DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Néppárt is üdvözli ezt a törvénycsomagot, amelyet már több mint egy év óta vár a parlament. Kétségtelen tény, hogy a korábbi tervezetekkel összehasonlítva jelentős előrelépés történt a szabályozást illetően, a különböző részek összhangba hozását illetően, tehát ebben az esetben úgy véljük, hogy valóban célszerű volt még további egyeztetést és vitákat lefolytatni, hogy valóban egy sok szempontból, vagy lehetőleg minél több szempontból korszerű hitelintézetekről és az értékpapír-forgalmazásról, befektetésről szóló törvény kerüljön a parlament elé, illetve javaslat, melyet remélhetőleg nagyobb módosítások nélkül a parlament majd elfogad.
Hogy módosításra szükség van és szükség lesz, azzal több képviselőtársam egyetértett. Elsősorban a Magyar Demokrata Néppárt azokra szeretne kitérni, amelyek véleményünk szerint versenykorlátozó javaslatok, illetve megfogalmazások, akár a hitelintézetekről, akár az értékpapír-forgalmazásról szóló törvényjavaslatot illetően.
(12.00)
Az embernek, miután elolvassa a két meglehetősen nagy terjedelmű törvényjavaslatot, hogy a "rablóból lesz a legjobb pandúr", ez a közmondás jut az embernek eszébe. Vagyis gyakorlatilag az a hatéves tapasztalat, amit a korábbi elfogadott törvény és a bankrendszer, illetve az értékpapír- és tőzsdepiac működése során az abban részt vevők - akár államigazgatás részéről, akár maguk a főszereplők - megtettek, lehetőséget biztosított arra, hogy ma egy olyan törvényjavaslatot tárgyaljunk és vitassunk, amely valóban igyekszik kiküszöbölni azokat a hiányosságokat, amelyek a korábbi, érvényben lévő törvényekben vannak. Gondolok itt akár a prudens szabályozásra, gondolok akár a bennfentesség szabályozására, belső hitelnyújtás, vagy éppen akár a tulajdonjog-gyakorlás, -irányítás és -ellenőrzésre, mert nyilvánvaló, hogy a magyar társadalom, a közvélemény ezen törvények kapcsán is szeretne biztosítékokat szerezni arra vonatkozólag, hogy azok a súlyos hibák, amelyeket a bankkonszolidáció során tapasztaltunk, vagy ennek egy részét a bankkonszolidációs bizottság tapasztalja, ezek a jövőben lehetőleg ne forduljanak elő. A magyar bankrendszer, a tőzsde a jövőben botrányoktól mentes legyen, vagy lehetőleg minél kevesebb olyan botrány rázza meg a magyar értékpapír-, tőzsde- és bankrendszert, amelyet az elmúlt időkből sajtón keresztül mindenki ismer, és korábban több képviselőtársam is - Torgyán József és Tardos Márton is - megemlített.
Úgy gondoljuk, hogy a bankkonszolidáción túl van a magyar bankrendszer, levont tapasztalatok alapján a jövőben az új törvény segítségével lehetővé válik, hogy ilyen konszolidációra ne kerüljön sor, vagy legalábbis az állam a jövőben tartózkodjon az ilyen bankkonszolidációtól. Ez a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslatban, úgy véljük, megfelelően szabályozva van. Gondolok itt magára a pénzügyi intézmények engedélyezési eljárására, arra, hogy a javaslat - például a 11. §-ban - szigorúan előírja azt, hogy banki hitelintézeti tevékenységet csak olyan személyek és intézmények, vállalkozások végezhetnek, amelyek üzleti kapcsolatrendszere teljes mértékben átlátható, és a befolyásoló részesedésre ennek függvényében a Bankfelügyelet - illetékes felügyelet - szigorú, több kérdéssorozatból álló vizsgálata után kerülhet csak sor.
