DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt a Magyar Demokrata Néppárt hozzáállását szeretném a törvényhez elmondani, mely szerint a törvény benyújtása és tárgyalása fontos és időszerű, hiszen a korábbi jogi szabályozás 1980-ban kelt. Azonosulunk az indító deklarációkkal, nevezetesen, mely az atomenergia békés felhasználásáról, az emberiségellenes célok elutasításáról szól, és támogatjuk ezeket. Végül, mi ezt a törvényt alapvetően szakmai törvényként kezeljük, ebben a vonatkozásban pedig az a határozott álláspontunk, hogy egy szakmai törvénynek mindenki számára azonos szintű biztonsági és szakmai előírásokat kell tartalmaznia, ezért itt és most, e törvény keretében a tulajdonviszonyok kérdéséről való tárgyalást indokolatlannak tartjuk.
Alapelveink tekintetében a következőket szeretném rögzíteni. Az atomenergia bármilyen felhasználása nagyságrendekkel nagyobb kockázatot jelent bármely más energiaforráshoz képest. A kockázat jellege más, különösen azért, mert messze meghaladja egy-egy emberi generáció élettartamát. A kockázat nemcsak fizikai, környezeti, gazdasági értelemben érthető, hanem a társadalmi pszichózis keltésére is alkalmas. A kockázat tág terű, kiterjed nemcsak az energiafelhasználás szűk értelemben vett tevékenységére - az üzemeltetésre -, hanem a radioaktív nukleáris anyag előállítására, szállítására, a hulladékanyagok szállítására, kezelésére és őrzésére is. Maga a tevékenység egyedi jellegű. Nem lesz Magyarországon sok atomerőmű, vagy sok radioaktív hulladéktároló, legfeljebb egy-kettő. Másrészt Magyarországon nagyon kevés, ugyancsak egy-két hely van, ahol az atomenergia-felhasználás vagy atomhulladék-tárolás, -kezelés megvalósítható.
Ezekből az alapelvekből és hozzáállásból számunkra a következő következtetések vonhatók le. A törvény különlegesen nagy jelentőségű. Ezért a törvénynek arra kell irányulnia, hogy ebben a nagy kockázatú tevékenységben senki se vétsen hibát, és ez mindjárt a törvénynél kezdődik. A törvénynek hibátlannak kell lennie. A jogállamiság képmutatása egy ilyen egyedi tevékenységre keret jellegű szabályozást képviselni - ezért a Néppárt véleménye szerint a törvénynek konkrétnak kell lennie. Tehát a jelentősége és időszerűsége miatt a Néppárt kész elfogadni a törvényt, de csak akkor fogadja el az egészét, ha a koalíció érzékelhetően komolyan veszi, megvitatja és elfogadja a Néppárt szakmai észrevételeit.
Az észrevételek sorában elsősorban és elsőként az etikai kérdéseket szeretném felvetni. Az atomenergia hasznáról, kockázatairól a közönség véleménye megoszló. Gyakorlatiasan etikus, a későbbi döntések szabadságát messzemenően fenntartó megközelítést kell alkalmazni, mely az atomenergia jövőjére vonatkozó ellentétes lehetőségektől függetlenül szolgálja a közérdeket. Ez a megközelítés négy pontban foglalható össze.
Először: a jelen biztonsága. Magyarország villamosenergia-ellátása a Paksi Atomerőmű révén több, mint 40 százalékkal részesedik a nukleáris energiából. Ez világviszonylatban is magas arány. Rövid távon az atomenergia kiváltása nem reális. A biztonságos működtetés törvényi, intézményi garanciáit kell a lehető legjobbá tenni, ez mindenkinek az érdeke.
Második: a jövendő döntések szabadsága. A társadalomnak a törvényi keretek között is meg kell adni a lehetőséget, hogy a jövőben az adott információk birtokában akkori körülményeit, gazdasági erejét mérlegelve maga döntsön: kívánja-e az atomenergia felhasználását bővíteni vagy éppenséggel korlátozni?
