DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék alelnöke: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Hagyománnyá vált a zárszámadás ellenőrzéséről szóló írásos számvevőszéki jelentéshez az Országgyűlés plenáris ülésén szóbeli kiegészítést tenni. Ez nagy megtiszteltetés az Állami Számvevőszék számára, hiszen a számvevőszékek szerte a világon jellemzően nem rendelkeznek olyan lehetőséggel, olyan jogosítvánnyal, hogy a parlamentben közvetlenül is megszólalhassanak. Ez ugyanakkor nagy felelősség is számunkra, hiszen ily módon az Állami Számvevőszék közvetlenül szólhat a törvényhozáshoz, és a rádió, a tv nyilvánosságán keresztül közvetlenül informálhatja az ország szélesebb közvéleményét is. Ezt a lehetőséget én arra szeretném most fölhasználni, hogy összefoglaljam azokat a tapasztalatokat, amelyeket a közpénzekkel, a közvagyonnal való gazdálkodás ellenőrzése során szereztünk, és ezeket a tapasztalatokat, ezeknek a lényegét megosszam önökkel, és nemcsak az országgyűlési képviselőkkel, hanem az ország nyilvánosságával, az adófizető állampolgárokkal is.
Hogyan gazdálkodott a kormány 1995-ben az előfizetők pénzével, az állam vagyonával? Hogyan hajtotta végre a múlt évi költségvetést? El tudott-e számolni, meg tudott-e felelni az Országgyűlés felhatalmazásának? Az Állami Számvevőszék ezekre a kérdésekre keresi a választ, és az alkotmány szerint ezekre a választ három aspektusból, nézőpontból kellene megválaszolni, méghozzá a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség nézőpontjából. A zárszámadás vizsgálata nem tér ki mindhárom szempontra. Ennek több oka van: a zárszámadás ellenőrzése a törvényességre és a szabályszerűségre koncentrál. A célszerűséget a közpénzekkel, a közvagyonnal való gazdálkodás célszerűségét, eredményességét más jelentéseinkben igyekszünk bemutatni.
Megállapításainkat - mint önök láthatták - három füzetben foglaltuk össze, három füzet tartalmazza. Azért három, mert azt gondoljuk, hogy ily módon mindazok megtalálhatják a jelentésünkben levő információkat, akik különböző kérdések iránt érdeklődnek. Az első füzet az összefoglaló megállapításokat tartalmazza, és a javaslatainkat. A számvevőszéki ellenőrzés célja nem a hibakeresés, hanem elsősorban a hibák megelőzése, szaknyelven szólva a prevenció. A káros folyamatok bemutatása - a káros folyamatok megváltoztatásának a lehetőségét kell keresnünk, és ezeket tartalmazzák a javaslataink, szám szerint nagyon sok: 45; ennyi javaslatot még soha nem tettünk az elmúlt évek során, igyekeztünk ezeket tematikusan csoportosítani a könnyebb kezelhetőség érdekében, és azt reméljük, hogy elsősorban a számvevőszéki bizottság és a költségvetési bizottság, esetleg egyes képviselők magukévá teszik javaslatainkat, és módosító indítvány formájában benyújtják az Országgyűlésnek, és azt is reméljük, hogy e javaslatokból több realizálódni fog különböző törvényi formákban.
(9.30)
A második füzetben a zárszámadási dokumentumok törvényességi és számszaki ellenőrzési megállapításait mutatjuk be. Az államháztartás alrendszereire bontva értékeljük a tavalyi gazdálkodást. Itt kell arra rámutatnom, hogy a kép nem teljes. Ezúttal sem teljes a kép, hiszen az államháztartás nagyon fontos alrendszere, egyik nagyon fontos alrendszere - a társadalombiztosítási alapok által alkotott alrendszer - zárszámadásának az ellenőrzéséről nem tudtuk a jelentésünket egyidejűleg a központi költségvetési zárszámadási jelentéssel benyújtani.
