DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Ha a lakás-takarékpénztárról szóló törvényt röviden szeretném összefoglalni, akkor azt kell hogy mondjam, hogy az előterjesztésében késésben van a kormány. Azonban amilyen ütemben elkezdi az Országgyűlés most tárgyalni ezt az egyébként augusztus végén benyújtott javaslatot, igen rohamléptekkel kezdi ennek a megtárgyalását, és összességében ez egy üres törvény.
Én nem vitatom, hogy jó szándékú volt az előterjesztés, de fel kell tennünk azt a kérdést, hogy a jó szándék kevés, és alkalmasnak kell egy ilyen törvénynek lenni arra, hogy hatásában ki tudja váltani mindazt, ami a célok között megfogalmazásra került. Ez a törvény szerintem ebben a formájában alkalmatlan arra, amire ezt eredetileg tervezték.
Az első részben szeretném inkább az eljárási és a technikai kérdésekben elmondani a véleményemet, a második részben pedig az ügy érdemében.
Az eljárási kérdésekben rögtön a preambulumnál az alábbi szöveg található: "az Országgyűlést annak érdekében, hogy ösztönözze a lakáscélok megvalósítását". Hadd kérdezzem meg: kinek a lakáscéljait, és mi ez a lakáscél? Ugyanis ez így értelmetlen. De hogy csatlakozzak előző felszólaló társamhoz, Sasvári képviselő úr felszólalásához, nyilvánvaló, hogy a törvényhozó maga sem tudta megfogalmazni, hogy melyek ezek a lakáscélok. Mert azt nem mondhatta ki, hogy ez a törvényjavaslat segíteni fogja a fiatal házasoknak, az első lakáshoz jutóknak a lakásproblémáit. Foglalkozik ezzel a kérdéssel is, foglalkozik a felújítással, cserével, ingatlan-, telekvásárlással, egyebekkel, tehát nem fogalmazza meg a lakáscélokat. Utóbb a sajtóban hallhattuk azt, hogy ezek ilyen másodlagos lehetőségek az ingatlan vagy lakás megszerzésére, azonban ezt a preambulumban, ha már foglalkozik a törvény egy preambulummal, akkor elég kicsinyes dolog úgy összességében azt mondani, hogy "a lakáscélok megvalósítása érdekében".
A törvényjavaslat 3. §-ában pedig egy nagyon ritkán alkalmazott módszert láthatunk. Ki van pontozva az, hogy ez a törvényjavaslat mire épül. A pontozás pedig, hogy 1996, majd nem tudni hányas számú törvényre.
Kedves Képviselőtársaim! Most tárgyalunk egy törvényt, ami körülbelül itt van középütt. Az alapját a hitel- és pénzintézeti tevékenységről szóló törvény fogja megadni, amit az Országgyűlés el sem kezdett tárgyalni, valamikor a jövő héten kezdi, egészen más ütemezéssel, itt már lezárjuk az általános vitát, amikor a másik törvényben még folyik az általános vita. Ez a törvény képezi ennek a törvénynek az alapját. Akkor ezt a szervezetet ellenőrizni jogosult felügyelet szintén még egy, majd meghozandó törvénynek a tárgya, amit megint más ütemezésben fogunk tárgyalni. Ezt áthidalandó a bizottsági elnök is és az előterjesztő államtitkár úr is azt mondta, hogy ez egy csomagnak a része. Mióta bekerült a törvényhozásba a Bokros-csomag, azóta valahogy nem szeretjük ezeket a csomagokat. Sokkal inkább szeretjük azokat, ha ezek a törvények szépen egymásra épülő törvények, és amikor már egy törvény hatályba lépett, akkor építünk rá egy másik törvényt. De teljes bizonytalanságban tartani alulról is és fölülről is, alakjaiban és ellenőrzésében is ezt a rendszert, én azt hiszem, hogy nagyon merész vállalkozás ilyen értelemben egy törvényt elfogadni, és nem fogja öregbíteni a törvényhozásunk megalapozott munkáját az ilyen törvény.
Az állami pénz- és tőkepiaci felügyelet úgyszintén egy teljesen bizonytalan törvény, hadd mondjam még egyszer, nem tudni, hogy milyen jogosultságai lesznek ennek a tőkepiaci felügyeletnek, és mennyiben lesz az kihatással erre is.
