DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A lakás-takarékpénztárakról szóló jogszabály ugyanúgy, mint a fontos, egyéb előterjesztései a kormánynak, számos kifogás tárgyai lehetnek.
A Független Kisgazdapárt minden lépést örömmel üdvözöl, ami a magyar lakáshelyzet javításához hozzá tud járulni. Ugyanakkor nem hallgathatja el azokat az aggályait sem, amelyek egy-egy előterjesztés hibás volta miatt benne felmerülnek. Így közismert, hogy az ország lakásállománya 4 millió lakásból áll. Ebből adódóan százéves avulási időt figyelembe véve, csupán az elhasználódott lakások pótlására évente mintegy 40 ezer lakást kellene fordítani. De sajnálatos módon, még ezt a 40 ezer lakást sem tudta a kormányzat az utóbbi években felépíteni. Ehelyett tavaly is mindösszesen 25 ezer lakás épült. Az ezt megelőző két évben pedig évente 21-21 ezer lakás.
(17.20)
Tehát csak a pótlandó 40 ezer lakáshoz viszonyítva is óriási az elmaradásunk, ami az alaphelyzet elfogadhatatlanságát jelzi. Ha a pótlandó lakásokon túlmenően a rendkívül leromlott állagú lakások felújítását és fenntartását is megvizsgáljuk, akkor látható, hogy e munkálatokra évente legalább kétszázezer lakásnál kellene sort kerítenünk, ehelyett azonban ennek töredékére kerül sor.
Tehát két adatot hallhattak eddig tőlem, igen tisztelt képviselőtársaim. Egy negyvenezres építendő lakáskontingenst az elpusztuló lakások helyett - ezt sem tudjuk teljesíteni, messze elmaradunk. Évi kétszázezret kellene felújítani, ennek töredékét tudjuk csak felújítani. Ilyen körülmények között tehát a lakáshelyzetre állítható, hogy katasztrofális az elmaradásunk. Itt rögtön megemlíteném, hogy milyen bölcs lett volna a Független Kisgazdapártra hallgatni a 419 milliárd privatizációs bevétel kapcsán, amikor mi azt ajánlottuk, hogy legalább 20 ezer többletlakást kellene rögtön a privatizációs többletbevételből építeni, ami ráadásul 72 ezer munkahelytöbbletet hozna létre - ebből 42 ezer közvetlen munkahely, 30 ezer közvetett.
Sajnálatos módon akkor a kormányzat elvetette a mi felvetésünket arra való hivatkozással, hogy azt sokkal jobban fogják tudni felhasználni lakásépítés helyett a belső államadósság kamatának csökkentésére. Amikor azonban ma - napirend előtt felszólalva - rámutattam arra, hogy éppen annak a tranzakciónak a kapcsán, ami a 2000 milliárd forintos belső államadósságnak eddigi nem kamatozó tételből kamatozó tételbe való áttételére vonatkozott, hogy milyen mértékben növekszik meg a fizetendő kamat - ugye, az eddigi, '95. évi költségvetési adat, az 540 milliárd forint körüli összeg volt, most ehelyett 700-800 milliárd forint lesz, közben eltűnt a 419 milliárd privatizációs többletbevétel, és ugyanakkor egyetlenegy lakás sem épült ebből az összegből..., hát körülbelül érzékeltetem, hogy milyen tragédia van.
Akkor az igen tisztelt államtitkár úr az expozéjában szólhat a fiatalok első lakáshoz jutásáról. Mert miként fognak lakáshoz jutni a fiatalok, amikor egy ilyen felelőtlen gazdálkodás folyik? Ebből is láthatják képviselőtársaim - a számok tükrében -, hogy itt egy alapvetően hibás gazdaságpolitikáról van szó, ami soha nem fogja eredményezni a lakáshelyzet megoldhatóságát, már csak azért sem, mert az egész gazdálkodásnak a lényege egy szűk csoportérdek mohóságának a kielégítésére, nem pedig a társadalom lakásigényének a kielégítésére irányul.