Harmadik: a következő generációkat is meg kell védeni mindazoktól a kockázatoktól, amelyek az atomenergia jelenlegi használatáról már most is intézkedéseket igényelnek. Ez a mostani, legjobb tudásunk szerint kell hogy megtegyük, de úgy, hogy hibás lépéseink korrigálásának lehetősége magunk, sőt, utódaink számára is megmaradjon. Az atomenergia jövőbeli felhasználásánál nem szabad elkövetni az elődöknek azt a hibáját, hogy annak felhasználását előbb kezdték meg, mielőtt a nukleáris hulladékok sorsáról gondoskodtak volna. Függetlenül attól, hogy a jövőben a társadalom hogyan foglal állást a nukleáris energia felhasználásáról, az atomenergia eddigi felhasználásából eredően már vannak nukleáris hulladékok, és még akkor is újabbak keletkeznének, ha ad absurdum az atomerőmű azonnali leállításáról döntenénk, mert maga az erőmű is nagy részben nukleáris hulladék lenne, mint ahogy az is lesz a leállítás után. A hulladékokról való gondoskodás is egyértelműen közérdek.
Végül, negyedik kérdés: a társadalomnak joga van döntenie maga és utódai biztonságáról, a törvényhozásnak arról kell gondoskodnia, hogy dönthessen, és valamennyi érdemi információ birtokában, szakismeret nélkül is jól dönthessen. A nukleáris kockázatokra a társadalom különösen érzékeny. Az emberek beleszólást igényelnek saját biztonságuk kérdésébe. Ugyanakkor az érdemi véleményalkotáshoz sok információra és különleges szakismeretekre is szükség lenne. A közegyeztetés intézményi kereteinek gyakorlatiasan etikus megoldásainak megteremtése is törvényhozási feladat.
A törvénynek két veszély ellen kell védenie a társadalmat. Az egyik veszély abban van, hogy a társadalmat félreinformálják, mert a közegyeztetés társadalmi oldala kevesebb információ és szakismeret birtokában van, mint az atomipar. Ez többnyire nem az üzemeltetési biztonságra vonatkozik, mert akik ott dolgoznak, a saját biztonságukban erősen érdekeltek. A távoli kockázataiknál, például a nukleáris hulladékok lerakásánál már lehetnek ellentétek a mai profit és a jövő generációk biztonsága között. A másik veszély abban van, hogy helyi vagy szűk körű érdekeket megjelenítő tiltakozás miatt a társadalomnak nincs módja a legbiztonságosabbnak ismert megoldást - például helyszínt - megválasztani. Ez is növekvő nukleáris kockázatot jelent az utódoknak.
A fejlett demokráciáknak sincsenek csodaszerei a közegyeztetésből eredő társadalmi és nukleáris kockázatok kivédésére, de van néhány hasznos megoldás, amit a Néppárt a hazai törvényhozás számára is megfontolandónak tart. Ilyenek: a közönség folyamatosan, közérthető és részletes tájékoztatást kap; a tájékoztatásnak meg kell előznie az érdemi döntéseket, hogy a közönség a döntésekben részt vehessen; a közegyeztetés szervezeti kereteit, szabályait, információs eljárási biztosítékait törvényben rögzítik; a közönségnek joga van az általa kiválasztott független szakértőt igénybe venni az ellenérdekű fél, vagy az állam költségére. A közegyeztetésre az Egyesült Államokban elnöki, Franciaországban országgyűlési biztost, úgynevezett mediátort is kineveztek, hogy a közösség és a hatóság, illetőleg a hulladéklerakók vitájában egyeztessen. A helyi közösség anyagi hátrányaiért is a törvényben célszerűbb a kárpótlást rendezni, nem pedig a nukleáris ipar és a helyi közösség egyezségére bízni, mert a mögött a közvélemény akkor is közveszélyt okozó alkut sejthet, amikor esetleg a közérdeket, a nukleáris biztonságot szolgálja. Ilyen megoldás van éppen a közegyeztetési biztosok kezében az Egyesült Államokban és Kanadában.
Általános észrevételeinket a következőkben foglalnám össze. A törvényjavaslat technikai szemléletű. Erősebb oldala a jelen nukleáris biztonsága, mert e tekintetben a nemzetközi egyezmények, biztonsági ajánlások keretei között kell maradnia. Ezek meg is jelennek a törvényben. A távlati biztonság, a nukleáris hulladékok elhelyezése tekintetében már a törvényjavaslat technikai oldala is gyengébb, mert az ezzel kapcsolatos döntési és intézményi keretek kevésbé átláthatók, és nem nyújtanak garanciát arra, hogy a rövid távú profit és egyéb érdekek nem nyomják-e el a sok generáció számára most megalapozandó biztonság feltétlen prioritást érdemlő érdekeit.
