DR. MEDGYESSY PÉTER
DR. MEDGYESSY PÉTER
DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A magyar gazdaság további fejlődését befolyásoló nagy jelentőségű törvénycsomag javaslata fekszik önök előtt. A pénz- és tőkepiac minden ország gazdaságának meghatározó eleme, amely igen fontos szerepet játszik a gazdaságban keletkező megtakarítások átcsoportosításában, a gazdasági vérkeringés biztosításában. A pénzügyi közvetítőrendszer valóban a keringési rendszer biztosítását jelenti a gazdaságban. Ha jól működik, az erőforrások ésszerű, hatékony átcsoportosítását eredményezi, ellenkező esetben egyenesen a gazdaságot bénító hatása is lehet.
A most előterjesztett törvények a pozitív szcenáriót célozzák meg, azaz egy olyan gazdaságot, amely a kibontakozás jeleit mutatja. Ebben a folyamatban a kulcskérdés a pénzügyi közvetítőrendszer működése, életképessége. Törvényjavaslataink e tekintetben kívánnak minőségi előrelépést nyújtani abban a reményben, hogy ez az a kiindulópont, amely képes igen rövid idő alatt mozgásba hozni a magyar gazdaságot. Ezért tekintjük kulcskérdésnek azon törvényeket, amelyek a pénzügyi közvetítőrendszer működésével függnek össze. Egyszerre fontos itt a szabályozás, a racionális versenyfeltételek biztosítása és a liberalizálás, a piacok megnyitása. A törvénykezés e két célt hangolja össze.
Tisztelt Országgyűlés! A pénz- és tőkepiac alapvető intézményeit létrehozó szabályozó jogszabályok hazánkban a térség országai közül elsőként már a '90-es évek elején kidolgozásra kerültek és hatályba léptek. A pénzintézetekről szóló törvényt 1991-ben, az értékpapír-törvényt pedig '90-ben fogadta el a parlament. Az Állami Bankfelügyelet '89-ben, az Állami Értékpapír-felügyelet pedig '90-ben alakult meg. A törvények hatálybalépése óta eltelt évek során a pénz- és tőkepiacon hatalmas méretű fejlődés ment végbe. A kereskedelmi bankok és takarékszövetkezetek tekintetében a fejlődés elsősorban a minőségi jellemzőkben mutatkozott meg. A hitelezési gyakorlat - igaz, a '90-es évek elején megindult konszolidációs program és bankcsődök sorozata után, de - gyökeresen változott. A megbízható, óvatos, körültekintő gyakorlatban is a "prudentia" jelszóból egyre inkább realitássá válik a banki belső kontrollrendszerek, minősítési kritériumok, különböző limitek és az ezt szavatoló információs rendszerek szigorúbbá, szakszerűbbé, ennélfogva biztonságosabbá váltak. De a rendszer egészének biztonsága a szabályozás oldaláról még sok tekintetben javítható.
Az új törvényjavaslatok célja a betétesek, befektetők biztonságának növelése. Egyfelől a felügyeleti jogosítványok tágításával, és nem utolsósorban a bankszektor kockázatosnak minősülő ügyleteinek szabályozásában végrehajtott, a betétesek érdekeit a tulajdonosok érdekei elé állító, illetve a tőkéből adódó garanciák növelését előíró, szigorító jellegű szabálymódosítások révén. Másfelől viszont azzal, hogy minden pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzése engedélykötelessé és felügyeltté válik.
Míg '91-ben 37 bank és 257 takarékszövetkezet működött, jelenleg az engedéllyel rendelkező bankok száma 44, a szövetkezeti formában működő pénzintézeteké pedig 252. A pénzintézetek összesített mérlegfőösszege 2211 milliárd forintról 3876 milliárd forintra növekedett, ami csak kis mértékben haladta meg az inflációs rátát, valóságos expanzióról ebben az értelemben tehát aligha lehet szó.
Jelentősen változott a piaci szereplők összetétele. A fiatal kereskedelmi banki szféra egyre markánsabb hányada áll a privatizáció vagy bankalapítás révén magas szakmai követelményeket támasztó tulajdonosi kontroll alatt. A bankszektorban a külföldi tulajdon részaránya 36 százalék, ez egyidejűleg jelenti a pénzintézeti kör tőkeerejének erősödését és a korszerű banküzem egyre kifejezettebb meghonosodását.
