DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! Méghozzá kérdőjellel tettem fel a címet. Még Budapesten is természetes, hogy az érintett lakosság mindent elkövet, hogy elérhető távolságban - például kerületében - működőképes mentőállomása legyen. Emlékezzünk csak a VIII., IX. kerületi lakosok riadalmára, amikor megtudták a Delej utcai mentőállomás bezárását, s arra, hogy a X., XVI. kerületben az ott lakók mindent elkövettek, hogy mentőállomás működjék a kerületben.
Ez a szorongató igény csak fokozódik, ha hallják a kórház leépítését. Hiszen könnyen belátható, hogy a kórházbezárásokkal megnő a mentők dolga. A népjóléti államtitkár még a szülőotthonok bezárása kapcsán állította, hogy jobb egy mentőautóban szülni, mint egy rossz szülőotthonban. Nos, a napokban egy szülő nővel igyekvő mentőautó balesete négy halottat eredményezett. A mentő pedig annál jobban fog sietni, minél távolibb a kórház.
Az előbb vitatkoztunk a pincehelyi példán. Ott is megoldatlan a mentőellátás a kórház megszűnése után. A kormány mintha eltökélte volna, hogy leépíti ezt a közszolgáltatást is. Nem veszi tudomásul, hogy 187 mentőállomásból 40-ben van csak 24 órás szolgálat. A betegszállításnak pedig a növekvő benzinárak is gondot jelentenek.
Az Országos Mentőszolgálat ez ideig több mint 160 millió forint adósságot halmozott föl. Ez igaz. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár augusztusban viszont több mint 11 millió forinttal, szeptemberben 23 millió forinttal folyósított kevesebbet, mint az általa áprilisban megállapított havi 560 millió forint, mely összeg egyébként havi 39 millióval kevesebb a működéshez feltétlenül szükségesnél.
Úgy látszik azonban, hogy a közszolgáltatásoktól elvárja a kormány, hogy pénz nélkül is működjenek. Hiszen a Népjóléti Minisztérium az elmúlt évben két alkalommal hozott létre különbizottságot az Országos Mentőszolgálat tevékenységének vizsgálatára. Emellett nemrég zajlott le egy számvevőszéki vizsgálat, mely közel egy éven keresztül tartott.
Egyébként az egyik bizottságban olyan személyek is részt vettek, akik a magán-betegszállításban voltak érdekeltek. Talán ezért kaptak hamarabb pénzt a betegszállítók, mint az Országos Mentőszolgálat. A bizottságba bekerült olyan személy is, aki bizottsági munkája révén előbb az Országos Egészségbiztosítási Pénztárban főosztályvezetői beosztást nyert, és e minőségben felügyelte volna a magán-betegszállítást, de - ügyei miatt - több hónapja előzetes letartóztatásban van.
A magán-betegszállítás területén történt visszaéléseket, miután itt a parlamentben feltett kérdéseimre válaszokat sose kaptam, most az Országos Egészségbiztosítási Pénztár működését vizsgáló országgyűlési bizottság tárta fel. A vizsgálatok egyik döntő megállapítása volt, hogy az Országos Mentőszolgálat a jelenlegi feladatmennyiség ellátása mellett elégtelenül finanszírozott. Ettől eltérő véleményt csak az Impact nevű, külföldön bejegyzett cég fogalmazott meg, szerinte évi közel egy milliárd megtakarítás érhető el az Országos Mentőszolgálatnál.
Ebben csak az a furcsa, hogy ebből több százmillió forinttal a profitérdekeltségű cég részesült volna. Ezzel szemben a helyzetre jellemző, hogy a légi betegszállítás személyzete kft.-be kényszerült, hogy bérrepüléssel tarthassa fenn működését. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 1996. augusztus 1-jétől a mentés, betegszállítás ellátmányösszegét havonta változóan határozza meg. Ugyanis először a magán-betegszállítás finanszírozását teljesíti, s ezután csak a maradványt utalja át az Országos Mentőszolgálat részére.
(9.10)
Így az Országos Mentőszolgálat finanszírozása kiszámíthatatlan, gazdálkodása nem tervezhető. Egyébként az Országos Mentőszolgálatnak - írd és mondd - 1990 óta nincs finanszírozási szerződése az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral. Amikor erről a rádióban kérdést tettek fel, az egészségbiztosító főigazgatója nevetséges kifogásokkal azt igyekezett bizonyítani, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak nem is feladata finanszírozni a mentést, hiszen az - kapaszkodjanak meg! - állami feladat.
A kormány eredményei közé számíthatja tehát, hogy a mentésügy épp olyan kiszámíthatatlanná vált, mint akár az adózás. Ezzel veszélybe kerül az állampolgárok ellátása. Ezen a helyzeten a Népjóléti Minisztérium által elrendelt, sorban immár tizenegyedik vizsgálat így inkább zaklatásnak tűnik, és nem segítésnek.
A mentőszolgálat fontos része a gyógyításnak. Ha a kormány nem törődik vele, mindnyájunkat veszélyeztetne, mert miért kelljen szorongania a szülő nőnek vagy infarktusos betegnek vagy a súlyos sérültnek amiatt, hogy nem jön időben a mentő. Sokszor szóltunk már ebben az ügyben eredmény nélkül. Ezért döntött úgy az MDF, hogy október 5-én a parlament előtt tüntetésen kéri számon a kormánytól azt is, hogy elhanyagolja a nemzet egészségügyét. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
