DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA
DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy a költségvetés elszámolásánál az egyik legdöntőbb érv, amikor vizsgálat tárgyává tesszük, hogy az adott célok, amelyeket a költségvetés abban az évben a meghatározott területre kívánt biztosítani, milyen módon teljesültek.
Amikor az 1995. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvénytervezet általános vitájára készültem, akkor én magam is és a Fidesz-frakción belül is azt vizsgáltuk, hogy azok a célkitűzések, amelyeket a költségvetési törvény meghatározott, milyen módon teljesültek. Értelemszerűen elsősorban azokat a területeket tettem vizsgálat tárgyává, amelyek a fegyveres erőkhöz és a rendvédelmi szervezetekhez tartoznak.
Engedjék meg, hogy ebben a késő esti órában egyetlen gondolattal kezdjem: a Szonda Ipsos ez év tavaszi felmérése alapján olyan kérdésre adtak választ a megkérdezettek, amelynél az volt a lényeg, hogy mit tartanak fontosnak az európai integráció végrehajtása során. A kérdés az volt, hogy: "Kérem rakják sorrendbe azokat a dolgokat aszerint, hogy az országnak mennyire kell ragaszkodni a különböző területekhez, amennyiben az európai integrációba belépünk." A kérdés így szólt: saját pénz, ezt 28 százalék mondta; önálló, saját hadsereg: 24 százalék; önálló külügyminisztérium: 13; saját határőrség: 6. Én csak a fegyveres erőkkel kapcsolatos részhez szerettem volna ezt az adatot ismertetni. Ennek kapcsán, abból kiindulva, hogy a költségvetésben meghatározott célkitűzések valójában milyen módon teljesültek, milyen módon biztosították a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek meghatározott feladatrendszerét 1995-ben.
Azt hiszem, hogy a következő gondolat mindenféleképpen az, hogy ehhez a feladathoz, mint az a költségvetési vitában már eddig is elhangzott, olyan jellegű általános és átfogó felmérés vált volna szükségessé, amelyet követően meghatározásra kerülnek azok a feladatok, amelyek teljesítéséhez meghatározott financiális körülményeket a kormány a költségvetési törvényben garantálni és biztosítani tudja.
Mi is történt gyakorlatilag? A költségvetésben meghatározottak - a már ismert körülmények figyelembevételével - sem a fegyveres erők, sem a rendvédelmi szervezetek alapvető működési kiadásait nem fedezték. Ezt nemcsak a képviselőcsoportban állapíthattuk meg, hanem azt hiszem, hogy az Országgyűlésnek talán a legfontosabb szakmai, ellenőrzési szervezete, az Állami Számvevőszék, amely amikor elvégzett egy vizsgálatot, akkor nemcsak a célok teljesítését, hanem a szakmai teljesíthetőségét is mindenféleképpen figyelembe vette.
Milyen következményei voltak annak, hogy a működés feltételeit alig-alig tudta biztosítani? Ez érzékelhető azáltal is, hogy mind a honvédelmi tárca, mind a BM-hez tartozó határőrség és rendőrség évek óta maga előtt görget egy meghatározott adósságállományt, amely most a '97-es költségvetés majdani tervezésekor is ott van a tárcák előtt, ott van a szervezetek előtt, amelyet valamilyen formában meg kell oldani. Azt hiszem, hogy ez a működést minden körülmények között nehezíti.
A másik nagyon lényeges dolog, hogy ahhoz, hogy egy megalapozott költségvetés legyen a fegyveres szervek részére, feltétlenül szükséges lett volna, lenne - és lehet, hogy a Fidesz részéről ez most már ilyen állandó jelleggel emlegetett dolog - annak a koncepciónak a megalkotása, amely magába foglalja a haderőreformot, magába foglalja a rendvédelmi szervezeteknek egy hosszú távú fejlesztési programját.
Természetesen ehhez igazodik az a haditechnikai vagy technikai fejlesztési program, amelyet hosszú távon keresztül kíván megvalósítani a kormány.
Gyakorlatilag évről évre, így többek között a '95-ös költségvetésben is azt tapasztaltuk, hogy a költségvetési kényszer, a leosztási elv alapján előkészítetlen és megalapozatlan döntések sorozata kerül végrehajtásra, amelyet amikor elszámolunk, akkor azt mondjuk - mint most is, jelent esetben -, hogy a '95-ös költségvetést elköltöttük! De sem mi nem tudjuk azt elmondani, sem az Állami Számvevőszék nem tudta kijelenteni, hogy a meghatározott célokat - akár a honvédség vonatkozásában, akár pedig a határőrség vonatkozásában - döntő többségében teljesíteni tudtuk volna.
A '95-ös költségvetésnél egy nagyon lényeges dolog, és azt hiszem, hogy ennél mindenféleképpen meg kell egy pillanatra állnunk, amikor a '95-ös költségvetésnek kellett volna biztosítania - a határőrségnél ilyen nem volt, tehát csak a Magyar Honvédségről lehet szó -, hogy a parlament, képviselőtársaim emlékeznek, 1995 nyarán az úgynevezett Magyar Honvédség átalakításával kapcsolatos országgyűlési határozatot. Akkor is elmondtuk a vitában - és most nem okoskodásként mondom ismét az általános vita kapcsán -, hogy annak a határozatnak a végrehajthatatlansága - és azért nem tudtuk támogatni - azért nem jó, mert nincsenek meg az alapvető kritériumok ahhoz, hogy egy ilyen határozatban megfogalmazott célkitűzések teljesíthetők legyenek.