Fokozatosan bővül a tőkepiac intézményrendszerének palettája, és ez a folyamat a jövőben is érvényesül. Az értékpapír-forgalmazók száma dinamikusan nőtt, a '91-es 53-ról 90-re emelkedett. Az értékpapírok forgalma 1991-ben 131 milliárd forintról 1995-re 1832 milliárd forintra nőtt, tehát több mint tízszeresére. Az MBFB Rt. mellett a jelzálog-hitelintézet és a lakás-takarékpénztár típusa is megjelenik majd mint jellegzetesen hosszú távú forrásgyűjtő intézmény. Kialakult a határidős piacok rendszere, és ezzel a tőkepiac fehér folt nélkülivé vált.
A törvények újrakodifikálását alapvetően két tényező tette szükségessé. Egyrészt az elmúlt évek tapasztalatai alapján a betétesek, befektetők fokozott védelme, a piac biztonságának javítása, a szabályozás szigorítása, a pénz- és tőkepiaci intézmények tulajdonosaival szemben támasztott fokozott követelmények, illetőleg a felügyeleti munka hatékonyságának növelése révén. Másfelől fontos szempont volt az Európai Unió szabályozásához való közelítés és a jogharmonizáció soron következő lépéseinek megtétele.
Meghatározó jelentőségű a szektor jövőbeli fejlődése szempontjából az Európai Unió felé történő nyitás. A csatlakozás olyan kihívásokat fog jelenteni a pénz- és tőkepiaci szektor számára, amelyek döntően meghatározzák a hazai bankok, értékpapír-kereskedők, illetve egyéb intézmények jövőjét. Az ennek következtében megnövekedő verseny olyan szakmai, illetőleg tőkekövetelményeket támaszt, amelyekre már most meg kell kezdeni a felkészülést.
A törvényjavaslatok fontos lépést jelentenek a pénz- és tőkepiac két részterületére vonatkozó szabályozás közelítése irányában. Ugyanakkor a két terület sajátosságai miatt teljes azonosság a szabályozásban nem valósítható meg. Az elmúlt években jellemző tendenciaként a bankok és értékpapír-kereskedők tevékenysége közötti határvonalak elmosódtak, a termékek szintjén átfedések jelentek meg. Ezt felismerve a törvényjavaslatok elkötelezik magukat az olyan bankrendszer mellett, amelyben a bankok lehetőséget kapnak a befektetési szolgáltatások teljes körének végzésére is.
Az új rendszerre való áttérés azonban rendkívül gondos előkészítést igényel, ezért az univerzális bankrendszerre történő teljes áttérés későbbi törvénymódosítás után történhet majd meg. Ezt a változást megfelelő alkalmazkodási időt hagyva szeretnénk megtenni. A most benyújtott javaslatok első lépésként az állampapírok terén növelik a bankok mozgásterét. Az univerzális bankrendszerre való áttérést segíti, illetőleg a két részterület felügyeletének hatékonyságát növeli, ugyanakkor az ellenőrizetlen, szürke területek kialakulásának lehetőségét csökkenti a két felügyelet összevonása, az egységes pénz- és tőkepiaci felügyelet megteremtése. A pénz- és tőkepiac biztonsága szempontjából alapvető fontosságú, hogy a felügyelet erős szakmai jogosítványokkal rendelkezzen, olyan vezetői és munkatársai legyenek, akik képesek szakmai feladataikat magas színvonalon ellátni. Az összevonás ehhez csupán a jogi intézményi kereteket teremtheti persze meg. A lényeg az, hogy a két egymással egyre inkább összefonódó piaci szegmens szabályozása és kontrollja egységes elvekre épüljön. Ha ez sikeresnek bizonyul, akkor a továbbiakban nem lesz akadály az univerzalitást és ezzel értelemszerűen a piaci közvetítés hatékonyságát erősítő rendszer kialakulásának.
Tisztelt Ház! Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szóló törvényjavaslat célja, hogy feladatai ellátásában nagy önállósággal, így komoly felelősséggel bíró felügyeletet alapozzon meg.
