DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Örülök annak, hogy egy olyan alkotó vitának vagyok a részese, ami nem mindig jellemző a parlament munkájára. Örülök annak, hogy az ellenzék soraiból elhangzanak olyan vélemények, amelyeket valóban érdemes lesz majd megszívlelni a törvény végleges megfogalmazásakor.
Azonban nehéz azt megmondani, amit Csépe Béla képviselőtársam mondott, hogy a magyar tőkepiac fejletlenebb, mint a lengyel - azt hiszem, a lengyel tőkepiacra hivatkozott -, mert azért a magyar tőkepiac fejlettségét a volt szocialista országok tőkepiacaihoz képest azért a fejlett országok sem vitatják, és egyik ilyen kitörési lehetőség lehet számunkra a nemzetközi világban a viszonylag fejlett tőkepiac.
A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról, az értékpapírokról és az értékpapírtőzsdéről, valamint az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szóló, egymással szoros kapcsolatban lévő törvényjavaslat jelentősen hozzájárul a piaci koordináció fejlődéséhez. Hangsúlyozom, hogy ezen törvényjavaslatok igen szoros kapcsolatban vannak egymással, és ha az egyikhez hozzányúlunk, akkor a másikon javítunk vagy rontunk. Egy olyan piaci koordinációt tud létrehozni vagy elősegíteni ez a törvényjavaslatsor, amely valóban a mellérendeltségi viszonyon épül a piaci résztvevők között, amely valóban a monetáris kapcsolatok erősítését szolgálja.
A gazdasági célok meghatározzák a bankrendszer jellegét, szervezetét, ugyanakkor a pénzintézetek tevékenysége jelentősen befolyásolja a gazdaság állapotát.
(11.20)
A fejlett gazdaság sokféle pénzügyi tevékenységet igényel. Ez indokolja az univerzális, nagy tőkeerejű bankok létrehozását. Nemzetgazdasági érdek a diverzifikáció, sok feladat ellátására alkalmas univerzális bankok gazdaságos működése. Ezért célszerű ezen bankokon belül néhány tevékenységre specializálódott szervezetek létrehozása, mert ezek alacsonyabb költséggel képesek szolgáltatásaikat elvégezni. Ezen viszonylag önálló szervezeteknek biztosítani kell olyan önállóságot, hogy ne kerüljön sor jól működő szervezetek jövedelmének átcsoportosítására veszteséggel tevékenykedő szervezetek javára. Idegen szóval, ne következzék be keresztbe-szubvencionálás.
Végső soron az univerzális bankrendszer kialakulása nincs ellentétben a specializációval, hiszen a sokféle tevékenységet végző bankrendszeren belül is létrejöhetnek viszonylag önálló specializált szervezetek.
Erre azért tértem ki, mert a közgazdászok, a pénzügytan kiváló ismerői között már hosszú ideje folyik a vita, hogy az univerzalitás vagy a specializáció irányába kell menni. Véleményem szerint az univerzális bankokon belül lehet viszonylag önálló, hangsúlyozom, viszonylag önálló specializált szervezeteket létrehozni. A fejlett országok gyakorlata igazolja, hogy a nagy bankok nagyobb tőkealapjuk, kedvezőbb image-uk miatt jobb szakembereket tudnak alkalmazni, ami javítja ezen bankok működésének hatékonyságát.
Az univerzális bankok kialakulása megköveteli az egységes felügyeletet. Tehát ha kimondjuk, hogy univerzális bankrendszer, akkor azzal közvetlenül kimondjuk azt is, hogy csak egységes felügyeletről lehet szó. Ezért egyetértek azzal, hogy létrehozzuk a Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletet. Ezen szervezet működése kulcsfontosságú a beterjesztett törvénytervezetben, hiszen az univerzalitás fokozatos kialakítását meg kell tervezni, létrehozni az egységes felügyeletnek. Helyes az, hogy 1997-től a bankok csak állampapír-kereskedelemmel bővíthetik tevékenységüket, és az univerzalitás kiterjedését biztosító jogszabályoknak csak 1999-ben kell hatályba lépniük. A felügyelet nem ellenérdekelt az ésszerű és fokozatos átalakításban, ami megfelelő biztosíték a bankrendszer fejlődéséhez.
Miért hangsúlyozom én ezt? Mert akkor, amikor a kétszintű bankrendszert az 1980-as években létrehoztuk, az MNB-re bíztuk a kereskedelmi bankok működésének kialakítását, és enyhén szólva az MNB egy-két területen ellenérdekelt volt a kereskedelmi bankok gyors létrehozásában. Ezen felügyeletnél ez az ellenérdekeltség egyáltalán nem található meg.
Miközben a Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet fokozatosan növeli a bankok feladatát, aközben figyelemmel kell lenni arra is, hogy a bankok ne vegyenek részt nagy kockázattal járó vállalkozásokban.
Szakmai berkekben sokan úgy látják, hogy a bankok részvénytulajdonlása a pénzintézetek fizetőképességének helyzetét veszélyezteti. Ennek oka az, hogy érdekellentét alakulhat ki a hitelezői és a részvényesi feladatok között. Több tényező is indokolja, hogy a felügyeletnek csak alapos elemzőmunka alapján érdemes kidolgozni és ennek alapján a pénzintézetnek bevezetni az újabb feladatokat. Ezért helyes az, hogy a törvénytervezet fokozatosságot tartalmaz.
Tehát én Csépe Béla képviselőtársammal szemben azt mondom, hogy itt érdemes egy alapos, meggondolt fokozatosság érvényesítése az univerzalitás felé.
A hitelintézetek biztonságos működését megfelelő módon tartalmazza a törvénytervezet. Ezt erősíti a hitelintézetek jegyzett tőkéjének felemelése, de ezt szolgálja az is, hogy a tulajdonszerzés határa 25 százalékról 15 százalékra csökken. Így egy tulajdonosnak sem lesz olyan befolyása a hitelintézetben, ami annak működését kockáztathatja. A biztonságot szolgálja az is, hogy a bank vezetését legalább két ügyvezető végzi, így az ellenőrzés közvetlenül érvényesül a felső vezetésben is. Az Európai Unióban ez az úgynevezett "négy szem elv" jól érvényesül, és bízunk abban, hogy nagyobb viták során ez nem szűkül esetleg "három szem elvre".
Sok más biztonságos intézkedés is hozzájárul ahhoz, hogy a magyar bankrendszer alapvető feladatait a jövőben jobban el tudja látni. Így nem következik be az a negatív helyzet, amely szerint a bankok napsütésben kölcsönadják esernyőjüket, esőben pedig visszakérik azt. A beterjesztett törvénytervezetek hozzájárulnak a pénz- és tőkepiac fejlődéséhez, ami nélkül elképzelhetetlen az áru- és munkapiac kiteljesedése. Mindez végső soron a nemzetgazdaság megalapozott fejlődését segíti elő. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a bal oldalon.)