Itt egy törvényi, szabályozási probléma van, nevezetesen az, hogy ha a kormány igénybe veszi a számára egyébként törvényesen rendelkezésre álló időt, és augusztus végén nyújtja csak be a tb-alapok zárszámadására vonatkozó törvényjavaslatot, akkor az Állami Számvevőszéknek nem áll rendelkezésére az a 60 nap, amit számára szintén a törvény biztosít, csak akkor állna a rendelkezésére, hogyha egy 60 napos késedelemmel kerülne sor a jelentésünk benyújtására. Ahhoz tehát, hogy lehetőleg a központi költségvetési törvényjavaslat zárszámadását és a számvevőszéki jelentést együtt lehessen tárgyalni a tb-alapok hasonló dokumentumaival, fel kellene oldani ezt a törvényi ellentmondást.
A harmadik füzetünk a helyszíni vizsgálatoknak a tapasztalatait mutatja be a központi költségvetési fejezeteknél és a helyi önkormányzatoknál.
Tisztelt Országgyűlés! Mi a legfőbb üzenete ezeknek a füzeteknek? Mintegy 200 oldalnyi terjedelmű megállapításnak és információnak? Mire lehet fölhívni a figyelmet a tavalyi évről szóló zárszámadás kapcsán, és nem csak a tavalyi évi zárszámadásra vonatkozó számvevőszéki ellenőrzési tapasztalatok alapján?
Először is, tisztelt Országgyűlés, a törvények tiszteletére szeretném felhívni a figyelmet. Mindannyian tudjuk, hogy jogállamban nemcsak az állampolgárok és nemcsak a társaságok, a vállalkozások, hanem a kormány cselekvéseit is törvények szabályozzák. A kormány jogkövető magatartása, az állampolgárok, a vállalkozások törvénytiszteletét is erősíti - fordított esetben gyengíti.
Ha a kormány sért törvényt, akkor nem jár jó példával elöl, és nem lesz erkölcsi alapja arra, hogy az úgynevezett adómorált javítsák az állampolgárok, és nem sok esélye lesz a feketegazdaság elleni küzdelemre buzdítani. (Taps az FKGP padsoraiból.)
Az Állami Számvevőszék az 1995. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzésekor is kénytelen volt több törvénysértő megállapítást tenni. (Sic!) Ezeket nem sorolom fel, hiszen a jelentésünk tartalmazza, egyetlen példát azonban mégiscsak megemlítek, hiszen az államtitkár úr is erről említést tett, ez pedig az az ominózus bankinyereség-visszautalás, amelyen vita van az Állami Számvevőszék és a pénzügyi kormányzat között, és azért ennek kapcsán mondom el, mert számunkra a törvény mérce. A törvény mindaddig mérce, amíg azt meg nem változtatják.
Ez az idézett passzus a jegybanki törvényből azt mondja, hogy: "Akkor kell visszautalni a Nemzeti Bank adóelőlegét, hogyha az tényhelyzet ismeretében többet fizetett be, mint amennyit kellett volna." A visszautalás azonban nem a tényhelyzet ismeretében, a prognózis alapján történt. A tényhelyzetet nem lehetett ismerni december 29-én, csak január valahányadikán. Tehát ez - úgy, ahogy van - sajnos törvénysértés, a törvény betűje szerint.
Én nem kívánok senkivel közgazdasági vitába keveredni arra vonatkozólag, hogy ezt a pénzt nem vitte haza senki, ez a pénz közgazdaságilag végül is a helyére került, de a törvénysértés tény.
Minden köztisztviselő esküt tesz arra, hogy: "Az alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom." Nem csak az eskütétel emelkedett pillanataiban kellene ezt komolyan venni. Ha pedig a törvények megtartását az Országgyűlés nem ellenőrzi, és a megsértésüket nem szankcionálja, akkor a törvényhozó funkcióját sem tudja maradéktalanul betölteni.