(9.40)
Meghatározza a felügyelet jogállását, feladatait, hatáskörét. Ugyanakkor a felügyelet rendelkezésére álló eszközöket, az eljárási szabályokat, az adatkezelés rendjét, más szervekkel való együttműködést, egyes konkrét feladatokat, mivel ezek a felügyelt területek sajátosságai miatt nem egységesíthetők, a szakmai alaptörvények alapozzák meg.
A törvényjavaslat szerint a felügyelet a kormány felügyelete alatt működő országos hatáskörű államigazgatási szerv. A kormányfelügyelet többek között abban nyilvánul meg, hogy a miniszterelnök nevezi ki a felügyelet vezetőit a pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank elnöke együttes javaslatára, és a visszahívás joga is ezen a módon gyakorolható. A visszahívás lehetséges okait meg kell pontosan nevezni. Ez az intézményes garancia arra, hogy a felügyelet működésében a szakmai szempontok legyenek meghatározók.
A felügyelet vezetője évente köteles beszámolni a kormánynak, valamint közzéteszi éves tájékoztatóját. A felügyelet hatáskörébe tartozó kérdések tárgyalása esetén, az elgondolások szerint a felügyelet vezetője, mint addig is, meghívottként részt vesz a kormányülésen. A felügyeletet az elnök vezeti, aki egyszemélyi felelős vezetője az intézménynek, irányítja a felügyelet munkaszervezetét, gazdálkodását, valamint a felügyeleti dolgozók feletti munkáltatói jogokat is gyakorolja. Az egyes szakmai területek irányítását a pénzpiacért és a tőkepiacért felelős két elnökhelyettes látja el. A felügyelet jogállásának ez a megoldása lehetővé teszi azt, hogy a felügyelet tevékenysége, intézkedései során a pénz- és tőkepiac biztonságos működésére tudjon koncentrálni, ugyanakkor a felelősség érvényesítése is egyértelmű a kormányzati, a monetáris és az érintett felügyeleti körben.
Tisztelt Országgyűlés! Az értékpapírokról, befektetési szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat alapvető célja a befektetők védelme. Az eddigi szabályozás korszerűsítését elengedhetetlenné teszi az értékpapír-piaci fejlődés, a kereskedelem liberalizálása. Bár a kisbefektetők egyre tájékozottabbak a különböző befizetési formák tekintetében, a szolgáltatások fejlődése, a nagy port felvert bukások, visszaélések felerősítették az állami szabályozás felelősségét és fontosságát.
Ebből kiindulva fontos célja a tervezetnek a felügyeleti munka hatékonyságának növelése. Ezért a javaslat újrafogalmazza az értékpapír-forgalmazók piacra lépésével, valamint piaci tevékenységükkel kapcsolatos szabályokat. A mai előírásokhoz képest minden elemében szigorúbb és következetesebb szabályok célja az, hogy a már ma piacon lévő forgalmazók, illetve az ezután engedélyt szerző társaságok a mainál lényegesen nagyobb biztonsággal működjenek, tevékenységük mind a felügyelet, mind a nyilvánosság számára átláthatóbb, kontrollálhatóbb legyen.
A tervezet az európai szabályozáshoz igazodva határozza meg a befektetési, szolgáltatási tevékenységek körét. A tevékenységek szakmai követelményekhez kötött engedély megszerzését követően végezhetők csupán. Lényeges iránymegjelölést ad a törvény azáltal, hogy deklarálja: a hitelintézetek megjelenhetnek a befektetési vállalkozások piacán is. Ha a felhatalmazás bővülése ma még nem is teljes hatókörű, a kormány szándéka az ebben az értelemben vett univerzális bankrendszer megteremtése. Már ma lehetővé teszi a törvénytervezet, hogy a bankok a zárt körben kibocsátott értékpapírral eddig is folytatott kereskedelmi tevékenységükön kívül állampapírokkal saját számlára vagy bizományosként kereskedjenek, állampapír-kibocsátásban részt vegyenek, a kibocsátással kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtsanak. Az úgynevezett származékos termékek körében a Budapesti Árutőzsdén túl a Budapesti Értéktőzsde piacán is tevékenykedhetnek.
Az engedélyezésnek szigorú normatív követelményeket szab a törvényjavaslat. Igazolni kell a kellő személyi és tárgyi feltételek, valamint a tőke meglétét, be kell mutatni a különböző szabályzatokat. Ugyanakkor engedélyhez kötött a befektetési vállalkozásokban történő tulajdonszerzés.
