DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Általában a csomagról. A Magyar Demokrata Fórum osztja azt a véleményt, amit már sokan a képviselőtársaim közül elmondtak, hogy mindhárom törvénytervezet nagyon időszerű volt, és igen hosszú előkészítettség vagy előkészítési igény előzte ezt meg. A korábbi, számos ponton kifogásolható, elavult és valóban könnyen kijátszható, ellenőrizhetetlen szabályok korszerűsítésére irányul. A jogalkotó két fő célt követett.
Egyik oldalról az elmúlt években felhalmozódott banki szférában felgyűlt tapasztalatoknak a hasznosítása, a visszaéléseknek és a károkozásoknak a megszüntetése, valamint a megtakarítói és a befektetői körnek, kör biztonságának a fokozása, a másik oldalról pedig az európai jogharmonizációs törekvések jellemzik ezt a három törvénytervezetet. Jellemző módon egyik törvénytervezet, illetve indokolás sem tartalmaz utalást a kormányzati gazdaságpolitikai célokkal való összefüggésekre, illetőleg ahol tartalmaz, azt mi kifogásoljuk majd a továbbiakban.
Nem tartalmaz utalást ez a három törvényjavaslat a piacvédelemre, és nem tartalmaz utalást a magyar tulajdonú piaci résztvevők pozícióinak erősítésére, nem is beszélve az ilyen résztvevői kör kialakításának az elősegítéséről. Ez a hiányosság könnyen vezethet el oda, hogy a magyar pénz- és tőkepiacok szinte korlátlan külföldi uralás alá kerülnek, az országos sorsközösségben élő tulajdonosi réteg kialakulásának újabb lehetőségétől fosztva meg ezzel a jövő nemzedékét.
Hadd mondjam el, hogy számos európai tőzsde, ahol van alkusz, kiköti, hogy csak hazai alkuszokat lehet alkalmazni, ilyen a német is és a francia is, tehát nem idegen ez a gyakorlat. A kevésbé fejlett európai uniós tagállamok: Finnország, Írország, Görögország, Spanyolország és Portugália, sőt, még a fejlettebbek is alkalmaznak nemzeti tőkét, hazai befektetőt preferáló, és a külföldi versenyt keretek között tartó előírásokat. Ezt a Magyar Demokrata Fórum hiányolja ezekből a törvénytervezetekből. A hazai tulajdonú intézmények védelmére ez a törvénytervezet úgy lenne alkalmas, hogy az állami tulajdonban lévő, illetőleg a törvény hatálybalépése előtt már működő társaságokra vagy az újonnan engedélyért folyamodókhoz képest enyhébb korlátozó előírásokat tartalmazna, vagy pedig a megfelelésre hosszabb határidőt állapítana meg.
A pénzintézeti szektorban a nemzeti tulajdonlás esélyeit növelné, ha a külföldiek által csak korlátozottan megszerezhető ellenőrzési, szövetkezeti formáció működési feltételeit javítanánk. A tervezetekből egyértelműen megállapítható, hogy a kormány még e korlátozott lehetőséggel sem kívánt élni. Többször elmondtam már, ezért ebben a körben nagyon rövid leszek, hogy a törvénytervezetek minőségében bizony nagyon sok a kifogásolható, nagyon sok helyen törvényszövegbe nem illő megfogalmazásokat tartalmaz. Egyet hadd mondjak a hitelintézeti törvényből, és ez a 44. §. A felügyelet engedélyt ad olyan személynek - és ez idézet a törvényből: "aki szakmai hozzáértése, vezetői gyakorlata alapján alkalmas a pénzügyi intézmény független, megbízható, körültekintő irányítására, tevékenysége az intézmény hasznára lesz." Én nem hiszem, hogy a korábbi gyakorlatban nem ilyen nemes célok vezérelték volna a vezetők kiválasztását, a gyakorlat mégis sokszor nem ilyen képet mutatott.
Ugyanakkor el kell ismernünk azt, hogy ha ezt a három törvényjavaslatot akár változatlan formában és tartalommal is törvényerőre emelnénk, az állam kiszabadul a pénz- és tőkepiaci szereplőkkel szemben jelenleg nehezen alárendelt szerepéből. A tervezetek szerint az állam által alkalmazható eszközök súlya és ereje ugyanis eléri azokét, amelyekkel a szabályozott területen működő intézmények rendelkeznek. Ez a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint a mindenkori kormánynak is előnyös. Persze, az más kérdés, hogy ezeket az eszközöket az állam milyen színvonalon képes és szándékozik használni. Nem áll-e fenn annak veszélye, hogy az egyébként egzisztenciálisan kiszolgáltatott, megélhetési gondokkal küszködő tisztviselőt egy-egy érintett, jelentős összegek felett diszponáló szervezet vagy személy a későbbiekben befolyásolni tudja? Az összeférhetetlenség alig ellenőrizhető és nagyon könnyen kijátszható szabályozásán túl nem ártott volna az eszközök alkalmazásáról döntő vagy az azokat alkalmazó államigazgatási dolgozók és az általuk felügyelt területen tevékenykedők jövedelmei között valamilyen arányosságot is felállítani.
