DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ellenzéki képviselőként és a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának tagjaként meglepő bejelentést kell tennem - e késői órán erre biztosan talán felkapják a még itt szorgalmasan ülő képviselőtársaim a fejüket -, nevezetesen, hogy ez egy jó törvényjavaslat. Legalább is a Magyar Demokrata Fórum támogatja ezt a törvényjavaslatot, és annak céljaival is egyetért.
Valóban fontos, hogy a feketegazdaság visszaszorítására ilyen természetű jogalkotási módszerekkel s lépésekkel tegyünk kísérleteket - ezt azért hozzáteszem. Egyetértünk - tisztelt Országgyűlés - a törvényjavaslat általános indokolásának áttekintésével. Nevezetesen, hogy a munkaügyi ellenőrzésről a 124/1990-es kormányszámú rendelet mellett a munkaügyi tárgyú ellenőrzésre vonatkozó normák más jogszabályokban is találhatók, így a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény. A külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezéséről szóló, többször módosított 4/1991-es MüM-rendelet, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény.
A munkaügyi ellenőrzés - tehát tisztelt Országgyűlés - nem merőben új intézmény a hazai jogrendben. Ennek a törvényjavaslatnak fontos rendeltetése az, hogy a szervezeti és eljárási széttagoltságot, a felesleges párhuzamosságokat kiküszöbölje, s az ellenőrzés tárgykörét kibővítse. A feketegazdaság visszaszorítására, legalizálására irányuló jogalkotási feladatok kormányzati koordinációjáról szóló 2119/1995-ös kormányszámú határozat értelmében e tárgyban a jogalkotási feladatok valóban összehangolt előkészítésére van szükség. Ennek megfelelően a kormány a 91/1995-ös határozatában rögzítette a feketegazdaság elleni jogalkotási feladatok konkrét cselekvési programját, mivel a feketegazdaság egyik lényeges területe - mindannyiunk előtt ismeretes - az úgynevezett feketefoglalkoztatás, illetve munkavégzés, ezért a jelzett komplex feladatkör közvetlenül érinti a munkaügyi ellenőrzés teljes intézményrendszerét.
Annak ellenére, hogy 1995-ben a munkaügyi tárgyú jogszabályok tartalmában a munkaerő-piaci ellenőrzést illetően is jelentős módosítások következtek be, az ellenőrzés intézményrendszere széttagolt, amivel együtt jár a néhol indokolatlan párhuzamosság is. A különböző szintű jogszabályok saját szabályozási tárgyukat követve határozzák meg az ellenőrzési feladatokat, ezért az ellenőrzés tárgyköre viszonylag széles, ugyanakkor a jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából aszinkronitás is tapasztalható. A feketefoglalkoztatás, illetve munkavállalás jogi szabályozása hiányzik a hatályos munkajogi normákból, s az elmúlt időszak tapasztalatai feltétlenül szükségessé teszik ezt a hiányt valamilyen módon pótolni.
A közelmúltban megvalósított jogszabály-módosítások révén sikerült bizonyos részeredményeket elérni, az 1990. évi XXII. törvény, a munka törvénykönyv kötelezővé teszi valamennyi munkaszerződés írásba foglalását, ami jelentősen megkönnyítheti az ellenőrzést végző személyek feladatait. Ugyan utaltam korábban a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezéséről szóló jogszabályra is, amely előzetes bejelentési kötelezettségét bővítette a munkavállalás szempontjából, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény rögzítette a Munkaügyi Központ hatósági ellenőrzési tevékenységét, és felhatalmazást adott a munkaügyi miniszternek a foglalkoztatási nyilvántartásról, valamint a rendbírságról szóló rendelet megalkotására.
Tisztelt Országgyűlés! A feketegazdaság elleni jogalkotási feladatokról szóló 1091/1995-ös kormányrendelet A/2. pontjában kimondja, hogy az egységes munkaügyi ellenőrzési rendszer megvalósítása érdekében szükséges a munkaügyi ellenőrzés rendszerének felülvizsgálata és a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény kidolgozása. A törvény tervezetének megfelelő szabályokat kell alkalmazni a feketemunka ellenőrzésére is. Korszerűsíteni kell a munkaügyi szabályok megsértése esetén alkalmazható szankciórendszert. A kormányhatározat hivatkozott pontja végezetül szintén rögzíti, hogy ehhez ki kell alakítani a kötelező munkaügyi nyilvántartás és igazolás egységes rendszerét.
A megalkotandó törvény alapvető rendeltetése, hogy az alkotmányban meghatározott elvek alapján szabályozza a foglalkoztatásra, a munkaviszonyra vonatkozó követelmények állami ellenőrzésének tárgyi, személyi és szervezeti kereteit, az ellenőrzési eljárás rendjét, valamint a kötelességszegések jogkövetkezményeit. A törvény nem csupán a már meglévő munkaviszonyból származó kötelezettségekre, hanem általában a foglalkoztatásra, azaz a munkaviszony létesítésével kapcsolatos kötelességek megtartása ellenőrzésére is kiterjed. Ez azért lényeges, mert a hatályos szabályok alapján a kötelességek teljesítése ellenőrzésének éppen ez a fázisa hiányzik, és ebből adódóan a feketefoglalkoztatásnak, illetve a munkavégzés ellenőrzése számos esetben véletlenszerű, illetve eshetőleges volt.
