DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Ebben a késői órában engedjék meg, hogy kicsit lerövidítsem az eredetileg elkészített előterjesztésemet: néhány fejezetet - amelyet már Filló képviselőtársam itt részletesen kifejtett - kihagyjak, hisz lényegileg ezekkel az észrevételekkel egyetértek. Az 1991. évi IV. törvény így kezdődik, idézem: "A Magyar Köztársaság alkotmánya mindenki számára biztosítja a jogot a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. E jogok gyakorlásának elősegítése, a foglalkoztatási feszültségek feloldása, valamint a munkanélküliek ellátásának biztosítása érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja." Idézőjel zárva.
Ha a módosítások a tavalyi első félévi, drasztikus változtatások után ilyen ütemben követik egymást, lassanként kiderül, hogy a törvény bevezető szövegét is meg kell változtatni, ugyanis a teljesen átforgatott törvény már valami másról szól.
A jelenlegi módosítást az tette szükségessé, hogy tavaly decemberben a kormány - az érintettek tiltakozása ellenére - a törvényben előírt feladatok végrehajtására elkülönített alapokat összevonta, és lényegében minden érdemi döntési lehetőséget saját hatáskörébe rendelt. Az indokolt felháborodást kivédendő az erre vonatkozó törvényjavaslat mellett egy országgyűlésihatározat-tervezet is benyújtásra került, ami azt irányozta elő, hogy 1997-től kezdve az összevont alapok - a korábbi állapothoz hasonlóan - önkormányzati jellegű irányítás alá kerülnek, és az erre vonatkozó szabályozás kerül a parlament elé. Ezt a lehetőséget a kormány alaposan kihasználta a törvény szövegének átforgatására. A törvényjavaslatot vizsgálva ezért az észrevételeket két témakör köré kell csoportosítanunk.
Vizsgálni kell, hogy mennyiben felel meg a javasolt szabályozás az önkormányzati jellegnek, illetve milyen hatást váltanak ki az egyéb módosítások.
Nézzük meg tehát, hogyan lesz a Munkaerő-piaci Alap irányítása önkormányzati jellegű a jövőben! A törvényjavaslat immár sokadik szervezetét kreálja ebből a célból. A Munkaerő-piaci Bizottság, az Országos Munkaerő-piaci Tanács, illetve az Érdekegyeztető Tanács után a Munkaerő-piaci Alap irányító testületet hozta létre.
Az új testület létrehozásával azonban nem valóságos önkormányzati jellegű irányítás jön létre. Az 1991. évi IV. törvény alapján életre hívott Munkaerő-piaci Bizottság egységes keretek között látta el az érdekegyeztetés és az alapok feletti rendelkezés feladatát. Az alapok összevonása után az érdekegyeztetés elvált az alapokkal kapcsolatos feladatoktól, és az Országos Munkaerő-piaci Tanácsnak csak véleményezési jogköre maradt.
A célul kitűzött önkormányzatiság alapjául és alapján, amely abból indult ki, hogy a befizető képviselői fokozottan kerüljenek bevonásra az alap feletti rendelkezésbe, az lett volna várható, hogy valóban egyenrangú félként jelenjenek meg az új szervezetben a kormány, illetve a munkaadók, munkavállalók tripartit szervezetei; és a tripartit szervezetek és a Munkaerő-piaci Alap mint az államháztartás egy sajátos alrendszere működjék.
Az új szervezet azonban nem más, mint az éppen működő, némileg módosított változat. Először is a javaslat megtartotta az utolsó módosítás által létrehozott feladatmegosztást, így fennmaradt az Érdekegyeztető Tanács, de jogköre tovább csökkent, elveszti ugyanis az alap költségvetésére, felosztására vonatkozó véleményezési jogát. Az Országos Munkaerő-piaci Tanács helyett létrejövő Munkaerő-piaci Alap irányító testület viszont furcsa képződmény lesz. Ha önkormányzati jellegű lenne, úgy teljesen felesleges fenntartani a részt vevő szervezetek által megválasztott tagok a munkaügyi miniszter által történő megbízását.
