DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A művelődési és közoktatási tárcához tartozó területek szinte mindegyike jelentős reformokon megy át - és ment át az elmúlt két évben is -, és hasonló jelentős reformok elé nézünk az elkövetkező két évben is.
Ez a reformfolyamat megnyilvánul a törvényhozási munkában is, hiszen szinte nincs olyan terület, amelynek az átfogó szabályozása, újraszabályozása ne kerülne a tisztelt Ház elé. Így történt ez a közoktatási és a felsőoktatási törvény esetében is, így történt ez a megszülető levéltári törvény esetében is, és folyamatban van olyan új, kulturális szaktörvények megalkotása is, mint a könyvtári törvény, vagy éppen a kulturális örökség védelméről és a múzeumokról szóló törvény. De ki szeretnék emelni még egy törvényt, ami rendkívüli jelentőségű, és a tárca előterjesztésében fogja tárgyalni a tisztelt Ház, ez pedig a nonprofittörvény, amely több tízezer magyarországi nonprofit szervezet életét befolyásolja és érinti.
A tárca előterjesztésében került tárgyalásra ugyanakkor a médiatörvény is, és ennek nyomán vannak olyan területek, amelyek kikerülnek a tárca kvázi "fennhatósága" alól. A médiatörvény, amelynek a végrehajtása folyamatban van - és reméljük, hogy a törvény előírásainak megfelelően történik -, be fogja teljesíteni azt a folyamatot, hogy az állami monopólium lebontásra kerüljön a közszolgálati médiákban, illetve létrejöjjön egy olyan privát szektor is, amely az elektronikus médiák egészében létrehoz egy versenyhelyzetet, amelyben nem az állam lesz a túlsúlyos szereplő.
(13.00)
Néhány szót szeretnék szólni erről a két kiemelt törvényről, amelyet a tisztelt Ház még a nyári szünet előtt elfogadott, hiszen a kormányprogram is ígéretet tett arra, hogy felülvizsgálja az oktatás, közoktatás finanszírozási rendszerét, felülvizsgálja a tartalmi és szerkezeti szabályozás rendszerét.
Kezdeném a finanszírozási rendszernek a kérdésével. A közoktatási törvény módosítása megerősítette az önkormányzatokat - mint a legfőbb iskolafenntartó intézményeket - iskolafenntartói szerepükben, és meghagyta a kétcsatornás finanszírozási rendszert.
Ugyanakkor választ kellett keresni arra a kérdésre, hogy az elmúlt évek során rendkívül eltérő arányú volt a központi költségvetési támogatás és az önkormányzati támogatások aránya. Egy olyan hektikus finanszírozási rendszer alakult ki, amely nehezen tette tervezhetővé a közoktatásnak a fenntartását. Egy rendkívül jelentős lépés jelent ennek a helyzetnek a megváltoztatásában a közoktatási törvény, amely lehetővé teszi, hogy a mindenkori közoktatási kiadások 80 százalékát kell két év múlva az adott terület fenntartására fordítani központi költségvetési keretből.
Ez azt jelenti például, hogy az idei 135 milliárd forint helyett jövőre 161 milliárd lesz a központi költségvetési támogatása a közoktatásnak. Ez természetesen nem jelenti azt feltétlenül, hogy ezzel a 20 százalékos mértékkel növekedne a közoktatásnak a támogatása, illetve a kiadásait ennyivel tudná a teljes szektor bővíteni, hiszen a másik komponens teljesítőképességétől függ ez, az önkormányzatok helyzetétől is függ, az önkormányzatok rendelkezésre álló pénzügyi keretétől is függ az, hogy az önkormányzatok milyen mértékben tudják emelni a hozzájárulásokat.
Ezzel együtt az a szint, amelyet megpróbáltunk központi költségvetési támogatással belőni, mintegy körülbelül kétharmadát finanszírozni a közoktatási kiadásoknak központi támogatási keretből, ez megemelte az értékét a különböző normatíváknak és a normatív szabályozásnak. Hiszen itt már, ezen a rendszeren belül szakmai érvek szerint dől el ezeknek a pénzeknek a sorsa.
A létszámarányos normatív finanszírozás egy fokozott finomodásával számolhatunk, számolhattunk az elmúlt évben, az idei évben és a következő években is, hiszen megjelentek olyan új normatívák, mint amilyen a kistelepülési normatíva volt, megjelent a bejáró normatíva, megjelent - és létezett - a nemzeti és etnikai kisebbségek tanulását szolgáló normatíva.
