MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Egy nagy törvénycsomagnak van most a tárgyalása, és ennek a törvénycsomagnak van története, hiszen a '89-'90-es előzményekhez képest elég hosszú idő telt el ahhoz, hogy átfogóan felülvizsgáljuk az akkori törvényi szabályozást. Ez a konklúzió egyébként már jó pár éve a szakmában és talán a támogatási szférában is világossá vált, és a törvénynek hosszú előkészítése történt az elmúlt időszakban. Mintegy 20 változatot élt meg például csak az értékpapír-piaci törvény, egyesek szerint egyébként nem az előnyére változott. De ez persze különböző szereplők érdekeinek és véleményének eltéréséből is adódhat.
Én a továbbiakban alapvetően az értékpapír-törvényről fogok beszélni, s részben fogok beszélni a felügyeletek összevonásáról, és amennyiben ma nem lesz mód, akkor a jövő héten Kósa Lajos képviselőtársam fogja alapvetően véleményünket a hitelintézeti oldalról ezen törvénycsomag vitájában a Fidesz oldaláról elmondani.
Ezen törvénynél, tehát az értékpapír-törvénynél alapvetően támogatni kell azokat az elveket, amely elvek meghúzódtak a törvényjavaslat mögött, amely elvek közül mindenképp, mondjuk, az egyik legfontosabb az, hogy a nyugati országok, és itt elsősorban az európai uniós országok szabályozási rendszerével való konformitás megteremtése legyen.
Másodsorban szintén támogatni tudjuk azt a szándékot, hogy az összeférhetetlenség, tehát alapvetően a bennfentes kategória szabályozásra kerüljön. Ez egy nagy hiányossága volt az eddigi szabályozásnak.
Nagyon hangsúlyos vonás a befektetővédelem, ami szintén egy olyan elv, ami azt hiszem, hogy konszenzusra tarthat számot a parlamenti pártok, parlamenti frakciók között.
Egy részintézkedés, azonban mégis önmagán messze túlmutató részintézkedés a dematerializáltság, tehát az, hogy az értékpapírokat ne kelljen fizikailag kinyomtatni, hanem azok valójában fiktíven és igazolásokkal kereskedési lehetőségekkel lebonyolódhassanak. Mi azt gondoljuk, hogy ebben a dologban talán előrébb lehetett volna lépni, és akár kötelezően is ki lehetne mondani a dematerializáltságot.
Ötödsorban a nyilvános forgalomba hozatalnak a szabályait, ami talán az egyik legfeszítőbb vagy legproblémásabb pontja volt a jelenlegi értékpapír-piacnak, ennek a megoldását és törvényi szabályozását is messzemenőleg támogatjuk.
(11.30)
Az általam elmondott öt elv vagy öt célkitűzés kapcsán nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt minden egyes szabályzási technikával egyetértene, amely ezen szándékok és célok megoldási javaslatait jelenti.
Számos dolog nemcsak beépítődött, de számos dolog ki is maradt - mondjuk - a törvényjavaslatból, a piaci szereplők szempontjából, elsősorban az értékpapír-piaci szereplők szempontjából a nominee és vállalatfelvásárlási terület, take-over-szabályzások hiánya jelenthet a későbbiek folyamán problémát. Ez utóbbi, tehát a vállalatfelvásárlásoknál egy körültekintőbb és átfogóbb törvényszabályzás is lenne szükséges, tehát nem csak ebben a törvényben kellene ezt megjelentetni. De mindenképp ez egy olyan terület, amire, azt hiszem, hogy a későbbiek során megoldási javaslatokat kell törvényileg is biztosítani.
A továbbiakban öt olyan kritikát mondanék, ami a szándékok üdvözlésén túlmenően, azt hiszem, hogy koncepcionális szempontból is fontos és problémás: az értékpapírpiac működése szempontjából.