Szeretném arra fölhívni a figyelmet - tisztelt Országgyűlés - a következő gondolatkörben, hogy a közpénzekkel való elszámolás rendkívül időszerű és fontos. A különféle bevételekkel, adókkal, vámokkal, illetékekkel, privatizációs bevételekkel, továbbá a közkiadásokkal, a támogatásokkal, a beruházásokkal, a kamatfizetésekkel el kell számolni az ország nyilvánossága előtt. Ez jogállamokban evidencia.
Nálunk ezt az teszi különösen aktuálissá, hogy az állam igen sok adót fizettet a munkavállalókkal, igen magas járulékokkal növeli a vállalkozások költségeit, és ily módon centralizálja a mérhető GDP mintegy kétharmadát.
Nem az ÁSZ vesszőparipája az elszámoltatás szigorítása, hanem a társadalom jogos igénye egy olyan időszakban, amikor az egykori állami vagyon magántulajdonba megy át, amikor a bérek, jövedelmek reálértéke süllyed, amikor a lakosság fogyasztása csökken, és amikor az elszegényedés egyre szélesebb rétegeket gyűr maga alá.
Az elszámolás elvei évszázadosak. Luca Pacciolo ferences szerzetes 500 évvel ezelőtt fektette le a könyvvezetésnek az elveit. Számviteli törvényünk is rögzíti ezeket. Az államháztartási törvényt többek között azért alkotta meg az Országgyűlés, hogy megteremtse a garanciáit a közpénzekkel való hatékony és ellenőrizhető gazdálkodásnak, hogy érvényesítse a teljesség, a részletesség, a valódiság, az áttekinthetőség elvét.
Nem lehet hiteles a zárszámadás, ha ezeknek a követelményeknek nem tud megfelelni. Ha például egyes költségvetési szervek vagy helyi önkormányzatok nem készítenek leltárt. Ha a zárszámadási dokumentumok adattengerében nem lehet eligazodni. Ha nincs meg az Országgyűlés rálátása az államháztartás egészére, az állam vagyonára.
Én köszönöm Akar államtitkár úrnak ezt a nagyon szép minősítését, miszerint nyilvános tanulás lehetőségét teremtette meg az Állami Számvevőszék a jelentésének egyes megfogalmazásaival, bizonyára arra gondolt, hogy ezeket a számviteli elveket igyekeztünk definiálni, közérthetően körülmagyarázni. Vannak, akik ezt nem ilyen kedvezően minősítik, túl didaktikusnak tartják és egy kissé iskolásnak, refrénszerűen ismétlődőnek, hiszen ezt tavaly is leírtuk már. Én elnézést kérek mindazoktól, akik számára ezek nyilvánvaló ismeretek, de a többség talán nem ismeri ezeket ilyen precízen, ezért azt gondolom, hogy nem volt fölösleges ezeket ismét a jelentésünkben közzétenni.
Szeretnék szólni a közvagyonnal való gazdálkodás helyzetéről. Az állam vagyona - mint közismert - részben az államháztartáson belül, részben az államháztartáson kívül helyezkedik el. Az államháztartáson kívüli vagyon az állam gazdálkodói vagyona. Ez két területen helyezkedik el, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság kompetenciakörében, illetőleg az egyes minisztériumok tulajdonában.
Noha törvény kötelezi erre, a kormány ezúttal sem nyújtotta be a beszámolóját a fő vagyonkezelőnek a tevékenységéről. Nincsenek információk a zárszámadási kötetekben az ÁPV Rt.-hez tartozó mintegy 90 tartós állami tulajdoni részesedéssel működő társaság vagyoni helyzetéről, annak a változásáról. Nincsenek információk a zárszámadásban azokról a közszolgáltató szervezetekről sem, amelyeknek a tulajdonosi jogait miniszterek gyakorolják: MÁV, Posta, regionális vízművek, Szerencsejáték Rt. és így tovább.