Most láthatják, mennyire igaza volt a Független Kisgazdapártnak az alkotmányozás kapcsán, amikor azt mondottuk, hogy be kell venni az alkotmányba a fiatalok első lakáshoz jutásának jogát, mert igaz ugyan, hogy attól még nem épülnek fel az első lakások, de ha a kötelezettség fennáll, az vonatkozik az Országgyűlésre, a kormányra, a minisztériumokra, a lakás-takarékpénztárakra, mindenkire. Tehát elő kellene segíteni a fiatalok első lakáshoz jutását. Tehát ilyen összefüggéseiben kíván a Független Kisgazdapárt rámutatni ennek a törvénynek az elképesztő hiányosságaira.
Az elmúlt években, ha azt megvizsgáljuk, akkor azt kell hogy mondjam, sok kedvezőtlen változás történt, ami csökkentette a lakásépítésre és a lakásfelújításra jutó forrásokat. Mérséklődtek a reálkeresetek, nem alakultak kedvezően a támogatások. Tehát ez legalább két oldalról jelent egy kedvezőtlen változást a korábbihoz képest, mert nem elég, hogy a keresetek csökkentek, a támogatások is kedvezőtlenül alakultak.
Emellett hadd szóljak külön a száguldó inflációnak a következményeiről, amely miatt egyszerűen lehetetlen időtálló mechanizmust kidolgozni a lakásfinanszírozásra. Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy mindenképpen meg kellene fékezni a száguldó inflációt, mert különben a kidolgozott mechanizmusok össze fognak omlani az infláció miatt, és hogy ez mennyire így van, majd rá fogok mutatni a mostani beterjesztés kapcsán a lakás-takarékpénztárak működési mechanizmusainak veszélyeire.
Gondoljanak arra, hogy a 25-28 százalékos infláció már néhány éven belül valósággal szét fogja verni azokat a finanszírozása elképzeléseket, amelyekre a lakás-takarékpénztárakról szóló jogszabály felépült, mert az egy egészségesen alakuló gazdasági folyamatokra épülő szisztéma. Itt pedig szó sincs semmiféle egészséges folyamatról, olyannyira nem, hogy éppen itt utalnék megint vissza a 2000 milliárd forint nem kamatozású belső államadósságnak kamatozóvá tételére, ami megint hatalmas összegeket el fog vinni kamatokra, és emellett az állandó forintleértékelés miatt marad az újabb feltöltődő, nem kamatozó államadósság. Tehát mindenre fog jutni pénz, kamatozó államadósságra, nem kamatozó államadósságra, csak épp lakásépítésre nem fog pénz jutni.
A mostani előterjesztés azonban sajnos nem tartozik azon lépések közé, amelyek akár csak megalapozhatnának egy szükséges fordulatot a lakásszektorban. Sokkal inkább az államháztartási reform egyik mellékösvényét látjuk ebben az előterjesztésben. Ennek a célja nem a lakásépítések fellendítése, nem a lakásterületen az elmaradás felszámolása, a gazdasági fejlődés beindítása, hanem az állami kiadások mérséklése.
Itt utalnék arra, hogy eddig minden olyan törekvés, ami bármilyen összefüggésbe volt hozható az államháztartási reformmal - nem véletlenül hivatkozott a kormány arra többször is, hogy megkezdte az államháztartási reformot; szó sincs arról, semmiféle államháztartási reformot nem kezdett meg, hanem az államháztartási reform körébe tartozó egyes területeken hozott olyan intézkedéseket, amelyek az állami kiadások mérséklésével járnak együtt -, tehát az állam kivonulásának a folytatása a fontos, közérdekű területekről, ez az, ami a jelenlegi előterjesztést jellemzi, de nem pedig lakáspénztáraknak azért és annak érdekében való felállítása, hogy a valóságban az állami feladatok jelentékeny meghatározásával is itt többletlakások épülhessenek.
