HIDASI REZSŐ
HIDASI REZSŐ
HIDASI REZSŐ (MSZP): Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló, valamint az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló, továbbá az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szóló törvényjavaslatok áttekintése alapján megállapítható, hogy az előterjesztők szándékai hármas logikai sort alkotnak, mellyel a pénz- és tőkepiac modernizálását, a betétesek és a befektetők védelmét, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozást kívánja elősegíteni. Ez a három elképzelés mutatható ki egyértelműen mindhárom törvényjavaslatban azzal, hogy bizonyos értelemszerű átfedések találhatók a javaslatban, hiszen egy-egy új megoldás akár egyszerre mindhárom elképzelést is megvalósíthatja, ezért nem húzható éles határvonal az előterjesztői szándékok közé.
A törvényjavaslat modernizációs rendszere elsősorban abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget nyújt hitelintézetek számára az értékpapírpiacon való - egyelőre még korlátozott - megjelenésre, ezért lehetővé válik a későbbiekben úgynevezett univerzális bankok kialakulása. A törvényjavaslat első lépésként lehetővé teszi a hitelintézeteknek, hogy állampapírokkal kereskedjenek, valamint megjelenjenek a zártkörű kibocsátási vállalati papírok piacán. A jövőben azonban a bankok univerzalitása tovább szélesedik azzal, hogy belátható időn belül megjelenhetnek a nyílt kibocsátású vállalati értékpapírok piacán. Ezzel az utóbbi lépéssel válik univerzálissá a magyar bankrendszer, amely megfelel a nemzetközi tendenciáknak, így a törvényjavaslat ezúton is hozzájárul a hazai bankrendszer nemzetközi versenyképességének növekedéséhez, ezáltal modernizációjához.
A hitelintézeti törvény második fontos logikai eleme, amely az egész törvényjavaslatban kimutatható, a betétesek védelme. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat egészében megtalálhatók a betétesek védelmére vonatkozó szabályok, ezért csak néhányat emelek ki belőlük. A törvényjavaslat megnöveli a hitelintézet alapításakor szükséges alaptőke mértékét az eddigi 1 milliárd forintról 2 milliárd forintra. A pénzügyi vállalkozások tekintetében, amelyek nem folytathatnak betétgyűjtő tevékenységet, 20 millió forintos alaptőkével kell rendelkeznie annak, aki ilyen vállalkozást kíván működtetni.
A törvényjavaslat csak hitelintézet számára teszi lehetővé betét gyűjtését, illetve más visszafizetendő pénzeszköznek a nyilvánosságtól való gyűjtését. Ez a szabály garanciát jelenthet arra, hogy csak megfelelő szakismerettel rendelkező szervezet kezelheti mások, betétesek pénzét, elkerülendő a közelmúlt sokak által ismert eseteit, amelyek során több befektető elveszítette megtakarításait, mely eljárás egyúttal veszélyeztette a pénz- és tőkepiacba vetett általános bizalmat. Ezzel a szabállyal tehát a jövőben meg lehet akadályozni azokat az eseteket, amelyekben alacsony alaptőkéjű társaságok jelentős tőkéjüket többszörösen meghaladó forrásokat gyűjtöttek a lakosságtól, illetve más gazdálkodó szervezetektől, majd fizetésképtelenné válva eltűntek a piacról.
A törvényjavaslat szigorú szabályokat állapít meg továbbá a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások vezetőire nézve is, mivel ilyen szervezetek élén álló, nem megfelelő képzettséggel rendelkező, illetve üzleti jó hírnévvel nem rendelkező személy jelentősen növeli az adott hitelintézetben rejlő kockázatot. A törvényjavaslat a korábbiakhoz képest részletesen kifejti a vezető állású személlyel kapcsolatos jó üzlethigiéne fogalmát, lehetőséget teremtve így arra, hogy az ezzel nem rendelkezőket a felügyelet ne engedje hitelintézet vezetőjének alkalmazni.
A felügyelet vizsgálja továbbá azt is, hogy az alapításhoz felhasznált pénz az alapításban részt vevő személy törvényes jövedelméből származik-e. Az alapításban részt vevő személynek nem lehet továbbá tartozása adóhatósággal, vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel szemben sem, mert ebben az esetben nem kaphat a felügyelettől alapítási engedélyt.
