UNGÁR KLÁRA
UNGÁR KLÁRA
UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Több hozzászóló elmondta már, hogy a '94-es év egy furcsa év volt, hiszen a választás éve volt. Az előző kormány és az új kormány is abban a helyzetben volt már, hogy a tb-önkormányzatokat a törvény adta lehetőségei, korlátai között ellenőrizhette, vagy ha nem tette, nem ellenőrizte.
Többen elmondták, hogy '93 volt az az év, amikor a két önkormányzat elkezdhette működését, de '94 volt valójában az az esztendő, amikor a két önkormányzat külön működhetett. Az '94. évi költségvetés az, amelyért valójában a tb-önkormányzatokat és azok vezetőit meghallgathatjuk, számon kérjük, felelősségre vonhatjuk, ha ez szükséges.
Valamelyik hozzászóló úgy gondolta, hogy a vagyon a két önkormányzat között ez évben már szétvált. Ez nem történt meg. Egyébként a mai napig a vagyoni kérdések a két önkormányzat között nem rendeződtek véglegesen.
Mi is a zárszámadás? Elsősorban egy számviteli aktus. A tervnek és a ténynek az összehasonlítása. De nem csupán ennyi. Nem csupán azt kell összehasonlítani, hogy a tervezett összegek és a tényleges összegek hogyan alakultak. Fontos természetesen, hogy egy hiány hogyan alakul. Nem csupán egy pénzügyi rendezésről van szó, ha a hiány nagyobb, mint ahogy tervezték, és azt ki, milyen módon finanszírozza utólag vagy útközben, hanem annak vizsgálata is, hogy azt a pénzt mennyire használták fel célszerűen, helyesen, illetve a szabályok szerint.
Két önkormányzatunk van: a nyugdíj- és az egészségbiztosítási önkormányzat. Az a furcsasága ennek a két önkormányzatnak vagy az a természete, hogy választott testületekről van szó. Ezért aztán az a kérdés, hogy az önkormányzatok hogyan működnek, illetve milyen a belső és a külső ellenőrzése a két tb-önkormányzatnak, akár tetszik, akár nem, egy politikai kérdés. Lehetnek olyan tb-önkormányzat-vezetők, akik, ha felelősségről, az ő ellenőrzésükről, az ő tevékenységük ellenőrzéséről van szó, vagy arról, hogy ők hogyan ellenőrizték a kezükbe kapott, a felelősségükre bízott pénzt és annak elköltését, politikai támadásról beszélnek.
Azt gondolom, ha az, aki választott testület élén áll és a felelősségét kérdezik meg, politikai támadásról beszél, akkor legalábbis ismerethiányról tanúskodik. Valóban politikust politikai támadások szokták érni. Választott testület vezetője politikai felelősséggel tartozik a rábízott pénzért.
A két tb-önkormányzat, különösen az egészségbiztosítási önkormányzat azt a feladatát, hogy a rábízott pénz elköltését ellenőrizze, nem végezte el. A felelős vezetők erről a jogukról nem is tudtak. Felelős, választott politikai vezetőkről van szó, akik nem ismerik a rájuk vonatkozó törvényeket.
Semmi más kérdést nem lehet feltenni, azt gondolom, mint azt a politikai kérdést, hogy alkalmas emberek ülnek-e alkalmas helyen? Vagy azt a kérdést is fel lehet tenni persze, hogy jó-e az a struktúra, amelyet az egészségbiztosítás finanszírozására a 90-es évek elején a parlament nagy többséggel jóváhagyott?
Vannak ebben az országban a két társadalombiztosítási önkormányzaton kívül más önkormányzatok. Úgy hívják őket, hogy területi önkormányzatok. Nagyon hasonlóak a szabályok. Például vagyoni kérdéseket az önkormányzati törvény önkormányzati testületi hatáskörbe utalja és rábízza az önkormányzatokra, hogy ha mégsem az önkormányzati testület dönt vagyoni kérdésről, akkor szabályozza a vagyonnal kapcsolatos döntéseket.
Az a tény, hogy a parlament nem kötelezte a két társadalombiztosítási önkormányzatot, nem hozta meg a vagyongazdálkodásukkal kapcsolatos törvényt, nem mentség arra, hogy ők maguk nem hozták meg a vagyongazdálkodással kapcsolatos belső szabályaikat. Annyira nem mentség, hogy a nyugdíjönkormányzat '95-ben - tanulva a '94. évi történetekből, illetve a Lupis-ügyben való részvételükből - meg is hozta belső szabályait. Nem így az egészségbiztosítási önkormányzat.