(A jegyzői széket Tóth István helyett Szili Sándor foglalja el.)
Hadd mondjam el, képviselőtársaim, az úgynevezett kórházi törvényben, a részletes vitát lezáró félórában nyújtottak be kormánypárti képviselők olyan kapcsolódó módosító javaslatokat, amelyek alapjában egészen másféle konstrukciót okoztak a törvényben, tehát én még egyszer azt kérem, hogyha el is kezdtük ennek az általános vitáját, ne zárjuk le az általános vitát, és magát a vitát ne folytassuk, amíg a másik két törvényjavaslatban legalább az elfogadásig nem jutottunk el, mert akkor vélelmezni lehet, hogy hogyan történik ennek a felügyelete és egyáltalán milyen formában fog létrejönni a takarékpénztár.
(A jegyzői széket dr. Kávássy Sándor helyett Tóth István foglalja el.)
Hiszen a takarékpénztár a hitel- és pénzintézeti törvény alapján fog létrejönni, működni, és még a mai napig nem tudjuk, hogy ez hogy fog történni. Hadd mondjak erre egy példát. Ugyan mondjuk azt, hogy ez egy zárt rendszerű és speciális hitelintézet, ezt én elfogadom. De sehol nem láttam arra utaló jelet, hogy például a pénzintézet milyen működési költséggel fog számolni. Akár csak százalékos arányban is. Tehát hogyha a betéti és a kihelyezett kamatok közötti különbözet valamilyen százalékát meghatározzák, akkor én azt el tudom fogadni. Elég rossz tapasztalatunk volt az elmúlt egy-két évben középszintű bankok tönkremenetelében és megbízhatatlanságában ahhoz, hogy joggal legyünk kétkedőek abban, hogy milyen garanciája lesz annak, hogy ez a hitelintézet valóban hosszú távon, évtizedekre fogja szolgálni adott esetben az állampolgároknak az érdekét.
A következő eljárási dolog a törvényjavaslat 3. §-ához kapcsolódott, ami azt mondja, hogy határidők tűzésénél méltányossági fogalmat vezet be. Itt szeretnék azért utalni, hogy a méltányosság kérdése a kárfelelősséghez és a kártelepítéshez kapcsolódik, legritkábban szoktuk alkalmazni, és én nem is tudok az egész jogalkotásunkban arra példát, hogy határidők tűzését méltányossághoz vagy méltánytalansághoz tudtuk volna kötni, ez teljesen szubjektív fogalom.
A törvényjavaslat 4. §-a pedig az én szememben egy nagyon furcsa megoldás: "lakáspénztár elnevezésének védelme". Hadd kérdezzem meg, mi ez? Ez valamiféle védjegy? Vagy oltalom? Vagy mit jelenthet ez a 4. §? Igazán nem értettem a lényegét.
A 18. § azonban elég súlyos ellentmondást tartalmaz a hatályos Ptk.-val kapcsolatban. A 18. § az úgynevezett általános szerződési feltételekkel foglalkozik. Mindenképpen szükséges volna összhangba hozni itt az általános szerződési feltételekkel kapcsolatban leírt rendelkezést a 18. §-ban a Ptk. 209. §-ával. Különösen súlyos szemléleti hibát tükröz ez, mely azt tartalmazza, hogy az általános szerződési feltételek módosításához az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélye szükséges.
(18.30)
Ez a szabály nincs összhangban az általános szerződési feltételek intézményével a magyar Ptk.-ban. Ez az intézmény ugyanis a magyar polgárjogban az úgynevezett utólagos kontroll elvére épül. Azaz itt egy radikális megtámadási lehetőség van a bíróság előtt. A Ptk. 209. § (3) bekezdése nem az előzetes kontroll elvére épül. Ezért a kettő közötti összhangot meg kellene teremteni.
(Az elnöki széket Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nem untatom a képviselőtársaimat, hogy fölolvassam az egészet a Ptk. 209. §-ából, de ez a (2) bekezdésében azt mondja, hogy: “A bíróság a megtámadás alapossága esetén a sérelmes kikötés érvénytelenségét mindenkire kiterjedő hatállyal megállapíthatja”, ami nekem azt jelenti, hogy egy ilyen megtámadás esetén az egész szerződéses konstrukció összedől.
