DR. SEMJÉN ZSOLT
DR. SEMJÉN ZSOLT
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház!
Az Állami Számvevőszék jelentése átfogóan és részletesen bemutatja a törvényjavaslat tartalmi hibáit, az előforduló törvénysértéseket, amelyek közül egy esetben - ez a hírhedt CN-klinikák ügye volt - az ÁSZ ügyészségi feljelentést is tett.
Miért ilyen későn kerül a parlament elé ez a törvényjavaslat? Az ÁSZ jelentése szerint már a múlt év szeptemberében megtárgyalták az önkormányzatok a zárszámadást. Mi késleltette a benyújtást? Miért az 1994. évi állami költségvetés lezárása után kerül sor az államháztartás részét képező társadalombiztosítás 1994. évi gazdálkodását lezáró törvényjavaslat megtárgyalására?
Az 1994-es esztendő volt az önkormányzatok első teljes, önálló esztendeje, a '94-es költségvetést már ők készítették elő. A költségvetés időre elkészült, 1993. végén fogadta el a parlament - megjegyzem, azóta sem történt ilyen -, mégis sem a bevételi, sem a kiadási főösszegek nem egyeznek a teljesítéssel. Minden összeg meghaladja a tervezetet. A hiány 23.772 millió forint. Ennek alapján indokolt lett volna 1994. második felében pótköltségvetést benyújtani, amint azt előírja a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1992. évi LXXXIV. törvény - idézem -: "A Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap kezelője pótköltségvetési törvényjavaslatot kell készítsen, ha az érintett alap várható egyenlege éves szinten ötezer millió forinttal kedvezőtlenebb, mint az előirányzat".
Hogyan sáfárkodtak az önkormányzatok a rájuk bízott javakkal? Az ÁSZ jelentéséből és a botrányokról szóló híradásokból szomorú kép rajzolódik ki. Pazarló gazdálkodás, zavaros pénzügyek, némely esetben a bűncselekmény határán vagy azon túl. Mindezek kárvallottjai az ellátottak. Precízebben fogalmazva az ellátottaknak nevezettek, akik ellátottsága azért egyre bizonytalanabb. Akiket nyugdíjcsőddel, gyors korhatáremeléssel fenyegetnek, akiknek ellátására sok ezerrel kevesebb az egészségügyi dolgozó, akik olyan intézményekbe kényszerülnek, amelyeknek a dologi ellehetetlenülése már kimagyarázhatatlan.
A kritikus kiadási tételekre előirányzott összegek - a nyugdíj, a táppénz, a gyógyszertámogatás - máig húzódóan elégtelenek. Ennek kárát is a biztosítottak látják.
(20.00)
Ha csak azt nézzük, hogy milyen hihetetlen mértékben megdrágultak és így a társadalom egyre nagyobb része számára megfizethetetlenné váltak a gyógyszerek térítési díjai, az is mutatja, hogy az OEP és a kormány képtelen kezelni a kialakult helyzetet. A mindkét oldali tehetetlenség vesztesei megint az idősek, a krónikus betegek és a gyermekes családok.
Az egészségügyi kockázatok csökkentését elősegítő programokra 2 milliárd forintot használtak fel. Ezek elbírálásában nehéz bármiféle szakmai koncepciót felfedezni. Az ÁSZ jelentése úgy fogalmaz, hogy “számos visszásság, ellentmondás és szabálytalanság terhelte” ezek felhasználását. Közel 100 milliót ebből arra fordítottak, hogy saját működési kiadásaikat finanszírozzák, - miközben az alapok együttes működési kiadásai meghaladják a 16 milliárd forintot.
Tisztelt Ház! Itt a szociális biztonság meghatározó rendszereinek, a nyugdíjnak és az egészségügynek a jövőjéről van szó, ami sem tehetetlenséget, sem késlekedést nem tűr. Summaként azt kell mondanom, hogy eljött az ideje annak, hogy az Országgyűlés összefüggéseiben áttekintse a társadalombiztosítási önkormányzatok működését és - a tanulságokat levonva - a szükséges törvényi lépéseket megtegye. Köszönöm. (Taps.)
