KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elöljáróban - hasonlóan Torgyán József frakcióvezető úrhoz - én is reflexiókkal kezdeném a hozzászólásomat. Nevezetesen az ő reflexióira, illetve megszólaló ellenzéki képviselők reflexiójára kívánok én magam is reagálni.
Úgy tűnt számomra az ellenzéki képviselők eddigi megnyilvánulásából, hogy csak és kizárólag az Állami Számvevőszék jelentésének áttanulmányozására futotta az idejükből, és tekintettel arra, hogy frakcióvezető úr felolvasta a mai vitának a tárgyát, úgy tűnik, hogy a másik része kevésbé tudta megragadni a figyelmüket. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)
Frakcióvezető úr két dologra reflektált. Egyrészt, hogy az államtitkár úr és Csikai képviselő úr is bizonyos gazdaságpolitikai megfontolásokat vezetett elő a zárszámadás értékelésekor. Szeretném felhívni a figyelmét frakcióvezető úrnak, hogy van a zárszámadásnak egy gazdaságpolitikai kötete, és valószínű, hogy ez elkerülte az ön figyelmét, és ezért tudta kifogásolni a megszólalásokat.
Továbbá kifogásolta azt is, hogy az államadósságról szólni mert az államtitkár úr. Hát szeretném jelezni, hogy a benyújtott törvényjavaslat több ponton,- mondjuk a 497. oldalon - szintén szól vaskosan erről a kérdésről, tehát nem terjeszkedett túl, és én magam sem fogok túlterjeszkedni akkor, amikor esetleg ilyen kérdésekről is merek szólni a pulpitusról.
Tisztelt Ház! Bár a jelenlegi koalíciós kormány még csak két teljes gazdasági évet átfogó költségvetési törvényjavaslatot készített, a mai napon már a harmadik év zárszámadásáról tárgyal az 1994 közepén megválasztott Országgyűlés. Ezen belül ez az első olyan zárszámadás, amely olyan évet zár le, amelyet teljes mértékben a jelenlegi kormány gazdaságpolitikája határozott meg.
Az Állami Számvevőszék jelentései elkészítésével még ettől is nagyobb gyakorlatot szerzett, az államháztartási törvény hatályba lépését követően immár negyedik alkalommal ismétli hasonló tartalommal azokat a követelményeket, amelyeknek nem felel meg az éppen aktuális zárszámadási törvényjavaslat.
Ha reálisan közelítjük meg a folytonosan visszatérő, alapvető problémákat, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy jelentős javulás csak a következő, azaz az ez évi pénzügyi folyamatok elszámolásánál várható.
A jelenlegi összetételű Országgyűlés először 1994. év végén, az 1993. év lezárásakor szembesült azzal, hogy az információs és mérlegrendszer hiányosságai, számos szabályozatlan - vagy nem egyértelműen szabályozott - végrehajtási kérdés miatt az államháztartás pénzügyi, gazdasági folyamatainak utólagos áttekintése nehézkes, számos megvalósult intézkedés csak utólag vált ismertté. Akkor, amikor a zárszámadást tárgyaló képviselőknek már nem maradt más választásuk, mint az intézkedések tudomásulvétele.
Gondoljunk csak arra, hogy milyen ismereteket lehetett szerezni a '93. évi zárszámadást megelőzően a konszolidáció mértékéről és megvalósításának módjáról.
(11.30)
Tekintettel arra, hogy 1994. év végén már nem lehetett meghozni azokat az intézkedéseket, amelyekkel alapvetően más, a követelményeket sokkal jobban kielégítő módon vált volna követhetővé az 1995-ös év, így most sem lehet meglepetés számunkra az Állami Számvevőszék alapos vizsgálatát követő, kritikus megállapítása. Azért minden - Állami Számvevőszék által megfogalmazott - kritika ellenére összességében az elmúlt évben javult a közpénzekkel való gazdálkodás, világosabbá vált az azokkal való elszámolás.
Az öt megtermett és egy vékony kötet, ma már minimális számszaki hibával tükrözi vissza az államháztartás alrendszereinek, költségvetési szerveinek, alapjainak, intézményeinek elmúlt évi gazdálkodását. Azt is tudnunk kell, hogy az elmúlt évben a kincstár létrehozásával a számvitel, az osztályozási rend átalakításával olyan jelentős lépést tettünk meg, amely reményt ad arra, hogy a következő évben a zárszámadás tartalmában még jobban közelíti az elvárható színvonalat.
Tisztelt Ház! A zárszámadás során először a kormány által meghatározott és követett gazdaságpolitikáról szükséges szólni. Persze túl sokat nem, hiszen a holnapi vitában valószínűleg jelentős teret kap az elmúlt év gazdaságpolitikája is. Úgy, ahogy 1994-ben sem volt az év során folyamatosan ugyanaz a gazdaságpolitikai vonalvezetés, 1995-ben is volt - igaz, más természetű - töréspont ebben.
