SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a lakáspénztárakról szóló törvényjavaslat benyújtását a tisztelt Ház régóta várja. E törvényjavaslatot már az előző kormány is ígérte, majd Bokros Lajos pénzügyminisztersége kezdetén nyilatkozott úgy, hogy az első teendői között szerepel e törvényjavaslat véglegesítése és benyújtása. Azóta másfél év telt el. A dolog viszont most már nem tűr halasztást, a kormány természetesen sürgősséget kért és kapott az Országgyűléstől.
Felesleges szólnom arról, hogy az egyén és a társadalom számára milyen hatalmas jelentőséggel bír a lakáscélok megvalósítása. Ezt már a vitában előttem szólók pártkülönbség nélkül megtették. Ennek ellenére fel kell hívjam a figyelmüket arra, hogy a Független Kisgazdapárt az átlagosnál is nagyobb figyelmet szentel e problémának. Ezért javasoltuk, hogy a privatizációs bevételek egy részét fordítsák lakásépítésre. Ez nemcsak azt eredményezte volna, hogy több tízezer ember költözhetett volna új lakásba, hanem új munkahelyek teremtődtek volna. A lakásépítések élénkítése a válságos időszakban a jól ismert gazdasági eszköz a fejlett világ országaiban. Az építőanyagok csupán elenyésző hányada származhat külföldről, ezért gyártásuk magyar munkáskezeket igényel, importigényük is kicsi. Nem egészen értem, hogy mi vethető e gondolatmenet ellen.
(20.00)
Nem egészen értem, hogy mi vethető e gondolatmenet ellen. Nincs az a külső egyensúlyért aggódó kormánypárti politikus vagy köztisztviselő, aki ezt kétségbe tudná vonni. A vitában eddig felszólalók - pártállásra való tekintet nélkül - kevesellték az állami támogatás mértékét.
Arról viszont nem esett szó, hogy az állami támogatás nyújtása megfelelő technikával történik-e. A törvényjavaslat szerint az állami támogatást a lakás-előtakarékoskodó igényli, kérelmezi. Kérdésem: mi szükség van erre? Mi szól az ellen, hogy a lakás-előtakarékoskodó az állami támogatást automatikusan megkapja?
Az állami támogatás igénylése felesleges adminisztratív hercehurca, melynek költségei jelentékenyen megtágítják a lakás-takarékpénztárak működését. A lakás-előtakarékoskodóknak vagy jár az állami támogatás, vagy nem jár. Ha nem jár, azt felettébb könnyű megállapítani. Ezért a törvényjavaslathoz olyan módosító indítványt tervezek benyújtani, mely ezt az abszolút felesleges adminisztratív kötelezettséget kiiktatja.
Az állami támogatás folyósításának technikája sem igazán érthető. Az állam előbb beszedi az adót, hogy azután visszaadja a lakás-előtakarékoskodónak állami támogatás formájában. Nem értem, hogy miért kellett eltérni a nyugdíjpénztárak és egyes biztosítóknál alkalmazott megoldástól, mely szerint az adókedvezményt a polgárok adóbevallásukkor érvényesítik, azzal, hogy igazolt befizetéseiket a személyi jövedelemadóról szóló törvényben előírt százalékban - és figyelemmel a maximális összegre - levonják az adójukból. Ez főszabályként megfelelő.
A nem természetes személy, lakástakarékoskodó esetén maradhat is az állami támogatás folyósításának a törvénytervezetben szereplő módszere. A lényeg az, hogy csak az kaphasson állami támogatást, aki ezt adózott jövedelméből érvényesíteni tudja. Van még egy előnye az állami támogatás adókedvezménnyel való felcserélésének. Ha az állami támogatást hozzábiggyesztik a lakás célú megtakarításhoz, megeshet, hogy egyes lakás-takarékpénztárak gyártani kezdik a lakásmegtakarítókat, akik felveszik az állami támogatást. Könyvvizsgáló legyen a talpán, aki erre rájön, s erre rájönni csak iszonyú nagy költséggel és nagy ellenőrzési apparáttal lehet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem azt mondom, hogy ez fog történni, de úgy gondolom, hogy a magyar Országgyűlésnek kötelessége olyan törvényeket hozni, mely a legkisebbre nyitja az ajtót a költségvetés megrövidítése előtt. Ha a polgárok adóbevallásuk során érvényesítik a lakás célú megtakarításaik után járó adókedvezményeiket, és a lakáspénztárak szintén jelentik az APEH-nek, hogy kinek gyűjtenek betétet, az ellenőrzés viszonylag egyszerű. A két információ összetalálkozik az APEH-nél.
