DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Húsz óra elmúlt, tehát mindenképpen figyelemmel leszek mindannyiunk fáradtságára, munkabíróképességére.
Szeretnék rámutatni tulajdonképpen két, általam jogászi szempontból lényegesnek tartott elemére ennek a törvényjavaslatnak, illetőleg országgyűlési határozati javaslatnak, amely most döntés előtt az igen tisztelt magyar parlament előtt fekszik.
Először is szeretném a figyelmet felhívni az Alkotmánybíróságnak arra a határozatára, amely - hogy úgy mondjam - irányt mutatott a jogalkalmazás számára, hogy milyen módon célszerű kezelni a párizsi békeszerződést ma, 1996-ban. Úgy érzem, hogy az Alkotmánybíróság általam egyébként igen nagyra becsült bírái itt, a jelen esetben tévedtek.
Egy joglogikai inkoherenciát érzékelek abban az iránymutatásban, amely - hogy úgy mondjam - a kárpótlási törvények szellemiségében kezelendőnek és elintézendőnek hívja fel ezt az 1947. évi XVIII. törvényt, magyarul a párizsi békeszerződés ratifikációs anyagát.
Kérem, a kárpótlások, mint ahogy ez a törvények preambulumából és szövegezéséből is kitűnik, minden esetben ex gratia-alapon működtek, és egyik esetben sem épültek fel jogi ismérvekre. Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott arra, hogy akinek kára keletkezett jogalap nélkül, annak jogi alapon kikövetelhető és érvényesíthető módon van lehetősége, vagy kell neki lehetőséget biztosítani a kárai megtérítésére.
A kárpótlási törvények, mint ahogy tudjuk, nem ilyenek. Az állam politikai bölcsességétől vezetve, méltányosságból, különböző típusú sérelmeket egybemosva, bizonyos korlátokat állítva, kvázi anyagi jellegű kitüntetésként, elismerésként írja elő a kárpótlást.
Egészen más a helyzet a párizsi békeszerződésnél. Egyik képviselőtársam utalt is rá, hogy az 1946. évi XXV. törvényt most majd a kormány hatályon kívül kívánja helyezni és módosítani akarja. Ezt meg is teheti. Mert az egy úgynevezett belföldi joganyag. Ezzel szemben a párizsi békeokmány csak olyan módon módosítható, csak olyan módon változtatható meg bármelyik elemében is, ha a békeszerződést aláíró valamennyi állam egybehangzóan kifejezi erre vonatkozóan az akaratát. Nem elég a ráutaló magatartás, a hallgatás, hanem az egyértelmű módosítási szándék azonos formában történő kifejezése, mint ahogy annak idején a békeokmányba ez belekerült.
Azt hiszem, jogászok számára nincs szükség további fejtegetésre ebben a vonatkozásban. Mint ahogy a bevezetőben előrebocsátottam, nagyon régóta dolgozik a Ház, nem kívánom önmagamat ismételni, hogy minél jobban rávilágítsak mondanivalóm lényegére.
A másik alapvető szempont, amelyet az igen tisztelt magyar kormány és a kormányfő figyelmébe szeretnék ajánlani ennek a joganyagnak a végrehajtásával kapcsolatosan. Magához a joganyaghoz az elmondottak után nincs egyéb hozzáfűznivalóm.
A végrehajtás során indítványozom, hogy a kormányzat fokozott körültekintést fejtsen ki abban a tekintetben, hogy azok, akik a párizsi békeokmány szerinti jogalanyisággal, kártérítési jogalanyisággal fellépnek, valóban olyan, úgynevezett szervezetek-e, mint ahogy ezt a párizsi békeokmány meghatározza.
Egy módosító indítványt is benyújtottam az igen tisztelt Országgyűlés elé, amelyben csak vázoltam azt az indokolási részében az indítványomnak, hogy mindenképpen elkerülendő, hogy fantomszervezetek, vagy olyan jogi személyiséggel bíró egyéb, igényt érvényesítő, esetleg kft.-k vagy egyéb jogalanyok lépjenek fel a kártérítés érvényesítése és a vagyon kezelése kapcsán, amelyeknek nincs erre vonatkozóan az alapszabályukban meghatározott tevékenységi körük.
Ugyanebben a kérdéskörben, örülnék, ha a kormány különös figyelemmel lenne arra is, hogy az a károsult kör, amely kárainak rendezése a békeokmánynak megfelelően történik, az valóban az-e, és olyan terjedelmű, amely ebben a vonatkozásban rendezést vagy részletrendezést fog nyerni a jelen megoldásban.
Tekintettel arra, hogy a kormány megoldását még nem ismerjük, én most pusztán csak rámutatni kívántam ezekre a szempontokra, és a magam részéről merem remélni, hogy az igen tisztelt kormány és a magyar igazságügyi apparátus kellőképpen meg fog győződni arról, hogy ezeknek a szempontoknak megfelel-e a végrehajtás, mert minden egyéb esetben magában rejtené a semmisség veszélyét, hogyha netán arra illetéktelen személyek vagy illetéktelen módon lépnének fel a párizsi békeokmány végrehajtásával kapcsolatban. Nagyon köszönöm.
(20.10)