Lehet a parlamentre és lehet a kormányra mutogatni, de felelős, választott testületek vezetői választott testületek élén, amikor van egyébként minta és példa az országban arra, hogy hogyan kell kulturáltan önkormányozni, önkormányzatiságot művelni, ezt nem tehetik meg. Nem mondhatja azt az egészségbiztosítási önkormányzat, hogy a parlament nem szabályozta a vagyongazdálkodásunkat és ezért van ilyen nagy - hogy is mondjam - szemétdomb.
(19.40)
Mi a furcsasága még ennek a két önkormányzatnak? A nyilvánosság teljes hiánya. Nincs olyan területi önkormányzat, nagyvárosi, kisvárosi önkormányzat, ahol legalább a helyi kábeltelevízió ne közvetítené, vagy ne lehetne bemenni az önkormányzati ülésre. Ehhez képest viszonylag keveset olvasunk, hallunk és látunk, még az erre megválasztott vizsgálóbizottságnak is bizony beletellett egy kis idejébe, míg az önkormányzati elnökségi ülések jegyzőkönyvéhez hozzájuthatott.
Nincs az érdeklődés középpontjában az a két önkormányzat, amely most már több mint 1000 milliárd forinttal gazdálkodik, ami a Magyar Köztársaság költségvetésének a felénél többet tesz ki.
Az, hogy nincs nyilvánossága, azt gondolom, hogy közös felelősségünk; nem a parlamentnek kell a nyilvánosságot megteremteni, a nyilvánosság képviselőinek is bizony oda kellene figyelniük a tb önkormányzatok üléseire, el kellene járni, és tudósítani kellene arról, hogy ott mi is történik.
Még egy sajátossága van ennek a két önkormányzatnak. Ez, amit úgy szoktunk szaknyelven hívni, hogy bejárnak a forgóalapra, magyarul: a költségvetés, a Magyar Köztársaság költségvetése, és ezáltal persze a mindenkori kormány az, amely a végén fizeti a számlát. Tehát lehet a hiányt növelni, lehet nem szabályozni a belső gazdálkodást, lehet nem ellenőrizni a rájuk bízott pénzt, mert semmi kockázatuk nincsen, hiszen a végén a parlament - a zárszámadáskor legkésőbb - rendezi, de természetesen ez fizikailag úgy történik, hogy már év közben a forgóalapról leveszik a pénzt, tehát a finanszírozás év közben nem okoz igazából gondot.
A következőkben erősen az Egészségbiztosítási Önkormányzatra fogom kihegyezni a mondandómat, azon egyszerű oknál fogva, hogy nyugdíjemelés csak parlamenti döntéssel születhet, viszonylag pontosan tudjuk a nyugdíjasok számát, a nyilvántartásuk lényegesen fejlettebb már, és a vagyongazdálkodásukban is lényegesen nagyobb rendet tettek a '95-ös év során, mint az Egészségbiztosítási Önkormányzat. Természetesen egy egyszerűbb dologról is van szó, hiszen csupán egy pénzbeli szolgáltatást kell a nyugdíjönkormányzatnak tenni, míg az Egészségbiztosítási Önkormányzat valóságos egészségi szolgáltatást kell hogy finanszírozzon, illetve kellene hogy ellenőrizzen.
Így évek óta folyik egy elvi vita, vagy nem is csak elvi vita. Ennek három pontját emelném ki.
Ez a bizonyos állami garancia szükséges-e, tehát a forgóalapról finanszírozzuk-e a hiányt? Szükséges-e, kell-e a vagyonátadás? - amiről ugyan van tényleg döntés, csak nem történt meg az eldöntött 50 vagy 60 milliárd forintnyi vagyon átadása, hanem csak 11 milliárd forintnyi vagyon került átadásra. Kell-e, szükség van-e erre a vagyonra? Illetve, ami az igazi kérdés: jó forma-e az önkormányzatiság, ilyen formában, ahogy most az önkormányzat működik, alkalmas-e arra a feladatra, amire pár esztendővel ezelőtt a parlament alkalmasnak találta?
Azt gondolom, hogy mostantól kezdve minden zárszámadási vitánál, a tb önkormányzatok minden költségvetési vitájánál, illetve minden tb-önkormányzati jogszabály, törvény vitájánál föl kell tennünk ezt a kérdést. Megpróbálom a végén a választ - mind a három kérdésre a saját válaszomat - megadni.