Ha az állami támogatással kapcsolatos igénylés csak egy helyről érkezik, az ellenőrzés nem lehetetlen, de sokkal drágább. Elvileg az ellenőrzést szolgálhatja, hogy a lakástakarékoskodó írásban kérelmezi az állami támogatást, s ez a kérelem találkozhat a lakáspénztáraktól érkező információval. Ez azonban egy új ellenőrző rendszer felállítását tenné szükségessé. Mert vélekedjünk bárhogy az APEH-ről, ott legalább már van egy kiépült rendszer. S ha az általam kifejtettekkel szemben azt hozzák fel, hogy a rendszer az APEH-nél nem képes hatékonyan működni, akkor elsősorban az APEH-nél szükséges a dolgokat rendbe hozni, bővíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet úgynevezett szerződéses összeg kifizetését forintban rendeli, s a lakástakarékoskodónak egyúttal nyilatkoznia kell, hogy a felvett pénzt valóban lakás célra fordította-e. A dolog ezzel még nem ért véget. A lakás célú felhasználást igazolni kell, amit a lakás-takarékpénztár ellenőrizni köteles. Ha a szerződéses összeg nem lakás célra került felhasználásra, az állami támogatást és annak kamatait vissza kell fizetni. Ha ezt az ál-lakástakarékoskodó nem teszi meg, ezt az összeget köztartozásként hajtják be.
Tisztelt Képviselőtársaim! El tudják képzelni, hogy mindez milyen problémákat fog okozni? E problémák csökkentésére javaslom, hogy a szerződéses összeg kifizetése ne készpénzben történjen, hanem a lakás-előtakarékoskodó egy csekkfüzetet kapjon, mellyel például a lakásának felújításához szükséges anyagokért, eszközökért fizet, vagy éppen a felújítást végző vállalkozónak. Ez a megoldás lehetővé tenné, hogy könnyű legyen az ellenőrzés, és a szerződéses összeg ne a feketegazdaságban tűnjön el. Ha a lakás-előtakarékoskodó a csekkel fizet, fel sem merülhet, hogy nem kap számlát, mert a csekkfüzet másik oldala a számla lenne. Ha a tisztelt kormány és kormánypárti képviselőtársaim komolyan gondolják a feketegazdaság elleni harcot, a feketegazdaság kifelé ürítését, akkor nem ellenzik ezt a javaslatot.
Végül, tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket még egy dologra. A lakástakarékoskodónak joga van megtakarításait felvenni, ha nem tud vagy nem akar tovább lakás célra megtakarítani.
Amennyiben a betét felvételére a megtakarítási idő első négy évében kerül sor, illetve a betét és a hitel nem lakás célra kerül felhasználásra, az állami támogatás összegét és a rá jutó kamatokat le kell vonni a kifizetésre kerülő összegből, és azt a költségvetésnek át kell utalni.
Első hallásra azt mondhatjuk, hogy: minden rendben van, a költségvetés a pénzénél van. De nem ez történik, mert az állami támogatás összege - mint maga a betét - nagyon alacsony szinten kamatozik a lakáspénztárnál. De a lakáspénztár feltételezhetően ennél sokkal magasabb kamatozással helyezi ki. Tehát a felbontott szerződéssel a költségvetés nagyon nagy összeget veszít, de természetesen veszít a szerződés felbontására vállalkozó előtakarékoskodó, akinek betétje - különösen a mostani, magas inflációval jellemezhető időkben - nagyon alacsonyan kamatozik.
Az a sajátos és elkerülendő helyzet áll elő: a szerződés felbontásának nyertese a lakáspénztár lesz, vesztese a lakástakarékoskodó és a költségvetés. Ennek elkerülésére tanácsosnak vélném, hogy az állami támogatás visszafizetését a lakás-takarékpénztár betéti kamatával szemben a mindenkori átlag bankkamatot fizesse ki a lakás-előtakarékoskodónak és az államnak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
