DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Több mint öt órája vitatkozunk a kormány kétéves gazdasági tevékenységéről, és én úgy gondolom, hogy valahol egy összegező mérleget is jelentene az, hogy megállapítsuk, hogy viszonylag egy jó makroszámok mellett - és ez kétségtelen, néhány helyen mutatkozó gazdasági és nemzetközi elismerés mellett - egy olyan helyzet alakult ki Magyarországon, ahol a társadalom leépülőben van, a gazdaság és az életszínvonal csökkenőben van.
Óriási és egyre növekvő a szakadék a szegények, az elesettek - köztük a jól képzett, de elhelyezkedni nem tudó szakemberek - és a gazdagok között. A magyar munkások termelékenysége ma körülbelül egynegyede a nyugat-európainak, bére pedig egynyolcada, egytizede, akkor, amikor a középosztály nem erősödött, hanem eltűnőben van.
Adóink Európában a legmagasabb szint körül mozognak. Különösen az oktatás, kutatás, fejlesztés leépülése szomorú és veszélyes jövőnk szempontjából, mert itt, ahol viszonylag erősek voltunk - például az oktatásnál -, elveszítjük lehetőségeinket. A kutatás-fejlesztés pedig ma már nem téma a kormány számára, és úgy gondolom, hogy ez nem jó üzenet a jövő számára. A meglévő, gyenge ipari bázis alapvető oka pedig a technológiai elmaradásra vezethető vissza. És evvel, én úgy gondolom, hogy európai csatlakozásra nagyon kevés esély van.
Az értékelhető statisztikák szerint - és én Békesi úrral vitatkoznék ezen a területen - 7 százalékkal csökkentek a beruházások az elmúlt fél évben, és úgy tűnik, hogy ez nem egy eseti dolog, hanem egy tendenciának az első előfutára. Ugyanennyivel csökkentek a reálkeresetek is az elmúlt fél év során, tehát gyakorlatilag egy olyan gazdasági antifejlődés indult meg, amely kizárja a stabilizáció mellett a gazdasági fejlődés jövőbe vetett hitét is.
Úgy gondoljuk, hogy gazdaságpolitikai problémákat tesz, hogy hiányzik a nyílt párbeszéd a társadalom rétegeivel. Ma Magyarországon vajmi kevesen értik, hogy miért tartunk itt, és hogy az államháztartási reform tulajdonképpen mit tartalmaz.
(14.20)
A "reform" szó megjelenése a társadalomban az újabb megszorításokat, az újabb elszegényedés verzióját kelti, és mint mumus jelenik meg. A most megindult kezdeményezések ellenére az elmúlt két évben leépült az érdekegyeztetés, és zártkörű beszélgetésekké alakult. A civil szervezetek véleménye nem kerül sehova, a gazdaságpolitikai vérkeringésbe se, a kamarák hatáskör hiányában csak vegetálnak.
Lényegében nincs a társadalomnak egyetlen rétege sem, amely alakító lehetőséget kapott volna a politikában, illetve a gazdaságban.
A válság minél gyorsabb leküzdése kiemelt kormányfeladat volt. Az értékeléssel ellentétben 1994 óta kiszámíthatatlanná váltak a gazdasági viszonyok. Jogbizonytalanság uralkodik az élet minden területén, de különösen a vállalkozásoknál és a befektetéseknél. A jog állandóságába beletartozó kalkulálhatóság, a kézenfekvő követelmény hiányzik, és ez különösen jelzi, hogy az évenkénti menetrendszerű adóreformot már-már normális eseménynek tekintjük.
Nagyon jól tudjuk, a vállalkozás még kiszámítható környezetben is kockázattal jár, ha azonban a jövő bizonytalan, a tulajdonosok végképp nem mernek kockáztatni, vagy éppen a jogszabályokat játsszák ki egyesek.
Az adójogszabályok folytonos változásának megakadályozására indokolt lenne megvizsgálni az adótörvények kétharmados törvények közé sorolását, kizárva ezzel azt, hogy az adórendszer évenkénti módosítása elsődlegesen az állami költségvetés rövid távú céljaira, vagy mint a most zajló személyi jövedelemadó körül kialakult helyzetben látható, egyes politikai csoportok érdekeinek legyen alárendelve.
A rendkívül magas adóterhek és egyéb elvonások miatt szükséges egy középtávú adóstratégia kidolgozása, ahol évenként előre kiszámítható az elvonások mértéke. Sajnos, meg kell ezt tenni annál is inkább, mivel a modernizációs program alapvetően politikai szándéknyilatkozat, és ezzel a válságkezelés alappillérei nincsenek szabályozva.
