lakás épüljön a jövőben és természetesen ahhoz is, hogy a meglevő lakásokat, illetve házakat, társasházakat, családi és szövetkezeti tulajdonú lakásokat fel lehessen újítani.
Én elsősorban nem az új lakások építéséről, illetve a lakás-takarékpénztáraknak az új lakások építésében való fontos szerepéről szeretnék beszélni, hanem a már meglevő lakás- és házállomány felújításáról, illetve arról, hogy a lakás-takarékpénztár ezt is lehetővé teszi.
Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert ennek a törvénynek különböző fázisait ismertük meg az előkészítő viták során, a minisztériumi előkészítés során, és voltak olyan változatok, amelyekben tudomásom szerint nem szerepelt ilyen hangsúllyal a lakások, társasházak felújításának a támogatása. Ez a törvény abban a formában, amiben elénk került - és mindenképpen üdvözlendő, hogy elénk került - egyformán tartalmazza a családi ház, a lakásszövetkezeti lakás és ház, tehát lakásszövetkezeti ház, valamint a társasházi lakás és társasház felújításának és korszerűsítésének támogatását.
(16.40)
Kevés ennél fontosabb cél van ebben az országban, hiszen egész városnegyedekben éktelenkednek még második világháborús sebek, némi iróniával - keserű iróniával - azt is mondhatnánk, hogy a második világháborús külföldi filmek jó részét azért forgatják Budapesten, mert itt különösebb beavatkozás nélkül sikerül előállítani azt a külső környezetet, amely a háborús sérüléseket mutatja a szerencsésebb országok mozinézőinek, és természetesen azt is őszintén el kell mondani, hogy az elmúlt negyven év lakásgazdálkodása, sajnos, egyáltalán nem segítette az otthonok - és elsősorban a bérházaknak - karbantartását, felújítását. Egy mechanikus szemlélet érvényesült az államszocializmus éveiben, az új lakások építését pártolták, de a meglevő lakásállomány felújítását, karbantartását nem kísérték figyelemmel, és ennek az eredménye az, amit a fővárosban, de sok vidéki városban is láthatunk. Ilyen értelemben tehát nagyon hasznos, hogy ez az új törvény a házak felújítását, korszerűsítését is támogatja.
Ugyanakkor őszintén meg kell mondani - s e tekintetben további kemény munkára sarkallnám a kormányt -, hogy a társasházi tulajdonosok közös tulajdonában levő épületrészek felújítását, noha ez a törvény, illetve a lakás-takarékpénztár elősegíti, ugyanakkor mégis komoly akadályai is vannak. Ilyen akadály az, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a társasház nem számít önálló jogi személynek, hitelfelvétele ily módon nem megoldható; hiába jön most létre ez a lakás-takarékpénztári törvény, a társasházi törvény módosítása is szükséges ahhoz, hogy a társasházi lakások tulajdonosai ne csak saját otthonaik felújítására, hanem az egész ház felújítására is igénybe vehessék ezeket a hiteleket.
Ugyancsak utalni kell arra, hogy a jelenlegi társasházi szabályozás szerint - nem mondok törvényt, hiszen törvényerejű rendelet szabályozza jelenleg a társasházi jogviszonyt - teljes konszenzus kell nagyon sok fontos döntéshez, és így egyetlen - mondjuk, hogy renitens - lakó is megakadályozhatja azt, hogy akár 40-50 más lakó felújíthassa a közös tulajdonban lévő épületrészeket. Sok helyen pedig befektetési céllal vásárolják meg a lakásokat, nincs jelen az, akié a lakás, és ilyen módon egyáltalán nem érdekelt a felújításban. Mindezeken változtatni kell ahhoz, hogy a társasházak résztulajdonosai, tehát a társasházi lakások tulajdonosai is részesülhessenek ebből a lakás-takarékpénztári törvénynek az áldásából.
A lakás felújítása ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, önmagában sziszifuszi munka, ha nem kényszeríthető a szomszéd lakó is legalább valamifajta karbantartására az otthonának, és amennyiben az egész ház állaga romlik, akkor hiába javítja ki vagy javíttatja meg valaki a saját otthonát, az egész ház felújítására is nagy szükség van, és ehhez valóban szükség lenne a társasházi törvény módosítására is. Ezzel együtt természetesen nagyon fontos az, hogy ez a törvény tartalmazza a társasházak felújításának és korszerűsítésének lehetőségét is.
Szólni kell arról is - és nem kétlem, hogy a következő hozzászóló úr is szólni fog erről -, hogy Torgyán József képviselő úr több nyilatkozatában is törvénytelennek nevezte a bérlakások eladását a bennük lakóknak, mondván, hogy a társasházakat annak idején a kommunisták államosították, és ezért nem volt helyes azokat 1990-'91-ben a lakóknak eladni. Én persze azt mondom, hogy nem tudom, hogy kommunisták államosították vagy nem, az a több millió ember, aki ma benne lakik és megvásárolta a lakását, semmilyen esetben sem nevezhető kommunistának vagy nem kommunistának, ez a jogviszony, tulajdonosi jogviszony szempontjából egyáltalán nem számít ez a tény. Én mindenesetre azon a véleményen vagyok, hogy a társasházi lakásokat megvásárlók joggal örülhetnek tulajdonuknak, biztosak lehetnek abban, hogy megmarad tulajdonukban a társasházi lakás. Részint azért, mert nem túl valószínű, hogy az említett párt olyan helyzetben lehessen, hogy megváltoztassa ezt a törvényt, másrészt pedig azért, mert alkotmányos védelme is van - szerencsére - a tulajdonnak Magyarországon. Ez a törvény - a lakás-takarékpénztári törvény - egy újabb lépés arra, hogy azokat a tulajdonosokat, akik megvásárolhatták társasházi lakásukat, megerősítse tulajdonukban, ezután a tulajdonuk alapján vehetnek fel kölcsönt felújításra, bővítésre, korszerűsítésre, ilyen értelemben tehát lehetőségeiket növeli.
Én arra biztatnám a társasházak és szövetkezeti házak tulajdonosait, lakóit, hogy tanulmányozzák ezt a törvényt, jól nézzék meg, hogy mennyiben felel meg a piaci követelményeknek, és amennyiben úgy gondolják, hogy ez egy jó konstrukció, akkor éljenek vele, hiszen valóban nemzeti érdek, hogy a lakásállomány egyrészt gyarapodjon, másrészt, hogy a meglevő házak állaga javuljon. Korszerű, szebb lakásokban laknak az emberek és a budapesti és a vidéki városok utcaképén is látszódjék végre, hogy felújításra is költünk, és van erre is lehetőség. Kérem még egyszer a társasházi lakások tulajdonosait, hogy ne ijedjenek meg a különböző szirénhangoktól, a lakásukat soha többé senki nem veheti el tőlük. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)
