BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint a képviselőtársaim már hosszú időben, sok-sok percben az ÁSZ jelentését bőven idézve elmondták, ez a zárszámadás így elfogadhatatlan. Nem akarom ismételni képviselőtársaimat, és nem akarom ismételni az ÁSZ-t, egyébként dicséret az ÁSZ-nak, mert rendkívül tisztességes és jó munkát végeztek; de valóban azt kell mondanom, hogy a Demokrata Fórum nem tudja így elfogadni azokat az érveket, amelyeket a kormány fölhozott. Az, hogy a hibák kevesebbek, mint voltak, hogy javuló tendencia látható, ez semmiképpen nem takarhat le nyilvánvaló törvénysértéseket.
Nem lehet vele letakarni. Említettem már egy kétperces fölszólalásban, hogy az ilyen módszerek, amelyből csak egyet említek most, ez a bizonyos visszautalás éven belül a Magyar Nemzeti Banknak, rossz példa. Rossz példa, mert más helyettes államtitkárok vagy államtitkárok példaként használva olyan dolgokat cselekszenek, mint amit cselekedtek is, ami például a Q8 ügye, amiből aztán legfőbb ügyészi vizsgálat, miniszteri mea culpa, bocsánatkérés, és a végén pedig szépen elsimítás következik. Ez nem a demokrácia felé vezető út, ez egy visszaút. Ez egy káosz. Egy zavar felé vezető út, amit semmiképpen nem támogathatunk, és ha ehhez a parlament a nevét adja, akkor még rosszabb a helyzet.
Magyarországon a '80-as években már játszottunk ilyen játékokat - sőt, a '70-es években is -, de akkor egy más helyzet volt. Akkor a parlament évente háromszor két-két és fél napra összejött, megszavazott mindent, ebből adódóan igazán felelőssége sem volt a gazdasági folyamatokért, mert azt mondta: Kérem szépen, parancsra cselekedtünk!
Erre a parlamentre ez nem áll. Itt felelősség van. Itt felelősség terheli úgy az ellenzéket, mint a kormánypártokat, és ennek megfelelően kell viselkedni és a dolgokhoz állni.
Ha átnézzük a jelentést, és hozzávesszük az ÁSZ jelentését, és azt a kritikát - ami már itt elhangzott a parlamentben, hogy egyesek csak az ÁSZ-jelentést olvasták el - visszautasítva, azt találjuk, hogy a kormány sem, a pénzügyminiszter úr sem olvasta el tüzetesen ezt a bizonyos zárszámadást. Nem olvasta el tüzetesen, mert akkor már következtetésekre jutott volna a számok ismeretében, mint amire jutott.
A költségvetés végrehajtásának gazdaságpolitikai és makrogazdasági aspektusait vizsgálva azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés nem más, mint egy alapvetően hibás helyzetértékelés utáni magyarázat. Miért mondom ezt? A Horn-kormány a '80-as évek gyakorlatához hasonlóan úgy ítélte meg az 1994-ben beindult gazdasági növekedést, hogy az egy központi keresletélénkítésre beindult növekedés, és le kell kaszálni. Meg is történt a dolog, a Bokros-csomag ezt le is kaszálta, csak a hiba ott volt, hogy nem egy ilyen központi intézkedéssel létrejött, alakult fellendülés volt, hanem egy valós. Ezt kaszálta le a Bokros-csomag, és ennek az eredményei nem maradtak el.
Nézzük csak meg, hogy mit mutattak a '94-es eredmények? 2,9 százalékkal nőtt a GDP. A fogyasztás ugyanakkor '94-ben csak 0,7 százalékkal emelkedett, a beruházások viszont 12 százalékkal nőttek '94-ben. A '95-ös számokat ismerjük, csak egyet említek ebből, a beruházás 1 százalékkal nőtt '95-ben. A struktúraváltás nélkül ez az óriási adósságállomány - ami a nemzetet nyomja - nem kezelhető. Erről itt már sokan, sokféleképpen beszéltek. Úgy látszik, ez a kormány ezt egy visszafogó politikával próbálta megoldani '95-ben, és ez a zárszámadás arról beszél, hogy ez hogyan nem sikerült. A külső egyensúly valóban javult 1995-ben, ezt meg kell mondani, csak mit mutatnak a számok?