Az egyes törvénytervezetekről osztom Mádi képviselő úrnak azt a véleményét, hogy az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletnél a törvénytervezet alapján végzett összevonás bizony nem indokolható azzal, hogy a nemzetközi gyakorlat ezt kikényszerítette, mert a nemzetközi gyakorlatban több példa van arra, hogy külön felügyeletek látják el ezt a tevékenységet.
Látszólag az ilyen összevonások mindig valamiféle egyszerűsítést tartalmaznak, a céljuk valamiféle egyszerűsítés. Én nagyon remélem, hogy ez az összevonás nem jár azzal, ami a rossz emlékű ÁV Rt. és ÁPV Rt. összevonásakor előfordult, hogy egy idő után véletlenül az összevont apparátus is sokkal nagyobb, mint a külön-külön ellátott tevékenység során, és hogy az összevonás költsége, ami adott esetben az ÁPV Rt.-nél kb. 560 millió forint volt, igen költségessé is tette ezt az összevonást.
(11.50)
Azonban ha elfogadjuk azt a koncepciót, amit a törvénytervezet tartalmaz, hogy erre az összevonásra szükség volt, akkor felvetődik az a kérdés, hogy a biztosítási felügyelettel való összevonás miért nem került szabályozásra ugyanebben a törvényjavaslatban, hiszen a fejlett országokban is mind határozottabban érvényesülő irányzat ezeknek az egybeolvadása. Nem értettük, hogy miért maradt ki a biztosítási felügyelet, ha már elkötelezte magát az összevonás mellett.
Egyes szakértői vélemények szerint - amelyek véleményezték ezeket a törvényjavaslatokat - mérlegelendő lenne, hogyha az új felügyeletnek nem a kormány alá helyezéséről, hanem az Országgyűlés alá helyezéséről rendelkezne ez a törvényjavaslat. Én tudom, és nyilván ilyen esetben mérlegelni kell, hogy mi ennek az előnye, és mi ennek a hátránya. Nyilván előnye lenne az úgynevezett pártatlan működésének, nyilván hátránya lenne, hogy az Országgyűlésnek nagyon-nagyon nehezen mobilizálható szervezetei vannak ezt a feladatot végrehajtani. Azonban én osztom azoknak a szakértőknek a véleményét, akik azt mondják, hogy nagyobb garanciát látnak abban, hogyha Országgyűlés alá tartozik, illetőleg törvény határozza meg, hogy a felügyelet véleményével és javaslatával a kormány mit tegyen, milyen határidőn belül köteles tenni, illetőleg a felügyelet mikor köteles beszámolni, és hogyan köteles közzétenni a beszámolóját. Nagyon érdekes szakértői vélemények voltak azok, amelyek azt támasztották alá, hogy a Bankfelügyeletnek a Magyar Nemzeti Bankhoz kellene tartoznia, érdekes vélemények voltak ezek. Én a szakértői véleményeknek ezt az igen nagyon megosztottságát csak azért mondtam el, hogy ezt egy sokkal szélesebb spektrumban kell vizsgálni, sem mint hogy néhány indok alapján merjük azt állítani, hogy ez a tőkepiaci felügyelet összevontan jobban fog működni az állami pénzfelügyelettel.
A másik törvény az értékpapír forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szól. Ez a törvényjavaslat vagy tervezet nem veszi következetesen figyelembe a versenysemlegesség elvét. Gyakorlatilag diszkriminációt tartalmaz az értékpapír-forgalmazók számára. A tervezet új kategóriát hoz létre, és ez a befektetési társaság, amely nagyon komoly - 1 milliárd forintos - tőkenagysággal alapítható meg. Az intézmény léte a piac szempontjából feltétlenül kívánatos lenne, azonban a tervezet szerinti formájában nehezen tudja betölteni a funkcióját, hiszen nincsenek megfelelő jogosítványai. Ahhoz, hogy a befektetési társaság mint az értékpapír-forgalmazók csúcsintézménye a bankokkal szemben versenyképes szolgáltatást tudjon nyújtani, szükséges lenne számára a korlátozott pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására is lehetőséget biztosítani. Jelenlegi formájában a befektetési társaság intézményeinek fenntartása indokolatlan, jó lett volna, hogyha az előkészítő kormány a Budapesti Értéktőzsde véleményét e vonatkozásban figyelembe vette volna.