A koalíciós kormány már az 1995-ös év előkészítésekor tudta, hogy kényszerűen fájdalmas lépésekkel lehet csak hosszabb távon is kedvező pályára állítani a magyar gazdaságot, de fajsúlyos intézkedésekkel alátámasztott költségvetési törvényjavaslat megfogalmazására akkor még nem vállalkozhatott. Nem volt véletlen tehát az, hogy az akkori pénzügyminiszter, Békesi László az 1995-ös költségvetési törvény elfogadását megelőzően kilátásba helyezte annak szükség szerinti kiigazítását.
Meglehetősen beszédesek azok a számok, amelyeket a gazdaságpolitikai kötet 2. oldala megjelenít. Azt, hogy a folyó fizetési mérleg deficitje 1993-ban 3,5 milliárd dollár, míg 1994-ben 3,9 milliárd dollár volt, már sokszor felidéztük. De az sem volt közömbös, hogy az 1991-92-ben 15 százalékkal visszaeső GDP-hez mérten egyre növekedett az államháztartás hiánya. 1994-re ez 8,2 százalékban testesült meg.
De annak ellenére, hogy az új kormány intézkedéseinek következtében némileg javult az export-import növekedési ütemének különbsége, ez a javulás csepp volt a tengerben a megelőző évek romló arányaihoz képest. Ma már elmondhatjuk, hogy az élet igazolta a szükségszerű, némileg megcsonkított intézkedések számos vonatkozásban remélt pozitív hatásait. A határozott és tudatosan felvállalt népszerűtlen cselekedet rövid időn belül képes volt megállítani a romló folyamatot, képes volt a felhasználás és finanszírozás arányait reálisan hozzászabni az ország valós lehetőségeihez.
Természetesen mindenki másképpen élte meg a nevezetessé vált márciusi intézkedéseket, hiszen ezek révén sikerült megváltoztatni az államháztartás, a háztartások és vállalkozók között egyre kedvezőtlenebbé váló jövedelempozíciók arányait, és e szerkezeti változásnak köszönhetően sikerült az államháztartás deficitjét az 1994. évi 8,2 százalékról mérsékelni 6,5 százalékra.
Figyelemre méltó, hogy miközben a lakosság széles rétegének a jövedelme reálértékben számítva jelentősen szűkült, addig ugyanebből a jövedelemtulajdonosi körből származó megtakarítások nem mérséklődtek.
Szerencsére a javuló külső piaci körülmények lehetőséget teremtettek arra, hogy a keresletmérséklő intézkedések hatására felszabaduló árualapok mégis elhelyezhetők legyenek. Ennek révén - és még számos intézkedés hatására - sikerült elérni, hogy a külkereskedelmi egyenleg mind szerkezetében, mind volumenében számunkra kedvezően alakult.
Sajnos nehezítette a helyzetünket az, hogy nem sikerült intézkedéseket generálnunk az államháztartás minden alrendszerében, hiszen ahogy azt a zárszámadási törvényjavaslat is tájékoztató jelleggel bemutatja, a központi költségvetésen keresztül megvalósított intézkedések hatását jelentősen rontotta, hogy a társadalombiztosítási alapoknál nemhogy jelentős javító intézkedésre került volna sor, hanem azok tetemes deficitje mérsékelte a központi költségvetésen keresztül megvalósított intézkedések kedvező hatását.
Összességében az év közben megvalósított határozott cselekvés javította az ország egyensúlyi pozícióit, s az év végén teljesített jelentős privatizációs bevétel megfelelő célú felhasználása révén - ha az Országgyűlés hű marad szakmailag megalapozott döntéséhez - reményeink szerint az 1995-ös évben elindított folyamat kiteljesíthetővé és egyidejűleg fenntarthatóvá válik.
Tisztelt Képviselőtársak! Az Állami Számvevőszék megállapításával összhangban örömmel nyugtázhatjuk, hogy a zárszámadási törvényjavaslat minden hiányossága ellenére a korábbiakhoz képest lényegesen tisztább, áttekinthetőbb képet ad a közpénzek felhasználásáról, a korábbiakhoz képest lényegesen kevesebb a megállapított szabálytalan műveletek száma, és a korábbiakhoz képest lényegesen kevesebbszer kell a kormány, kormányzati szerv pénzügyi kihatású intézkedését utólag, az Országgyűlésnek jóváhagyólag tudomásul vennie.
Az előzőekben felvillantott gazdaságpolitika jótékony hatásaként a központi költségvetés hiánya több mint 20 milliárd forinttal alacsonyabb, mint azt a pótköltségvetés elkészítésekor megterveztük. Sajnos, ahogyan arra már tettem utalást, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap együttes hiánya meghaladja a 40 milliárd forintot. Persze azt is meg kell állapítani önkritikusan, hogy már a két alap költségvetésének elfogadásakor kitapintható volt az abban célkitűzésként megjelölt egyensúlyi feltételek labilitása.
