DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormány! Önök programjukban hitet tettek a társadalom és a gazdaság modernizálása, a tartós gazdasági növekedés, az infláció megfékezése, a munkanélküliség csökkentése, az államháztartási reform és a szociális gondoskodás mellett. Ez volt a szándék. Nézzük, mindezekből mára mi valósult meg a mindenki által ellenőrizhető számok tükrében. A gazdaságot az ellentmondások sokasága jellemzi. Értünk el sikereket, hiszen hazánk az idén csatlakozott az iparilag fejlett országok klubjának számító OECD-hez, javult a költségvetés egyensúlya, a tavalyi privatizációs bevételek eredményeképp várhatóan az idén is tartani lehet a költségvetési hiány tervezett mértékét.
Mindezek ellenére a kormány eddigi gazdaságpolitikája lényegében annak szuggerálása, hogy csakis a költségvetés egyensúlyán múlik a magyar gazdaság jövője. Ezt jól szemlélteti a gazdaság reálfolyamatainak értékelése is. Hisz az elmúlt évek során először tagadták, később részlegesen beismerték, majd a Bokros-csomag bevezetése után kisajátították a gazdaság minden részében akkor még jelen volt növekedést. Föltaláltak egy új fogalmat, az egészségtelen növekedés fogalmát, ami egy nyitott piacgazdaságban legalábbis nehezen értelmezhető. Ugyanakkor a jelenlegi költségvetés-centrikus szemlélet alapján megvalósították azt a gazdaságilag és logikailag paradox helyzetet, ami szerint minél nagyobb a stagnálás, annál sikeresebb a gazdaságpolitika. (Derültség a jobb oldalon.) A gazdaság stagnálása tehát igenis tudatos cselekvés, a költségvetés érdekében felvállalt áldozat eredménye.
Joggal vetődik föl a kérdés: mi volt ennek a viszonylagos egyensúlynak az ára? Eladtuk az energiaszektor legértékesebb stratégiai vagyontárgyait, a többségi tulajdon vagy működtetés szempontjából meghatározó rész külföldiek kezébe került. Igaz, az értékesítéskor megjelent több mint 450 milliárd forint privatizációs bevétel, és ez a költségvetés a pénzügy irányítóit átmenetileg hihetetlenül kedvező helyzetbe hozta, de semmiképpen sem a gazdaságot. Talán azért is tűnik annyira groteszknek ez, mert ha visszaemlékeznek, pontosan ezen időszakban folyt itt a parlamentben az indulatokat sem nélkülöző vita az 1,5 milliárdos terhességi segélyen. A viták közepette a gazdaságfejlesztésre szánt összeg zsugorodni kezdett, a legvégén már csak 90-100 milliárd forintnak a kamatáról volt szó, s hogy ténylegesen mennyi lesz, azt még ma sem tudja senki sem megmondani.
Ha visszatekintünk a gazdaság mögöttünk álló két évére, azt látjuk, a stabilizációnak nevezett program eredményeként a gazdaság növekedési üteme csökken. Az iparban az előző kormányzati ciklusban beindult növekedés a gazdaság viszonylagos önállósága és tehetetlensége folytán a '94. évi növekedést folytatva '95 első negyedévében még majdnem 10 százalékos volt, addig '95 utolsó negyede már jelentős ütemcsökkenést hozott.
