DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY
DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY
DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (FKGP): Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az atomenergiával mindenki úgy van, hogy igényli is, meg fél is tőle. Mindenki egyetért azzal, hogy a technikai fejlődésnek és egyáltalán a civilizáció továbbfejlődésének alapja, hogy egyre több energia álljon rendelkezésre, és ennek a többletenergiának az előállítása ma már nemcsak fosszilis energiahordozókból, hanem egyre inkább nukleáris energiahordozókból származik. Azonban az elvi támogatás mellett, amikor arra kerül a sor, hogy fel kell építeni egy atomerőművet, vagy létesíteni kell egy nukleáris, sugárzó anyagokat tároló lerakóbázist, mindenki arra gondol, hogy rendben van, csak ne az én házam közelében.
Ugyanis félünk, félünk általában az atomenergiától, félünk attól, hogy ez a hatalmas erő kontrollálhatatlanná válik, kicsúszik kezeinkből, és nem tudjuk, hogy milyen pusztításokat fog előidézni.
Azt hiszem, a csernobili atomtragédia mindnyájunknak intő példa arra, hogy a legjobb ellenőrzés, a legmegbízhatóbb üzemelés mellett is előfordulhat világméretű károkat okozó katasztrófa. Rengeteg olyan nukleáris baleset volt, amelyről nem tudunk, hiszen nem kerültek nyilvánosságra, vagy nem foglalkozott velük a közvélemény.
Tisztelt Ház! Ami ebben a törvényben benne van, a Kisgazdapárt részéről alapvetően támogatható és elfogadható. Ami nincs benne, arról kellene egypár szót beszélni.
Nincs benne az, hogy ezt a félelmetes erőt, ezt a fenyegető hatalmat nem szabad kiengedni az állam ellenőrzése alól. Most nemcsak arra gondolok, hogy a törvény előírja, hogy milyen állami szervek és miként jogosultak egy atomenergiával működő erőműnek, vagy bármilyen - ahogy a törvény mondja - nukleáris rendszer vagy berendezésnek az előállítására, üzemeltetésére; hanem arra gondolok ezalatt, hogy nem szabad ezeknek a tulajdonjogát kiengedni az állam kereteiből.
Többször felmerült már, pletykaszinten, sőt, ennél hivatalosabban is, hogy a Paksi Atomerőmű esetleges privatizációja jöhet elő.
Itt a parlamentben is felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy a Független Kisgazdapárt soha nem fog egyetérteni azzal, hogy ezt az erőművet kiadjuk állami kézből. Egy rendkívül veszélyes, rendkívül ellenőrizhetetlen folyamat felett meg kell tartani az állami kontrollt, az állami kontrollnak minden részét, a tulajdonos kontrollját is. Sem részleges, sem teljes privatizációt nem akarunk, és sajnáljuk, hogy ez a törvényben nem szerepel.
Nekünk az a véleményünk, hogy Magyarország egyetlen atomerőműve nemcsak az energiaellátásban betöltött kiemelkedő helyzete miatt, hanem azért sem kerülhet privatizálásra, mert ez olyan technika, technológia, ahol az állam felelősségvállalása kiemelt.
Ugyancsak ide tartozik, hogy nem lehet privát kézbe adni az erőmű nukleáris hulladékának ideiglenes vagy végleges tárolóhelyét sem. Meggyőződésünk, hogy ez állami feladat most, és az is kell maradjon, hogy a nukleáris hulladék mindnyájunk biztonságára, mindnyájunk - lehető legnagyobb - megelégedésére és a lehető legolcsóbban kerüljön tárolásra. Ugyancsak nem akarok kitérni rá, de ragaszkodunk, hogy ezeknek a sugárzó vagy mérsékelten sugárzó anyagoknak a tárolása olyan helyen történjen, amely felett teljes állami kontroll létezik.
Túllépve ezen a kérdésen egy másik témára szeretnék reflektálni. Mégpedig: a törvény ír a Nukleáris Pénzügyi Alap létrehozásáról. A Nukleáris Pénzügyi Alap tulajdonképpen arra való, hogy az egyszerre felmerülő költségek fedezetére folyamatosan megteremtsük a pénzt.
(17. 20)
Ez azt jelenti, hogy a nukleáris erőmű által termelt áron, és egyéb szolgáltatás árának bizonyos százalékát arra fordítaná, hogy ezeket a feladatokat, amelyek tulajdonképpen a hulladék végleges eltávolítását, a kiégett üzemanyagok végleges vagy időleges tárolását, valamint a nukleáris létesítmények lebontását meg tudjuk valahogy oldani. Elvileg szép ez az elképzelés, gyakorlatilag azonban nem érthető, hogy miért kellene ezért esetleg évtizedekig gyűjteni a pénzt egy külön számlára, amikor ezt az állam az adott évi költségvetésbe, amikor ez felmerül, be tudja építeni és be tudja állítani. Ennek a pénznek a rendeltetése egész másutt is megtalálható. Az a véleményünk, hogy a Nukleáris Pénzügyi Alapnak a megléte nem segíti elő ezeket a feladatokat. A közgazdasági irodalomból tudjuk, hogy hasonló hosszú távú alapok sosem működtek kifogástalanul. Azok időlegesen esetleg más célokra felhasználásra kerültek, hiszen a költségvetés étvágya általában erősebb, mint ezeknek a pénzügyi alapoknak a fundamentuma.
Nem hiszem, hogy a jelenlegi áram- és egyéb szolgáltatás önköltségét ezzel a díjjal kellene terhelni, hiszen ha az országos hálózatba bedolgozó paksi erőmű olcsóbban termeli az áramot, ezáltal népgazdasági hasznossága révén egy többletjövedelem amúgy is képződik.
Végezetül csak egy formális megjegyzésünk marad: a törvény beszél Országos Atomenergia Bizottságról és Országos Atomenergia Hivatalról. Mi úgy gondoljuk, hogy nem szükséges két, egymással párhuzamos és egymást kiegészítő grémium létrehozása. Az Országos Atomenergia Hivatal ellátja mindazokat a hatósági és állami feladatokat, amelyek az állam részéről felmerülnek; az Országos Atomenergia Bizottság egy mellérendelt szerv, amelyből nagyon sok van, nagyon jól tudjuk, hogy más területen sem működnek ezek a bizottságok, viszont működtetésük rendkívül drága, és bizonyos személyi összefonódásokra ad alkalmat.
Tisztelt Ház! Végezetül hadd foglaljam össze röviden: a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a törvényben rögzíteni kell, hogy nukleáris rendszer és berendezés csak állami tulajdonban maradhat, ezek privatizációjára nem kerülhet sor. Ebbe beleértjük, természetesen, a hulladéklerakó-telepeket. Nem értünk egyet a pénzügyi alap létrehozásával, ezt mindig az adott évi költségvetésből kell finanszírozni. És végül: nem tartjuk helyénvalónak egy külön atomenergia bizottság létrehozását. Egyébként a törvény jó, és azt elfogadásra ajánljuk mi is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
