ZSIGMOND ATTILA
ZSIGMOND ATTILA
ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Még szól a rádió, az emberek hallgatják, nézik a televíziót, hallgatják a miniszterelnököt. Mi majd rendbe hozzuk az országot, mi majd rendbe hozzuk az országot. Semmiképpen sem leszek partner olyan lépésben, amely egyoldalúan rontaná a társadalom döntő többségének helyzetét. Olyan döntést nem hozunk, amelyben az érintettekkel nem tudunk megállapodni. Megengedhetetlen, hogy az átalakulás terhei továbbra is a bérből és fizetésből élőket terheljék.
Hallgatják az emberek a rádiót, nézik a televíziót, és olvassák az újságot. Hogy a GDP éppen emelkedik vagy csökken, mi újság a modernizációval, stabilizációval, a finanszírozással, a restrikcióval, stagflációval, szufflációval, a privatizációval és más mágikus dolgokkal. Előbb csak az inflációról derült ki számukra, hogy az kegyetlen csapás, mára azonban e szavak mind-mind félelmet keltenek.
Hallgatják az emberek a rádiót, nézik a televíziót, olvassák az újságot - és kételkedni kezdenek.
(12.10)
Biztos, hogy ez a kormány rendbe hozza az országot? Biztos, hogy a bérből és fizetésből élőket nem terheli tovább a kormány? Biztos, hogy nem növekednek tovább az adóterhek? Biztos, hogy a megnyomorított önkormányzatok nem kényszerülnek újabb és újabb helyi sarcok, például építményadó, kommunális adó kivetésére? Biztos, hogy a családi pótlék nőni fog? Biztos, hogy az anyasági támogatás emelkedni fog, és alanyi jogon, ahogy ezt mind ígérték? Biztos, hogy nem csökken a mozgássérültek közlekedési támogatása tovább? És sorolhatnánk az előtoluló kérdéseket és hozzá a nemleges válaszokat is. Bizony, az MSZP-SZDSZ-kormány sokat hangoztatott szociális elvei és céljai bentrekedtek a választási ígéretekben és programbrosúrákban. Ott pironkodnak, hogy a szép gerjedelmekből milyen csúnya gyerekek születnek. Hallgatják az emberek a rádiót, nézik a televíziót, olvassák az újságot, amíg telik rá, és gondolkodni kezdenek. Vajon miért nem teljesülnek az ígéretek? Vajon az inflációs nadrágszíj-huzogatás mint egyedül alkalmazott eszköz szakszerű-e, vagy netán szociálisan érzékeny is? Vajon van-e egy rosszul irányított, hibát hibára halmozott gazdaságnak jó költségvetése? Melyik a fontosabb: a jól működő gazdaság vagy egy jól fésült költségvetés, amibe belerokkan az ország és nem vezet sehova? És vajon miért nem tapasztalják saját bőrükön, családjuk, környezetük mindennapi életén mindazt, amit a kormány helyzetértékelései szerint érezniük kellene? Miért érzik úgy, hogy nem visszarántották a szakadék széléről az országot, hanem belerántották? A magas régiókat hagyjuk másra, mi, a Magyar Demokrata Néppárt egy család nézőpontjából tekintettük át az elmúlt két év kormányzási remekét. (Kiss Péter munkaügyi miniszter nevet.)