Mindemellett a '97-es évben új normatívák jelennek meg a rendszerben. Ilyen például az intézményi társulási normatíva, a hátrányos helyzetű gyermekek tanulását szolgáló normatíva, az eddigi költségvetésben külön szereplő napközis és étkezési normatíva - mármint pénz - egy normatívaként jelenik meg a rendszerben.
És a nemzeti és etnikai kisebbségi iskolák támogatását szolgáló normatíva most már közvetlenül juthat el az iskolákhoz, sőt, tanulva az ez évi tapasztalatokból, egy külön normatívát iktatunk a rendszerbe, amely a költségvetési törvényben már szerepelni fog. A kis létszámú nemzeti és etnikai iskolákban tanuló diákok után is járna egyfajta fejkvóta, amely javítaná az esélyt ezen iskolák megmaradásának.
A harmadik fontos eleme a közoktatási törvény finanszírozásának olyan új feladatok szabályozása ebben a törvényben, mint amilyen a pedagógus-továbbképzés, a pedagógiai fejlesztés és innováció kérdése. Ide tartozik az informatikai fejlesztése, a számítástechnikai fejlesztése az iskoláknak és a térségi feladatok ellátása. Eddig ezek a tételek - beleértve a közoktatás teljes egészét - éves költségvetési alkuk tárgyát képezték.
A szaktörvények - ebből a szempontból a közoktatási szaktörvény - egy jelentős előrelépést jelent, hogy kiemeli a költségvetési alkuk keretéből gyakorlatilag ezt a szférát, és ezzel a minimális összeggel szabályozza, meghatározza azt, hogy minél kevesebbet nem lehet a közoktatásnak nyújtani, így a 161 milliárd forint, amelyet jövőre a közoktatás kap, és ezen felül az a körülbelül 11 milliárd forint, amelyet erre a három kiemelt célra - amit jeleztem -, ez nem a költségvetési alkuk függvénye a jövőben.
Nem kívánok a törvény további fontos elemeiről beszélni, habár azok is rendkívüli - hogy mondjam - jelentőségűek, fontosnak tartom a Nemzeti Alaptanterv megszületését, hiszen a Nemzeti Alaptanterv egyfajta minimumát rögzíti a 16 éves korig történő tanulmányi követelményeknek. A törvény rendelkezik arról, hogy meg kell születni a differenciált tantervi követelményeknek, amelyek a 11., 12. évfolyamnak a követelményeit összegzik, és meg kell születnie az új érettségi követelményrendszernek is.
A Nemzeti Alaptantervnek az a jelentősége, hogy nem 100 százalékban határozza meg a tanítandó anyagot, és kifejezetten nagy mozgásteret biztosít a helyi tantervek számára, azok számára, azoknak a tanári kollektíváknak a számára, amelyek saját sajátosságaiknak megfelelően kívánják kiegészíteni a Nemzeti Alaptantervet.
Állandó vitás kérdés volt az iskolaszerkezet kérdése, a 8+4 osztállyal szembeni spontán természetes kihívás. Megjelentek lefelé és felfelé terjeszkedő iskolatípusok. A törvény nem kíván egy iskolaszerkezet, egy típus mellett adminisztratív módon fellépni, hanem egyfajta fékezőerőt próbál beépíteni, amely - a térségi feladatokkal összhangban - az önkormányzatok szerepét növelte volna egyfajta egyeztetés végén, amikor új típusú iskolák megjelennek. A törvény tovább szabályozta és bővítette mind a szülők, mind a diákok, mind a pedagógusok jogait is.
A felsőoktatási törvény esetében, ez a másik legfontosabb törvényjavaslat volt, törvénymódosítás, amelyet elfogadott a Ház. Keverjük néha, hogy törvényjavaslat vagy törvénymódosítás. Formailag törvénymódosítás, valójában mind a közoktatási törvény, mind a felsőoktatási törvény felét, kétharmadát az eredeti normaszövegnek megváltoztatta és átalakította. Alapvető cél ezen a területen is az adott terület központi támogatási reálérték-csökkenésének a megállítása.
