DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A tb '94 évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény első rátekintésre is elfogadhatatlan, hiszen ha csak olyan alapvető adatokból indulunk ki, mint például hogy a tb '94. évi auditált mérlege 1995 augusztusában, illetőleg 1995 szeptemberében készült el, ez már önmagában is jelzi ennek a törvénynek az óriási hiányosságait.
Az előttem felszólaló Csehák képviselő asszonytól hallhatták: a Számvevőszék is azt ajánlja, hogy bár ez a törvény rossz, és sok vonatkozásban szorul javításra, javítgassuk, ahogy tudjuk, de azért fogadjuk el, mert enélkül nem lehet továbblépni. Érdemes lenne egy statisztikát elkészíteni, hogy hányadik törvényre javasolja már ezt a kormány, amelyik - úgy zárójelben megjegyzem - megint a postás szerény szerepére korlátozza önmagát, amikor erről a törvényről van szó.
Én úgy gondolom, hogyha összevetjük az 1996. évi költségvetéssel az '94. évi zárszámadás végrehajtásával és annak ellenőrzésével kapcsolatos tapasztalatokat, akkor azt hiszem, mindenki egyetérthet velem abban, hogy ahogy az 1996-os tb-költségvetésre vonatkozóan azt a megállapítást tettem, hogy ez az állatorvosi ló tipikus esete - hiszen ami betegség elképzelhető a tb-vel kapcsolatban, az itt mind fellelhető -, ugyanez lenne igaz az 1994. évi társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatra is. Miután azonban kétszer nem szeretem ugyanazt a hasonlatot használni, engedjék meg, hogy most egy másik hasonlattal éljek, nevezetesen egy irodalmi megközelítéssel, miszerint az 1994. évi zárszámadás az "Utazás 760 milliárd forint könnyelmű elköltésének országába" címet kellene hogy viselje. A hatalmas késés miatt, ami a törvényjavaslat beterjesztésére vonatkozik, ez egyben egy különleges időutazásként is felfogható volna, ahol azonban a zárszámadással csak részben lehet megismerkedni. Ugyanis itt az időutazás nem egy panorámás járműben, hanem egy olyan stráfkocsiban történik, ahol a rátekintés csak egyes tényekre vonatkozik, de számos dolgot igyekszik ez a beterjesztés elkenni.
Így különös utazásnak is nevezhetném ezt a kormány-előterjesztést, hiszen célja nem a megismerés, hanem a jóváhagyás - ahogy azt Csehák Judit képviselő asszonytól is hallhattuk -, hiszen, amint az már számos törvény vonatkozásában elhangzott, itt is az volt a legfőbb érv, hogy erre a törvényre szükség van, függetlenül attól, hogy ez a törvény nem jó.
Sajátos az Állami Számvevőszék szerepe is jelen esetben, noha valóban számos igen lényeges kérdésre felhívja a figyelmet - ezért köszönet illeti az ÁSZ munkatársait. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az ÁSZ egészen sajátos szerepet tölt be ebben az esetben, tudniillik útikalauzt ad az általam képletesen utazásnak nevezett törvényjavaslathoz: azt magyarázza, mit lehetne látni, hogyha jól lett volna beterjesztve a törvényjavaslat.
Sajnos ezek a magyarázatok sem tudják azonban pótolni a beterjesztés hiányosságait. Amint már az előbb utaltam rá, a kormány - ahogy az 1996-os tb-költségvetésnél - itt is hangsúlyozottan csak a postás szerepét játssza, és az sem zavarja, hogy az ő neve szerepel az előterjesztésen. Tehát hiába degradálja le önmaga szerepét a postási szerepre, a kormány ezt semmiképpen nem tehetné meg, hiszen ő a beterjesztő. Úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne az óriási késéshez. Nincs bírálat a beterjesztésben, ami önmagában képtelenség, amikor olyan sok hibától hemzsegő beterjesztést tár a Ház elé, hogy a bizottság kormánypárti elnök asszonya is az ÁSZ-jelentésnek azt a részét emeli ki, hogy ne törődjünk a törvényjavaslat hiányosságaival, hanem fogadjuk el. Ebben az esetben minimálisan valamiféle bírálattal kellett volna élnie.
(19.00)
Ezen túlmenően talán rögtön megjegyezhetném, hogy nemcsak bírálat nincs a kormány oldaláról, hanem semmire nem ad magyarázatot sem, ami már egyértelműen kormányzati felelősséget vet fel.