Nevezzük a példaként szereplő családot Magyarnak. (Dr. Kis Zoltán államtitkár rámutat dr. Magyar Bálintra.) A Magyar család is hallgatja a rádiót, nézi a televíziót, és olvas újságot. A Magyar család itt él közöttünk, vidéken vagy Budapesten, Kelet- vagy Nyugat-Magyarországon, majdnem mindegy hogy hol, hiszen a családfő is, hitvese is közalkalmazott. A férj rendőrzászlós, a feleség ápolónő a helyi kórház egyik még működő osztályán (Dr. Kis Zoltán közbeszól: Igen, rendőrzászlós.). Három gyermekük van, a legidősebb érettségi előtt áll, a középső általános iskolás és kései örömként egy csecsemőkorú. Nos, mint mondtam, a Magyar család is hallgatja a rádiót, nézi a televíziót, és olvassa az újságot, és felkapja a fejét, mikor hallja a kormány fejét: "Megengedhetetlen, hogy az átalakulás terhei továbbra is a bérből és fizetésből élőket terheljék." Szép, szép - gondolják, de ha megengedhetetlen, akkor ki engedi meg? (Derültség az ellenzék padsoraiban.) Ha ő nem engedi, akkor ki engedi meg? Lehet, hogy a csúnya kormány kijátssza a jóságos miniszterelnököt? Sőt, talán még az is előfordulhat, hogy az egymással egyébként szorosan együttműködő ellenzéki pártok a maguk mind a 28 százalékával szavazzák ilyen helyzetbe az országot a szegény, védtelen 72 százalékos kormánykoalícióval szemben? A házaspár, mintha időgépben ülne, végigéli az elmúlt két évet, és keresi mai helyzetének okait. És elindul az időrepülés. Mosolygós szakértelem az óriásplakáton. Nem köszöni meg a negyven év türelmet, csak mosolyog. Vörös szegfűbe borul az ég alja is, itt nagy szél lesz még, gondolják egyesek. Egy pillanat, álljunk csak meg, ez itt a nagypapa csalódott arca. Ja igen, ez akkor volt, 1994-ben, amikor a már költségvetésbe szavazott törvényes nyugdíjemelést ez az új kormány mindjárt első intézkedései között csökkenteni akarta. Lehet, hogy a nagypapa mást várt? Nagypapa azóta már meghalt, végtelen szomorúságot és megkönnyebbülést okozva a családnak, mert nyugdíjából megélni és lakásrezsit fizetni már nem futotta - alig győzték őt segíteni. És a helyzet csak romlott volna, mert a gyógyszerárak tavaly 25 százalékkal, idén tavasztól 17 százalékkal emelkedtek, és mert 1996-ban a nyugdíjemelés annyira alacsony - 12,5 százalék -, mint utoljára a Németh-kormány idején volt. De ha megélte volna a félszázalékos nyugdíjemelést, ami a 12 ezer forintos nyugdíjára - írd és mondd - 60 forint lett volna, hangulatától függően vagy a düh, vagy a kacagás vitte volna sírba.
Mit hallok? A kormány értéktartó nyugdíjat ígér. De még mindig 1994, peregnek az időkerekek, lám, akkor az év végén a kormány megszüntette a gyermekek után járó adókedvezményeket. Emlékszel - mondják egymásnak -, akkor ígérték meg, hogy abból emelik majd a családi pótlékot. Ezzel a döntéssel akkor 1800 forinttal rövidítették meg a családi költségvetést. A családi pótlékot viszont máig nem emelték meg, sőt az ígért egyszeri kiegészítést is visszavették a pótköltségvetésből. De nézd csak, itt a képen valaki vidéken értéktartó családi pótlékot ígér éppen! (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) A 18 százalékos inflációt 1995-re sikerült a kormánynak 28 százalékra feltornásznia. Ez például a Magyar család számára azt jelentette, hogy élelmezési költségeit a duplájára, a ruházkodás 78 százalékkal és egészségügyi-testápolási kiadásaik több mint kétszeresére növekedtek. Mert a három gyereknek több cipő, több ruha, több mosószer és több élelmiszer szükséges. Ettől aztán egyre többet adóznak a költségvetésnek, hiszen minden cikkel áfát, állandóan növekvő árak mellett, állandóan emelkedő áfát fizetnek. Én úgy emlékszem, kedvesem - néznek egymásra -, mintha mást ígértek volna nekünk. Gondoltad volna akkor, hogy a tej ára 44 forintról 63 forintra emelkedik literenként, vagy hogy az olcsó kenyér 50 forint helyett 68 forintba kerül egy éven belül? A sertéscomb kilója meg sem áll a 419 forinttól az 580 forintig?
