DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1970 óta már funkcionáló szakképzési hozzájárulás jelenlegi rendszerét számos módosítás után az 1988. évi XXIII. törvény határozta meg. Ez a törvény betöltötte szerepét, s a szükséges módosításokat elsősorban az egyéb gazdasági területeken bekövetkezett változások indokolták. Legutoljára éppen tavaly az 1995. évi CIV. törvény módosításai hoztak lényeges változást.
Kétségtelen, hogy a módosítások, melyek többnyire az adott törvény egyes részeire vonatkoztak, magukban rejtették annak a veszélyét, hogy a törvény szövege eltorzul, akár ellentmondások is jelentkezhetnek az összefüggések nem eléggé alapos vizsgálata okán. Kétségtelenül rokonszenvesebb megoldás, ha jelentősebb változásoknál a törvény szövegének egésze kerül felülvizsgálatra, azaz új, egységes törvény születik, mintha az alkalmazók már szinte követhetetlen módosítások halmazával találkoznának.
Az utóbbi évek gyakorlata azonban kissé gyanakvóvá teszi az embert. Ugyanis az Országgyűlés súlyos leterheltsége mellett egy működő törvény újraalkotására rendszerint akkor kerül sor, ha az éppen esedékes változtatásokat el kívánták rejteni a szövegben. Azt hiszem, érthető, ha a jelenlegi törvényjavaslatot is abból a szempontból vizsgáljuk, hogy mennyiben tér el az előzőtől valójában - a fogalmazási változásokon felül - mennyiben jelent valódi korszerűsítést. Meg kell állapítanunk, hogy az érdemi, tartalmi változás az eredeti törvény jelenleg érvényben lévő szövegéhez képest nem túl jelentős. Tehát tényleg nem lett volna feltétlenül szükség új törvény megalkotására.
Melyek tehát azok a módosítások, amelyeket a törvényjavaslat bevezet? A sor, mint már megszokhattuk, a szokásos pénzügyi megszorítással kezdődik. Korábban az agrártevékenységet folytatók egyszázalékos hozzájárulást fizettek.
Ezt a jelenlegi javaslat egytized százalékos lépcsőkben az általános másfél százalékig emeli. Első közelítésben nem túl érthető, hogy miért kell ez a változtatás, hiszen a mellékelt számítási anyag szerint sem túl jelentős a várható többletbevétel, ugyanakkor a nehéz helyzetben lévő magyar mezőgazdaság számára ez a többletkiadás újabb terhet jelent.
A rejtett szándék csak az lehet, hogy e javaslat alkotója számol a mezőgazdasági vállalkozók számának növekedésével, illetve azzal, hogy más vállalkozásokkal ellentétben, a befolyó összeg lényegesen nagyobb része kerül a Munkaerő-piaci Alap, Szakképzési Alap részébe. Így nő az egyéb célra felhasználható összeg.
A törvényjavaslat ugyanis nem ad semmilyen indoklást a módosítás szükségességéről. Pozitív lépés viszont az a javaslat, amely lehetővé teszi a munkaadók számára, hogy a hozzájárulás terhére fedezzék dolgozóik szakképzésének költségeit.
(17.50)
Annál is inkább helyes ez, hiszen eddig a munkaadók egyre kevésbé voltak érdekeltek dolgozóik képzésében. Az iskolarendszeren kívüli szakoktatás magas költségei ugyanakkor lehetetlenné tették a munkavállalók részére annak vállalását. A piaci viszonyok fokozott érvényesülése mellett megfontolandó, hogy nem lenne-e célszerű az itt felhasználható 0,2 százalék növelése. Ilyet egyébként ritkán szokott ellenzéki politikus mondani, én úgy érzem, hogy itt helyes lenne, ha a szakképzést megerősítenénk 0,2 százaléknál nagyobb mértékben is.
Amit viszont negatívumnak kell tekintenünk, az a bürokratikus elemek jelentős növekedése. Az 1988. évi XXIII. törvény évi egyszeri bevallást, illetve befizetést írt elő, minden különösebb adminisztráció nélkül. Az új rend viszont a következő lépéseket tartalmazza. A hozzájárulásra kötelezettnek az együttműködési megállapodás egy-egy példányát meg kell küldenie a Munkaerő-piaci Alap kezelőjének és az illetékes terület gazdasági kamarájának.
Az indoklás szerint a szerződéseket a kamarák fogják nyilvántartani - ez egyébként összecseng Juhász képviselőtársam javaslatával -, természetesen nem ingyen. Ennek várható költségét 60-80 millió forintra becsülik. A gyakorlati képzés megszervezését teljesítő elszámolást kötelesek benyújtani. Az éves egyszeri rendezés helyett előleget is kell fizetni. Az előleg összegét a havi, évközi, illetve éves bevallásban szerepeltetni kell. Tehát az egyszeri befizetés helyett legalább kettő alkalom lép be. A rend kedvéért ellenőrzést végez az adóhatóság, a Munkaerő-piaci Alap kezelője, illetve a gazdasági kamara is.
Mindezek alapján nem egyszerűsödött, hanem tovább bonyolódott a rendszer, főleg ami a nyilvántartást illeti. Nem világos, hogyha a Munkaerő-piaci Alap minden dokumentumot értelemszerűen megkap, akkor a központi nyilvántartás helyett miért szükséges a kamaráknál egy decentralizált nyilvántartást - jóval nagyobb költséggel - létrehozni. Az sem valószínű, hogy az előleg bevezetése jelentősen növelné a bevételek összegét, de biztos, hogy többletmunkát jelent a kötelezetteknek.
A szakképzési alaprész felhasználásának átalakítása még az 1988. évi XXIII. törvény módosításával megkezdődött 1995-ben. Ekkor jelent meg ugyanis feladatként a Nemzeti Szakképzési Intézetnek - egyébként hasznos és jó munkát végző intézetről van szó - a szakképzés érdekében végzett továbbfejlesztő tevékenységéhez való hozzájárulás, valamint a bizonytalan tartalmú, az Európai Unió szakképzési programjához való csatlakozás költségeinek biztosítása. Ezek a feladatok egyértelműen az állami költségvetés kötelezettségeinek csökkentését szolgálták.
További új feladatként jelent meg a felsőoktatási intézményekbe akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés fejlesztési beruházásainak támogatása. Bár a javaslat ennek a támogatásnak az értékét csak 40-100 millió forintra becsüli, emlékeztetni kell arra, hogy a felsőoktatási törvény módosításakor a felsőfokú szakképzés leépítését többek között azzal indokolták, hogy az az egyetemeken a meglevő eszközök és feltételek jobb kialakítását jelenti. Nem volt szó arról, hogy ezt azon kívül még támogatni is kell.
A javaslat továbbfejleszti a szervezeti kereteket is. Míg korábban a szakképzési alaprész decentralizált részének felhasználásában a megyei, fővárosi munkaügyi tanács működött közre, most ugyanazon szerv javaslata alapján létrejövő szakképzési bizottság végzi a feladatokat. Lehetséges, hogy ez az új megoldás hatékonyabb lesz. Jelenleg ebből viszont csak az látszik, hogy a szervezetek szaporodnak.
Összefoglalva a mondottakat: a Független Kisgazdapárt úgy érzékeli, hogy a végrehajtott korszerűsítés mögül helyenként hiányzik az átgondolt koncepció. Ezért vitatható, hogy szükség volt-e a beterjesztésére. Azonban sok jóakaratú és pozitív intézkedése miatt - néhány módosítás után - elfogadhatóvá tehető a megszavazandó törvény. Köszönöm szépen. (Taps.)