A befektetési társaság tevékenységének megszüntetéséhez, mivel itt a legsokoldalúbb szolgáltatásra feljogosított fontos piaci szereplőről van szó, a gazdaság e területén különleges felelősséggel bíró pénzügyminiszter és jegybank-elnök jóváhagyására van szükség.
Rendkívül jelentős és a tőkepiac fejlődésére hosszú távon is kiható lépés annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy értékpapírt a jövőben kétféle módon lehet előállítani: a hagyományos nyomdai úton vagy elektronikus úton. A fejlett tőkepiacokon egyre dominánsabb az elektronikus értékpapírokkal folytatott kereskedelem. Ez a forma a kereskedelem lebonyolításának gyorsasága és olcsósága miatt mind a kereskedőket, mind a befektetőket meghódította.
Az eddigi tapasztalatok, az eddigi hazai tapasztalatok, az összevont címletű értékpapírok mellett a gyakorlatban csak számlán megjelenő ügyfélkapcsolatok azt tanúsítják, hogy az elektronikus úton előállított értékpapír-forgalmazásnak biztonsága nagyobb, mint a fizikailag kibocsátottaké. A fogyasztók megszokták, hogy miként a pénz esetében a számlabetéteknél, nem feltétele egy befektetés birtoklásának, hogy azt fizikailag körülhatárolható tárgyként birtokolják is. Természetesen a javaslat gondosan körülírja a nyomdai úton ki nem nyomtatott, dematerializált értékpapír kibocsátásának feltételeit. A kibocsátó a kibocsátás előtt eldöntheti, hogy melyik módszert választja, de a kétféle módon előállított értékpapír nem keveredhet. Lehetőség lesz arra, hogy a már kinyomtatott, vagy a törvény hatályba lépése után kinyomtatandó értékpapírok kibocsátói a más adathordozón megjelenített értékpapír előnyeiről meggyőződve, választásuk szerint áttérhessenek az új rendszerre. A dematerializált rendszerben az értékpapírszámla képezi az értékpapírok tulajdonlására, az értékpapírok adásvételére vonatkozó nyilvántartás alapját. Az értékpapír tulajdonjogát az értékpapírszámláról vezetett számlanyilvántartás igazolja.
Meghatározza a törvény tervezete a nyilvános forgalomba hozatal szabályait is. Az állampapírok nyilvános forgalomba hozatala esetén ismertetőt kell készíteni, amelyet a nyilvános ajánlattétel szövegével együtt az ajánlattétel közzétételét megelőzően a felügyeletnek be kell nyújtani. Egyéb értékpapír nyilvános forgalomba hozatalának feltétele, hogy ennél és az eddiginél bővebb tartalmú, a felügyelet által jóváhagyott tájékoztatót kell közzétenni.
A forgalomba hozatal garanciális szabályai a megfelelő felelősségi szabályokkal együtt azt szolgálják, hogy a kibocsátó adatai a befektető számára ismertek legyenek. A felügyelet kötelezheti a forgalmazót és a kibocsátót, hogy a tájékoztató elején, valamint a hirdetményekben feltűnő módon tüntesse fel azt a tényt, hogy az értékpapír a felügyelet véleménye szerint a szokásostól eltérő kockázatú-e.
A kisbefektetők védelmét szolgálja az a javaslat, hogy 200 millió forintos értékhatár felett kötelező a nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírok tőzsdei bevezetésének megkísérlése. Így az értékpapírok forgalma a nyilvános, szervezett piacon valósul meg, nagyobb az esély arra, hogy a piacon lesz kellő likviditás is. A tervezet megkívánja az egyértelmű megkülönböztetést a zártkörűség és a nyilvánosság között, továbbá olyan bejelentési, regisztrálási kötelezettséget ír elő, amely alapján az értékpapírok teljes köre megfigyelhető, számba vehető lesz.
A tervezet szabályozza a külföldi értékpapírok belföldi forgalmazását. Az OECD-hez történt csatlakozásunk során liberalizációra vállaltunk kötelezettséget. Az itt kialakított szabályozás módot ad belföldi székhelyű kibocsátó értékpapírjának külföldön történő forgalomba hozatalára. Ilyen részvény külföldön kizárólag elismert értékpapírpiacon hozható forgalomba.
