SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtáraim! Alig több mint fél évtized telt el azóta, hogy a rendszerváltás előtti utolsó pillanatban a pártállami országgyűlés elfogadta a most felváltásra kerülő értékpapír-törvényt. De mégsem lehetünk elégedettek az akkor végzett munkával. Nem azért van szükség új törvényre, mert a régi előkészítői túlságosan rosszul dolgoztak volna.
A modern pénz- és tőkepiac intézményrendszer kiépülése volt oly gyors, ami elavulttá, elégtelenné tette a régi törvényt. Tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat benyújtása indokolt, és az is indokolt, hogy e törvényjavaslat tárgyalására a szintén új hitelintézményi törvénnyel együtt kerüljön sor.
Ami viszont nem indokolható, az a késlekedés. 1995 elejétől szó volt róla, hogy e törvényjavaslat kész, hamarosan az Országgyűlés elé kerülhet. Erre legalább másfél évet kellett várni. Mikor szeptember elején végül is bekerült, a kormány sürgősséget kért, mondván, szeretné, ha a jövő év elején hatályba tudna lépni.
Bár a kormányt nem jellemezte túlságosan a nagy igyekezet, a benyújtás után mégis ő kért sietséget. Ez a törvényjavaslat azonban túlságosan fontos és nagy terjedelmű ahhoz, hogy gyorsan, és alapos vita nélkül el lehessen fogadni.
A kormány ledegradálja ezt a törvényt, a parlamentet törvénygyárnak nézi. Hiszen ő másfél évet ült a törvényen, nagy apparátussal előkészítette, mi pedig három hét alatt mondjunk megdönthetetlen véleményt az egészről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslat egy új intézmény létrehozását tartalmazza. Ez az új intézmény a Befektetővédelmi Alap. Az első pillantásra elégedettek lehetünk: végre egy intézmény, amely a kisbefektetők érdekeit védi. Ha a kisbefektetők által megbízott értékpapír-kereskedő cég tönkre is megy, a természetes személy kisbefektető a Befektetővédelmi Alaptól l millió forint összeghatárig visszakapják pénzüket.
Ami miatt mégsem vagyok elégedett, az az, hogy miért van szükség Befektetővédelmi Alapra. Ha az értékpapír-kereskedő cégek tisztességesek és tevékenységük arra korlátozódik, hogy a kisbefektetők megbízásait végrehajtsák, nem történhet baj. Baj azért történhet, mert egyes értékpapír-kereskedő cégek tisztességtelenek.
Idézzük föl az úgynevezett Lupis-ügyet. Lupis József úr cége végrehajtotta megbízói megbízását. Vásárolt papírokról letéti igazolást is adott.
(12.30)
Csakhogy ez a letéti igazolás hamis volt. Lupis úr a vásárolt értékpapírok őrzésére kapott megbízást, de ezen értékpapírokhoz hozzányúlt, és forgatta őket. Ha a forgatáson nyer vagy legalábbis nem veszít, a befektetők megkapják tulajdonukat, és senki még csak észre sem vesz semmit. Lupis úr azonban vesztett. Fizetésképtelennek bizonyult. Bár Lupis úr gondosan ügyelt arra, hogy birodalmai romjaiból kártalanítsa a kisbefektetőket. Az államnak, a honvédelmi, a belügy, valamint a társadalombiztosításnak viszont nem tudott fizetni. Bár legjobb tudomásom szerint a Lupis-ügyben minden kisbefektetőt kifizettek, érdemes feltenni a kérdést, hogy mi történt volna, ha már '93-ban is létezett volna Befektetővédelmi Alap? Nos, a Befektetővédelmi Alap kifizette volna Lupis úr helyett, egész pontosan a piac többi tagjai fizettek volna Lupis úr helyett. Úgy gondolom, hogy ez nem lehet a Befektetővédelmi Alap feladata és célja.