Nem tartható a törvényjavaslatnak az a hipotézise sem, mely szerint azonos mércével kell mérni a befektetési társaság és az értékpapír-kereskedő cégek kockázatát. Nem indokolható a napi tőkemegfelelési mutatók számítása és folyamatos meglétének követelménye. Ez a bankokra vonatkozó szabályozásnál is sokkal szigorúbb előíráshalmaz gyakorlatilag megoldhatatlan feladat elé állítja ezeket a cégeket. Ilyen naprakész nyilvántartás kizárólag jelentős beruházással és jelentős emberi, ügyviteli és számítástechnikai erőforrás-, kapacitáslekötéssel valósítható meg, illetve üzemeltethető.
A törvényjavaslat szerint a Tőzsdetanács tagjainak többségét a tőzsdetagoktól független személyek köréből kell választani. Éppen fordítva kellene ezt szabályozni, hiszen így sérül a tervezetnek más részeiben is deklarált tőzsdei önkormányzó, önszabályozó jelleg, ami eddig is jól működött. A külső tagoktól egyébként elmélyült taktikai és stratégiai munkát várni a magyarországi igazgatósági tapasztalatok szerint nagyon ritkán lehet.
Végezetül a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a kormány tőzsdealapítás jóváhagyását elutasíthatja, ha az alapítás nem illeszkedik a kormány gazdaságpolitikai céljaihoz, illetőleg a magyar pénz- és tőkepiac belföldi vagy nemzetközi megítélését hátrányosan érintené. Ebből a szakaszból, igen, sugárzik a szubjektivitást megengedő szabályozás, különösen az első formájából, hogy nem illeszkedik a kormány gazdaságpolitikai céljaihoz. Ez - megítélésünk szerint - kormányzati visszaélésekre adhat okot. A kormánynak nem kell beavatkoznia a tagok tőkéjéből összerakott tőzsdealapításba, ha egyébként - és ezt ismétlem még egyszer, ha egyébként - az a jogszabályoknak megfelel. Ezért a Magyar Demokrata Fórum ennek elhagyását javasolja.
A harmadik törvénytervezet a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szól. A törvénytervezetben foglalt szöveggel mi egyet tudunk érteni, hibáját nem is abban látjuk, ami benne van, hanem abban, ami abból kimaradt. A magyar bankrendszer a konszolidáció után többé-kevésbé eleget tett az Európai Unió alapvető prudenciális követelményeinek, versenyképessége azonban igen gyenge. Részben a bankméretek, részben a hatékonyság oldaláról igen sérülékenyek, ami a piaci verseny kiszélesedése, a jövőbeni európai uniós csatlakozás, és a már meglévő OECD-tagságnak a pénzügyi szektorra vonatkozó liberalizáló előírásainak bevezetése esetén komoly problémát okoz. Ezért ezek bevezetése során a versenyképességünk szempontjait figyelembe kellene vennünk. Jó lett volna, ha a most előterjesztett törvény nemcsak közeledett volna az Európai Unió vonatkozó szabályozásához, hanem választ adott volna a már aláírt OECD-tagságból következő szabályozási kérdésekre.
Nagyon sok helyen az elkövetkező időben - az 1997-es évben és '98-as évben - módosítani kell majd ezt a törvénytervezetet, és nem értjük, hogy amit most beépíthetett volna a kormány, azt miért nem tette meg. Miért készül arra, hogy fél éven belül újabb módosításnak tegye ki ezt a törvényjavaslatot? Ilyen pontokon például, mint a szavatoló tőkére vonatkozó szabályozás, a betétbiztosítási összeg hozzáigazítása az Európai Unió előírásaihoz, a fiókliberalizálás, amiben 1997-től kötelezően vállaltuk ezt a liberalizációt, holott ezt a jelenlegi törvénytervezet még kizárja.
A Magyar Demokrata Fórum véleménye összegezve: ez a három tervezet a jelenlegi formában is még mindig alkalmasabb és magasabb színvonalú, mint az a törvénycsomag, aminek a felváltására készül ez a javaslat, így módosító indítványunkkal együtt a Magyar Demokrata Fórum elfogadásra fogja ajánlani ezt a törvénytervezetet. Köszönöm a figyelmüket. (Általános taps.)