Míg ez a közoktatás területén még mindig egy nyitott kérdés - mert bár a központi költségvetési támogatás jövőre ezt a 20 százalékos növekedést biztosítja, de említettem, hogy nem biztos, hogy az önkormányzatok hozzá fognak tenni összegeket ilyen értékben -, addig a felsőoktatási törvény esetében úgy tűnik, hogy a jövő évi költségvetésben a jelenlegi reálértéket meghaladó támogatásban részesülhet a felsőoktatás.
A felsőoktatási törvény egyik központi kérdése volt a szétaprózott, fragmentált magyar felsőoktatási intézményrendszernek egyfajta integrációja, és a parlament végül hosszas vita után egy radikálisabb, egy gyorsabb tempójú átalakítás mellett tette le a voksát. Ennek értelmében '98 végéig, tehát már ezt a parlamenti ciklust követő időszak, új időszak megkezdésére kell az egyetemeknek és főiskoláknak benyújtaniuk azokat a tervezeteket, amelyekkel az új, integrált formájú felsőoktatási intézményeiket létre kívánják hozni.
A felsőoktatási törvény ugyanakkor jó néhány minőségi elemre is megpróbált hangsúlyt helyezni. Olyan minőségi elemek költségvetési, finanszírozási támogatására, amelyek egy szokásos költségvetési alkuban eddig folyamatosan elolvadtak, mert érdekeiket nem voltak képesek teljes mértékben érvényesíteni.
Az egyik legfontosabb terület ezek közül a kutatási normatívának a megjelenése. Tudjuk nagyon jól, hogy a felsőoktatási kutatásoknak a reálértéke az elmúlt 6-7 évben 35 százalékára csökkent az eredeti értéknek, tehát lényegében szinte elenyészett, és a központi költségvetési támogatás mindössze 170 millió forint volt.
A felsőoktatási törvényben megjelenő kutatási normatíva lehetővé tette, hogy már jövőre 1,7 milliárd forint lépjen be - részben pályázati úton - ezeknek az igényeknek a szolgálatára. És ez megint nem kérdőjelezhető meg évről évre. Ezzel lehet tervezni. Ugyanilyen fontosnak tartom a programfinanszírozás törvényi szabályozását, egyfajta normatív jelenlétét. Ennek nyomán ez a programfinanszírozási terep kétszeresére növekedik a jelenlegihez képest.
Vadonatúj támogatási rendszer a tankönyv- és szakkönyvkiadás rendszere, amely nem pusztán a felsőoktatásnak használ, hanem az egész magyar könyvkiadásnak egy jelentős támogatást fog adni. Erre normatív alapon körülbelül - pályázható módon -, körülbelül 600 millió forint fog a jövő évben rendelkezésre állni.
Ezáltal - tudva azt, hogy nem pusztán a kereslet oldaláról kell támogatni a könyvkiadást, hanem bizonyos könyvtípusok nem tudnak megjelenni, amennyiben magát a kiadást nem támogatjuk - ez egy rendkívül jelentős mértékű támogatást nyújt a magyar szakkönyv- és tankönyvkiadásnak.
Másrészt a felsőoktatási intézmények könyvtárai - mint sok esetben más közkönyvtárak - rendkívüli nehézséggel küzdenek, ami a beszerzéseket illeti. Kevés a pénzügyi lehetőségük erre. Ugyanígy egy normatíva szabályozza ezt, a jövő évben 5-600 millió forint közötti összeg áll rendelkezésre a felsőoktatási intézmények könyvtárainak a könyvbeszerzésének a támogatására.
És végezetül hadd említsek meg egy utolsó fontos lépést. Ez a Széchenyi-ösztöndíjnak a bevezetése. A Széchenyi-ösztöndíj egy négyéves alkotói ösztöndíjat jelent, azon felsőoktatási oktatók és kutatók számára, akik tudományos fokozattal rendelkeznek, és nem fogják betölteni az 55 éves életkorukat, amikor megpályázzák ezt az ösztöndíjat.
(13.10)
Egy évben 500 fő az, aki egy ilyen ösztöndíjban részesülhet, és a rendszer kiépülése nyomán 2000 főre megy fel ezeknek a száma. Ezt azért tartom rendkívül jelentősnek, mert a legtehetségesebb oktatók és kutatók a felsőoktatási intézményekben vagy arra kényszerülnek, hogy elhagyják a hazájukat és külföldi egyetemeken vállaljanak munkát, vagy arra kényszerülnek, hogy több felsőoktatási intézményben szimultán 3-4 helyen oktassanak. Ez az az oktatói, kutatói gárda, amellyel a magyar tudományos életnek be kell lépnie a XXI. évszázadba, és ezért rendkívül fontos ennek a kutatói gárdának egy versenyeztetéses, versenyszerű alapon történő kiemelése és megtámogatása.