(18.10)
E törvénynek kell gondoskodnia arról is, hogy a hulladék biztonságos elhelyezésének olyan szakmai, szervezeti keretei, anyagi alapjai legyenek, amelyeket az állampolgárok, a törvényhozás, a kormány mind szakmailag, mind a közpénzek felhasználása tekintetében átlátnak, a társadalmat érintő döntések a társadalom kezében maradnak. Szakmailag pedig szomszédaink, Európa és a világ bármely szakembere meggyőződhessék arról, hogy nemcsak deklaráljuk a határon túli biztonságot, hanem ennek megfelelőek cselekedeteink is.
Az állampolgári részvétel kérdésében, ami a demokratikus országokban is csaknem mindenütt társadalmi nyugtalanságot okozott, a törvényjavaslat elfogadhatatlanul gyenge. Az indokolásnak avval a megállapításával még egyet lehet érteni, hogy a környezetvédelmi törvényben rögzített alapelvek itt is érvényesek. A Néppárt szerint azonban nem elég a környezetvédelem érdekében előírt közmeghallgatási technika. Elfogadhatatlan, hogy az állampolgári részvételt egyetlen mondat utalása rendezi, meg nem nevezett más jogszabályokra hivatkozva.
Az atomenergiával kapcsolatos feladat- és hatáskörök megfogalmazása legalább két helyen erősen vitatható. Az egyik az atomenergiával kapcsolatos igazgatási felügyeleti ügyekben, a másik az atomhulladék elhelyezése ügyében. Ami az elsőt illeti, a törvényjavaslat visszahozza a "magam a saját magam főnöke vagyok" 1990 előtti gyakorlatát. Ezt a törvényjavaslat 6-tól 9. §-ig terjedő része mutatja. Az Országos Atomenergia Hivatal egy, a kormány kijelölte miniszter felügyelete alá tartozik. Ugyanő a vezetője az Országos Atomenergia Bizottságnak, aminek a feladat- és hatáskörét majd külön jogszabály fogja megadni. Miért nem ebben a törvényben szabályozzuk? Miért nem nevezi meg a törvény a konkrét minisztert? Miért egy és azonos miniszter az Országos Atomenergia Hivatal és az Országos Atomenergia Bizottság felügyelője? Miért hivatkozik a törvény ilyen struktúrában a nemzetközi követelményekre, hogy az OAH független igazgatási szervezet - hát mitől független? Nem mondja ki azt sem, hogy ki nevezi ki a bizottság tagjait. Általában itt mutatkozik meg leginkább, hogy a kormány igen sok mindennek a szabályozására definiálatlanul felhatalmazást kér a törvény keretei között.
Szakértőink közül többen felvetették e tárgyban a képzés, továbbképzés, a szakmai követelmények és jogosítványok ügyeit is. Az atomenergia egyedi, konkrét ügy. Ne a kormány határozzon, illetve sokkal precízebben legyenek megfogalmazva a végrehajtási rendelkezések tartalmi, feltételbeli dolgai. Nincs meghatározva a sok alsóbb szintű végrehajtás szabályozási határideje.
Ami a második részt illeti, a 40. § a kormányra bízza a hulladékkezelés szervezeti kereteit, a társadalom sokgenerációs biztonságáról való gondoskodást úgy, hogy tevékenységét e tekintetben bárki ellenőrizhetné. Az egymondatos cikkely egy rövid mellékmondattal lehetővé teszi, hogy magára a hulladéktermelőre bízzák ezt a hosszú távú tevékenységet is.
Elismerem, hogy a nemzetközi konvenciók ezt nem zárják ki. Svédországban, Finnországban és Kanadában a hulladékok kezelésére olyan megoldások is vannak és működnek, amikor a radioaktív hulladékok és kiégett fűtőelemek elhelyezéséről való gondoskodásnak nemcsak költségviselése, hanem megvalósítása is az erőművek vagy közös hulladékkezelő vállalatuk feladata. Ez a gyakorlat az ottani, helyi természeti adottságok alapján alakult ki azonban, kedves képviselőtársaim. Ott az erőművek kivétel nélkül olyan talajon, grániton vannak, amely kőzetben kialakították a föld alatti tárolókat az atomerőművek udvaráról nyílva, vagy annak közvetlen vezető környezetéből, lejtősaknából.