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azt mutatják, hogy az export-import egyenleg azért javult, mert visszafogtuk az importot. Az importvisszafogással az a nagy probléma, hogy egy exportorientált gazdaságban az import, pontosabban az import visszafogása, gazdasági visszafogó tényező, mert minden exportban - és minél fejlettebb a gazdaság, annál nagyobb hányadú - exportarány van. Tehát egy évre lehet produkálni azt az úgymond pozitív mutatót, amit a kormány produkált; ez viszont a következő években, mivel ez a mostani vita itt a parlamentben már a '96-os pótköltségvetéssel párhuzamosan a '97-es költségvetés benyújtása előtt történik.
Ismerjük a számokat és nagyon rossz tendenciákat indított el, ez is ismert. Tehát ez a visszafogás, ez a jövő bekasszírozása volt '95-ben, és a tendenciák sajnos a kritikusokat igazolják, azaz minket. Tudni kell azt is, hogy a belső egyensúly javulása nem volt olyan jelentős, mint amilyenről a kormány beszélt. Ugyanis a privatizációs bevételek nélküli javulás 2 százalék. Ugyanannyi, mint 1992-93 között volt. Tehát ez a szám nem egy óriási szám, amit tulajdonképpen pozitívnak kellene elfogadni.
(19.50)
Az is látszik, hogy a gazdasági növekedés fenntartása, amiről szintén sok szó esett, nem sikerült. Nem is sikerülhetett az előbb említettek miatt.
Az ipari termelés mutatja legjobban tulajdonképpen a betegségeket. Tudjuk, az ipari termelés meghatározó az egész gazdaságra nézve, és érdemes megnézni: az 1994-es évről 9,2 százalékról 95-ben 4,8 százalékra csökkent, majd 1996-ra, és ez a lényege az egésznek, mintegy 1 százalék az első félévben. Tehát gyakorlatilag az ipari termelés növekedése leállt.
Azt mondja a tanulmány, hogy ez a gazdasági intézkedés, amit Bokros-csomagként ismerünk, de ez végül is nem Bokros-csomag, hanem ez elkezdődött már Békesinél és folytatódik ki tudja meddig, egy nagyon lényeges átcsoportosítást hajtott végre a lakosságtól a vállalkozások irányába. Megteremtve a versenyképességét a vállalkozásoknak és megteremtve a beruházások, azaz a jövő lehetőségét.
Igaz, beismeri a tanulmány is, hogy a fogyasztás jelentősen csökkent, a reálbérek 12 százalékkal, a beruházások viszont csak l százalékkal növekedtek. Akkor viszont fel kell tennünk a kérdést: hova lett a pénz? Ha ilyen jelentős jövedelemátcsoportosítás történt a lakosság kárára, a beruházások, azaz a vállalkozások javára, akkor hová lett a pénz? Beruházások nem lettek belőle, az látható, ugyanis a beruházások 1 százalékkal növekedtek, nem meghatározó.
Elképzelhető, hogy a kormány túlméretezte a folyamat megítélését, és nem is volt ez a bizonyos jövedelemtranszfer olyan jelentős. Ez az egyik lehetőség.
A másik, ami nagyon gyanús: megtörtént ez a bizonyos átcsoportosítás, csak ebben nem beruházás és jövő lett, hanem ebből vásároltak állampapírokat. Nagyon erősen alátámasztja az a tény, hogy Magyarországon pillanatnyilag 500 milliárd a kamatteher a költségvetésen az állampapírok és az állam adóssága miatt, és ennek jelentős része, több mint 350 milliárd, belül marad. Nem a külföldi adósságok terhelik a költségvetést.
Egy harmadik variáció az lehet, hogy nem marad benn az országban, ha megtermelődött. Kikerült az országból egy jelentős exporttermék-alulszámlázással és importtermék-túlszámlázással - ez nagyon könnyen elintézhető.
Mindezeket figyelembe véve és nagyrészt egyetértve az előttem felszólaló ellenzéki szónokokkal, azt kell mondanom, hogy a kormány intézkedése '95. elején valóban előidézte azt a fordulatot, amiről beszélünk, csak ez a fordulat nem pozitív, hanem negatív eredménnyel járt, tehát kárára volt a magyar gazdaságnak. Köszönöm, hogy meghallgattak.