(17.30)
Maga a konstrukció, a lakás-takarékpénztár - meg kell mondjam őszintén - más országokban megfelelően működik, de mindjárt felhívnám képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ne tévessze ez meg önöket éppúgy, mint az előterjesztőt, tudniillik, ott azért működik megfelelően ez a konstrukció, mert nincs ilyen infláció, mint Magyarországon. Erre a lényeges körülményre mindenképpen tekintettel kellett volna lenniük a javaslat kidolgozóinak. Sajnálatos módon ez az alapkövetelmény, amellyel mindenképpen számolniuk kellett volna, elkerülte a figyelmüket, és ennek következtében - amint a beszédem elején arra már rámutattam - össze fog omlani az egész mechanizmus. Ezt biztonsággal lehet állítani, hacsak az állam nem akar majd óriási plusz költségekkel akadályt állítani a rendszer összeomlása elé. A konstrukció ugyanis annak alapján ad alacsony kamatozású hiteleket, hogy a betétesei rendkívül alacsony kamat mellett helyezik el a pénzüket. Ez a mechanizmus - talán mondanom sem kell - csak viszonylag jelentéktelen inflációs ráta mellett működőképes. Magas inflációs rátánál ugyanis a betéteknél igen negatív hozam jelentkezik, tehát ez az az alapvető csapdahelyzet, ami miatt ez az egész mechanizmus a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint össze fog omlani, illetőleg óriási állami ráfordításokkal tartható csak fenn. Ugyanakkor eredményében lényegesen silányabbak lesznek, mint amit létre lehetne hozni. Ezen lényegesen nem tud változtatni az ide irányított állami támogatás sem, ennek okait szeretném a következőkben összefoglalni.
Szinte egységes abban a közvélemény, hogy ez a szisztéma a jelenlegi infláció mellett sokkal kedvezőtlenebb a lakosság számára, mint az érvényben lévő, tehát a jelenlegi előtakarékossági rendszer. Ennél ugyanis tisztességes betéti kamatok vannak, és a hitel felvétele után 10 évig törlesztési támogatás jár, ami gyakorlatilag kamatmentességet jelent. Két és fél évet töltött el az igen tisztelt Pénzügyminisztérium az új szisztéma kidolgozásával. Itt rögtön meg kell jegyeznem, hogy a két és fél évet nem ennek a silány módszernek a kidolgozásával kellett volna eltölteni, hanem az infláció megfékezésével, mert ha megfékezték volna az inflációt, akkor lehetőséget teremtettek volna egy valóan működőképes mechanizmus felállítására. Azonban sajnálatos módon nem az inflációt megfékezték, hanem - amint arra már több alkalommal rámutattam a mai nap kapcsán is, a napirend előtti felszólalásomban is, és ebben az értékelésemben is a beszédem kezdetén - nem az inflációt megfékezte a Pénzügyminisztérium, hanem az inflációt gerjesztette, tehát pontosan ellentétes úton haladt, mint amelyen kellett volna.
Ezen túl igen problematikus az is, hogy mi lesz azokkal, akik - és itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy az előterjesztésnek mennyi hibája van - akik 1998. december 31-ig a jelenlegi előtakarékossági rendszer várható fennmaradásáig nem tudnak élni jogosítványaikkal, hiszen az ehhez szükséges öt évet már nem tudják kitölteni. Semmilyen megoldást nem javasol erre a javaslat.