Dematerializált értékpapír esetén a részvénykönyvbe a forgalmazó nevét, valamint a központi értékpapírszámláján lévő értékpapír-mennyiséget is bejegyeznék, így a kibocsátónak nem szükséges a részvénytulajdonosok széles körével napi kapcsolatot tartani, hanem csak a forgalmazókkal. Ugyanakkor bármely pillanatban hiteles, megbízható és teljes körű információt kaphat tényleges tulajdonosainak személyéről.
Befektetési társaság ügyfele értékpapírügyleten keresztül megvalósuló befektetési tevékenységének elősegítése érdekében szigorúan korlátozott nagyságrendben befektetési hitelt is nyújthat a megvásárolt értékpapírok egyidejű óvadékba adása mellett. A forgalmazó az ügyfelei pénzét nem kölcsönözheti, az ügyfél értékpapírja annak beleegyezése nélkül semmilyen célra nem használható fel.
Tisztelt Ház! A törvénytervezet prudenciális szabályokat vezet be. A befektetési vállalkozásnak folyamatosan fizetőképesnek kell lennie, a saját tőkéjének mindig el kell érnie a törvényben előírt minimumot. A forgalmazónak az általa végzett forgalmazási tevékenység kockázatának mindenkor megfelelő nagyságú szavatoló tőkével kell rendelkeznie. A forgalmazókra érvényesülő befektetési korlátozások célja, hogy a forgalmazók tőkéje ne legyen ingatlanokban vagy vállalkozásokban lekötve vagy azokból származó esetleges kötelezettségekkel megterhelve.
Részletesen meghatározza a törvény a bennfentes információt, a bennfentes személyt és a bennfentes kereskedelem fogalmát. A bennfentes kereskedelem megakadályozása a tőkepiac zavartalan működésének egyik alapvető feltétele, hiszen olyan területekről van szó, ahol az információ a legnagyobb érték.
(9.50)
Rendelkezik a tervezet a Befektetővédelmi Alap létrehozásáról. Az alapból kifizetések azonban abban az esetben teljesíthetők, ha valamely forgalmazó a befektető részére a fizetési kötelezettségeit nem képes teljesíteni, s így fizetésképtelensége esetén a befektető legalább részleges kártalanításhoz juthat. Az alaphoz az engedéllyel rendelkező forgalmazók kötelesek csatlakozni, az alap pénzeszközeit ők kötelesek biztosítani.
A jelenleg hatályos törvényhez hasonlóan szabályozza a törvény az értéktőzsde működését. A helyzet még nem érett az értéktőzsde és az árutőzsde szabályozásának egységesítésére, de nevesíti az árutőzsdetagot mint az értéktőzsdén kereskedőt.
A tervezet fenntartja a tőzsde önkormányzó, önszabályozó jellegét, valamint azt, hogy a tőzsde jogi személy, amely nem társasági formában működik. Tőzsde tagja a jövőben Magyarországon bejegyzett befektetési vállalkozás lehet. A tőzsdei taglétszám a tervezet szerint nem korlátozható.
A tagsági és kereskedési jog szétválásával lehetőség van arra, hogy a hitelintézetek - annak ellenére, hogy csak egyes részpiacokon tevékenykednek, így nem válhatnak tőzsdetaggá - részt vehessenek a tőzsdei kereskedelemben.
Az értékpapír-törvény tervezete az Elszámolóházat az új értékpapír-elszámolási rendszer belföldi központjába kívánja tenni. Az Elszámolóház kizárólag csak néhány tevékenységet folytathat, ezek jórészét viszont rajta kívül más nem is végezheti el. Az Elszámolóház tőkekövetelménye 1 milliárd forint, tulajdonosi szerkezetében a feladatából következően indokolt korlátozások érvényesülnek.
Tisztelt Országgyűlés! A pénzintézetek tevékenységének hatályos törvényi keretei utoljára '93-ban módosultak lényeges mértékben. Az azóta végbement fejlődés szükségessé teszi a szabályok újragondolását. A megváltozott fogalomhasználat, például a "pénzintézet" helyett - jól körülírt tartalommal - a "hitelintézet" alkalmazása az Európai Unió szabályozásához való közeledést célozzák.