Az univerzális bankrendszer felé haladunk, és ez a cél volt kitűzve. Ennek a pontos mibenléte azért nem érzékelhető, azt hiszem, egyértelműen, a szereplők oldaláról, és ezzel kapcsolatosan van még tisztáznivaló ennek nemcsak az ütemezését, hanem a technikáját illetően is.
A bankok beengedése az értékpapírpiacra azért számos problémát vet fel. Mondhatjuk azt, hogy ez egy jelenlegi helyzetnek részben a legitimizálása, hiszen a bankok brókercégei eddig is jelen voltak az értékpapírpiacon, de teljesen más az, hogyha egy bank egy önálló jogi személyiségű cégen keresztül van jelen, mint hogyha önmagában, alanyi jogon keresztül.
Számos problémát felvet ez a dolog, és nagyon komoly versenyegyenlőtlenség is keletkezik, amelynek a törvényben nyújtott megoldási lehetőségei igazából nem tűnnek megnyugtatónak számunkra. Ugyanis a bank számos olyan többletelőnnyel rendelkezik a piacon, ami a nem banki háttérrel rendelkező értékpapírcégekkel szemben versenyelőnybe juttatja, rajta van a klíringen, rajta van a zsírón, és azontúl pedig, ami problémát jelent igazából, hogy a tőkemegfelelés oldaláról a bankok elkenhetik a kockázatokat, és az egész tőkehátterükre vetíthetik azt, míg az értékpapírpiacnál nagyon kemény és komoly és készpénzes garanciák vannak, és ez nyilvánvalóan versenyhátrányokat jelenthet az utóbbi cégek számára.
Tehát a bankoknál nincsen dedikálva az a tőkeháttér, a tőkemegfelelés, ami az értékpapír-piaci cégeknek, akik ezzel foglalkoznak, ezek számára megvan. A második konkrét kifogásunk, hogy nagyon szépek s üdvözlendőek azok a befektetővédelmi intézkedések és azok a kontrollmechanizmusok, amiket kiépítünk a piacon, de látni kell ennek az árát.
Látni kell azt az árat, ami elsősorban abban jelenik meg, hogy a rendkívül erős felügyeleti funkciók mellett, illetve a nagyon komoly költségmechanizmusok mellett a piaci kisszereplők, akik az értékpapírpiacon voltak - hiszen számos kis magyar értékpapír-kereskedő cég, brókerház indult 10-20-40-60 milliós alaptételekkel -, ezek ezeket a követelményeket nem fogják tudni teljesíteni, és ezzel sérülhet egy olyan elv, amely egy liberális piacgazdaságban rendkívül jelentős: a piaci elv. Tehát az, hogy megfelelő számú szereplő legyen a piacon, és ne csak 3-4-6-8 cég, nagy cég és banki háttérrel rendelkező cég uralja a piacot, ami nagyon sok esetben a piaci mechanizmusok pozitívumait szüntetheti meg esetleg.
Tehát ez a törvény a jelenlegi formájában, illetve törvénycsomag a jelenlegi formájában felvetheti azt a veszélyt, hogy egyrészt a nagy értékpapírcégek a banki ágazattal szembeni versenyhátrányból adódóan piacvesztésen mennek keresztül, és kénytelenek becsatlakozni valamilyen pénzügyi konglomerátumhoz, a kis cégek pedig a piacszabályzási elvek miatt nem tudnak megmaradni a piacon, és egyáltalán, azok az eredmény- és nyereségkövetelmények, amelyek ebből a törvényből kiszámolhatók, ezek - mondjuk ha a tavalyi vagy tavalyelőtti eredménykimutatásokat nézzük -, akkor mintegy 5-6, maximum 8 cég megmaradását vetítik előre az értékpapírpiacon. Azt gondoljuk, hogy ez nem biztos, hogy jó irányba vezet, és ez nem biztos, hogy nem egy olyan koncentrációhoz vezet, ami számos negatív következménnyel jár.