Egyetértünk tehát az engedélyezési eljárás szigorításával, bár úgy gondoljuk, hogy itt talán időnként túllép a javaslat az általunk támogatható mértéken. Gondolok itt például az igazgatótanácsi elnökök, illetőleg a felügyelőbizottsági elnökök megválasztásához előírt bankfelügyeleti engedélyre. Sokkal helyesebb lett volna - vagy lenne -, ha a törvényjavaslat pontosan megfogalmazza azt, hogy ilyen pozíció megszerzéséhez milyen feltételeknek kell teljesülnie az illető személyre vonatkozólag. Ha ez megvan, akkor az bőven elegendő arra, hogy a szakmai és egyéb prudens kritériumok teljesüljenek. A Bankfelügyelet vezetőjének az engedélye ez esetben meglehetősen formális, ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy - lévén, hogy a bankfelügyelet szorosan a kormány felügyelete alatt működik - esetleg más szempontokat érvényesítve olyan kinevezések történjenek vagy ne történjenek meg, ami mindenképpen az illető pénzügyi vállalkozás tulajdonosainak érdekeit sértheti.
A befolyásoló részesedés megszerzésének bankfelügyeleti engedélyhez kötését rendkívül fontosnak tartjuk, és remélhetőleg ezzel a jövőben számos korábbról ismert botrányos ügy a bankrendszerben elkerülhetővé válik.
Szeretném megemlíteni azt, hogy néhány oldalon viszont, néhány fejezetben ez a hitelintézetekről szóló törvényjavaslat talán túlzottan nagy szabadságot ad például az adatok és információk megszerzése terén. Gondolok itt az üzleti titok, pontosabban a banktitok szabályozására. A törvényjavaslat olvasójának az az érzése, hogy banktitokhoz csak az nem jut hozzá, aki nem akar. Itt úgy gondoljuk, hogy ha Magyarország valóban Közép-Európa hitel-, bank- és tőkepiaci központja kíván lenni, akkor a banktitokra vonatkozó szabályozást esetleg célszerű néhány ponton pontosítani.
Például, hogy egy konkrétat mondjak: a jelenlegi javaslat szerint személyre vonatkozólag is nagyon sok szervezet, az adóhatóságtól kezdve a Nemzetbiztonsági Hivatal kérhet pontos tájékoztatást, hogy az adott állampolgárnak milyen forgalma, milyen számlamozgása van. Én úgy gondolom, hogy ez csak akkor történhet meg - és így lenne helyes -, ha aki kéri ezt a banktitoktól való mentesítést, tehát adatokat kér, az indokolja meg, hogy milyen okból kéri ezt a titoktól való felmentést, hogy ez később dokumentálható legyen, hogy tudjuk azt, ha későbbiekben valamiféle botrány keletkezik ez ügyben, hogy milyen indokok alapján, ki indított ilyen megkeresést az adott banknál.
Szintén aggályos dolog a belső hitelezés kérdése, amelyet - szerencsére nagyon precízen - tilt a törvényjavaslat, mondván, hogy hitel megszerzésével jelentős vagyoni előnyre lehet szert tenni, ezért az adott hitelintézet vezetői, hozzátartozói és vállalkozásai a szóban forgó hitelintézettől hitelt nem kaphatnak. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a szabályozás bármennyire is helyes lehet, másik hitelintézettől - amelyik talán lehet, hogy éppen szintén állami tulajdonban van - minden további nélkül az adott személy, vagy vállalkozása jelentős nagyságrendű hitelhez hozzájuthatott. Gondoljunk itt az egzisztenciahitelre, ami egy kifejezetten kedvezményes és jelentős anyagi előnyt biztosító hitelkonstrukció volt. Talán ezen a területen még szigorúbb szabályozást lehetne érvényesíteni, hogy más hitelintézetnél se juthasson hozzá egy bank vezetője vagy az ő tulajdonában lévő vállalkozás hitelhez, vagy ez valamiféle nyilvánosság előtt történjen.
