DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság ugyancsak szeptember 11-i ülésén tárgyalta meg a kormány által T/2828. számon benyújtott törvényjavaslatot a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról, és azt egyhangúlag parlamenti vitára alkalmasnak tartotta. Így bizottsági kisebbségi vélemény előterjesztésére nem kerül sor. A bizottság a vita során megállapította, hogy a javaslat összhangban van a szakképzési törvénnyel, intézkedései következményei a szakképzési törvényben elfogadott elveknek.
A vitának négy olyan megállapítása volt, amelyet - úgy vélem - e bizottsági ajánlásban az Országgyűlés plenáris ülése elé kell tárnunk.
Először: abból az elvből kiindulva, hogy a szakképzett munkaerő olyan érték, amelynek kiképzése nem lehet egyedül az állam feladata, a javaslat következetesen érvényesíti azt a felfogást, hogy a munkaadók teljes körének hozzá kell járulnia a képzés költségeihez.
(12.20)
E megállapításban a munkaadók teljes körén van a hangsúly, hiszen bizonyos munkaadók már korábban is, 1988 óta hozzájárultak a képzési költségekhez. A javaslat ezt az új gazdasági-társadalmi viszonyoknak megfelelően kiterjeszti a magánmunkaadókra és a mezőgazdasági munkaadókra is. Az utóbbiaknál fokozatosan kívánja elérni, hogy a hozzájárulás mértéke azonos legyen a nem mezőgazdasági munkaadók által fizetett hozzájárulással. Mindez természetesen azokra a munkáltatókra vonatkozik, akik az iskolai tanulók gyakorlati képzésének megszervezése nélkül kívánnak eleget tenni a szakképzési hozzájárulási kötelezettségüknek.
Másodszor: a bizottság egyet értett azzal, hogy a korábbiaknak megfelelően egyes munkáltatók fejlesztési támogatásként eszközöket is átadhatnak a szakképző intézményeknek. Fontosnak tartottuk ugyanakkor, hogy a törvényjavaslat lehetetlenné teszi, hogy a munkáltatók elavult eszközeik átadásával teljesíthessék e kötelezettségüket, mert kimondja, hogy a fejlesztési támogatásként átadott tárgyi eszközöknek a számviteli törvény szerint megállapított átadáskori nyilvántartási nettó értékét lehet csak figyelembe venni kötelezettségcsökkentő tételként. E megszorítással - ha nem is zárulnak be teljesen - mindenképpen szűkülnek azok a kiskapuk, amelyeken egyes intézmények a törvényes kötelezettséget igyekeztek kijátszani.
Harmadszor: egyetértő vélemény alakult ki a bizottságban arról is, hogy a munkaadók és a szakképző intézmény között együttműködési megállapodást kell kötni, illetve, hogy a szerződés egy példányát meg kell küldeni a tagsága szerint illetékes területi gazdasági kamarának. Mindez nemcsak a visszaélések lehetőségét zárja ki, de erősíti a gazdasági kamarák szerepét is.
Negyedszer s végül: fontosnak tartottuk, hogy a törvény ki kívánja mondani, hogy a szakképzési hozzájárulásra kötelezett kedvezményeket élvezhet abban az esetben, ha saját munkavállalói számára szervez szakképzést, illetve átképzést olyan esetben, ha az újabb szakképesítés az állam által elismert, illetve tanulmányi szerződéseken alapul. A felnőttképzés ilyen feltételek közötti támogatása kivételes fontosságú a munka világában olyan körülmények között, amikor a munkanélküliek többsége szakképzetlen, illetve amikor az alkalmazásban maradás feltétele gyakran csak több szakképesítés megszerzése lehet. Mindezek alapján a bizottság a törvényjavaslat megtárgyalását és elfogadását ajánlja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