A harmadik problémánk az, hogy egy olyan óriási pénzügyi konglomerátum jön ezáltal létre az univerzális pénzrendszerben, amelyik áttekinthetetlen, és amelyik sokkal kevésbé ellenőrizhető, mint akár a jelenlegi szituációban volt.
Ráadásul ez az óriási pénzügyi konglomerátum a felügyeletek összevonásán keresztül egy helyre lenne ellenőrzési funkcióba telepítve, ami mintegy 300 fős apparátus kialakulását eredményezi, amit, hogyha megnézünk néhány minisztériumot, akkor láthatjuk, hogy ez magyarországi viszonylatban néhány minisztériumi apparátusnál is nagyobb céget jelent.
Na most, itt Takács Imre képviselőtársammal részben vitatkoznék, vagy pontosítanám. Az, hogy univerzális bankrendszert akarunk, az nem jelenti azt, hogy összevont felügyeletet kell csináljunk. A nyugat-európai vagy OECD-országokban - és itt elhoztam egy értékpapír-piaci OECD-kimutatást, ami a felügyeletekről szól - az a kivétel, ha összevont felügyelet van. Annak ellenére, hogy zömében univerzális bankrendszerben gondolkodnak.
Szóval ne akarjunk olyan szakmai érveket a felügyelet-összevonás mögé sorakoztatni, amely egész egyszerűen nem állja meg a helyét. Tehát itt nyilvánvalóan érthető, mondjuk, a felügyelet összevonásával kapcsolatos szándék, de azt gondolom, hogy nem feltétlenül éri el azt a célt, és több negatív hatása is lehet, mint amennyi pozitív. Annál is inkább, mert - és itt részben már a felügyelet-összevonásra kitérve - két teljesen más típusú szakmai szféra, működése tekintetében, funkciója tekintetében két teljesen különböző szféra összevonása vagy összemosása történne meg ezáltal, ami számos feszültséget kelt.
A bankszféra alapvetően betétgyűjtő, és sokkal kevésbé a nyilvánosság mentén működő, az értékpapírpiac pedig alapvetően a forgalomból élő, a kockázatot és kis nyereséget - nem nagy vagyoni háttérrel rendelkező cégeknek - és óriási nyilvánosságot biztosító szféra. Tehát a kettőnek a keveredése, az nem feltétlenül előre vivő. Ezt a kérdést, azt hiszem, hogy körül kell járni a törvény vitája során, és számos módosítás szükséges, még akkor is, hogyha elfogadjuk a felügyelet-összevonást.
Például azt a módosítást mindenképp, hogy a felügyelet elnökét a miniszterelnök nevezze ki, és ráadásul - egy gumijogszabály révén, a szakma által egy d) pontként emlegetett lehetőség révén - a miniszterelnök valójában bármikor felmentheti a felügyelet elnökét.
Azt gondoljuk, hogy a gazdaságnak és a politikának sokkal erőteljesebben szét kell válnia a jövőben, ezt hirdették egyébként a kormánypártok is; ezt nem szabályozza a jelenlegi szabályozás. Tehát azt, hogy a miniszterelnökhöz telepítjük a felügyelet elnökét, és mondjuk nem parlamenti kontroll oldaláról vagy más oldalról, vagy a pénzügyminiszterhez, az kifejezetten egy politikafüggő állapotot tesz lehetővé, és ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök és a politika nemcsak kontrollálhatja, hanem saját belátása szerint bármikor befolyásolhatja, akár manipulálhatja is a bank- és értékpapírpiacot.
Most ne legyen így, tehát nem kívánom ezt a helyzetet, de nincs garanciális oldalról ennek a veszélynek az elhárítására a törvényi szabályozás megfelelően kialakítva. És azt gondolom, hogy amennyiben ebben a koncepcionális célban egyetértünk, akkor a módosító javaslatokkal megfelelő módon ezt talán kezelni is lehet.