A zárszámadás a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, az elmondottakon kívül mindenképpen bírálható azért is, mert más szerkezetben nyújtották azt be, mint a költségvetést, holott a kettőnek azonos szerkezetűnek kellene lennie. Így az eltéréseknek és anomáliáknak csak egy része válik nyilvánvalóvá, hiszen az eltérő szerkezetben történő benyújtás számos ellentétet és anomáliát elfed a vizsgálódó szem elől. Ami még ilyen körülmények között is kiderül, az a hiba már egyenesen riasztónak tekinthető.
Úgy gondolom, ha egy magáncég úgy gazdálkodna, mint ami ebből a törvényjavaslatból kitűnik, és ennyire nem venné figyelembe a magáncég a törvényes előírásokat, és mindenféle hatósági eljárást olyan könnyelműen kezelne, mint ahogy a társadalombiztosítás pénzügyi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatból az kitűnik, akkor - úgy gondolom - mindenféle hatósági eljárás indulna azzal a magáncéggel szemben, amelyik megengedhetőnek tartaná az ilyen szintű gazdálkodást. Igaz, hogy itt 760 milliárd forintról van szó, ezért úgy gondolom, hogy a 760 milliárd forint kezelése, az, hogy a mérhetetlen sok gond és baj ellenére - amelyekre majd rá fogok mutatni - tulajdonképpen semmiféle felelősségre vonást nem tartalmaz az előterjesztés, hanem megelégszik az "ejnye-bejnye" kifejezésekkel - illetőleg lényegileg ilyen "ejnye-bejnye helyzetet" teremt -, ez pedig a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint elképesztő dolog.
Legyen szabad rámutatnom arra, hogyha az 1996. évi tb-költségvetést összevetjük az 1994. évi zárszámadással, megállapítható, hogy semmi javulás nincs. Ez önmagában is elképesztő és elfogadhatatlan. Óriási eltérések vannak a '94. évi költségvetési előirányzatok és a valóságos tényadatok között. Vagy azért, mert ilyen alacsony színvonalú a beterjesztés, vagy pedig azért, mert minden következmény nélkül, szabadon lehet költekezni, átcsoportosítani, pénzeket elkölteni, eladósodni, közben semmit nem érő kötvényeket vásárolni, részvényeket becserélni.
Nem csoda, hogy kiegyensúlyozott költségvetés helyett - amit terveztek - több mint 40 milliárd forintos hiány alakult ki. Ennek kiegyenlítését az 1995 végén elfogadott költségvetési törvény rendelte el. Figyelemre méltó, hogy az 1994. évre vonatkozó hiány 1995 decembere óta tovább nő. Kérem, nem vicc és nem valamiféle félreértés: az 1994-re vonatkozó és - ha jól emlékszem - 42 milliárd forintban limitált hiányt a későbbiekben közel 44,3 milliárd forintra - pontosan a beterjesztés 10. oldalának alsó részében található, mégpedig összesen 44 milliárd 288 millió forintra - kell felemelni. Tehát az a képtelen helyzet állt elő, hogy 2 milliárd 288 millió forint növekmény található abban a limitált hiányban, amelyet 1995 végén '94-re vonatkoztatva 42 milliárd forintban limitáltak. Azt hiszem, ehhez semmit nem kell hozzáfűzni, ez úgy, ahogy van, elképesztőnek minősíthető.
Rá kell mutatnom arra is, hogy a tb-költségvetés nem megfelelő nyilvántartáson alapul, így azután nem lehet pontosan támaszkodni az adataira sem. Így az MSZP padsoraiból nyugodtan lehetett olyan napirend előtti felszólalás kapcsán ezt a kérdést érinteni, hogy innovációs parkról és információs országútról beszéltek, miközben az ÁSZ szerint a tb kimutatott adósságállománya nem hiteles. Képzeljék el, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy egy olyan törvényjavaslat és zárszámadás ellenőrzése, tapasztalatainak ÁSZ általi értékelése fekszik a tisztelt képviselőtársaim és a Ház előtt, amely alapján a tb kimutatott adósságállományáról még azt sem mondhatjuk el, hogy az hiteles lenne.