Annak ellenére, hogy a zárszámadási kötetek 7,5 kilót nyomnak, és a Pénzügyminisztérium mintegy 10 tonna papírt használt fel a beszámolók elkészítéséhez, csak minimális információkat tartalmaznak ezek a kötetek a zárszámadásban az államháztartás vagyonáról. Nincsenek információk - vagy ha vannak, akkor nem hozzáférhetők - a kincstári vagyonról, a műemléki ingatlanokról, a védett természeti területekről, a termőföldekről, a volt szovjet katonai laktanyákról és azokról a vagyontárgyakról, amelyeket a polgári törvénykönyv, az államháztartási törvény az állami tulajdonba sorol.
Az Állami Számvevőszék ezeket a hiányosságokat annál inkább sajnálja, mert az államháztartási törvény már 1992-ben kötelezte a kormányt arra, hogy a zárszámadáskor mutassa be az Országgyűlésnek a különböző vagyonmérlegeket, vagyonkimutatásokat. Olyanokat, amelyekben szerepelnek az állami erdőkre, a beépített ingatlanokra, a vagyonértékű jogokra, a külföldi érdekeltségekre és egyebekre vonatkozó közérdekű információk.
(9.40)
Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék hetedik alkalommal számol be a zárszámadási ellenőrzés tapasztalatairól, a költségvetés végrehajtásának számvevőszéki ellenőrzéséről. A közpénzekkel és a közvagyonnal való gazdálkodás színvonaláról ez alkalommal sem tudtunk tetszetős képet festeni. A legtoleránsabb jelzőt használva is azt mondhatjuk legfeljebb, hogy a helyzet ellentmondásos. Vannak azért kedvező jelek. Van számviteli törvényünk, van államháztartási törvényünk, áttekinthetőbb lett a helyzet. Az állami pénzalapok területén részben a számuk radikális csökkenése, részben a könyvvizsgálat kötelező elrendelésének köszönhetően. A kormány rendszeresen tájékoztatja az Állami Számvevőszéket a központi tartalék felhasználásáról, az egyedi garanciavállalásokról, a fejezeteken belüli átcsoportosításokról, és mint tudjuk, 1996. január 1-jétől működik a Magyar Államkincstár, az államháztartás két alrendszerében.
Ezek pozitívumok. Ezért azt mondhatjuk, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás terén vannak biztató jelek. Ezekről az államtitkár úr is szólt, és azokat a törekvéseket itt ecsetelte, amelyek jellemzik a pénzügyi kormányzat munkáját.
Mindezek azonban nem adnak okot elégedettségre. Hiszen ami a korábbi állapot meghaladását illeti, ott valóban van fejlődés. Ez nem mondható el a közvagyonról, ami mint említettem, igen gyenge minősítéssel, a vele való gazdálkodás igen gyenge minősítéssel jellemezhető. Nem elég - szeretném, tisztelt Országgyűlés, hangsúlyozni -, nem elég azonban a korábbi önmagunkhoz viszonyítani. Nem elég ezt a kicsit talán ironikusan használt "bázist" meghaladni.
A mérce egyre inkább Európa. Magyarországot fölvették az OECD-be, Magyarország az Európai Unióba készül. Az európai mérce más, mint a tavalyi magyar vagy a tavalyelőtti magyar bázis, önmagában tehát, miközben elismerjük a bázis meghaladását, nem mondhatunk le arról, hogy a mérce az Állami Számvevőszék számára egyre inkább az európai, és egyre inkább azok a paraméterek, azok az elvárások, amelyeket a nemrég nyilvánosságra hozott számviteli sztenderdek is mutatnak. Mi a jövőben is ehhez a mércéhez viszonyítunk, és ezért csak azt ígérhetem, hogy akkor fognak csökkenni a kritikus megállapításaink, hogyha a mércéhez közeledni fog a pénzügyi kormányzatnak a teljesítése. Köszönöm a figyelmet. (Minden oldalról taps.)