Nézzük, hogy hogyan működik az alap. Az alap legfontosabb bevétele az éves tagsági díj, melynek mértékét az alap igazgatósága állapítja meg a tárgyévet megelőző naptári évben lebonyolított értékpapír-forgalom, a kezelt értékpapír-portfolio és értékpapír-letétállomány arányában. A törvényjavaslat szerint az éves díj összege nem lehet kevesebb mint 100 ezer forint, és nem lehet több, mint 2 millió forint. Tehát megállapíthatjuk, hogy az éves díj mértéke kizárólag a befektetési szolgáltató tevékenységének kiterjedésétől függ. Vagyis ez az igazán fontos: az éves díj nem függ semmiféle kockázattól.
Persze a kisbefektető által adott megbízás teljesítésének nincs kockázata. Az ügyfél megrendeli a szolgáltatást és fizet. A befektetési szolgáltató pedig az ügyfél pénzével végrehajtja az ügyfél által kért ügyletet. Hogy mégis van kockázat, azt a Lupis-ügy bizonyítja. Kockázat az, hogy a befektetési szolgáltató hozzányúl az ügyfél pénzéhez. Nem arra használja, amire szerződött. Tehát a kockázat, hogy a befektetési szolgáltató tisztességtelen. Az alap létrehozását kizárólag azzal lehet megindokolni, hogy nem lehet előre látni, ki lesz tisztességtelen, és a piac iránti bizalomvesztés megakadályozása bármely szereplő hibájából következzék is be, megér annyit a többieknek, hogy zsebükbe nyúljanak.
Kérem szépen. Talán 20-50 vállalkozóról van szó. Nagyon jól tudják a vállalkozók egymás közt, hogy ki a megbízható, ki a tisztességtelen. A törvényjavaslat készítői alighanem ugyanezt tudták, legalábbis erről árulkodik a törvényjavaslat 162. § (3) bekezdése, e bekezdés szerint, idézem: "Az alap igazgatósága az alap által fizetendő éves díjat mérsékelheti, ha a tag befektetési szolgáltatási tevékenységére tekintettel az alap számára átlagosnál kisebb kockázatot jelent."
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, gondolkodjanak el a következő kérdéseken. Milyen az a befektetési szolgáltatási tevékenység, amely az alap számára az átlagosnál kisebb kockázatot jelent? Mint fentebb látjuk, az éves díjat az alap igazgatósága állapítja meg a tárgyévet megelőző naptári évben lebonyolított értékpapír-forgalom, a kezelt értékpapír-portfolio és értékpapír-letétállomány arányában. Míg egyik helyen az éves díj befektetési szolgáltatási tevékenység kiterjedésének függvénye, másutt előkerül egy kockázat, aminek mibenlétét a törvényjavaslat nem is próbálja meg tisztázni.
Ami ebből számomra nyilvánvaló és amit előttem megerősítettek a szférában szereplők, hogy a tőzsdebefektetési szolgáltatók világában szereplők nagyon is pontosan tudják egymásról, hogy ki folyamodik tisztességtelen eszközökhöz, ki az, aki kölcsönveszi az ügyfelek pénzét és ki az, aki nem. Ez utóbbiak jutalma, hogy éves díjuk akár felére is csökkenthető. Az alap kétségtelenül védi úgy-ahogy a kisbefektetőt, de az alap létrehozása: tényleges problémára adott rossz válasz. A befektetők érdekének védelmét más eszközökkel kell védeni. A fentiekre tekintettel javaslom, hogy a Befektetővédelmi Alap mint felesleges, morális kockázatot jelentő intézmény kerüljön elhagyásra, és a kormány az Értékpapír-felügyeleten keresztül tegye meg azokat a lépéseket, amelyekkel a piac tisztességtelen szereplői kizárhatók az értékpapírpiacra.
Nem arra van szükség a jelenlegi történelmi, társadalmi helyzetben, hogy a jövendő Lupis Józsefeket és áldozataikat, áldozataiknak kártérítését kifizessük, hanem arra, hogy ilyen lépésekre ne kerülhessen sor. Köszönöm, hogy meghallgattak.
