BARSINÉ PATAKY ETELKA
BARSINÉ PATAKY ETELKA
BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Csak azzal tudom kezdeni, hogy végre. Végre, hogy itt van a Ház asztalán az a lakás-takarékpénztárról szóló törvény, amely valójában már három éve lényegében elkészült, és azóta várunk, hogy ide, a Ház asztalára beterjesszék.
Örülünk tehát annak, hogy ez a törvény megszületett. De az ellenzéki politikus ez alkalommal azért is örül, mert végre van egy halvány fény, egy jelzés, hogy a kormány a monetáris politika intézkedéseit kombinálja a középtávú megtakarítás ösztönzésével.
Szeretném bejelenteni, hogy módosításokkal ugyan, de a törvényt támogatni fogjuk. Lesznek javaslataink, részben kiegészítések, részben javítások.
A hozzászólásomban három részre szeretnék kitérni.
Miért tartjuk támogatásra szükségesnek a lakástakarékpénztár-törvényt? Mit várunk tőle és mik a javaslataink? Miért támogatjuk a lakás-takarékpénztárról szóló törvényt, mikor való igaz - ahogy ellenzéki képviselőtársaim mondták -, a lakásra váróknak vagy a felújítani szándékozóknak csak egy igen szűk szeletét fogja érinteni. Tisztában vagyunk vele. Ugyanakkor azonban ez a konstrukció egy minőségében más rendszer, mint az eddigi támogatási rendszerek.
Sokszor, sok helyen elmondtuk, hogy azt az állampolgárt, aki képes arra, hogy segítsen a helyzetén, hogy bizonyos területeit a saját életének megoldja, hogy gondoskodjon magáról és a családjáról, azt támogatni kell.
Az a véleményünk, hogy annyiban tér el a korábbi években alkalmazott támogatási rendszertől a lakás-takarékpénztár, hogy nem a hitelt támogatja, hanem a takarékosságot, és ezen belül a középtávú megtakarítást, amire ebben az országban nagyon régóta szükség lenne. Hogy ez nem tudott létrejönni, annak a legfőbb oka az infláció. Azzal, hogy az állam azt a veszteséget, ami a középtávú megtakarítót az infláció miatt éri, egy bizonyos támogatási rendszerrel pótolja, vagyis tulajdonképpen megteszi azt, hogy amit nem tud kivédeni az állampolgár, azt állami eszközökkel kivédi, úgy gondoljuk, hogy ez a lépés jövőbe mutató, és úgy gondoljuk, hogy ez a lépés valóban szükséges a mai gazdasági helyzetben.
Az a körülmény, hogy itt három szereplő együttműködésének, partneri kapcsolatának a sikeréről vagy a sikertelenségéről van szó, ez is egy minőségileg más jellegű megközelítés, mint az eddigiek. Hiszen van egyszer a magán segíteni akaró, megtakarítani képes vagy nagyon nehezen, de megtakarítani képes és hajlandó állampolgár. Van az e célhoz rendelt közösségi törekvés, az állami és az önkormányzati törekvés. És végül pedig van ezen a területen üzleti lehetőséget elérni akaró pénzintézet.
Az a véleményünk, hogy ez a három egyirányú akarat erősebb lesz, mintha külön-külön próbálkoznának lakásépítéssel és -szervezéssel.
Az első, amiről tehát beszéltem, az az, hogy egy szűk szeletét érinti, minőségében egy más jellegű finanszírozásról van szó, de egy középtávú, jövőre mutató finanszírozási rendszerről.
A második: mit várunk tőle? Az első, amit várunk, az minden eddig elhangzott érv mellett is, azt kell hogy mondjuk, hogy mégis ad egy lehetőséget a fiatalok számára is. Ma szinte lehetetlenre vállalkoznak a fiatalok, ha lakásra kezdenek gyűjteni. A különböző kimutatások és számítások szerint a lakosság 80-85 százaléka a munkabéréből nem képes építeni vagy vásárolni. Az is nyomon követhető, hogy az infláció növekedésével a lakás célú megtakarítások visszaestek.
Hadd említsek itt egy példát. Magyarországon 14 százalék általában a hitelfelhasználás, a saját erő 75 százalék, és a támogatás 11 százalék. Nézzük meg, mi van tőlünk egy kicsit nyugatra! Ott a hitel, nem a saját erő 75 százalék, a hitel 70, illetve 90 százalék.