Fennmarad továbbra is a betétesek védelmét szolgáló Országos Betétbiztosítási Alap, amely azonban e törvényjavaslatban kerül meghatározásra, így az a szervezetről szóló korábbi törvény hatályát veszíti. A betétesek védelmét szolgálja továbbá a felügyelet intézkedési jogosítványainak bővülése, amely alapján a pénzpiac működését veszélyeztető pénzügyi intézmény felügyelete, ellenőrzése, illetve súlyos esetben a piacról való kivetése hatékonyabbá válik.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslat 12 EGK-irányelvet tartalmaz az Európai Gazdasági Közösségek joganyagából annak érdekében, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozás feltételeinek a hazai bankrendszer meg tudjon felelni. A jogharmonizáció keretében a törvényjavaslat az EU által kialakított fogalomrendszert használja elsősorban a pénzügyi intézménytípusok, másodsorban pedig a pénzügyi szolgáltató tevékenységek vonatkozásában. A fentebb már említett modernizációs, illetve betétesvédelmi megoldások tekintetében a javaslat felhasználja az Európai Unió tagországaiban követett jogi szabályozás egy részét, a magyar viszonyoknak megfelelően.
A törvényjavaslat a tőkepiac fejlődését követve vezet be új jogintézményeket. Ezek közül kiemelkedik az úgynevezett dematerializált értékpapír, amely az eddig hagyományos nyomdai úton történő értékpapír-előállítás helyett lehetővé teszi az elektronikus úton történő rögzítést, valamint az értékpapírszámlán való nyilvántartást. Így az értékpapír tulajdonosa az eddig kinyomtatott értékpapír helyett csupán egy számítógép által nyilvántartott elektronikus jel tulajdonosává válik, amelyet a központi értéktár tart nyilván. A javaslat lehetővé teszi továbbá külföldi értékpapírok belföldi forgalomba hozatalának szélesítését is, ezzel hozzájárulva a tőkepiac fejlődéséhez.
A törvényjavaslat tőzsdére vonatkozó szabályai követik a tőzsde hazai fejlődését, a jövőre nézve azonban megfontolandónak tartom külön, egységes tőzsdetörvény megalkotásának lehetőségét.
A befektetők védelmét e törvényjavaslat is kiemelten kezeli, ez megmutatkozik többek között a befektetési vállalkozásra vonatkozó szervezeti szabályokban, amelyek a befektetési szolgáltatások körének végzéséhez kötik az adott befektetési vállalkozás tőkekövetelményeit. Így értékpapír-bizományos 20 millió, értékpapír-kereskedő 100 millió, befektetési társaság pedig 1 milliárd forint alaptőkével kezdheti meg működését. Az engedélyezés tekintetében szintén szigorúbbá válik a szabályozás, így különösen bizonyos szabályzatok elkészítését, szigorúbb személyi követelményeket állapít meg a javaslat.
A betétesek védelmét szolgálja továbbá a kibocsátó azon kötelezettsége, hogy a hatályos szabályozásnál részletesebb tájékoztatót kell a nyilvánosság számára biztosítania a kibocsátani kívánt értékpapírról. A tőkepiac sajátos kockázata a bennfentes kereskedelem lehetősége, melyet a törvényjavaslat igyekszik visszaszorítani, a hatályos szabályozásnál sokkal pontosabban rögzíteni a bennfentes kereskedelem tilalmára vonatkozó szabályokat.
A befektetők védelme érdekében a törvényjavaslat szabályozza a Befektetővédelmi Alap intézményét, amely új jogintézményként jelenik meg, hasonlóan a pénzpiacon már megjelenő Országos Betétbiztosítási Alaphoz. Elsősorban a kisbefektetők részére biztosít kedvezőbb lehetőséget az alap azzal, hogy a befagyott követelés után 1 millió forintig kártalanítást fizet a befektetők részére.
A törvényjavaslat az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében 7 EGK-irányelvet vett figyelembe, elsősorban a befektetési és szolgáltatási tevékenységek felhasználási körében. Meg kell azonban jegyezni, hogy a törvényjavaslat fogalomrendszere még nem pontosan fedi az irányelvekben megtalálható fogalmakat. Bár a törvényjavaslat sok tekintetben korszerűnek mondható, egyes részeiben pontosításra szorul, illetve egyes részei nem illeszkednek maradéktalanul az előterjesztő koncepciójába, ezért szükséges ezeknek a részeknek a pontosítása, illetve az eredeti koncepcióhoz történő igazítása.
Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szóló törvényjavaslat rendelkezik az Állami Bankfelügyelet, valamint az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet összevonásáról, valamint a létrejövő felügyelet szervezeti kérdéseiről.
(10.20)
Nemzetközi kitekintésben is találhatunk példákat összevont felügyeletek működésére: Svájc, Svédország, Hollandia, Luxemburg. E felügyeleti szervek összevonását elsősorban mégis a korábban említett két törvényjavaslat alapján kialakuló pénz- és tőkepiac hatékony felügyelete indokolja. Szervezeti oldalról ugyanis szükséges, hogy azonos tevékenységet végző szervezeteket egy felügyelet ellenőrizzen. Mint fentebb már említettem, a közeljövőben kialakul az univerzális bankrendszer, amely esetén a bankok lehetőséget kapnak arra, hogy minden értékpapírral kereskedhessenek.