A foglalkoztatással kapcsolatos szabályok megtartásának ellenőrzéséhez feltétlenül szükséges, hogy az erre vonatkozó jogi háttér megalkotásra kerüljön. A törvényjavaslat tartalmazza a fekete-foglalkoztatáshoz, illetve a munkavégzéshez kapcsolódó fogalomrendszert. Rögzíti, hogy alkalmazása szempontjából ki minősül munkavállalónak és ki munkáltatónak, mit jelent az úgynevezett foglalkoztatásra irányuló jogviszony, mit kell munkahelynek tekinteni. A fogalmak kimunkálása során figyelembevételre kerültek az európai országok vonatkozó törvényi terminológiái is.
A munkaügyi ellenőrzésre vonatkozó törvény az ellenőrzés állami feladatait határozza meg. Ebből következően a munkaügyi ellenőrzés hatósági ellenőrzés, és nem általában a munkaviszonyra vonatkozó szabályban, hanem jogszabályban foglalt kötelezettség megtartására képezi tárgyát. Ez egyébként összhangban áll a nemzetközi egyezményekben foglalt elvekkel, így a nemzetközi munkaügyi szervezet 81-es számú egyezménye a törvényes rendelkezéseknek az érvényre juttatását fogalmazza meg abból a megfontolásból, hogy a kollektív szerződésből származó kötelezettségek megsértése esetére a munkavállaló oldal számára a munkaügyi ellenőrzés igénybevételén kívül egyéb eszközök is rendelkezésre állnak.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A munkavállaló érdekek védelmét szem előtt tartva a benyújtott törvényjavaslat koncepciójával szemben hangsúlyozzuk, hogy vannak olyan szakmai álláspontok, amelyek a nemzetközi munkaügyi szervezet 81-es számú egyezményének 27-es §-ának körébe tartozónak vélik a választott bírósági döntéseket és a kollektív szerződéseket is. A nemzetközi munkaügyi szervezet hivatkozott szabálya értelmében a "törvényes rendelkezések" kifejezés magában foglalja a törvényeken és rendeleteken kívül olyan választott bírósági döntéseket és kollektív szerződéseket is, amelyeket törvényerővel ruháztak fel, és amelyek a munkaügyi felügyelők útján érvényre juttathatók. A magyar munkajog azonban ilyen felhatalmazást jelenleg nem ismer. A törvényszerkesztők ezen a ponton - véleményünk szerint - bátrabban meghaladhatták volna a magyar munkajogi hagyományokat.
A T/2666-os számú törvényjavaslat tárgyalása során érdemes szakmai szempontból megemlíteni azt, hogy a Munkaügyi Minisztériummal az elmúlt években sokkal színvonalasabb törvény-előkészítő munka folyt, mint más minisztériumokban. Ez a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat is jó színvonalon lett elkészítve, a törvényjavaslat általános és részletes indokolása is igényes jogi munka.
Még néhány kritikai megjegyzést azért engedjenek meg, hogy e késői órákban jogi és dogmatikai szempontból megtegyek, hogy ne legyen annyira fényes ez a valóban gyöngyszem, ami itt az asztalon fekszik.
A törvényjavaslat preambuluma, jogszabályokban megállapított kötelessége kitételt tartalmaz. Kifogásoljuk a "kötelességek" szó szerepeltetését. Jogi dogmatikai szempontból a kötelezettségek szó szerepeltetése lenne kívánatos, ezzel igazodna a törvényjavaslat az általános civilisztikai fogalomrendszerhez. Ez tulajdonképpen törvényi kötelezettség is, hisz a magyar polgári törvénykönyv 1. § (1) bekezdése is azt tartalmazza, hogy a vagyoni és egyes személyi viszonyokat szabályozó más jogszabályokat a polgári törvénykönyvvel összhangban, a polgári törvénykönyv rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. Már pedig a polgári törvénykönyv következetesen kerüli a kötelesség szó használatát, és ehelyett dogmatikailag megalapozott módon kötelezettségekről szól.
(19.50)
Nem szerencsés az, ha a munkajogi jogszabályok terminológiája különösebb indokok nélkül eltér az általános civiljogi terminológiától. Látványos, de egyben vitatható pontja is a törvényjavaslatnak az a törvényszerkesztői megoldás, amelynek eredményeképpen a foglalkoztatót terhelő módon kerül megfordításra a bizonyítási teher. Azt mondja ezen ponton a törvényjavaslat 1. §-ának (4) bekezdésében a második mondatban, hogy - idézem -: “Ha a foglalkoztatásra irányuló jogviszony minősítésével kapcsolatban vita merül fel, a foglalkoztatónak kell bizonyítani, hogy a részére végzett, a (3) bekezdés szerinti jogviszonyok alapján vagy ellenérték nélkül történt.” A bizonyítási teher ily módon történő megfordítása nagy elvi, elméleti és gyakorlati jelentőségű. Ezért kifogásoljuk, hogy a bizonyítási terhet megfordító újszerű dogmatikai megoldás indokairól, a törvényszerkesztőket vezérlő szempontokról nem kaptunk bővebb tájékoztatást a törvényjavaslat amúgy is igen színvonalas indokolásában.
Tisztelt Országgyűlés! A magyar jogrendszer fejlesztésének szerkezeti és minőségi szempontjai felvetik bennünk végül azt a kritikai megjegyzést is, hogy a munkaügyi ellenőrzés ügyét talán szerencsés lenne egy modern szemléletű, az európai közösség jogharmonizáció-követelményeit is figyelembe vevő, átfogó, új munkatörvénykönyvben szabályozni, mint egy ilyen speciális törvényben.
Kifogásaink ellenére, tisztelt Országgyűlés, a Magyar Demokrata Fórum a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényjavaslatot támogatja, és azt az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