A többszöri figyelmeztetés után végrehajtott folyószám-egyeztetések sem voltak teljes körűek, azoknál nem hajtották végre azt az egyeztetést, ami szükséges lett volna. Akiknek a számláján többlet mutatkozott, azokat ugyanis ebből az egyeztetésből kihagyták, holott éppen az ilyen többlet is csak anomália következménye lehetne, de ezeket a többleteket ilyen vonatkozásban a vizsgálódásból bölcsen kihagyták.
Érdemes azt az adatot is figyelembe venni, hogy a két alap költségvetése 1994-re 500, illetőleg 550 millió forint volt, összesen tehát több mint 1 milliárd forint, amit a számítógépes kiadásra irányzott elő. A beszámolóból nem derül ki, hogy elköltötték-e ezt az 1 milliárd 50 millió forintot. Ezzel megsértették az államháztartási törvény rendelkezéseit, amely előírja, hogy a két dokumentumot, tehát a költségvetést és a zárszámadást azonos szerkezetben és úgy kell előterjeszteni, hogy a két előterjesztés adatai összevethetők legyenek. Csak az ÁSZ útikalauzából tudhatjuk meg, hogy az előirányzott több mint 1 milliárd 50 millió forintnál is többet költöttek el számítógépesítésre - tehát ez nem a kormány előterjesztéséből, hanem az ÁSZ-vizsgálatból tűnik ki -, nevezetesen, a túllépés 390 millió forint.
Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a tb-nyilvántartás adatai szöges ellentétben vannak ezzel a túlköltekezéssel, mert a számítógépes nyilvántartás előnyeinek nyomait sem lehet felfedezni. Egyenesen megdöbbentő, ha valóban ilyen összegeket költöttek számítógépes nyilvántartásra, akkor hogy fordulhatott elő egyrészről, hogy 1995-ben 12 ezer halottnak küldtek ki egészségbiztosítási kártyát.
(19.10)
Ezzel kapcsolatban rögtön hadd jegyezzem meg, hogy a Független Kisgazdapárt semmiképpen sem tud elfogadni egy olyan eshetőlegesen előterjesztendő, MSZP-oldalról származó magyarázkodást, hogy a Horn-kormány olyan jó kormány, hogy még a halottak egészségügyi ellátásáról is gondoskodni szeretne, ezért küldtek ki 12 ezer halottnak egészségbiztosítási kártyát. (Zaj. - Francz Rezső: Pedig ez volt a szándék! - Derültség.)
Úgy gondolom, hogy egy törvényjavaslat esetében egyenesen felháborító, hogy ilyen adatokra támaszkodjon a Ház.
Külön érdekesség, hogy ezt az elképesztő eredménytelenséget úgy produkálták, hogy ehhez a számítógépes fejlesztéshez világbanki szakértőket is alkalmaztak. Bármennyire hihetetlen, aláhúzottan szeretném jelezni a tisztelt Háznak, hogy ehhez az elképesztő nyilvántartáshoz világbanki szakértőket alkalmaztak, és részükre körülbelül 2 millió, no nem forintot, hanem jó kemény USA-dollárt fizettek ki mindösszesen olyan tanácsadói szolgáltatásokért, amelyeknek szomorú eredményét láthatták, hallhatták igen tisztelt Képviselőtársaim, hiszen azok között szerepel a 12 ezer halott is, akiknek kiküldték az egészségbiztosítási kártyát.
Úgy gondolom, hogy emellett a Ház egyszerűen nem mehet el, ezeket a tényeket nem szabad nekünk elsimítani és jóváhagyni, különösen akkor, ha azt a rendkívül figyelemre méltó adatot is figyelembe veszik igen tisztelt Képviselőtársaim, hogy a számítógépesítés mellett - amire tengersok pénzt költöttek -, egyben a létszámot is elképesztő módon megemelték a központi adminisztrációban; például a tb-nyugdíjbiztosításnál 803 fővel többet vettek fel, hogy az adminisztráció tökéletesen rendben legyen, az egészségbiztosításnál pedig 875 fővel nőtt a létszám.
Úgy gondolom, hogy képviselőtársaim már kitalálhatták; ezeket az adatokat nem a kormány-előterjesztésből, hanem az ÁSZ ellenőrzési adataiból lehetett megállapítani, mert a nyugdíj- és egészségbiztosítási önkormányzatok bölcsen hallgattak a jelentésükben arról, hogy a nagyarányú számítógépesítés mellett ilyen nagyarányú létszámnövekedést is végrehajtottak.