A lakás-takarékpénztárak elképzelésével nemcsak az a gond a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, hogy a mai körülmények között anyagilag nem előnyös a befektetőknek, hanem úgy gondolom, hogy az kifejezetten hátrányos. De itt utalnék arra, hogy a legnagyobb gond az, hogy a mai körülmények között teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozza azokat, akik a leginkább rászorulnának arra, hogy az állam karolja fel őket, hogy valóban lakáshoz juthassanak. A négyéves betétgyűjtés után derül ki ugyanis mindösszesen az, hogy a szerződésben rögzített hitellel rendelkezhetnek-e. Tehát valaki négy évig eleget tesz minden kötelezettségének, és a négy év elteltével kell szembesülnie a ténnyel, hogy most hozzájut-e hitelhez vagy nem jut hozzá hitelhez. Hátborzongató, mert gondoljanak arra, hogy aki ebbe a mechanizmusba belement, az mindenét beleinvesztálja - a lakás-takarékpénztárakban bízva - abba, hogy majd ő lakáshoz fog jutni, és miután négy évig teljes kiszolgáltatottsággal részt vesz ebben a konstrukcióban, akkor fog kiderülni, hogy kap-e hitelt vagy sem. Ugyanis a hiteligények, ha meghaladják a bank lehetőségeit, ebben az esetben a bank önmaga állít fel egy sorrendet, aminek alapján vagy hozzájutnak hitelhez, vagy nem jutnak hozzá. Igaz ugyan, ha sok a kielégítetlen igény, akkor a lakás-takarékpénztár egy rendkívül bonyolult procedúra végén más bankoktól kölcsönt vehet fel - már ha megtalálja a megfelelő megoldási módot ahhoz, hogy más bankok a részére olyan kölcsönöket nyújtsanak, amelyből a lakásigénylők igényei kielégíthetők, majd visszatérhet ezek után, ha további kölcsönökhöz tud jutni a lakás-takarékpénztár a kielégítetlen ügyfeleinek ellátására. Elképesztő mechanizmus, mert a hiteligénylőnek a tisztességén túllép ez az egész megoldás, és a hiteligénylőt teljes egészében kiszolgáltatja a bankoknak. Már pedig a bankok adott esetben más, rossz konstrukcióik, hitelügyleteik miatt ha olyan anyagi helyzetbe kerülnek, hogy nem tudnak ezen a konstrukción segíteni, akkor tulajdonképpen az egész a hiteligénylőnél csapódik le, ahol pedig a segítőkészségnek a legkézenfekvőbbnek kellene lennie.
Ezért a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint megengedhetetlen, hogy a lakáshelyzetét rendezni kívánó és betétet szorgalmasan elhelyező ügyfél az előtakarékossági idő, tehát a négy év letelte után ne juthasson bármikor a betéteihez és a szerződés szerinti hitelekhez is. Tehát a mi álláspontunk az, ha marad ez a konstrukció, akkor azon mindenképpen változtatni kell legalább annyit, hogy a négy év leteltével az állam mindenképpen garantálja a hitelekhez való hozzájutás lehetőségét, különben a hiteligénylő kiszolgáltatott helyzetbe kerül.
A lakáshitelek - és erre hívnám fel igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét - ugyanis nem olyanok, hogy a bank pénzügyi helyzetétől függően azokat rugalmasan le lehetne állítani vagy éppen újraindítani. A lakáshitelek a természetükből fakadóan mindenképpen a lakáshoz jutást kellene hogy eredményezzék, tehát azok ilyen feltételrendszertől nem tehetőek függővé. Elfogadhatatlan az álláspontunk szerint az is, hogy a törvényjavaslat szerint a kiutalás időpontjától három hónapon belül folyósítanak csupán, ez ugyanis súlyos bizonytalanságokat visz a rendszerbe. Éveken keresztül, amíg az új rendszer kiépítése folyik, és a hitelek kifizetésére még nem kerül sor, gyűlnek a betétek a lakás-takarékpénztáraknál.
(17.40)
Az ilyen betéteket meghatározott körben hasznosíthatja a lakás-takarékpénztár. Így például államkötvényben vagy kincstárjegyben halmozhatja fel az összegyűlt hiteleket. Ez az állam számára további anyagi előnyt jelenthet a támogatások visszafogásán túlmenően is. Tehát az állam több vonatkozásban is az önmaga hasznát biztosítja. Ugyanakkor a hiteligénylőket pedig teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozza.