(18.50)
Akkor tehát, amikor létrejön ez az előtakarékossági forma a lakás-takarékpénztár megoldásában, akkor jobb eséllyel indulhatnak a fiatalok a lakás megszerzésére. Ez nem oldja meg a gondjukat, de jobb eséllyel indulhatnak, ezért a Néppárt támogatja.
A második, amit várunk tőle. Évek óta kerülgetett téma a felújítás és karbantartás. Hadd mondjak itt is néhány számot. A lakásoknak ma több mint 90 százaléka magántulajdonban van. Ugyanakkor az elmúlt évben, '94-ről '95-re, az épületfenntartás és -korszerűsítési tevékenység a negyedére esett vissza. Ez elfogadhatatlan. Közben mintegy kétmillió ember él iparosított, elsősorban panellakásban, ahol elavult már az épületgépészet, ahol korszerűtlen az energiaellátás, leromlott az épületek állapota. Az a véleményünk, hogy ezeknek a panelos lakásoknak, illetve azoknak a társasházi lakásoknak, amelyekben most már évek óta halogatják a felújítást, ott az értéknövelő felújítás halaszthatatlan. Ez az előtakarékossági forma ehhez is tud segítséget nyújtani, ezért a Néppárt szintén ebből az okból kifolyólag támogatja a törvényt. Úgy gondoljuk, hogy bizonyos gazdasági hatása is lesz éppen azért, mert éppen a lakásépítés, lakásfelújítás területén Magyarország komparatív előnyökkel rendelkezik, tehát középtávon piaci eszközökkel ez a megtakarítási forma, ez a finanszírozási forma munkahelyteremtő is lesz. Ez a harmadik ok, ami miatt támogatjuk.
Szeretnék arról beszélni, hogy hol vannak a veszélypontok. Mi a legnagyobb veszélypontot pillanatnyilag az inflációnál látjuk. A tisztelt Ház, hogyha elfogadja ezt a törvénytervezetet és törvényerőre emeli, akkor kötelezettséget vállal, egy középtávú, esetleg hosszú távú kötelezettséget. Addig ugyanis, ameddig az infláció ilyen magas, addig ez a támogatási rendszer - eltérően, mondjuk, az alacsonyabb inflációjú Csehországtól vagy Németországtól - igen jelentős terhet fog róni a központi költségvetésre. Mi ezzel egyetértünk, hogy ezt a központi költségvetés vállalja. De szeretnénk látni azokat a számításokat, mielőtt döntünk, hogy milyen terheket vállal jövőre, milyen terheket vállal négy év múlva és nyolc év múlva a mostani előrebecslések szerint. A véleményünk tehát az, hogy ezekkel a számításokkal a kormány adós a tisztelt Háznak, és kérjük, hogy a kormány ezeket a számításokat mutassa be. Ennek az egész konstrukciónak ugyanis alapvető kérdése a bizalom. Itt partneri kapcsolatról beszéltem. Ha a kormány ezt a bizalmat nem tudja megteremteni, akkor ez a konstrukció nem fog működni.
Szeretném felhívni még egy dologra a figyelmet. Itt benne van a törvénytervezetben is, és tudjuk azt, hogy esetleg sor kerül majd bizonyos rangsorolásra a hitelre várók között. Itt egy értékszámrendszer alapján fogják megállapítani azt, hogy ki az, aki először, másodszor, majd utoljára kapja meg a szükséges hitelt. Mi itt nem látunk elég garanciát arra, hogy ebben a konstrukcióban a korrupció ne üsse fel a fejét. Felhívjuk a kormány figyelmét, hogy ezt a kérdést még egyszer gondolja át, nekünk magunknak is lesz ehhez javaslatunk.
Akkor most rátérnék a konkrét javaslatainkra. Az első javaslatunk: a leghatározottabban az a véleményünk, hogy az állami hozzájárulást törvényben kell rögzíteni. Az a véleményünk, hogy ennek a minimális formája az éves költségvetési törvény. A leghatározottabban ellene vagyunk annak, hogy kormányrendeletben kerüljön rögzítésre az állami hozzájárulás kérdése. Említettem az előbb a bizalom kérdését. Úgy hisszük, hogy ennek a törvényszint a megfelelő partnere. Elvárjuk a kormánytól, hogy mikor van egy állandó vita most arról, hogy 30 százaléka vagy 40 százaléka a megtakarításnak legyen-e állami támogatás, hogy mind a két számítást mutassa be, és már most, első alkalommal ebben a költségvetési törvényben a Ház döntsön arról, hogy jövő évben 30 százalék vagy 40 százalék legyen. Lássuk, hogy igazak-e azok a felröppent számok, hogy itt mindössze egy 150 milliós különbözetről van szó. Az a véleményünk tehát, hogy ne a kormány döntsön, hanem a Ház döntsön. Ez az első.