(20.20)
Ez ugyan látszólag formai elem, de a feladat, illetve a jogkörök meghatározásánál már egyértelműen kiderül, hogy a kormányzat csak látszatönállóságot hajlandó adni, és kellően bebiztosítja magát a valódi önkormányzatiság ellen. Tömören szólva, a rendelkezésre álló jelentős idő sem volt elegendő tisztességes szabályozás kialakítására. Alapvetően tisztázatlan például, hogy a Munkaerő-piaci Alap irányító testülete hogyan hozza a döntéseit. Többségi szavazattal? Vagy csak az egyhangú szavazás az elfogadott? Mint az ügyrend esetében?
A javaslat 18. §-a ugyanis elég homályos. Az önkormányzatiság szempontjából már az is különös, hogy a Munkaerő-piaci Alappal a javaslat szerint a munkaügyi miniszter rendelkezik, de a rendelkezési jogát a testülettel megosztva gyakorolja. Ez a megosztás veti fel először a szavazás kérdését. A törvényjavaslat szerint ugyanis a Munkaerő-piaci Alap éves költségvetésére a javaslatot a testület hozza, s ennek alapján nyújtja be a munkaügyi miniszter a kormánynak az éves költségvetési törvényjavaslatot. De eltekinthet a javaslattól, ha meghatározott időpontig a testület ezt nem alkotta meg.
Mi lehet az oka annak, hogy egy felelős testület nem látja el a feladatát? Ennek megvan a maga oka. Valószínűleg az, hogy az előterjesztést a minisztérium mint a titkársági feladatok ellátója teszi meg. Ha ez az érdekképviseleti szervek delegáltjainak nem felel meg, az az ő bajuk. De többségi szavazattal nem változtathatják meg. Ezt csak így lehet értelmezni, mert másképpen nem magyarázható a javaslat 18. § (4) bekezdése, a) pont zárómondata. Idézem: "Amennyiben a MAT javaslata nem születik meg, a munkaügyi miniszter a kormánynak benyújtott előterjesztéshez csatolja a munkaadói és a munkavállalói oldal véleményét." Ez a formula, ez az előterjesztésekkel kapcsolatos vélemény kötelező elfogadásra kerül a testület minden jogkörével szemben. Ám még ez sem elég. Rögzíteni kell, hogy irányító testületnek nem a kormány részéről delegált tagjai eleve nem érthetnek a feladatukhoz, és tisztességtelenek is, mert a munkaügyi miniszter egyedül dönthet, ha a MAT döntése jogszabályba ütközik. Egyszerűen elképesztő ez a fogalmazás. Szégyenteljes lenne az Országgyűlés részéről, ha így elfogadná, hiszen ez feltételezi, hogy érvényes döntéseket lehet hozni a jogszabályok megkerülésével. Le kell szögeznünk, hogy az országgyűlési határozat nem ilyen önkormányzatot képzelt el. Annak idején a határozati javaslat indoklása így fogalmazott, idézem: "Az alap önkormányzati jellegű irányításának a kidolgozása a valamennyi fél számára szükséges biztosítékok kölcsönös megfogalmazása hosszabb időt, további egyeztetést igényel" - idézet zárva. Vajon a most benyújtott törvényjavaslathoz mit szóltak az érintettek? Erről az indoklás nem beszél.
Az önkormányzatinak nevezett szervezeti változás mellett a törvényjavaslat - hivatkozva a közigazgatás reformjára - a munkaerő-piaci szervezetet is átalakítja. Az indoklás szerint így megszűnnek felesleges irányítási szintek, jobban összehangolódik a munkaügyi és a munkaerő-piaci ellenőrzési tevékenység. Az új szervezeti felépítést vizsgálva azonban korántsem ilyen rózsás a helyzet. A változások vagy formálisak, vagy egyszerűen értelmetlenek.