(18.50)
Mi történt? Az egyik legalapvetőbb dolog pont a költségvetési megalapozatlansága, amelyre - ha tetszik, ha nem - megint csak az Állami Számvevőszéktől tudnék idézni, amely úgy fogalmazta jelentésében, hogy a Magyar Honvédség átalakításának középtávú terve költségvetési szempontból megalapozatlan. Ez a megalapozatlanság oda vezetett, hogy a legnagyobb veszteséget elsősorban a fegyveres erőknél, a honvédségnél - most arról beszélek -, de a határőrségnél is a személyi területek szenvedték el. Második nagy veszteséget és a nagy kárt a haditechnikai területek szenvedték el, vagy a technikai fejlesztések, hiszen a költségvetésből a technikai fejlesztésre például a honvédségnél csak 5 százalékot lehetett biztosítani, és a végrehajtásra tervezett feladatok elvittek 55 százalékot, tehát 55 százalékban tudták biztosítani a betervezett feladatokat. Az összes többi, mintegy 86 százalékát pedig a működés feltételeit kellett biztosítani, és ennek ellenére jelentkeznek olyan problémák, amelyet - azt hiszem, képviselőtársaim emlékeznek -, nem olyan régen olvashattuk az újságban, hogy annál az úgynevezett NATO-dandárnál, amelyik majd elsőként talán olyan tartalmat és olyan belső struktúrát fog felvenni, amellyel csatlakozni lehet az úgynevezett NATO-erőkhöz, a tatai gépesített dandárról van szó. Az országgyűlési ombudsman nem régen járt ott, és alapvető, az emberi jogokból adódó alapvető normához tartozó követelményeket nem lehet biztosítani abban az objektumban, és nem azon múlik, hogy az ott lévő emberek akarják vagy nem akarják, hanem egyszerűen azon múlik, hogy éveken keresztül azok a minimális feltételt biztosító anyagi erőforrások nem kerülnek biztosításra, amelyeket feltétlenül meg kellene oldani.
Gyakorlatilag a harmadik probléma, amelyről mindenféleképpen szólni kell, azt hiszem, képviselőtársaim emlékeznek rá, hogy a költségvetési vitában is felvetődött, hogy 1995-ben már bizonyos értelemben előkészítés alatt állt a kincstári szemlélet bevezetése, illetve a különböző fegyveres szerveknél is követelték, hogy legyenek úgynevezett gazdálkodások a költségvetésben. Ezek a gazdálkodások gyakorlatilag végrehajthatatlanok, hiszen nincs mód és lehetőség arra, hogy akkor, amikor leosztásos alapon - és ráadásul még a leosztásos alap mellett a Pénzügyminisztérium csak hónapról hónapra tudja ezeket az összegeket biztosítani, akkor - jelentősebb fejlesztéseket vagy célszerű dolgokat meg tudjanak valósítani a tárcánál.
Azt hiszem, hogy mindenféleképpen szükséges megemlíteni ennek kapcsán, hogy amikor a '96. évi költségvetés tervezéséről volt szó, akkor ugyan ígéretet tett a kormány, hogy ezeket a tapasztalatokat figyelembe veszi, azonban - sajnos - ennek a megvalósítása éppen majd a '96-os törvény módosításánál is szó lesz róla, hogy szükségessé vált.
Egy következő gond, amit szeretnék megemlíteni, és ez is ugyancsak évről évre visszatérő probléma: mind a honvédségnél, mind a határőrségnél elkötelezettek ezek a szervezetek, hogy úgynevezett saját bevételt teljesítsenek, és ezekben a bevételekben a honvédség évek óta megközelítőleg 10 milliárd forint körüli saját bevételre kötelezett. És ebben van egy jelentős, a honvédségnél, a határőrségnél is, az úgynevezett szabaddá váló objektumok értékesítéséből adódó bevételi források. 1990-től '95. első félévéig az összes ilyen objektumot, ami a honvédelmi tárcához tartozik, 25 százalékában sikerült valamilyen formában értékesíteni. Természetesen ez az értékesítés összegében nem olyan jelentős, hogy teljes egészében fedezte volna mindazt, amit a tárcánál e tekintetben terveztek.
Van itt egy olyan probléma, amelyről mindenféleképpen szólni kell. 1994 előtt is felvetődött, de '94 után több alkalommal, itt többek között a költségvetési vitában is szóltam róla, hogy meg kellene oldani, hogy ne a honvédelmi tárcát terhelné például ezen objektumoknak a kezelése és az értékesítése, mert semmiféleképpen - nemcsak az, hogy leterheli bizonyos értelemben, és más területekről veszi el az energiát és a figyelmet, hanem ezen túlmenően nyilván ezek a szervezetek olyan módon nem érdekeltek a minél előbbi értékesítésben, mint amilyen mértékben szükségessé válna ezeknek az objektumoknak minél hamarabb a honvédelmi tárca vagy a belügyi tárca részéről történő felszabadítása és hasznosítása.