De nézzük, mi történt a gazdaságban, illetve miért nem történt semmi. De mégis, két ember birkózik a képben. A kisebb a nagyobbiknak, a nagyobb a kisebbiknek szurkol. A mérkőzés ideje alatt az ország rendbetétele természetesen szünetel. Peregnek az időkerekek. Ja igen, itt szüntette meg a Bokros-kormány a fogászat társadalombiztosítási támogatását. A kormány nem szeret bíbelődni, a tiszta megoldások híve: nem fog fájni és égni a fog, ha gyökerestül kihúzatja. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Igaz, a gyerekek kezeléséért továbbra sem kellett fizetni, mindössze technikai költségeket. Ekkor került a középső gyerek fogszabályozása 16 500 forintba. Akkor volt, hogy mindenki az Alkotmánybírósághoz és az Alkotmánybíróságért imádkozott, az ellenzék is ott javíttatta a sérült alkotmányt. Nem alaptalanul és nem eredménytelenül.
Emlékszel? Akkor történt, hogy egy nagy bajuszú pénzügyi szakértelem mérgében a költségvetés csinosításához akarta igazítani az alkotmányt. Úgy látszik, nem minden szakember demokrata, ha e kormány tagja. (DR. Kis Zoltán közbeszól: Ez igaz.)
Az időutazás folytatódik. Bár az Alkotmánybíróság döntése némi haladékot adott, idén tavasszal a kormányoldal megszüntette a gyermekgondozási díjat. Ez újabb ezrekkel kurtította a családi költségvetést, de ez sem elég. A családi pótlékot és a gyest 19 500 forint jövedelemhatárhoz kötötték. Milyen kár, hogy 1994 óta nincsen létminimum-számítás. Mert ha lenne, tudnánk, hogy ez a 19 500 forint milyen viszonyban van vele, és kiderülne hivatalosan is, amit úgyis érzünk, hogy a 19 500 is meg mi is a létminimum alatt vagyunk. Az egy főre jutó jövedelem kiszámításánál nem veszik figyelembe a család lakhatási költségeit, amely duplájára nőtt, és energiaköltségeit sem, pedig literenként a tüzelőolaj mára 28 forint helyett 104 forint, a nappali és az éjszakai villanyáram a két évvel ezelőttinek a duplája - 11,70, illetve 5,40, a vezetékes földgáz pedig 9,90-ről 21,50-re emelkedett. És még nincs vége az áremelésnek, hála a privatizációnak és a külföldiek államilag garantált 8 százalék hasznának.
(12.20)
A vezetékes víz köbmétere és a csatornadíj alig kevesebb, mint a duplája az 1994. évinek. Egy autóbusz-vonaljegy kétszer annyiba - 45-50 forintba - kerül, mint 1994-ben.
Mi marad a Magyar család családi kasszájában, ha mindezt levonjuk? Vajon miért marad az MSZP-SZDSZ-kormány féltve őrzött titka az, hogy törvényeik és kormányzati intézkedéseik hogyan rontották a különféle családok jövedelmi helyzetét?
Két éve ugyanis nem készül hatásvizsgálat egyetlen jogszabályhoz vagy kormányintézkedéshez sem. Mert akkor arról is készíteni kellene számításokat, hogy hogyan fogja a Magyar család fizetni legnagyobb gyermeke legkevesebb 2000, maximum 10 ezer forintos egyetemi tandíját havonta, hogy miből veszik majd két gyermeküknek az 1993 óta másfélszeresével emelkedett árú tankönyveit, hogyan vásárolnak könyvet egyáltalán, amelynek ára átlagosan 131 százalékkal lett több, és hogyan vesz egy öttagú család színház- vagy hangversenyjegyet, amelynek ára több mint másfélszeresére nőtt?
És ahogy peregnek az időkerekek, a Magyar házaspár azon töpreng, hogy hol rontotta el, hol ronthatta el. Miközben az időutazás újra átélt megrázkódtatásaiból aléltan gondolataikba merülnek, megszólal a rádió: Mi azt vállaltuk, hogy rendbe tesszük az országot. Mi azt vállaljuk, hogy rendbe tesszük az országot.
És ekkor a Magyar család két dolgot már biztosan tud. Azt, hogy hol rontotta el, és azt, hogy az ország rendbetételére még legalább két évet várnia kell. Ezt gondolja a Magyar családdal együtt a Magyar Demokrata Néppárt is. Köszönöm a türelmet. (Taps a jobb oldalon.)