A második. Többen szóba hozták, hogy nincs lakáspolitikai koncepció az asztalunkon. Erre én a végén még visszatérnék. Ha lenne, akkor lehetőség lett volna ebben a törvényben egy strukturált támogatási rendszerre. Az a véleményünk, hogy ez hiányzik, és erre javaslatot is fogunk tenni. Mi - ahogy az előbb már utaltam rá - két kérdést tartunk különösen is kiemelendően támogatónak: a fiatalok lakáshoz jutását és a felújítási-lakáskarbantartási kérdéseket. Az a véleményünk, hogy még azt is el tudjuk képzelni, hogy ebben a két vonatkozásban egy magasabb állami támogatási rendszer működjön.
A harmadik. Úgy gondoljuk, hogy a négyéves várakozási-megtakarítási idő az a kevesebb pénzzel rendelkezőknek több állami támogatást jelent, tehát ez rendben is van. Vannak azonban, akik számára elegendő lenne a hároméves megtakarítás, az ahhoz járó állami támogatás, és szívesebben kezdenék el az építkezéseiket már három éven belül, vagy a lakásfelújításokat. Itt is egy strukturált rendszert javasolunk, tehát ezt az időszakot véleményünk szerint sokkal árnyaltabban kellene meghatározni.
A következő javaslatunk: nem értünk egyet azzal, hogy a társasház vagy akár egy lakásszövetkezet a maga 8-10-12 vagy akár többszáz lakásával egyetlenegy, azaz 36 ezer forintnyi lakás állami támogatásra legyen jogosult. Az a véleményünk, ha egy társasházban ha nyolc lakás van, akkor nyolcszor 36 ezer forintra legyen jogosult. Az a véleményünk, hogy ha egy lakásszövetkezetben száz lakás van, akkor százszor 36 ezer forintra legyen jogosult. Semmiképpen nem tudjuk támogatni azt, hogy itt egy jogosultként szerepeljen - mondjuk - maga a társasház, mert ez érdemben felújítási megtakarításokat nem fog jelenteni. Szeretnénk itt is látni a számításokat. Vannak ugyanis olyan szakértői számítások, amelyek a társasházak esetében kimutatják, hogy ez milyen többletterhet róna a kormányra. Megint azt kell mondanom, hogy ez nem egy elviselhetetlen teher. Kérjük tehát ezeket a számításokat is.
A társasházakhoz kapcsolódik, illetve a szövetkezetekhez, hogy előfordulhat, hogy a társasház egészében felvesz egy támogatást, és az a véleményünk, hogy ha ugyanabban a társasházban nem közös részek kerülnek felújításra, hanem egyes lakások kerülnek felújításra, akkor az egyes lakások is felvehessék ezt a támogatást. Tudjuk, hogy ebben az esetben előfordulhat az, hogy egy család kétszer részesül a támogatásban, de ez a cél. Ha strukturált lakáspolitikában gondolkozunk, akkor az a cél, hogy a lakásfelújítások, a lakáskorszerűsítések minél hamarabb és önerőből és állami segítséggel megtörténjenek.
Tisztelt Ház! Ezeket a javaslatokat és még néhány kisebbet is, amelyet most talán nem említenék, a Néppárt be fog nyújtani a lakás-takarékpénztár törvénytervezetéhez. Befejezésül szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, ami ma már többször elhangzott ebben a teremben, hogy a Néppárt sem tekinti ezt a törvényt lakáskoncepciónak. Gondolom, a kormány nem is ennek szánta. Akkor viszont kérjük a kormányt, hogy éppen most lenne az alkalom arra, hogy vázolja végre fel, hogy a lakáspolitikai tanács és az a lakáskoncepció, amelyet az illetékes bizottság csak tavaly tudott tárgyalni, az milyen állapotban van, mikor kerül ide a Ház elé, és mikor lesz válasz azokra az alapvető kérdésekre, amelyekre értelemszerűen, azaz igen szűk kört felölelő lakástakarékpénztár-törvény nem tud választ adni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
(19.00)