Egyetlenegy kérdésről szeretnék még csak beszélni, habár sok mindenről lehetne még, hiszen a kultúra területén szintén jó néhány törvénymódosítás történt, így például a Nemzeti Kulturális Alap járulékainak a kiterjesztése, a millecentenárium kapcsán jó néhány kulturális beruházást határozott el a kormány, amelyek folyamatban vannak és részben '98-ig, részben pedig 2000-ig befejeződnek. De a határon túli magyarok kulturális, oktatási helyzetének javítását, már amennyire ez a kulturális minisztérium kompetenciájában és lehetőségei közé tartozik, kiemelt feladatnak kell tekinteni, és annak is tekintjük.
1996-ban egyharmaddal növekedett az az összeg, amelyet ilyen célokra szántunk és bár nem igazán nagy az összeg, de a könyvkiadás, könyvtámogatás, könyvbeszerzés támogatása a külföldi szervezetekkel, határon túli magyar szervezetekkel, szakmai szervezetek bevonásával és azok megelégedésére folyik.
A színházak támogatása, az egy viszonylag jelentéktelen összeggel történt mind ez ideig, habár folyamatosan növekedett, pár millió forintról 16 millió forintra nőtt; jövőre szeretnénk egy olyan 60-70 millió forint közti összeggel, lényegében mint az élő nyelv kulturális - egyik legfontosabb - hordozójának, a színházaknak a helyzetét megerősíteni a határokon túl.
És szólnék arról a felsőoktatási törvényben megjelenő lehetőségről, amely eddig elkerülte nagyon sok embernek a figyelmét. Nevezetesen, hogy azt a problémát, hogy hogyan lehetne a tehetséges, határokon túli magyar nemzetiségű diákokat felsőoktatási intézményekben magyarul tanítani, eddig úgy próbáltuk megoldani az előző kormánnyal együtt, hogy Magyarországon vagy teljes képzésben, vagy részképzésben részesítettük őket. Gyakorlatilag ez a segítség azt eredményezte, hogy egy agyelszívási folyamat része volt ez a támogatási rendszer, hiszen azok, akik öt évet itt töltöttek, azoknak egy nagyon jelentős része áttelepült Magyarországra és nem tért vissza abba a társadalmi-kulturális közegbe, ahonnan jött a határon túlról.
A külföldi határon túli magyar szervezetek felvetették annak a szükségességét, hogy változtatni kellene ezen a gyakorlaton, és a részképzések felé mozdultunk el. De a nagy kérdés az volt, hogy hogyan tudunk mi megjelenni azon az egyetemi, azon a kulturális piacon, ami a határon túl van. És ezt a felsőoktatási törvény lehetővé teszi. Ugyanis '97-től a felsőoktatási törvény szerint a Felsőoktatási és Tudományos Tanács finanszírozási bizottsága az, amely az egyébként rendelkezésre álló teljes támogatott hallgatói keretnek az elosztását meghatározza, és ennek a támogatott hallgatói keretnek az elosztása nemcsak a magyar országhatáron belüli felsőoktatási intézményekre vonatkozik. Tehát olyan országokban, amelyekkel ekvivalencia-egyezményünk van, vagy olyan országokban, amelyekben magyar felsőoktatási intézményeknek kihelyezett tagozatai működnek, lehetségessé válik magyar diákok kinti tanulásának a finanszírozása. Ez azért rendkívül fontos, mert nagyon sok olyan hely van, ahol születnek és jönnek létre határon túl felsőoktatási intézmények rendkívül nehéz gazdasági helyzet közepette, és ugyanakkor 5-10-15-20 és még nagyobb számban találhatók olyan diákok, akiknek a tanulását ott meg lehetne finanszírozni.
Csak azért szerettem volna ezt a példát részletesebben elmondani, hogy mintegy jelezzem azt, hogy hogyan próbálunk konkrét megoldásokat keresni valóban lényeges feladatokra, hogyan próbál a kulturális kormányzat ebből a speciális és más természetű feladatának is megfelelni, ami a kulturális nemzet koncepciójából is rá hárul. Köszönöm a figyelmüket. (Taps)