A tőzsde mint olyan, egy olyan új pénzügyi kategória, amit lassan az egész országban kezdenek megtanulni, érteni. Azt gondoljuk ugyanakkor - részben itt az autonómiára visszautalva, a szféra autonómiájára és a gazdaság autonómiájára -, hogy a tőzsde önszabályzása, önkormányzati jellege egy olyan érték, ami a jelenlegi piacon létezik, és ezt nem csökkenteni, hanem még inkább erősíteni kellene.
(11.40)
A jelenlegi törvényszabályozás nem ezt célozza, ezzel sem tudunk semmiképp egyetérteni, amikor a Tőzsdetanácsba olyan, kívülről jött embereket lehet betenni többségében a tisztelt tanács tagjai közé, akik nem a szakmából jöttek, akkor a tőzsde önszabályozását, a tőzsde autonómiáját sértjük jelentős mértékben, ugyanakkor továbbiakban politikafüggőséget, és az adott kormányzati politikától való alárendeltséget és átláthatatlan kapcsolatokat erősítjük ezáltal. Tehát azt gondoljuk, hogy ez is egy olyan lépés, amiben a törvényjavaslatot megfelelő módon korrigálni kell.
Én a továbbiakban részletesebben akartam még szólni a felügyelet-összevonással kapcsolatos aggodalmaimról, de ezt majd egy későbbi felszólalásban fogom megtenni. Így a jelen pillanatban, azon túlmenően, hogy Kósa Lajos képviselőtársam a hitelintézeti szféráról és annak a törvényszabályozásáról annak a piacnak a szemszögéből fog beszélni, én összefoglalnám körülbelül az általam az előbbiekben elmondott problémákat, veszélyeket.
A törvényjavaslat, azt hiszem, hogy egy kellően kimunkált, bár néhány hiányosságot vagy néhány problémát nem kezelő, de alapvetően a törvényi szabályozás egységességét, a nemzetközi szabályozásokkal való konformitását biztosítja, és számos olyan területen fogalmazza meg a törvényi szabályozást, ami eddig nem létezett, például, mint ahogy említettem, a nyilvános forgalomba hozatalt.
Ugyanakkor el kell dönteni ezt a koncepcionális kérdést, hogy ha univerzális bankrendszert akarunk, akkor pontosan milyet akarunk, milyen szabályozással. Ez jelenleg még nem világos, és nagyfokú bizonytalanság van abban a szférában, amelynek óriási biztonságra és óriási stabilitásra lenne szüksége. Másodsorban nagyon komoly aggodalmaink vannak a területek összemosása kapcsán és a politikának a hitelintézeti, pénzügyi, értékpapír-piaci szférával való összefonódása kapcsán, és ezeket az összefonódásokat mindenképpen csökkenteni kívánjuk, a gazdasági szereplőknek nagyobb önállóságot akarunk nyújtani.
Harmadsorban pedig látni kell azt, hogy tisztázatlan - és ez már egy kicsit távolabb vezető kérdés, a Fidesz-Magyar Polgári Párt beszélt már erről korábban - a köztisztségviselői szabályozás kérdése. Ugyanis látni kell, hogy ezt a törvényi szabályozást olyan emberek késztették a Pénzügyminisztériumban, akiknek szinte kivétel nélkül mind banki felügyelőbizottsági vagy igazgatótanácsi háttere van, eléggé tisztázatlan és nem átlátható módon. Itt látni kell, hogy egy szférának az érdekei vetítődnek rá ebben az esetben a törvényszabályozásra, és az a nem normális helyzet van, hogy a rosszul fizetett apparátust különböző más technikákkal, ráadásul teljesen perszonális függőségben finanszírozza a minisztérium, illetve a kormányzat, ami a korrupciónak és az összeférhetetlenség igényének enyhén szólva ellentmond, tehát mindenképp egy olyan tisztázatlan helyzetet jelent, ami a köztisztviselői szférában hosszú távon semmiképpen nem tartható. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártiak oldalán.)