Összességében a növekedés 4,8 százalékos volt, míg ez év első fél évében már csak 1 százalék. És tisztelt képviselőtársaim, mindehhez azt is tudni kell, hogy ebben az 1 százalékban benne van a rendkívül hosszú téllel és az osztrák energiatörlesztéssel ugrásszerűen megnőtt energiatermelési teljesítménynövekmény is. Ez a teljesítményjavulás tehát sokkal rosszabb annál, mint amit az 1 százalék mutat. A helyzetet még tovább rontja, hogy a feldolgozóipari termelés a bázishoz képest már csökken, a folyó fizetési mérleg hiánya még mindig tetemes, az év első felében megközelítőleg egymilliárd forint. Az első félévi 25 százalékot meghaladó infláció is lényegesen magasabb annál, mint amit a kormány 1996-ra tervezett. Az inflációval együtt járó közel 26 százalékos fogyasztóiár-emelkedés pedig azért különösen súlyos, mert közben a reálkeresetek mintegy 9 százalékkal csökkentek. A nemzetgazdasági beruházások teljesítménye 8,5 százalékos volumencsökkenést mutat, amivel magától értetődően együtt jár az ipari, mezőgazdasági importnak, illetve a belföldi értékesítésnek a visszaesése is. Különösen aggasztó a jövőbeli fejlődést előrejelző építőipar és az építésszerelési tevékenység 10 százalékos csökkenése.
Az állattenyésztésben a szarvasmarha-állomány stagnál, a juh- és baromfiállomány csökken, az elmúlt időszakban megindult a sertéstartás területén az anyakoca-kivágás. Az élelmiszeripar meghatározó ágazatai közül a húsipar, a gyümölcs- és a zöldségfeldolgozás teljesítménye már érezhetően, 2-4 százalékkal, a boriparé pedig 23 százalékkal csökkent. A mezőgazdasági export a tavalyi évben a kapcsolódó pénzügyi és exporttámogatási intézkedések hatására ugyan 2,4 milliárd dollárról 3 milliárd dollárra nőtt, azonban ez az eredmény 1995-ben (sic!) már a kormány elképzelései szerint sem teljesíthető.
Sajnos, a magyar gazdaságban közhelynek számít: vállalkozásaink jó része, az elmúlt években épülteket, illetve korszerűsítetteket kivéve, technológiailag elavult, termékszerkezetük részben korszerűtlen. Versenyképesekké csak technológiaváltás és minőségjavítás révén válhatnak. Megfelelő adópolitika, vállalkozás- és beruházás-ösztönzés, kockázati tőke - ami sajnos, egyáltalán nincs - és költségvetési források nélkül a versenyképesség javítása nem számíthat sikerre. A kutatás, a fejlesztés, az innováció, az alsó-, közép- és felsőoktatás válságban van, a technológiaváltást szolgáló beruházások terén a tavalyi évet a stagnálás, ezt az évet pedig már a visszaesés jellemezte. Ma még elérhetetlenül messze állunk attól, hogy az 1993-ban elfogadott iparpolitikai és technológiapolitikai koncepció szerint a bruttó nemzeti termék másfél százalékát fordítsuk kutatásra és fejlesztésre.
(14.00)
Ezen a területen a rendelkezésünkre álló jelenlegi források reálértékükön a '93-ban felhasznált forrásoknak is csak töredékét jelentik. Versenyképes termékek hiányában, tisztelt képviselőtársaim, nem csoda, hogy az év első felében még mindig szembetűnően nagy a külkereskedelmi árufogalmi mérleg hiánya, több mint 1,45 milliárd dollár. A kivitel az exporttámogatás hatására ugyan közel 8 százalékkal nőtt, de a behozatal az átmeneti intézkedések hatására is csak 0,5-1 százalékkal csökkent. Ez jócskán felülmúlja az egész évre tervezett 7 milliárd dolláros kereskedelmi hiány millió-arányos részét. Ma 100 forintnyi exportra 124 forint import jut, az exporttámogatás és az importstop, valamint a bevezetett vámpótlék ellenére az import még mindig túlsúlyban van az exporttal szemben. Ha így haladunk a kutatásban és a fejlesztésben, a nem megfelelő termékszerkezet miatt egy bizonyos határon túl már nem is lesz mit támogatnunk.
