DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY
DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY
DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azzal kezdeném, amit az Állami Számvevőszék leírt összefoglalóul, hiszen ez az egy mondat jellemzi az egész költségvetés teljesítését, és ez így szól: "Az elfogadható eredményeket nem hozó közkiadások, a nem megfelelően előkészített változtatások, a felelőtlen döntések megismétlődnek, mert ezek miatt felelősség senkit nem terhel".
Tisztelt Ház! Hogy mennyire igaz, engedtessék meg, hogy egy példán illusztráljam azt, hogy a jelenlegi kormány milyen kapkodó, átgondolatlan, és önmagának is ellentmondó módon készítette el költségvetésének lebonyolítását.
Találomra kiválasztottam az Ipari Minisztérium igazgatási kiadásának rovatát, de választhattam volna szinte bármelyiket, hiszen oly mértékű és oly sokféle, egymásnak ellentmondó változtatás megy keresztül ezeken a költségvetési tételeken, hogy végül teljesen függetlenné válik a teljesítés attól a céltól, amit az Országgyűlés előző évi költségvetési törvénye jóváhagyott.
Kérem, nézzük meg az Ipari Minisztérium igazgatási kiadásait, a '95-ös költségvetést, tehát amit '94 év végén elfogadtunk: 1947 millióban írta elő. Ezt a '95. évi pótköltségvetés 25 millió forinttal csökkentette. Ez az összeg később módosításra került az Országgyűlés által, 25 millió forinttal tovább csökkentve, a kormány által 87 millió forinttal növelve, a felügyeleti szervek 27 millióval megint csökkentették, saját hatáskörben 61 millióval növelték, egyéb vonatkozású módosítás pedig 335 millióval megint növelte. Kérem szépen, ezeknek az egymásnak ellentmondó, illogikus és kapkodás jellegű intézkedéseknek következtében a pótköltségvetéshez képest 123,7 százalékra nőtt az előirányzat, amely aztán 93,5 százalékban lett teljesítve.
Ez mutatja azt, hogy tulajdonképpen nincs egy átgondolt, keresztülvitt gazdaságpolitika, hanem az adott pillanatban az adott helyzetnek megfelelő kapkodással csinálják meg a kormányzati szervek a költségvetésüket. Nincs egy stratégia, nincs egy átgondolt, jól megalapozott költségvetés, amihez aztán ragaszkodva, az Országgyűlés által jóváhagyott céloknak megfelelően lebonyolítjuk a nekünk, mármint a kormány részére megszabott előírásokat.
Ennek ellenére ezek a kiadások mondanak sok minden érdekeset, sok minden újat. A Köztársasági Elnöki Hivatalnak például a költségvetését 52,5 százalékkal növelték az előirányzathoz képest. Érdekes módon a miniszterelnökségi hivatal igazgatása is 25,4 százalékkal nőtt a '95. évi költségvetési előirányzathoz képest, sőt még a pótköltségvetést is, ahol megemelték az összeget, 17 százalékkal meghaladta. A Miniszterelnöki Hivatal ellátó szolgálata 20 százalékkal költött többet az előirányzatnál.
Ez azt mutatja, hogy vannak területek, ahol a nagyon-nagyon spórolós költségvetési szemlélet bizony léket kap, és ezeken a területeken nyugodtan lehet átlépni a költségvetési határokat, itt bőven lehet folyatni a pénzt, itt nem számít az, hogy mibe kerül valami.
Van más is, ami azért a költségvetésből kiderül. Hölgyeim és Uraim! Megnéztük a Belügyminisztérium költségvetését abból a szempontból, hogy az ország közbiztonsága bizony jelentős kívánnivalókat hagy maga után. Érdekes módon azt tapasztaltuk, hogy amíg a Belügyminisztériumban az eredeti költségvetéshez képest 14,6 százalékkal, a pótköltségvetéshez képest 17,4 százalékkal teljesítették túl az előirányzatot, tehát költöttek többet, addig a budapesti rendőrségen már csak 13 százalékkal, a megyei rendőrkapitányságokon pedig csak 5,7 százalékkal lépték túl az 1995. évi költségvetési előirányzatot. Tehát megint az látszik, hogy aki közel ül a tűzhöz, az jobban melegszik.
A Belügyminisztériumban magasabb volt az engedékenységi fok a költségvetési keretek túllépésére, mint a kisrendőrök esetében, azoknak meg kellett elégedni egy jóval szerényebb lehetőséggel. De a megyei rendőrségen belül is a személyi juttatások az előirányzatnak csak 96,7 százalékában teljesültek, tehát magyarul mondva, a kisrendőrnek a pénze bizony vissza lett fogva, ellenkezőképpen a belügyminisztériumi tisztviselőkkel.
Csoda-e ezek után, hölgyeim és uraim, hogy a bűnözési helyzet Magyarországon rendkívül megugrott, rendkívül rossz?
Lakástámogatásra is volt előirányzat, Budapesten 20, vidéken 200 millió forintot költöttek erre '94-ben, '95-ben bizony megszűnt ez a tétel.
Hölgyeim és Uraim! Nagyon sok hasonló tételt tudnánk felolvasni és idézni, de az egész azt mutatja, hogy a kormány nem veszi komolyan a saját maga által előterjesztett és a parlament által jóváhagyott költségvetést, hanem átgondolatlanul és a pillanatnyi szükségleteknek engedve hajtja végre azokat a feladatokat, amelyeket adott helyzetben szükségesnek lát. Ennek tudatában valóban kétséges az, hogy nekünk ilyen feladatot, ilyen energiát, ilyen munkát kell-e fordítanunk a költségvetés megalkotására, hiszen tudjuk azt, hogy ez tulajdonképpen nem köt ma már senkit.
Egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik kritizálták a költségvetés teljesítését, már csak azért is, mert boldog ifjúkoromban magam vállalati főkönyvelőként dolgoztam egy darabig, és ha én ilyen mérleget tettem volna le az asztalra, bizony azt hiszem, nem sokáig maradtam volna meg a székemben, szemben a jelenlegi kormánnyal, amelynek még valószínűleg van két éve. Köszönöm szépen szíves türelmüket.
