SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Balsay képviselőtársunk szakmailag gondos felszólalásának egy elemét szeretném kiragadni, és arra reflektálni röviden, a kárfelelősség kérdésére. Ő kevésnek találja azt a felső határt, amit a törvényjavaslat megszab, nevezetesen, hogy körülbelül 100 millió SDR erejéig az engedélyes, vagyis az üzemeltető viselné a kárfelelősséget; efölött, 300 millió SDR határig pedig maga az állam.
Igazának bizonyítására a csernobili baleset anyagi következményeit idézi, és a kettő párba állítva valóban azt mutatja, hogy itt, ezek a számok esetleg alacsonyan kerültek meghatározásra. Azonban két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy az atomkárokért való polgári jogi felelősség 1963-ban Bécsben aláírt egyezménye, illetve ennek a felülvizsgálati tárgyalásai - amelyek már a végéhez közelednek, de nem fejeződtek be - nemzetközileg ugyanezeket a határokat állapítja meg.
Tehát Magyarország - ha éppen akarná - persze eltérhetne fölfelé ezektől az értékektől, de feltehetően jó oka van a nemzetközi szakmai közvéleménynek, hogy ilyen szinten állította be ezeket a számokat. Miért van jó oka? Nyilvánvalóan azért, mert minél magasabban húzzuk meg ezeket a határokat, annál drágább az áramnak a fogyasztói ára, hiszen nem kell elfelejteni, hogy az, hogy a kárfelelősség intézményét bevezetjük, az valamelyest emelni fogja - például az említett számok esetében Magyarországon körülbelül 5-6-7 fillérrel fogja kilowattóránként emelni - az áram árát.
Most meg lehet magasabban húzni a kárfelelősség felső határát, akkor ennek megfelelőbben drágábba kerül az áram fogyasztói ára. Tehát játszani kell egyrészt azzal, hogy mit érdemes védenünk kárfelelősség szempontjából, és másodszor pedig azt kell figyelembe venni, hogy mi ennek az ára. Ez úgy tűnik, hogy ez a szám (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) egy mindenki számára elfogadható közepes értéket ad. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