Érdemes megnézni, hogy ezt a kiváló eredményt a saját esetükben miként honorálták. A "kiváló teljesítményükért" - természetesen ezt csak a jegyzőkönyvnek mondom, hogy a kiváló teljesítmény ebben az esetben idézőjelbe teendő - a béreket és a jutalmakat úgy állapították meg önmaguknak, hogy az a valóságos teljesítményükhöz képest csillagászati összegeket tesz ki. Így például a nyugdíjbiztosítás 1994-ben 454 millió forint jutalmat fizetett ki munkatársainak, ami munkatársanként 3-4 havi bérnek felel meg.
Érdemes azt is megnézni, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy a nyugdíjbiztosítási béralap a központi irányításban 1994-ben havi 73 ezer forint volt, az egészségbiztosításban pedig havi 83 ezer forint volt, már 1994-ben. Ez - az országos átlagot is tekintve - igen magas bérszínvonalnak számít, ami többszörösen fölötte áll az egészségügyben, de nem a központi adminisztrációban, hanem a gyógyító munkában résztvevők bérének; nem szólván a jutalmakról, ami az egészségbiztosítás központi apparátusában személyenként és átlagosan 320 ezer forint volt 1994-ben.
Képviselőtársaim, érdemes ezeket az adatokat összevetni mondjuk az ápolónők vagy az orvosok fizetésével és azzal, hogy ők béna vagy teljes mozgatást igénylő betegeket milyen bérért kénytelenek ápolni. Hasonlítsák össze az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás központi apparátusában dolgozók bérével, és akkor meg fogják érteni, hogy a Független Kisgazdapárt miért mondja erre a törvényre, hogy ezt mi semmilyen körülmények között nem vagyunk hajlandók legalizálni az igenlő szavazatunkkal, mert itt nemcsak vizsgálatra, hanem olyan meghatározott, fontos szankciókra is szükség van, ami a jövőt illetően ilyen anomáliákra nem ad lehetőséget.
Emellett tessék akkor megvizsgálni azt a gondolatot, hogy még időnként felmerül az a kérdés, hogy ezt a tb-t, amely ilyen módon jár el, még megfelelő vagyonhoz is kell juttatni. A Független Kisgazdapárt nem azt mondja, hogyha rendben vannak a dolgok, ez a gondolat akkor is elvetendő, erről szó sincs, de mi azt mondjuk, hogy a tb teljes átvilágítását meg kellene hogy előzze a gazdálkodás részletes átvilágítása. Ne haragudjanak, nem a pejoratív értelmét akarom a parlamenti vizsgálóbizottságnak használni, hanem azt a tényt, hogy itt nincsenek megfelelő eszközök a valóságos vizsgálódáshoz, tehát itt az átvilágítást olyan szakértők tömegével gondolom, akiknek a helyzetéből fakad az, hogy megközelíthetetlenek.
Tehát ha ez megtörténne, és egy ilyen gazdálkodási átvilágítás következtében olyan vagyonpolitikai és vagyongazdálkodási koncepció nyerne kialakítást, amely egyértelművé tenné, hogy a vagyon valóban ésszerűen üzemeltethető, ebben az esetben a Kisgazdapárt nem zárkózna el attól a gondolattól, hogy a tb megfelelő vagyonhoz jusson. Ehhez azonban egy olyan helyzetet kellene teremteni, hogy a tb igazi tulajdonosként működtethesse a volt állami vagyont, ma ugyanis a tb vállalkozói vagyona olyan, mint egy vegyeskereskedés; semmi biztosíték nincs arra, hogy valóban hatékonyan működtetné azt az állami vagyont, amelyhez hozzájutna.
Ennek a vagyonnak a hozamából kellene ugyanis kiváltani a mai állami juttatásokat, e kettőnek az együtt alkalmazása egyszerűen elfogadhatatlan, és a Független Kisgazdapárt úgy gondolja, hogy ez nemcsak elfogadhatatlan, hanem egyben értelmetlen is.
Ami most már a tb mai alapvető szabályait illeti, azt kell mondjam, hogy azok sincsenek betartva, közgyűlési határozatokat kellene hozni a vagyongazdálkodás körében. Elég, ha a CN-magánklinika finanszírozásának és ennek az alapelvnek a durva megsértésére hivatkozom; amint az önök előtt is ismeretes, az ÁSZ büntető feljelentést tett ebben az ügyben.