Áttérve a törvényjavaslatban megfogalmazottak érdemi kifogására, inkább csak az aggályaimat szeretném összefoglalni, és a kérdést. Ugyan nagy örömmel hallottam az előbb a képviselőtársak vitatkozását arról, hogy a törvényben 30 százalék vagy 40 százalék szerepel.
A törvényben semmi nem szerepel. Ez a legnagyobb bajunk, hogy a törvényben semmi nem szerepel. Ugyanis két dolog miatt izgat. Az első az, hogy nem szerepel a törvényben az sem, hogyha én meghatározott időn keresztül vállalom a szerződésben írt feltételeket, akkor a pénzintézet milyen keret erejéig köteles nekem adott esetben hitelt biztosítani.
Olvastam újságban - hozzáteszem -, mert a kormány erről minket nem értesített. Az előzetes számítások mindenütt 50-50 százalékos konstrukcióról beszélnek. Tehát 50 százalék összeget én megtakarítok, állami támogatás, kamatok, ehhez kapok még 50 százalékot hitel formájában. Azonban ezt csak - mondom még egyszer - rádióban, televízióban és újságokban láttam. Sérelmeztem is egyébként, hogy a kormány úgy nyújtotta be ezt a javaslatot, hogy semmiféle modellszámítást vagy számítást nem nyújtott nekünk, képviselőknek e mellé a törvényjavaslat mellé, hiszen nem tudni egyébként - lehet, hogy a pénzintézetek ezt megcsinálták, és nagy apparátusuk van erre -, de hogy az állampolgároknak és a képviselőknek ezt meggyőzővé tudja tenni a kormány, bizony számításokat kellene végezni.
Nyilván, ha számításokat végzett volna, akkor szembekerül azzal a problémával, hogy le kell írni, hogy legalább a felét hitel formájában biztosítani kellene. Ami szerintem nagy jó lenne, hogyha ezt a törvény garantálna, nem pedig majd rábízzuk egy szerződésre, és a szerződés azt mondja, hogy 30 - 40 - 50 - 70 százalék, akkor alakuljon ki ebben egy vegyes képlet.
Nagyban hiányoltam azt, hogy ezt nem a törvény fogalmazza meg. Ugyanakkor törvényben kell - a megítélésem szerint - azt is megfogalmazni, hogy az állam ezt milyen mértékben kívánja támogatni. Ezt megint csak a sajtó útján tudom, hogy ez az idén 40 százalék, és már a kormányrendeletbe is így került bele, hogy ott 30 százalék lett az új variációban. 30 százalékos állami támogatást ad, ami maximum évi 36 000 forintos állami támogatást jelent.
Ha ezt a forint nyelvére átváltjuk, akkor ahhoz, hogy egy előtakarékoskodó a maximális állami támogatást megszerezze, tízezer forintot kell havonta befizetnie, hogy éves viszonylatban az államtól 36 000 forintot megkapjon. Félelmem az ezzel a törvénnyel, és szeretném megerősíteni a Fidesz képviselőjét, hogy ez valóban nem annak a rétegnek a lakásmegtakarítását szolgálja, amit mi mindannyian szeretnénk szívünk szerint támogatni, a legszegényebb rétegnek a lakásmegtakarítását.
Tisztelt Képviselőtársaim! A családi pótlék tárgyalása után, azt hiszem, hogy Kökény államtitkár úr múlt héten úgy válaszolt egy kérdésre, hogy az eddig családi pótlékéban részesedett családok 90 százaléka lesz jogosult az új rendelkezés után is a családi pótlékra.
Ez azt jelenti, hogy a magyar családok 90 százalékában nem éri el a jövedelem egy főre jutó összege a nettó 19 000 forintot. Ha ezeket az adatokat összetesszük, akkor tessék szíves végiggondolni azt, hogy ma Magyarországon hány olyan család van, amely nem rendelkezik lakással, albérletben lakik, bérleti díjat fizet, és emellett négy-öt évig takarékoskodni tud havi 10 000 forinttal ahhoz, hogy megszerezze ezt a 36 000 forintos összeget. S akkor gondolják végig, ha a kormány által modellezett formában négy évig takarékoskodik, négy évig hitelt kap, mindösszesen 1 250 ezer forint körüli összeg az, amit megkaphat.