Annak örülök, hogy e tekintetben a mostani költségvetési tervmódosításban már szerepel olyan jellegű kedvezmény, amely az önkormányzatok irányába egy lépést tesz. És a másik, hogy - több alkalommal ezt is elmondottuk, és örülök annak, hogy az Állami Számvevőszék megerősítette gyakorlatilag, hogy - minél hamarabb meg kellene oldani ezeknek a tárcáknak, a fegyveres szervek tárcáit érintően azt a fajta koordinálást, amellyel az összes ilyen szabaddá váló objektum értékesítését és további kezelését le kellene ezektől a szervezetektől választani.
Befejezésül szeretnék szólni még egy, a védelmi költségvetéssel kapcsolatos olyan problémáról, amely, azt hiszem, mindenféleképpen szükséges lesz, főleg a '95. évi tapasztalatok figyelembevételével, a '96. évi kínlódások alapján is, főleg a '97-es költségvetés tervezésénél. A honvédelmi tárcánál egy elég jelentős erőfeszítés történt arra, hogy egy modern, úgynevezett védelmi költségvetési tervezést valósítsanak meg, és néhány tekintetben az általam említett 88. határozat is ilyen, bizonyos értelemben program-költségvetési elemeket próbál megvalósítani vagy legalábbis megcélozni. Ez - megítélésem szerint, és ahogy vizsgáltuk ezt például az elmúlt években -, ez csak abban az esetben megy, ha a többi érintett tárca is hasonló módon, legalábbis reagálni tud ezekre, vagy fel tudja venni ezeknek az ilyen jellegű költségvetéseknek az általános dolgait. Az, hogy csak a honvédelmi tárcánál próbálkozzanak ennek a megvalósításával, mondjuk, a Pénzügyminisztériumnál, Belügyminisztériumnál, bizonyos tekintetben a nemzeti ipar területére például az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban ezek nem kerülnek számításba. Akkor nyilvánvaló nem megvalósítható.
Ami talán befejezésül a leglényegesebb volna, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyek a fegyveres erők gazdálkodási rendszerében mint specifikumok jelentkeznek - ezt is a szakma már több alkalommal jelezte a pénzügyi tárca felé -, hogy nyilvánvaló, ezek az általános kötelezettségek szükségesek.
Ugyanakkor viszont a sajátos jellegű dolgokat meg kellene - természetesen nem arról van szó, hogy szabad garázdálkodás e tekintetben -, de meg kellene engedni, és amikor a kincstár tevékenységével kapcsolatos szabályzók kerülnek majd kimunkálásra, akkor erre mindenféleképpen szükség volna.
Befejezésül azt szeretném tisztelettel a kormány figyelmébe ajánlani elsősorban a '97. éves költségvetés tervezésénél, hogy talán nem azért kellene, mert annyiszor elmondtuk és elmondjuk, hogy szükség volna egy ilyen átfogó, egyeztetett haderő-elképzelésre, és ennek haditechnikai fejlesztésére - az utóbbi időben szerencsére már a tárca nélküli miniszternek is elhangzott egy olyan válasza, hogy tényleg egy ilyen privatizációs stratégia a védelmi területen szükséges volna, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára részéről is elhangzott egy ilyen, hogy elfogadják a Fidesznek azt a javaslatát, hogy tényleg az érintett tárcáknak le kellene ülni és el kellene ezt készíteni. Valahogy úgy érezzük, hogy azt a fajta erőfeszítést, amelyet e tekintetben megtehetne a kormány az érintett tárcákkal legalább, most már a '97-es költségvetésnél még mindig, mintha a kormány ezt halogatná. Talán a legnagyobb tapasztalat az lenne, ha az 1997-es költségvetésbe legalább ennek a minimális dolgait megtennénk.
Szeretnék befejezésül utalni arra, hogy e nélkül szinte lehetetlen megvalósítani azokat a célkitűzéseket, amelyek egy-egy nemzetközi tender alkalmával kiírásra kerültek, a parlament már elfogadta, és hosszabb távon keresztül ezeket meg kell oldani. Ezek újabb feszültséget okoznak, és ennek a vesztesei megint azok lesznek, akik még bent maradtak ezekben a szervezetekben, és megpróbálnak valamit - ha nehezen is - tenni annak érdekében, hogy a velük szemben támasztott követelményt a határőrség, a honvédség, a rendőrség, a tűzoltóság teljesíteni tudja. Valahogy olyan érzésünk támad e tekintetben, hogy néha mintha ezekre a kérdésekre érzéketlenek lennénk, hiába próbálkozik képviselő, hiába próbálkoznak érdekképviseleti szervezetek. Amikor ez terítékre kerül, akkor a kormány részéről átfogott, összefogó koncepció e tekintetben nincs. Változatlanul optimista vagyok, és bízom abban, hogy a 97-es költségvetésben ilyen fajta dolgot esetleg tapasztalunk.
Köszönöm szépen.