Legyen szabad hivatkoznom továbbá arra is, hogy hiányzik a vagyongazdálkodásból a közgazdasági szemlélet.
(19.20)
Az ÁSZ megállapította, hogy úgy váltottak át banki részvényeket - Budapest Bank, Magyar Külkereskedelmi Bank, IBUSZ Bank stb. - Medicor-részvényekre, hogy a Medicornak még a mérlegét sem ismerték. Gondoljanak arra, hogy ez a magatartás büntetőjogilag miként lenne helyesen megítélhető, hiszen ezzel több száz millió forintot vesztett a tb.
Végül engedjék meg, hogy kifejtsem, teljesen felesleges és nem működő adminisztrációra óriási pénzeszközöket fordítottak, mint például a tb-kártyákra - vannak, akiknek több ilyen kártyájuk is van. Ezt csak annak érzékeltetésére jelzem, hogy milyen módon lett megszervezve ez az akció is. Most mágneskártyás megoldást javasolnak. Ehhez azonban a háziorvosnak, szakorvosnak, kórházaknak leolvasó készülékeket kellene beszerezni, ami megint óriási kiadást jelentene. Igazán nem tudom, nem lenne-e sokkal célszerűbb ezt az óriási költséget gyógyításra és megelőzésre fordítani. A Független Kisgazdapárt nem csinál titkot abból a véleményéből, hogy bizony ezt kellene tenni és az egész adminisztrációt egészen más módon megoldani.
Hiányzik a beszámolóból a vagyonmérleg, ami megint a törvényesség felrúgását jelenti, különösen az analitikus nyilvántartás hiányát emelném ki. Ebből fakadóan nem lehet tudni, hogy egyáltalán milyen vagyon áll a tb rendelkezésére, milyen gépek, épületek, járművek vannak a tulajdonában, a használatában, a központi apparátus kezelésében. Már 1994 közepén nyilvánvalóvá vált, hogy a tb költségvetése tarthatatlan. Ezért akkor pótköltségvetést dolgoztak ki, amit a kormány visszavont. A tb és a kormány komoly megértéssel viseltettek egymás gondjai, bajai iránt, ez a valóságos magyarázata annak, hogy a kormány miért nem talált - például az általam felvetettekből - tulajdonképpen semmi olyan adalékot, amit bírálatként a tb-költségvetéssel kapcsolatban megállapított volna. Ez a "kéz kezet mos" tipikus esete, ami természetesen szöges ellentétben áll a többpárti parlamenti demokrácia alapeszméjével. Ezért a Független Kisgazdapárt mélységes felháborodással mutat rá erre a tényre.
Végül ki kell térnem arra, hogy a Független Kisgazdapárt az ÁSZ javaslatainak nagy részével egyetért, különösképpen azzal, hogy törvényben és részletesen kellene szabályozni számtalan, ÁSZ által felsorolt kérdést. Kiemelném, hogy ezek közül különös jelentősége lenne annak, hogy a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alap költségvetését külön-külön törvényekben kellene jóváhagyni, mivel önálló szervezetekről van szó. A két tb-költségvetésnek összehangolatlan egymás mellé tétele azonban csak az áttekinthetőséget zavarja, és az igénytelen törvények keresztülvitelének kedvez.
Törvényben kellene gondoskodni a gazdálkodás és a számvitel szabályainak megsértéséhez kapcsolódó szankciókról is. Megfelelő szankciók nélkül a gazdálkodás és számvitel szabályainak betartását nem lehet biztosítani!
Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy tovább nem lehet húzni a kérdést, meg kell alkotni a külön törvényt az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének jóváhagyásához, a jövőben külön törvényt kell alkotni a Nyugdíjbiztosítási Alap jóváhagyásához. De mindennek csak akkor van értelme, ha a végrehajtás érdekében megfelelő szankciórendszert dolgozunk ki, és azokkal szemben, akik ezeket a törvényes előírásokat nem tartják be, vagy netántán azokkal tudatosan szembeszegülnének, megfelelő szankciót alkalmaznánk. Különben 1997-ben, '98-ban és a jó isten tudja meddig változatlanul ilyen elfogadhatatlan, de mindig az érintett kormányzat által jóváhagyni szükségesnek nyilvánított törvényeket lennénk kénytelenek tárgyalni. A Független Kisgazdapárt ehhez jelenleg nem nyújt segítséget, ezt a törvényt elutasítja. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.)