Nagyon fontos állami számvevőszéki megállapításnak tekintjük azt, hogy a törvényjavaslat normaszövege s a csatolt mellékletek között számszakilag nincs eltérés. Persze arra is törekedni kell a jövőben, hogy az egyes fejezetekre vonatkozó táblázatok se mutassanak eltérést a magasabb szintű kimutatásokhoz képest.
A törvényesség szempontjából két szempontból kell megítélni a kormány elszámolásán keresztül annak múlt évi tevékenységét. Egyrészt azt kell mérlegelnünk, hogy vajon akkor, amikor egy-egy költségvetési előirányzat felett rendelkezett, akkor a más, egyéb törvényekből fakadó kötelezettségének eleget tett-e teljes körűen, illetve a költségvetési kihatással összefüggő tevékenysége során rendelkezett-e a szükséges törvényi felhatalmazással, vagy a költségvetési törvény keretein belül maradt-e a költségvetési kihatást is eredményező tevékenysége.
Az Állami Számvevőszék kifejti álláspontját mind a kötelezettségek teljesítésének elmulasztásáról, mind az általa törvénysértőnek ítélt eljárásokról. A bizottsági vita során módunkban volt megismerni az Állami Számvevőszék felvetéseivel kapcsolatos kormányálláspontot is, és ezek összevetéséből megállapítható, hogy tulajdonképpen egyetlen olyan jelentős teljesítési deficit mutatkozik, amit a kormány pótolni is kíván. Ez pedig a Magyar Export-Import Bank Rt. és a Magyar Exporthitel Biztosító Rt. elszámolása.
Az eddigi hozzászólások utaltak arra, hogy néhány esetben elmaradt a kötelezettségvállalásoknál szükséges ellenjegyzések megszerzése. Sajnos azok az ellenjegyzési előírások, amelyek teljesítése megfelelő időben nem történik meg, utólag nem korrigálhatók, de mindenképpen szükséges megkövetelnünk azt, hogy az ellenjegyzéseket ne lehessen megkerülni a jövőben senkinek sem, akire bármely törvény ilyen kötelezettséget ró, hiszen ezen ellenjegyzések nem formai követelményekként kerültek előírásra.
A törvényszegések sorában mind az ÁSZ, mind a kormány egybehangzóan elismeri - igaz, mértékben mutatkozik eltérés -, hogy bizony a központi költségvetési szervek 1995. január 1-jét követően is vásároltak értékpapírokat. Nem azokról van szó, akik az értékpapírokat lejárat előtt nem váltották be, hanem azokról, akik nagyvonalúan túlléptek a törvényi előíráson. Azt hiszem - azon túl, hogy ezt most regisztráljuk - a következtetések levonásától sem lehet eltekinteni.
(11.40)
Megítélésem szerint az elkövetkező napokban még több vita várható arról, hogy a kormány számára a pótköltségvetésben szigorúra szabott 1,5 százalékos egyedi kezességvállalási keretét túllépte-e és ha igen, akkor ezt milyen mértékben tette. Az Országgyűlés azon döntése, hogy az eredetileg 2,5 százalékot mérsékelte 1,5 százalékra, mutatta, hogy a stabilizációs politikát ezen csatornán sem szeretné fellazítani. Formai szempontból nem lehet vita a többletvállalás ténye, hiszen erre vonatkozóan az Országgyűlés utólagos jóváhagyásának igényét tartalmazza a törvényjavaslat. A vita is rávilágít arra, hogy itt a Házban sokkal pontosabban, alaposabban kell megszövegezni a szándékunkat, így kerülhető el az, hogy később értelmezési viták színterévé váljon a tisztelt Ház. Elképzelhető, hogy a tavalyi, vámbiztosítékokról lefolytatott vita helyébe az idén a letéti számlák kezeléséről vagy az MNB - megítélésünk szerint - törvényesen megvalósított nyereségelszámolásáról szóló vita fog lépni.
A rendelkezésemre álló időkeretben most nem szeretnék a továbbiakban túlterjeszkedni, hanem a fentieken túl nem kívánok foglalkozni az egyes alrendszerek gazdálkodásának értékelésével vagy más, a zárszámadásban megjelenő fontos témával. De egy nagyon nehezen emészthető falatra azért szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Nevezetesen a 19. §-ban megfogalmazott konszolidációs elgondolásra. Azt hiszem, ennek részletes átgondolását nem kerülheti meg a tisztelt Ház, mielőtt ahhoz a jóváhagyását megadja.
Tisztelt Képviselőtársak! Azt gondolom, hogy nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy a szocialista képviselőcsoport az 1995. évi zárszámadást el fogja fogadni, ugyanakkor azt is gondolom, hogy a végső formába öntött tartalomhoz lesz néhány javaslatunk, amely kialakításánál maximálisan figyelembe vesszük az Állami Számvevőszék ajánlásait. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps jobb oldalról.)