A törvényjavaslat az Európai Unióban használt nómenklatúrát alapul véve a pénzügyi szolgáltatások fogalmát tágan értelmezi, összhangot teremtve a hitelintézet és az értékpapír-törvény között. A pénzügyi intézmény fogalmán belül a hitelintézet és a pénzügyi vállalkozás közötti elhatárolás alapja, hogy betétet kizárólag hitelintézet fogadhat el, és kizárólag hitelintézet jogosult a saját tőkéjét meghaladó mértékben a nyilvánosságtól visszafizetendő pénzeszközöket gyűjteni. Egyéb pénzügyi szolgáltatást kizárólagos tevékenységként a pénzügyi vállalkozások is végezhetnek.
A törvényjavaslat kiszélesíti a szabályozás hatályát, jelenleg ugyanis számos olyan pénzügyi szolgáltatást nyújtó cég és személy van, amely gyakorlatilag ellenőrizhetetlenül végezheti a tevékenységet. A törvényjavaslat szerint minden pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzése engedélykötelessé válik. Ugyanakkor a javaslat lehetővé teszi azt is, hogy kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat, mint például a pénzváltást, a pénzfeldolgozási tevékenységet pénzügyi intézménynek nem minősülő jogi személyiség, gazdasági társaság vagy szövetkezeti formában működő személyek is végezhetnek.
A köztes, ez idáig szabályozatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység lehetőségét a törvényi szabályozásnak és a felügyeletnek a bankcsoportok egészére való kiterjesztése is csökkenti. Ez egyben azt is szolgálja, hogy a felügyeletnek teljes körű információja legyen a hitelintézetek kockázatairól.
A hitelintézeti rendszer hatékony és biztonságos működésének elősegítése érdekében a javaslat szerint szigorodnak a piacra lépés és a hitelintézetekben való tulajdonszerzés további feltételei. A jelenlegi szabályozástól eltérően, a hitelintézeteknél kétlépcsőssé válik az engedélyezés az alapításhoz, majd a működés megkezdéséhez is engedélyt kell kérni. Az egyszerűbb tevékenységet végző intézményeknél a két engedély egyidejűleg megszerezhető.
A tervezet meghatározza az engedélyhez szükséges személyi, tárgyi, anyagi feltételeket. A törvény követelményeket fogalmaz meg a lehetséges tulajdonosokkal szemben is. A hitelintézet tevékenységi engedélyének visszavonásához - mint a befektetési társaságnál - a pénzügyminiszter és a jegybank elnökének egyetértése szükséges.
Tisztelt Ház! A minimális tőkekövetelmény meghatározása óta a megjelölt összegek elinflálódtak, az élet időnként keserű tapasztalatként bebizonyította elégtelenségüket. Ezért a hitelintézetek jegyzett tőkéjének legkisebb összege felemelésre került 1 milliárd forintról 2 milliárd forintra. Ha a szövetkezeti hitelintézetek, illetve a szövetkezeti hitelintézet tagja valamely önkéntes betét- vagy intézményvédelmi alapnak, akkor 25 millió forintról 100 millió forintra emelkedik a kötelező tőke.
Szakosított hitelintézetek minimális tőkéjének meghatározását az ezekről szóló külön törvényekbe utalja a törvénytervezet. Pénzügyi vállalkozás esetében 20 millió forintban határozza meg a minimális tőkenagyságot.
A hitelintézetekben való tulajdonszerzés határa - a meghatározott szakmai befektetői kört kivéve - 25 százalékról 15 százalékra csökken. Fontos ugyanis biztosítani azt, hogy a hitelintézetek működését meghatározni képes tulajdonosi kör egyetlen tagjának se legyen olyan mértékű befolyása a hitelintézetre, ami a megbízható, óvatos működést a források kivonásával vagy más módon veszélyeztetné.
Átmeneti szabályként az ennél nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonosok 1999. december 31-ig gyakorolhatják korlátozás nélkül tulajdonosi jogaikat. Tehát van egy átmeneti időszak. Az állam esetében három esetben van mód e tulajdoni korlát túllépésére: ha külön törvény meghatározott feladat ellátására alapít speciális hitelintézetet; ha a pénzpiac valamelyik fontos szegmensén komoly koncentrálódás, tehát monopolizáltság veszélye mutatkozik; végül a konszolidációs helyzet esetében, ez utóbbi esetben hangsúlyozottan átmeneti időre.