(12.10)
Az értékpapír forgalomba hozataláról és a befektetési szolgáltatásokról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló törvényjavaslat a korábbiakhoz képest számos területen változott.
Ez a változás a Magyar Demokrata Néppárt szerint inkább visszalépés, mint előrelépés. A legsúlyosabb kritikánk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy a piacot rendkívüli mértékben korlátozza, ezáltal a versenyt is. Erre utalt Mádi László képviselőtársam is.
A kis és közepes brókercégeket rendkívüli mértékben megszorongatja, és az indoklás erre azt mondja, hogy minél nagyobb egy ilyen vállalkozás, annál nagyobb a valószínűsége, hogy professzionálisan működik. Tudnék konkrét példákat mondani, hogy ez nem így van. Ott van például a Talentum Rt.-nek a VVM-lízinggel kapcsolatos, meglehetősen kétes színvonalú munkája. De mondhatnék kis brókerházat is, mint például a Concordia, amelyik a relatíve kisebb volta ellenére egészen professzionálisan működik.
Én úgy gondolom, hogy nem a nagyság dönti el azt, hogy egy adott értékpapír-társaság vagy egy befektetési szolgáltatás vagy szolgáltató professzionálisan, prudensen működik, vagy sem. Ezt mindenképpen módosító javaslatokkal szeretnénk javítani. Tehát a versenykorlátozást mindenképp, véleményünk szerint, enyhíteni lenne szükséges. Ez a törvényjavaslat sajnos nemcsak hogy nem versenybarát, de nincs összhangban a társasági törvénnyel sem. Ami többek között a vállalatfelvásárlás szabályozása miatt mindenképpen már ma szükséges lenne. Remélhetőleg a társasági törvény módosítása mielőbb a parlament elé kerül.
Ami az összevonással, tehát a Bankfelügyelet és az Értékpapír-felügyelet összevonására vonatkozik, az a meglátásunk, hogy talán nem szerencsés ezt ilyen gyorsasággal, már '97. január l-jével megtenni. Lehet, hogy célszerű lesz később egy szoros kapcsolat a Bankfelügyelet és az Értékpapír-felügyelet között.
De többen utaltak már arra, hogy egészen eltérő tevékenységet és ellenőrzési területen dolgoznak, az igaz, hogy az univerzális bankrendszer felé mozdul el a magyar bank- és pénzügyi szektor is. De ez az átmenet egy hosszabb ideig tart, és ahol igazán vagy talán az átlagosnál gyengébbek vagyunk a múltbeli tapasztalat alapján, az pontosan az Értékpapír-felügyelet tevékenysége, mely részben a jogosítványainak hiánya következtében történt, és nem pedig az esetleges szakmai gyengeségből.
A Magyar Demokrata Néppárt nem érti azt sem, hogy miért nem adja meg törvényjavaslat azt a lehetőséget, hogy az Értékpapír-felügyelet saját tevékenységi körén belül rendeleteket bocsásson ki. Tudomásunk szerint az Európai Unión belül ez egyértelműen így van. Ők értenek ehhez legjobban, az államigazgatás is maximum annyit tehet, hogy a rendeletekkel kapcsolatban a szakértői munkát az Értékpapír-felügyelettel végezteti el.
Tehát egy nagyon formális engedélyezés, ami a kormányszinten, tehát a Pénzügyminisztérium szintjén történne, ami meglassítja mindenképp azt a folyamatot, azt a beavatkozást, ami esetleg egy új rendelet megalkotásával az Értékpapír-felügyeleten belül elérhető lenne. Összességében a Magyar Demokrata Néppárt üdvözli ezeket a törvényjavaslatokat, jó irányba mutatónak tartja őket, de azokon a területeken, ahol mi a verseny korlátozását érezzük, ott mindenképp módosító indítványokkal kívánjuk a törvényjavaslatokat jobbá tenni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
