GAÁL GYULA
GAÁL GYULA
GAÁL GYULA, a költségvetési bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm, elnöknő. Hölgyeim és Uraim! A költségvetési bizottság megtárgyalta az 1995. év zárszámadásáról szóló törvényjavaslatot, s azt 14 : 7 szavazási aránnyal, tehát többségében általános vitára alkalmasnak minősítette. Ahogy elnöknő jelezte, én magam a többség véleményének a rövid összefoglalójára vállalkozom, másrészt pedig szigorúan korlátozni szeretném magam azokra a gondolatokra, amik elhangzottak a bizottsági ülésen, tehát nem kívánok annál teljesebb körű elemzést nyújtani. Ez bizonyos mértékig nehéz helyzetbe is hoz persze, mert a bizottsági ülés koreográfiája aszerint zajlott, hogy először az ellenzéki képviselők mondták el a kritikai véleményüket és erre reagálva fejtették ki a javaslatot támogató kormánypárti képviselők a maguk érveit, tehát most bizonyos fordított sorrendben kell ezt megismételni.
A bizottság ülésén a kormánypárti többség természetesnek tartotta és minősítette azt, hogy az ellenzék nem fogadhatja el a zárszámadási beszámolót, hiszen annak egy nagyon hangsúlyos része és tartalma, ahogy ez az expozéból is kiderült, annak a gazdaságpolitikának az értékelése, ami az elmúlt évet jellemezte. Tehát egy olyan általános gazdaságpolitikát kellett volna, vagy kellene a mindenkori ellenzéknek elfogadnia, amelynek érdemi alakításában, befolyásolásában nincsen meghatározó szerepük, amiért tehát a kormánypártoknak kell vállalniuk a felelősséget. Ezért természetes, hogy magát a zárszámadást a kormánypárti többség támogatja, ugyanakkor ebből a gondolatmenetből nem következik az, hogy az általános vitára való alkalmasságot támogatja vagy nem támogatja vagy miért nem támogatja az ellenzék.
A koalíciós képviselők örömmel nyugtázták a Számvevőszéknek azt a véleményét, hogy a jelenlegi előterjesztés az elmúlt időszak előterjesztéseivel, zárszámadásaival összehasonlítva minőségi javulást tud felmutatni. Elsősorban érzékelhető a gazdálkodás szabályszerűségének a javulása, ahogy erre az előttem szóló számvevőszéki alelnök úr is utalt. Bizonyos területeken a beszámolás pontosabb, év közben a Számvevőszék tájékoztatása szabályosan történt, az előirányzat-átcsoportosítási tevékenysége, illetve ennek a tevékenységnek a törvényessége jelentősen javult.
Ugyanakkor a többség köszönettel nyugtázta a Számvevőszéknek azokat a megállapításait is, amelyek a visszatérő hibákra hívták fel a figyelmet. Ezeket röviden három csoportba lehet sorolni. Részint azokra a gazdálkodási szabálytalanságokra hívják fel a figyelmet a Számvevőszék megállapításai, amelyek visszamenőleg most a vita során nem javíthatóak, hiszen tényeket rögzítenek ezek a megállapítások, tehát nem arról van szó, hogy maga a beszámoló pontatlan, a probléma az, hogy maga a beszámoló pontosan tükrözi az év közben elkövetett szabálytalanságokat. Ez tehát nem a beszámoló minősítésére felhasználható érv, inkább, sokkal inkább a jövőre vonatkozó tapasztalatokat kell hasznosítani, leszűrni ezekből a megállapításokból.
A másik csoportja a hiányosságoknak szintén a számvevőszéki alelnök úr által hivatkozott általános számviteli alapelveknek a számonkérése, érvényesülésük korlátai, olyanok, mint a valódiság, a teljeskörűség, a hitelesség - összefoglalóan. Itt azt kellett megállapítani, hogy noha visszatérően évről évre ismétlődnek ezek a kifogások, ezek indokoltak és pontosak - általában a Számvevőszék erre vonatkozó megjegyzései -, ugyanakkor tudni kell azt is, hogy ahhoz, hogy ezen a területen alapvető változás következhessen be, ahhoz magát a számviteli, államháztartási információs rendszert kell tudni átalakítani. Ennek az információs rendszernek az átalakítása nyilván nem egyik évről vagy egyik hónapról a másikra történik. A jelentős lépés e tekintetben azzal történt, hogy '95-ben a kormány felállította a Magyar Államkincstárat, '96. január 1-jétől ez működni kezdett, és ez jelenthet garanciát vagy ígéretet, legalábbis arra vonatkozólag, hogy az ebbe a csoportba tartozó kritikai megjegyzések nagy többségét nem kell talán a következő évtől megtennie az Állami Számvevőszéknek, hiszen maga az államháztartási számviteli rendszer, az információs rendszer alakul át a Magyar Államkincstár létrehozásával. Azok az alapadatok és információk, amire épül a kormány beszámolója, hitelesebbek, megbízhatóbbak lesznek és pontosabban fogják tükrözni a Magyar Köztársaság kormányának a gazdálkodását.
A harmadik csoportja a kritikai megállapításoknak, az valóban magával a zárszámadási beszámoló pontatlanságaival foglalkozik. Itt a kormánypárti képviselők csak azt tudták és tudják ígérni, hogy azokban a pontokban, ahol a Számvevőszék észrevételei javíthatják a beszámoló pontosságát, ott módosító indítványokkal ezt a javítást el fogják végezni és törekedni fognak arra, hogy a lehető legpontosabb legyen a végül elfogadott zárszámadási törvény. Én magam, és hát ez megint csak nem az egyéni véleményem, hanem a bizottság többsége nevében mondhatom, hogy természetesen köszönettel fogadjuk a Számvevőszéknek azt a magatartását, amely során egyre magasabb mércével szembesíti az államháztartást, az államháztartás gazdálkodásáról való beszámolót. Azt gondoljuk, hogy ez így van rendjén és így kell lennie. Magának a kormánynak is, a mindenkori kormánynak és az államháztartási munkáknak egy fejlődésen kell keresztülmennie, amelynek révén mindig magasabb mérce szerint is meg kell tudni felelni a követelményeknek.
(9.50)
Azt gondoljuk, hogy ez így van rendjén és így kell lennie. Magának a kormánynak, a mindenkori kormánynak és az államháztartás-átalakítási munkáknak egy fejlődésen kell keresztülmennie, amelynek révén mindig magasabb mérce szerint is meg kell tudni felelni a követelményeknek.
Ugyanakkor ezzel együtt is azt gondoljuk, hogy ezekből az általunk elmondottakból nem az következik, hogy a benyújtott beszámoló vitára alkalmatlan, hanem éppen ellenkezőleg: azt, hogy az Országgyűlés vitassa meg ezt a beszámolót, végezze el rajta azokat a pontosításokat, ami elvégezhető, vonja le azokat a tanulságokat, amik a hosszabb távú gazdálkodás során hasznosíthatók, és ennek tükrében fogadja el a beszámolót.
Köszönöm. (Taps.)