A hitelintézetek biztonságos, körültekintő, óvatos működése szempontjából alapvető fontosságú az irányítás, ellenőrzés és vezetés színvonala. A törvénytervezetnek fontos részét képezi a hitelintézet vezető testületeinek tagjaival szembeni követelmények megfogalmazása. A vezetők megválasztásához, kinevezéséhez a felügyelet előzetes engedélye szükséges. Az európai direktívák lényeges, a törvényekbe átemelt eleme az úgynevezett "négy szem elve", amely szerint a pénzügyi intézmény vezetését legalább két ügyvezetőnek kell ellátnia.
A törvény, akárcsak az értékpapírokról szóló törvénytervezet, tartalmazza a felügyelet által hozható szokásos és rendkívüli intézkedések körét. Tisztázza, mely esetben van mérlegelési joga a felügyeletnek a tekintetben, hogy érvényesít-e intézkedéseket és mikor köteles megtenni azt.
Tisztelt Országgyűlés! Az új törvényjavaslat részét képezi az Országos Betétbiztosítási Alapra vonatkozó szabályozás is. Az alap feladata a betétkifizetésen túl preventív intézkedések megtételére is kiterjed majd, segíti a válsághelyzetek kialakulásának megelőzését, illetve korai szakaszban történő beavatkozás eredményeképpen a hatékonyabb, olcsóbb válságkezelést. E feladatkörében hitelt nyújthat az alap, alárendelt kölcsönt folyósíthat, tulajdonrészt szerezhet, garanciát vállalhat, állományátruházáshoz fedezetet nyújthat.
A hitelintézeti törvényhez illeszkednek majd azok a szabályok, törvények, amelyek az egyes speciális hitelintézeti fajták sajátos szabályozását tartalmazzák. Maga e törvény tartalmazza az állami fejlesztési bankra vonatkozó szabályozást. Eszerint az állam fejlesztési bankja, a Magyar Fejlesztési Bank Rt. olyan szakosított hitelintézet, amelynek feladata, hogy pénzkölcsönök nyújtásával, hitelközvetítéssel, átmeneti tőkerészvétel vállalásával elősegítse a magyar gazdaság modernizációját, fejlesztési programok keretében regionális fejlesztési hálózatot működtessen, térségfejlesztési programokhoz kapcsolódva hitelt nyújtson.
Ez a speciális tevékenység szükségessé teszi az egyes prudentiális szabályok, így a nagyhitel-korlátok, a kapcsolódó hitel, a befektetési korlátok tekintetében az általánostól eltérő szabályozást.
A hitelintézet speciális, például a hosszabb lejáratú hitelezésből fakadóan kockázatosabb tevékenysége, a gazdaságpolitikával meglévő szoros kapcsolata szükségessé teszi azt, hogy az állam kizárólagos tulajdonnal rendelkezzen benne.
Tisztelt Ház! Az előzőekben elmondottak alapján úgy gondolom, hogy a törvénytervezetek elfogadásával a gazdaság e folytonos változásban lévő szektorának szabályozásában jelentős lépést teszünk előre. Igaz talán, hogy a pénzügyi közvetítő szektor a hajtóereje, ha nem is az egyetlen, de talán az egyik legfontosabb a piacgazdaságra történő átállással kapcsolatos válságból való kilábalásnak.
A módosult szabályok, mint láthatják, döntően a biztonságot, elsősorban a betétesekét és a befektetőkét kívánják szolgálni, ennek következtében a piaci szereplők kockázatának mérséklését is. Esély van arra, hogy egy biztonságos hitel- és befektetési piac gazdasági fellendülést generálhasson.
Az előterjesztők tudják, hogy a munkának nincs vége, további tapasztalatok gyűjtése alapján, a nemzetközi tendenciák folyamatos figyelemmel kísérésével tovább kell majd menni az univerzális bankrendszer szabályainak teljes megalkotása irányában.
(10.00)
Ehhez a lépéshez is nélkülözhetetlen azonban, hogy a beterjesztett javaslatok alapján a törvények elfogadásra kerüljenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