Célszerű ezért már most létrehozni egy egységes felügyeletet, amely az univerzális bankokat létrejöttük pillanatában képes ellenőrizni, s nem akar foglalkozni a két felügyelet összevonásának szervezeti kérdéseivel. Ez ugyanis lényegesen lelassítaná a hatékony felügyelet kialakulásának idejét. Az előterjesztő koncepciója szerint egy olyan felügyeletnek kell létrejönnie, amely hatékonyan tudja ellenőrizni a pénz- és tőkepiac szereplőit.
A hatékonyság több mindent rejt magában; így a felügyelet függetlenségét, hatáskörének megerősítését, intézkedési jogának kiszélesítését. A felügyelet függetlensége tekintetében a javaslat elsősorban a felügyelet elnökének és elnökhelyettesének függetlenségét igyekszik biztosítani, bár hozzá kell tenni azt is, hogy ez a szándék nem valósult meg tökéletesen.
A törvényjavaslat a felügyelet alkalmazottaira nézve szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg, mely elsősorban a felügyelet alkalmazottainak tulajdonszerzését korlátozza, ezzel is elősegítve a felügyelet befolyástól mentes működését. Megszűnik az a sajátos jogforrás, amely eddig bankfelügyeleti rendelkezésként szabályozta a pénzintézetekre vonatkozó szabályokat, a törvényjavaslat hatálybalépésével ezek a szabályok pénzügyminiszteri rendeleti, illetőleg kormányrendeleti szintre kerülnek. A felügyelet ezért bekapcsolódik a jogszabály-előkészítés közigazgatási folyamatába, így javaslatot tesz jogszabályalkotásra, illetve véleményezni is fog olyan jogszabályokat, amelyek a pénz- és tőkepiac működésére kihatással lesznek.
Az univerzális bankok léte és funkcionális szabályozási elve bizonyos fokig összetartoznak, de nem úgy, ahogyan azt a német gyakorlatban eddig láthattuk. Németországban nem volt funkcionális szabályozás. A hatóságok nem piacokat, hanem intézményeket szabályoztak. A bankok esetében ez a mérlegeik részletekbe menő és naponta felügyelt szabályozását jelentette, amelyben szigorúan szabályozták az egyes mérlegtételek, illetve az alaptőke közötti arányokat, a mérleg lejárati szerkezetét, miközben bármilyen pénzügyi piacra beléphettek. Ez tehát a piacok - eltérő piac, eltérő kockázat -, azaz a funkciók szerinti szabályozás alternatívája volt. A bankfelügyelet látta el a pénzpiacok felügyeletét, mert minden piaci szegmensben a bankok játszották a főszerepet.
A piacok kockázati fajták szerinti szabályozását célozza - intézménytípustól függetlenül - az EU-direktíva is, miközben nem ragaszkodik az intézmények merev, piacok szerinti felosztásához. E két törekvés együttesen eredményezi a funkcionális szabályozási elveket, amelyek együttesen sem a korábbi specializált, sem a korábbi univerzális bankrendszerekben nem voltak meg.
Világossá kell tenni, hogy Magyarországon az univerzális pénzügyi rendszerre való áttérési szándék nem a hagyományos német rendszer adoptálását jelenti. A nemzetközi gyakorlat - és maguk a németek is - a szabályozás terén a funkcionalitásra térnek át, miközben az intézmények tekintetében a piaci szegmensek szerint elkülönülő alaptőke és kockázati tartalékok meglétét követelik meg, a szervezeti, intézményi felépítésre tekintet nélkül.
A mi esetünkben az univerzalitás célja összhangban az EU-direktívákkal egyes pénzügyi piacokra való belépés intézményi korlátainak a felszámolása lehet. Azaz nem tiltjuk meg a kereskedelmi bankoknak az értékpapír-műveleteket, ha ugyanazokat az előírásokat teljesítik az értékpapír üzletággal foglalkozó egységei a pénzügyi függetlenség terén, mintha önálló értékpapírcégek volnának. Ez a váltás azonban azzal jár, hogy a jelenlegi kockázati szabályozást az EU-direktívák szerinti szigorúbb szabályozással kell felváltani. Tudatosítani kell tehát a szakmai közvéleménnyel, hogy teljesen új, más típusú univerzalitás van kialakulóban, mint az, ami eddig Németországban volt.
Összességében megállapítható, hogy a három törvényjavaslat jelentős mértékben hozzájárul a pénz- és tőkepiac korszerűsítéséhez, a befektetők, betétesek fokozottabb védelméhez, és elősegíti az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetőségét. Ezzel a kormánynak - mint előterjesztőnek - az elképzeléseit sikerült alapjaiban megvalósítania.
A törvényjavaslatok egyes részeiben azonban valószínűleg módosításokat kell eszközölni annak érdekében, hogy az előterjesztő célja még teljesebben valósulhasson meg. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)