Még egyszer megkérdezem önöktől, hogy ezzel a mai lakásviszonyok mellett mit lehet kezdeni. Megint csak azt kell hogy mondjam, hogy ez valóban a szegényebb rétegeknek nem segít, illetőleg két esetben segít. Az egyik a lakáscsere, amikor egy relatíve kis összeggel már hozzájuthatok, hogy egy egyszobás lakás helyett legyen egy másfél szobás lakásom. Támogatni tudja azokat, akik lakásfelújításban, vagy szobabővítésben, vagy komfortfokozat változásában gondolkodnak, és segíteni tudja azokat, akik olyan helyen kívánnak ingatlant vásárolni, ahol az ingatlan értéke nagyon nyomott. Ezek a nyomott ingatlanárak, ahol ma vidéken 1 millió vagy 1 millió 200-300 ezer forintért a mai viszonyok között lehet kapni családi házat, ezek az elmaradott térségek. Az a térség, tisztelt képviselőtársaim, ahol nincs munkalehetőség, ahol problémák vannak az iskoláztatással, és ahol mérhetetlen problémát jelent az utazási költség. Azt hiszem, hogy nem lenne szándékunkban azt preferálni, hogy ezeken a területeken kilátástalan munkahelyekkel és gyereknevelési lehetőségekkel legyenek kénytelenek lakást vásárolni.
Emlékszem, kezdő ügyvéd koromban volt egy ilyen konstrukció, amikor meglepték a főváros környékiek ezeket a szegény vidéki településeket, micsoda szociális problémákat vetett föl azokban a falvakban, ahol utcasorokat lehetett megvásárolni 300-400 ezer forintos vételárért. Én nagyon félek attól, hogy ez a konstrukció erre a három területre gyógyírt ad, azonban a legfontosabb problémánkat, az első lakáshoz jutók lakásmegsegítésének megszerzését ez a konstrukció nem tudja támogatni.
Aggályom van a törvénytervezettel kapcsolatban a tekintetben is, hogy miért kormányrendelet akarja szabályozni az állami támogatás mértékét. Ezt vagy ennek a törvénynek kell szabályozni, vagy ha úgy gondolja a kormány, hogy ezt sűrűn akarja módosítgatni, akkor a mindenkori költségvetési törvényben. Én jobban szeretném, és szívesebben látnám azt a megoldást, hogy ez a törvény kiszámítható módon, évekre előre határozza meg, hiszen furcsa helyzet áll elő. Ez a törvény megszületik, azonban ennek hatása legalább még egy-két kormány váltását fogja megérni.
Ebben a 8-10 éves periódusban kiszámíthatóságot kell biztosítani az állampolgároknak is, és kiszámíthatóságot kell biztosítani a pénzintézetnek is. Ezt annullálja az én megítélésem szerint az, hogy a támogatás mértékét kormányrendeletben akarják szabályozni, és nem a törvényben. Ezért módosító indítványt is kívánok benyújtani annak érdekében, hogy ezt a törvény szabályozza, sőt, előre kiszámítható módon, mindig a 40 százalék formájában.
Kérdés nekem az is, hogy ha már egy jobb konstrukció helyébe lép ez a relatíve rosszabb konstrukció, az állampolgárokra nézve hátrányosabb konstrukció, hogy akkor az egyéb törvények kapcsán kívánja-e a kormány támogatni a lakásépítést. Hadd mondjam az előtakarékosság adókedvezményét. Legalább a saját két évében garantálja-e, hogy ehhez nem fog hozzányúlni a kormány, tervezi-e az áfa-visszatérítésnek a lehetőségét, vagy arról végleg mondjunk le?
Megítélésem szerint ennek a törvénynek van még egy óriási nagy problémája. 2002-re tervezi a kormány és a szakértők azt, hogy az Európa Unió tagja leszünk. De szeretném megkérdezni az előterjesztőt, hogy ez megfelel-e, ez a törvényjavaslat, az európai jogharmonizációnak. Ugyanis nagyon hosszú távra tervezünk itt. Az én tudomásom szerint 2002-re el kellene érnünk azt, hogy 10 százalék alatti legyen az inflációnk, és abban az esetben, ha 10 százalék alatti az inflációnk, hadd kérdezzem meg az előterjesztőt, mi a kedvezmény ebben, mi lesz a konstrukciónak a lényege akkor, amikor a nem kedvezményes kamatozású kölcsönök is 10 százalék körül, de akár csak 14-15 százalék körül mozognak.
