VEÉR MIKLÓS
VEÉR MIKLÓS
VEÉR MIKLÓS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Alelnök Asszony! Képviselőtársaim! A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslatról a foglalkoztatási és a munkaügyi bizottság nevében, annak előadójaként ma már egyszer megszólaltam. Engedjék meg, hogy még néhány gondolattal hozzájáruljak a vitához. A szakképzési hozzájárulás célja az, hogy az állami szerepvállalás mellett a gazdálkodó szervezetek közreműködését is intézményesítsük. Az 1988. évi XXIII. törvény jelenlegi újszerű szabályozása a piacgazdasági követelményeknek való hatékonyabb megfelelését szolgálja. 1967-től kapcsolódom különböző szinteken a szakképzéshez, tanárként, igazgatóhelyettesként, igazgatóként - és egy kicsit a megyei irányítás közreműködőjeként is. Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a szakképzési hozzájárulás révén létrejött pénzügyi alap - korábban Szakmunkásképzési Alap vagy Szakképzési Alap - most már negyedszázada eredményesen segítette a középfokú szakképzést. Különösen jelentős szerepet töltött be az 1990-es évek első felében zajló átalakulási folyamatok során. Keszthelyen, választókörzetem középpontjában, központjában az ipari, vendéglátóipari és élelmiszergazdasági szakképzésben a korábban meghatározó szerepet játszó gazdálkodó szervezetek többsége szinte kivonult a gyakorlati oktatásból. Még ma is sok esetben a képzésben érdekelt iskolák nagy erőfeszítéseinek eredményeként, a szakképzési támogatások célszerű felhasználásával biztosítják a város és térségének az említett szakmákban a szakmunkás és középfokú szakember utánpótlását.
(18.20)
Megjegyzésként engedjék meg, hogy megemlítsem, hogy ebben a városban, a most kettőszázadik tanévét a napokban megkezdő agráregyetem elődjében, a Keszthelyi Georgikonban már az 1800-as évek elején fellelhető volt a szervezett szakképzés, nemcsak a mezőgazdasághoz kötődő szakmákban, hanem építészinasok képzésében is. A szakképzés sajátos problémája még ma is, hogy a képző intézmények közvetlenül az önkormányzatok fenntartása, irányítása alatt állnak, holott azoknak a munkaerő-piaci és gazdasági érdekeltsége, közvetett informáltságuk sok esetben hiányos.
Területi szinten javítandó a szakképzés irányítása, az ennek megfelelő érdekegyeztetés megteremtése. A kormány 1996. évi határozata a szakképzés távlati fejlesztési programjáról helyes irányokat határozott meg. Ennek a programnak a része a szakképzési hozzájárulás rendszerének mostani korszerűsítése, a szakképzés fejlesztésének biztosítása érdekében.
A finanszírozás három fő forrásból táplálkozik, a központi állami támogatás, az önkormányzati hozzájárulás és a jelenlegi törvényjavaslatban szereplő támogatási forma, a gazdasági szervezetek által biztosított szakképzési hozzájárulás.
A bizottság előadójaként már jeleztem, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nagyon sok új elemet tartalmaz, a tűzvonalban dolgozó iskolák képviselői örömmel fogadták a jelenlegi szabályozás tervezetét.
A törvénytervezet jelentős pozitívumaként jelezték azt, hogy a hozzájárulásra kötelezettek körének pontos, konkrét meghatározása megkönnyíti a kisebb, a vidéki szakképző intézmények vonatkozó teendőit. Engedjenek meg egy megjegyzést - és előre elnézést kérek a budapesti képviselőtársaimtól -, hogy végre nem Budapest-centrikus törvény születésének lehetünk részesei. Nagyon hasznosnak látszik a támogatási kötelezettség szakaszolható befizetése, befizethetősége, amely nemcsak a gazdasági év, hanem a tanév sajátosságaihoz is jól igazítható.
A szakképzés célja - sémaszerű leegyszerűsítéssel - az, hogy összhangot teremtsünk a munkafeladat és az ember között. Ez az összhang, ez a kölcsönös megfeleltetési cél az egyén, egy munkahely, egy térség, egy régió és a nemzetgazdaság szintjén is jó lenne, ha elérhető lenne.
Arra kell törekedni, hogy egyre közelebb kerüljön egymáshoz az ember, a munkaerő létszáma, képzettsége, valamint a munkafeladat mennyisége, minősége. Ezt a munkaerő-gazdálkodási feladatrendszert, humán erőforrással való gazdálkodást segíti a szakképzés minden formája. Ezek sorában jelent igazán jelentős előrelépést az, hogy a jelenlegi törvényjavaslat lehetőséget biztosít a szakképzési hozzájárulásra kötelezetteknél foglalkoztatott munkavállalók képzési költségeinek Szakképzési Alap-ként való meghatározott arányú beszámíthatóságára. Nagyon hasznosnak ítélhető - főképpen az iskolák szempontjából - a képzéshez szükséges eszközökkel történő szakképzési támogatás teljesíthetősége is.
Tisztelt Országgyűlés! A finanszírozási rendszer fő problémája volt eddig, hogy a szakképző intézmények finanszírozása nem követte a szakképzés nagyon differenciált igényeit és nem ösztönzött a struktúraváltásra. Ennek megváltoztatásához nagyon fontos feltételnek minősítem a területi koordinációt. Ehhez biztosít lehetőséget a törvénytervezet azzal, hogy fontos szerepet szán a gazdasági kamaráknak és a megyei, fővárosi szakképzési bizottságnak. Itt még tisztázandó - és itt a foglalkoztatási törvény - már Országgyűléshez is benyújtott - tervezett módosítására gondolok -, hogy összhangot kell teremteni a megyei, fővárosi munkaügyi tanács és a hasonló szintű szakképzési bizottság viszonyrendszerében. Az Európai Unió kérdőíveinek sorában a szakképzéssel kapcsolatos témakörök is szerepeltek. Törekednünk kell arra, hogy a nemzetközi gyakorlatnak és fejlődési tendenciának minél hamarabb megfeleljünk. Ezen a területen - úgy érzem - teljesíthető feladatok előtt állunk. Hozzászólásomat a következő gondolatokkal zárom: "Bízunk benne, hogy a boldogabb jövőbe vetett reménység elszánást és erőt ad mindnyájunknak, hogy közös összefogással és felelősségvállalással építsük az ország jövőjét." A Magyar Katolikus Püspöki Kar néhány hete kiadott körlevelének befejező sorait idéztem.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