Az Országos Munkaügyi Központ így Országos Munkaügyi Módszertani Központtá alakul át. Ebben a formában megszűnik a munkaügyi központokat irányító szerepe, egyébként semmit sem változnak feladatai. Az adott körülmények között nem egészen világos, hogy ez az átalakítás, illetve decentralizáció mire volt jó. A munkaügyi központok valamilyen felügyeletét valamelyik szerv csak el kell hogy lássa. A javaslat szerint az Országos Munkaügyi Módszertani Központ ellát egyéb, a munkaügyi miniszter által meghatározott tevékenységeket. Esetleg éppen a munkaügyi központok felügyeletével bízzák meg külön juttatás fejében? A megyei, fővárosi munkaügyi központok gyakorlatilag sem szervezetükben, sem feladatukban nem változtak azon kívül, hogy hirtelen keretükbe kerültek a megyei munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek. Ehhez csak a keretet adják, hiszen a felügyelőségek változatlanul a korábbi irányítási rendszerben működnek.
Ebben a szervezeti változásban az a különleges, hogy a nem régen benyújtott vagy elfogadott, a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat - vagy most már rövidesen törvény - erről az elképzelésről még mit sem tudott. Egyszerűen érthetetlen, hogy az ellenőrzés szervezetére, működésére és feladatkörére így tegyenek javaslatot, hogy a témakörről önálló törvényjavaslat vagy törvény készült. A változtatások között meg kell említeni a megyei, fővárosi munkaügyi tanácsokkal kapcsolatos módosításokat. Ebben az csupán a lényeges, hogy a javaslat csökkenti a tanácsok belső autonómiáját, és nagyobb súlyt biztosít a hatósági oldalnak. Választott képviselők esetén itt is teljesen értelmetlen a megbízólevél kiadását a munkaügyi központ igazgatójára bízni.
A javaslat egyéb, az 1991. évi IV. törvényt módosító szakaszai zömmel csak körítésül szolgálnak. A járadékfizetés időtartamának vizsgálata helyett a munkaviszony időtartamának vizsgálata - tekintve, hogy 1996. december 31-ig úgyis az utóbbi szerepel - a munkanélküli-járadék folyósításánál nem igazán lényeges változtatás. Hasonlóan, a járadékfizetés szakaszokra bontásának megszüntetését nem ildomos úgy beállítani, hogy ezzel a munkanélküliek többsége hosszabb időre kap magasabb járadékot. Hiszen a járadékként kifizetett összeg majdnem ugyanannyi.
Érdemleges döntés csak a munkanélküli-járadék kifizethető összegének, azaz alsó és felső határának módosítása, amire a fokozott infláció mellett már régen sort kellett volna keríteni. A törvényjavaslat indoklása büszkén említi meg, hogy az új támogatási formák kerültek most megfogalmazásra. Ezekkel viszont az a probléma, hogy a 11. és 12. §-ban odavetetten megfogalmazott új támogatási formák rendkívül ködösek. Az indoklás ezt azzal kívánja feloldani, hogy a munkaügyi miniszter majd mindezt részletes rendeletben szabályozza. Jó ötletnek látszik például, hogy a munkanélküli, aki vállalkozást indít, pályázat útján támogatást kap. Bár ilyen megoldás korábban is volt, de kevéssé vált be. Arról nem is beszélve, ha a kényszervállalkozó kezdeményezése nem válik be, minden munkanélküli-támogatást elveszít.
(20.30)
Hasonlóan rendkívül kritikus kérdés az átmeneti likviditási gondokkal küzdő vállalkozók támogatása az alapból a munkahelyek megtartása érdekében. Egy ilyen megoldás csak akkor fogadható el, ha legalább a törvényszöveg minimálisan kizárja a visszaélés lehetőségét.
Az elmondottak alapján a Független Kisgazdapárt úgy értékeli a törvényjavaslat egészét áttekintve: a kormány nem tett eleget az országgyűlési határozatnak. A javaslat elfogadásával a Munkaerő-piaci Alap nem került önkormányzati jellegű irányítás alá. A szervezeti változások pedig, amelyek a munkaerő-piaci szervezetet érintik, rendkívül rossz fényt vetnek a közigazgatási reform elképzeléseire is. Úgy tűnik, hogy az országgyűlési határozat által adott nem kevés idő sem volt elegendő az érdemi megoldás megtalálására. Néhány módosító javaslatot adtunk be, és ezek elfogadása esetén a Kisgazdapárt mérlegelni fogja a törvény elfogadását. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