Nálunk, Magyarországon ilyen adottságok nincsenek. A nemzetközi gyakorlatból inkább az atomerőművektől független állami szervezetet célszerű választani, mint amilyen a francia, a spanyol, a belga, a német, az olasz, az egyesült államokbeli és a szlovén megoldás. Mert nemcsak a közbizalmat erősíti, hanem a hazai viszonyok között a valóságos kockázatok ellen is több védelmet nyújt.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormánya által kiküldött szakértők is ezt a megoldást javasolták korábban a magyar kormánynak. Tessék szíves lenni megnézni a Rooseboom-Wisbey-jelentés harmadik részének 3. mellékletét. Az erőmű telephelyén belüli hulladékkezelés, a fűtőelemek átmeneti tárolása lehet az erőmű saját hatáskörében, mert ez technológiailag a nukleáris létesítményen belüli rendszerhez tartozó, a biztonsági érdeket, profitérdeket nem nyomhatják el ebben az esetben.
Engedjék meg kedves képviselőtársaim, hogy néhány tételes észrevételt is tegyek. A 4. § (8) bekezdésében az atomenergiára vonatkozó ismeretek, ezek között a kockázatok oktatásának kötelezettségét törvényben rögzíteni - nem propagandisztikus jelleggel - indokolt a környezetvédelmi nevelés keretében a célból, hogy a maguk és utódaik biztonságára vonatkozó döntésekben felkészültebben vehessünk részt. Ugyanez vonatkozik a közszolgálati médiára is.
A 7. §-nál a nukleáris hulladékok végleges tárolására vonatkozó stratégiai döntésekhez is legyen szükség az Országgyűlés elvi hozzájárulására. Ugyanitt a (2) bekezdésben az Országgyűlés számára fenntartott jogokat ki kellene terjeszteni az atomfűtőművekre is. Noha ilyen berendezések létesítése nincs napirenden, a törvénynek mégis ki kellene erre térnie, hisz várható, hogy esetleg ilyenek épülnek.
A törvényjavaslat nem tartalmaz előírást arra, hogy ki nevezi ki és menti fel az OAB tagjait, és milyen időtartamra szól a megbízásuk. A törvényjavaslat nem fogalmazza meg az OAB döntéshozatali ellenőrzési feladatok jogkörét, noha más intézmények esetén ezt részletesen szabályozza.
A 16. §-ban a statisztikai célokra való adatfelhatalmazást pontosítani kell. Az ország energiatermelése, az evvel kapcsolatos biztonsági és üzleti adatok nem lehetnek automatikusan nyilvános statisztikai adatok.
A törvényjavaslatban nem szerepel, noha a 19. §-ban vagy a 28. §-ban szerepelhetne a kormány tájékoztatási felelősségére vonatkozó előírás. A törvényben szerepelnie kellene, hogy a kormány milyen módon köteles a lakosságot azonnal és hitelesen tájékoztatni nukleáris balesetekről. Ugyanitt kellene szabályozni a külföldön történt balesetekről történő azonnali és hiteles tájékoztatás kötelezettségét is.
Az 55. § megfogalmazása értelmetlen. Nem világos, kinek, kivel szemben milyen megtérítési kötelezettségéről van szó.
A 63. § (3) bekezdése a hulladékelhelyezés előkészítésének munkálatairól szól és arról, hogy milyen hosszú távú feladatok vannak, amit nem lehet éves költségvetési alkuktól függővé tenni. Az erőművek valóságos érdeke is az, hogy hosszú távra tervezhessék költségeiket. Nem indokolt az, hogy ez a költségvetési tervben minden évben a költségvetési vita tárgya legyen.
Végül a 67. § c) pontjában a nukleáris berendezések tulajdonjogának megszerzésére a fogalmazás általánosságban túlzott. Külön kellene választani a radioaktív anyagok, a nukleáris anyagok, atomerőművek és atomfűtőművek anyagainak és berendezéseinek kérdéseit.
Nem soroltuk fel azt a sok pozitív újdonságot, amit a törvényjavaslat felhoz.
Ilyen például az atomerőmű-építés parlamenti jóváhagyáshoz kötése, az új központi Nukleáris Pénzügyi Alap létrehozása elkülönített pénzalapként.
(18.20)
Nagyon sajnálom, hogy az államtitkár úr elment, mert meg szerettem volna kérdezni, hogy a PM hogyan adta ehhez az áldását, mikor egyébként ezeket az alapokat most rendre megszüntetni óhajtja. Ezek arról tanúskodnak, hogy a törvény szakmai előkészítői valóban törekedtek a nemzetközi élvonalbeli megoldások alkalmazására. Munkájukat elismerjük, de javítani is szeretnénk.
Összegezve: a törvény több helyen javítandó, a Néppárt ilyen értelemben fog módosító indítványokat tenni, a végszavazást pedig attól teszi függővé, mennyire lesz képes a kormány a törvényjavaslat hibáinak a kijavítására. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