(18.40)
Ha erre azt mondjuk, hogy olyan messze van még az európai uniós tagságunk, addig is kell egy törvényt csinálni, akkor rövidebb határidőkkel kellene, egy-két éves határidőkkel törvényt csinálni, nem pedig úgy, hogy gyakorlatilag a minimális idő az négy év, mire a törvény hatályos volna, és a maximális idő az nyolc év. Akkor már rég európai uniós tagok leszünk, amikor a jogharmonizáció... és egyébként is, a maastrichti előírások szerint, egészen másfajta hitellel, másfajta inflációval és kamattörlesztésekkel kell nekünk majd számolni. Szeretném, hogyha erre a kérdésemre majd az előterjesztő válaszolna.
Még egy nagy problémám van a törvénnyel, és ígérem, befejezem. Úgy érzem, hogy ennek a törvénynek az előkészítésében részt vettek és jó munkát végeztek a pénzintézetek. Ugyanakkor ez a törvény az én szememben hiányos abból a szempontból, hogy az állampolgároknak és az előtakarékoskodó befektetőknek nem sok garanciát biztosít. Ami a pénzintézeteknek garanciát jelent, az benne van a törvényben. Ami az állampolgárnak jelentene garanciát vagy az előtakarékoskodónak, azt átteszik a szerződéses szférába, mondván, hogy majd a szerződés erre eligazítást ad.
Nem ez az első olyan törvény a törvényalkotásunk során, amikor egy konstrukciót megalkotunk, de tartalommal a szerződés tartalma fogja kitölteni. Gondoljunk az öröklési szerződésre. A szerződésből eredő jogokat, kötelezettségeket mindenféleképpen maga a törvény rögzíti. Ez a törvény pedig most azt csinálja, hogy rögzítem azokat a kötelezettségeket, amit az állampolgár köteles elvégezni, szabályozom a szerződésszegés minden esetét, ha az állampolgár nem úgy teljesít, ahogy az a törvényben benne van, de nem szabályozom az összes olyan esetet, ami az előtakarékoskodó vagy az állampolgárok biztonságát, garanciáját elégítené ki.
Magam nagyon soknak tartom a nyolcéves futamidőt és azt a rendelkezést, hogyha a betétes nyolc évig nem tudta megoldani a lakásproblémáját, akkor az állami támogatás nélküli 3 százalékos kamattal elégedjen meg.
Azt hiszem, hogy ez a konstrukció a szegény embert teszi még szegényebbé. Hiszen, aki a nyolcadik évéig abban bízik, hogy majd fizetem, fizetem, egyszer tudok majd belőle valami lakást, vagy valami megoldást találok, és mégis úgy jut el a nyolcadik évéig, hogy azt nem tudta megvenni, azt az embert nagyon megbünteti ez a törvény és azt mondja, hogy 3 százalékkal vegye ki a pénzét, és állami támogatás nem jár.
Erre magam is módosító indítványt kívánok benyújtani, mert azokban az országokban, ahol ez a konstrukció működik, a szerződés lejártakor nem szokták ilyen nagyon-nagyon büntetni a szegény állampolgárt, aki bízott abban, hogy a szerződés lejártáig teljesíteni tud. Tessék meggondolni, hogy egy haláleset, egy olyan nem várt esemény a családban, ami lehetetlenné teszi azt, hogy egy ingatlant megvásároljanak, azt is lehetetlenné tenné ezután, hogy nyolc évi takarékoskodásnak a tisztességes hasznát eltegyék.
Erre mondhatják azt, hogy azért nem, mert ez nem volt célja a támogatási körnek. De tessék figyelembe venni azt a megoldást is, hogy ez az ember nyolc éven keresztül nem a mindenkori piaci kamaton tartotta a pénzét, hanem azzal a kamattal, amit a konstrukció megtakarított, azzal más emberek lakáshoz jutását tudták segíteni, ezért ha hitelösszeget nem is kap, de az állami támogatás mértékére legyen jogosult.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum sajnos ebben a formájában, így a törvényjavaslatot nem tudja támogatni, és szeretnénk, hogyha az általunk elmondottak a törvénybe beépítésre kerülnének, és ezt követően ezt meg tudnánk szavazni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