Szeretném elmondani, hogy nemcsak a koalíció és az ellenzék vitája gyengíti a cselekvési mozgásteret, sokkal nagyobb baj volt, hogy legtöbbször a kormányon belül nem volt meg a kellő egyetértés. A reform mellett elkötelezettek és az ellenvéleményt hangoztatók között, kombinálva ezt néhány egyéni és csoportérdekkel is, rendszeres érdek-összeütközések voltak, amelyek eredményeképp már hét miniszter tudhatja tevékenységét történelmiként elkönyvelni.
A realitás és a politika ütközése a leggyengébb pontja a kormány kétéves tevékenységének. Elképzelhetetlen az európai uniós tagság egy olyan országban, amely két, jobb esetben három részre szakadt, és kétharmadán nem európai, de még balkáninak sem mondható viszonyok uralkodnak, és ezt a politika két év óta tétlenül nézi, cinikusan a saját erő ésszerű felhasználását emlegetve. A kormányzat felelőssége nem zárható ki az itt élő emberek sorsának alakulására, és ezeknek a hátrányoknak a megszüntetésére. Hölgyeim és Uraim! Enélkül nincs Európa.
Külön szeretnék kitérni a monetáris politika sikersztorijára. Az agyondicsért árfolyam-politika valóban kiemelt jelentőségű volt. Azt azonban világosan látni kell, hogy hatásában rosszul lett felmérve, bár a forintra nehezedő nyomást mérsékelte, de ez nagyon kevés volt ahhoz képest, amilyen negatív hatást fejt ki. Itt nem beszélek a reálszféra súlyos hitelkorlátozásáról és így tovább. Ezek a módszerek már világméretekben megbuktak 1973-ban, mert még a leggazdagabb országok sem voltak képesek tartósan úgy védeni egy árfolyamot, ahogy ezt tesszük mi. Ez Magyarországon is így van, és az MNB-nek az árfolyam védelmében sávszéleken intervenciós kötelessége van. Magyarul az MNB monetáris politika eszközével, a forint vétel- és eladással igyekszik fenntartani az árfolyamot. Ez a módszer lehetővé tette, hogy egyes növekvő mértékű legyen a külföldi spekulatív tőke részvétele a költségvetés finanszírozásában, mert ez kockázatmentessé vált.
A csúszó leértékeléskor ugyanakkor az infláció egyik lehetséges és nagyon lényeges forrása is. Ez a módszer növeli az ország külső eladósodását, magával vonva a forinthitel-piac további szűkülését is, illetve ez a rendszer csak akkor működik, ha a forinthitel kamatszintje rendkívül magas. Az utóbbi viszont teljes mértékben pusztítja a magyar gazdaságot, illetve a vállalkozókat.
Összegezve: az elmúlt két évben szó sem volt átfogó gazdaságpolitikai elképzelésekről, csak a gazdasággal kapcsolatos politikai cselszövésekről. Egyre komolyabb a veszély, hogy a kormány sikeresnek feltüntetett makrogazdasági alakulása mellett, az emberekben egyre inkább a tehetetlenség, az apátia - mint azt képviselőtársam is elmondta - érzése uralkodik el. A gazdaságilag kettészakadt ország nem tud egyenrangú partnerként csatlakozni az Európai Unióhoz, hanem már a felvételi tárgyalások során olyan kiszolgáltatott pozícióba kerül, és ennek megakadályozására ma a kormány gazdaságpolitikája nem alkalmas.
Fentiekből egyenesen következik a Szonda Ipsos legutóbbi felmérése, amely a kormány megítélésével foglalkozott. Úgy gondolom, a felmérés egyértelműen alátámasztja az itt elmondottakat. Nincs megelégedve a kormánnyal, illetve részben 81 százalék, teljesen, illetve nagyobb részben 16 százalék, nem tudja 3 százalék.
Sajnos, még ezt a képet is tovább rontja, hogy a gazdasági folyamatok irányítása a kormányon belül nincs egy kézben. Állandó dilemma a gazdasági minisztérium, a gazdasági csúcsminisztérium, a gazdasági stratégiai csoport létrehozása, a mindenkori politikai egyensúlyhelyzetnek megfelelően. De egy biztos, ezek az alapelvek alapvetően gyengítik azokat az egyébként jónak minősíthető gazdasági elképzeléseket is, amelyeket nem a politika, hanem egyes gazdasági csoportok állítanak össze. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