A Független Kisgazdapárt elsődlegesnek - amint már arra kitértem - az infláció leszorítását tartja. Ennek kell megelőznie egy időtálló lakásfinanszírozási rendszer kidolgozását. Ennek a lakáshelyzet figyelembe-vételével a mainál reálértékben is jelentősebb forrásokat kell biztosítania a finanszírozáshoz. A lakásépítés és -fenntartás lényeges gazdasági szerepe miatt nem lehet támogatni egy olyan elképzelést, ami ezzel ellentétes irányba mozog, csökkenti az eszközöket, és ráadásul kiszolgáltatott helyzetbe hozza a résztvevőket.
Nem támogatható egy olyan javaslat, ami ezen belül még diszkriminatív is, mert korlátozza a társasházak és lakásszövetkezetek betételhelyezését és hitelfelvételét. Rendkívül sajnálatos, hogy egy olyan lakáskoncepció helyett, ami kibontakoztatná a lakásépítés és lakásfenntartás számtalan előnyös gazdasági hatását, tehát például növelné a termelést, ösztönözné a megtakarításokat, visszaszorítaná a munkanélküliséget, növelné a lakosság területi mobilitását, és a többi.
Egy, a mai körülményekkel ellentétes, könyvelői szemléletű megoldást terjesztenek elő. Ez még a lakásépítés és -fenntartás további csökkenése árán is egy célt akart szolgálni: az állam még kisebb szerepvállalását. És ugye, itt jelölném meg, hogy mennyire igaz, hogy az állam kisebb szerepvállalásáról van szó.
Kérem, az általam, a beszédem kezdetén ismertetett adatok egyértelműen bizonyítják, hogy ma az egész lakásépítés szintje, még a Rákosi Mátyás-féle, elképesztően alacsony szintet sem éri el.
Ezért a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a megoldás megint az, amit megszoktunk. Tehát érdemi változtatásokra lenne szükség, de itt ehelyett - most a megszokás alapján -, az érdemi változtatások helyett a kormány olyan új szervezetet állít fel, ami nem jelent érdemi eltérést a korábbiaktól, hanem csak egy látszatmegoldás, mert hiszen a valóságos érdemi változtatás helyett csak szerkezeti megoldásokat ajánl. Azok meg a gazdasági tények tükrében össze fognak omlani.
Ami az állami szándékokat illeti, egyértelműen prognosztizálható, hogy további költségeket fog jelenteni az állami szándékok megvalósulása helyett, és a tervezett lakásszámok helyett egy lényegesen kisebb megvalósulással kell realitásként számolnunk. Ezért ezt a nehezen megszült, ellentmondásos és hiányos konstrukciót a Független Kisgazdapárt elfogadni nem tudja.
Természetesen szükség van lakás-takarékpénztárakra. Ezért nem az elutasítás álláspontjára helyezkedünk, hanem azt javasoljuk a kormánynak, hogy vonja vissza átdolgozásra ezt a javaslatát. Vegye tekintetbe azokat az ellenzéki észrevételeket, amelyeket én most a Független Kisgazdapárt nevében előterjesztettem. A Független Kisgazdapárt mindenesetre a saját módosító indítványait elő fogja terjeszteni, és szeretné a lakás-takarékpénztárakról szóló jogszabályt jobbítani.
De kérem, hogy értsék meg az előterjesztők, jogszabály ebben az országban már született nem egy, nem kettő, de a lakáskérdést jogszabályokkal nem lehet megoldani. A lakáshiányokat egyedül a lakások tömeges építésével és a lakást építeni szándékozók segítésével lehet megoldani. Ezért ezt az irányt javaslom önöknek, nem pedig azt a könyvelői szemléletet, amely a kormányzati előterjesztésből kitűnik. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