A gazdaság változására legdinamikusabban reagáló vállalkozások a kis- és közepes vállalkozások számára az elmúlt két év restrikciós intézkedései a párosuló magas kamatokkal a lenni - nem lenni kérdést vetették fel. A statisztikák szerint ezen vállalkozásoknak közel 20 százaléka - mintegy 300 ezer - az elmúlt másfél-két év alatt megszűnt. Noha a kormány ezeket kényszervállalkozásoknak minősítette, azt tapasztalhatjuk, hogy manapság születnek csak igazán kényszervállalkozások.
Tisztelt Képviselőtársaim! Annak ellenére, hogy megszületett a területfejlesztési törvény, az önkormányzatok lényegében ma is magukra hagyatva, jószerivel egymástól tökéletes elszigeteltségben, egyre szűkülő források mellett kénytelenek végezni fejlesztési munkájukat. Így nem csoda, hogy a területfejlesztés sok esetben még mindig esetleges, spontán folyamatokból tevődik össze, amelyeket ráadásul még nehezít az infrastruktúrafejlesztés stagnálása, az állandóan változó pénzügyi szabályzó rendszer, az államigazgatás decentralizációja miatt meggyengült a területfejlesztés tervezéséhez nélkülözhetetlen adatbázis és az egyre több csődhelyzetbe kerülő önkormányzat. Ezért talán érthető, hogy a politikusok nyilatkozatai rendkívül ellentmondásosak, a nagyobb mértékű gazdasági növekedés megindulását több évvel eltérően is prognosztizálják.
A társadalomban az apátia egyre meghatározóbb, nagyon sokan bizonytalanodtak el a jövő kilátásait illetően. Ma már a társadalom több mint 30 százaléka a létminimum közelében él, miközben egy nagyon szűk réteg óriási vagyonokat halmozott fel, és a társadalomból jóformán teljesen hiányzik a jövő szempontjából meghatározó polgárság. A becsületes embereket dühíti a bűnözés és a feketegazdaság terjedése. Egyes becslések szerint - mint az ma már itt elhangzott - a bruttó nemzeti össztermék több mint 30 százaléka a feketegazdaságból kerül ki. Ez hihetetlenül nagy érték. Sokan a gyors meggazdagodást tekintik céljuknak, míg mások a jelenlegi adózás és hitelfelvétel szorító - sokszor teljesíthetetlen - feltételei miatt próbálnak meg kiskapukat keresni. Ez vélhetőleg mindaddig így lesz, amíg a feltételek és az ellenőrzés hatékonysága nem változik.
Összefoglalva: a költségvetés-centrikus, restriktív gazdaságpolitika eredményeként az elmúlt két évben lefékeződött a gazdaság növekedése. A szociálpolitikai megszigorítások az amúgy is fogyófélben lévő nemzetben maradandó változásokat idéztek elő, a kikényszerített tíz-egynéhány milliárd forintos költségvetési megtakarítás óriási pusztítást végzett a társadalmi közérzetben, a biztonságérzetben, a közgondolkodásban. Állítható, hogy ennek az összegnek a többszörösét lehetett volna megtakarítani az államháztartás reformjával, a feketegazdaság elleni hatékonyabb harccal és a belső adósságállomány csökkentésével. Az alkalmazott gazdaságpolitika legnagyobb hibája az az egyoldalúság, hogy a nehézségeket kizárólag a társadalom egyre nehezebb körülmények között élő tömegeire, a gyermekeket nevelő családokra, az ifjúságra, a munkanélküliekre és a kisnyugdíjasokra hárította.
Tisztelt Képviselőtársaim! A modernizáció kormányzati szinten még meg sem kezdődött. A gazdaság növekedési üteme lefékeződött, a kormány által gerjesztett infláció nagy, a munkanélküliség nem csökken, az államháztartási reform még tervekben sincs készen, a szociális védőháló szakadozottabb, mint valaha.
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! A gazdaságban szokásos kifejezéssel élve, nem kellene csődbiztosért kiáltani? Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokból.)