Nézzük a '94-es évet, és nemcsak azért, mert a mai általános vitának az a feladata, hogy a két tb-önkormányzat '94. évi költségvetését nézzük meg, hanem azért, mert az előbb föltett három elvi kérdésre a választ segíteni fogja megadni.
Az Állami Számvevőszék, illetve a Pénzügyminisztérium által postázott vagy kézbesített tervezet a főösszegeket rögzíti; az elhangzott expozéban, illetve az állami számvevőszéki beszédben, sőt a bizottsági előadóktól is a főösszegeket és a hiányt hallottuk, úgyhogy ezt nem emelném ki. Három kérdéssel foglalkoznék csupán: a vagyongazdálkodás, a fejlesztések és a működési költségek alakulása.
Az Egészségbiztosítási Önkormányzat felelős és választott elnöke politikai támadásnak minősítette a CN-klinikával kapcsolatosan az Állami Számvevőszékben megjelenteket, illetve az ebből következő ügyészi vizsgálatot. Ennek a klinikának úgy került 150 millió forint a folyószámlájára, hogy egy törvényt, egy kormányrendeletet és egy belső eljárási rendet szegett meg az önkormányzat vezetősége. Nem hiszem, hogy ennél több mindent meg lehetett volna még szegni. Talán valamilyen nemzetközi egyezményt még meg lehetett volna közben szegni, csak nem hiszem, hogy azt az Állami Számvevőszéknek le kellene írni. Nem tudom, hogy mit, milyen szabályt kellene még áthágni, hogy az egyébként tényleges politikai felelősséggel tartozó tb-önkormányzat elnöke vállalja a felelősséget és vállalja a politikai konzekvenciáit is. A fejlesztésre szánt összeg, ami a költségvetésben szerepelt, 2,3 milliárd forint volt, ebből adtak ki 150 millió forintot teljesen szabályellenesen. Ez 6,5 százaléka ennek az összegnek. Tessék elképzelni, amikor a költségvetésből 6,5 százalékot, mondjuk, a miniszterelnök, minden szabályt fölrúgva folyósít... - mi történne a saját pártján, a parlamenten belül.
A vagyongazdálkodás - már előttem szóltak erről, de azért elmondanék egypár példát erről a vagyongazdálkodásról. '94-ben a két önkormányzat különbözőképpen vonta le a tanulságot abból, hogy Lupis Józsefet bízták meg állampapírok vásárlásával, és ez nem történt meg ténylegesen, tehát egy elég komoly veszteség érte a két önkormányzatot. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat a Lupis-ügy, a Lupis-történet után hajtott végre egy olyan vagyonkonverziót, ahol banki részvényeket cserélt Medicor-részvényre. A vagyonvesztés az auditáló szerint 100 millió forint.
A későbbiekben - illetve két évben együtt, '94-ben és '95-ben - 11,4 milliárd forint került át, vagyon került át a két önkormányzathoz, amit alapvetően a Egészségbiztosítási Önkormányzat kezel. Ebből 7 milliárd forint két nagy banknak a részvénye: az OTP- és a Postabank-részvények; ezek, ha jól emlékszem, a bank 20-20 százalékos részesedését jelentik. Ezenkívül 1 milliárd forintot - tehát a 11 milliárd forinton fölül 1 milliárd forintot - kapott a két önkormányzat a járuléktartozás, tehát nem behajtott vagy behajthatatlan járuléktartozás címen. Ennek ellenére van olyan részvényük, ami nincs a mai napig a nyilvántartásba véve. Ilyen az OKHB-részvény, illetve a Thermal Invest Rt.-részvény - tehát ezek között nem is szerepel.
Az önkormányzat kapott - mert fejlesztésekről és vagyonról van szó - épület-beruházásokra a tervben 1 milliárd forintot, illetve 100 millió forinttal többet költött, mint ami hivatalosan a tervben szerepelt, és tulajdonképpen a Budapesti Egészségbiztosítási Pénztár irodáján vagy épületén kívül nem talált az Állami Számvevőszék indokolatlan épület-beruházást.
De egy azért van: az előbb említett részvénykonverzió azt jelentette, hogy 1 milliárd forintnyi névértékű részvényt 662 millió forint névértékű Medicor-részvényre cseréltek. Az auditor szerint 130 millió forint értékvesztés történt, és az Állami Számvevőszék mellékesen megjegyzi, hogy 50 millió forintot hanyagságból az önkormányzat, kamat és hozam címén, az Omker- és a Creditanstalt-jegyek után nem hajtott be.
Szándékosan soroltam fel ezeket a számokat, tudniillik ezeket össze kell adni, hogy milyen mennyiségű vagyonvesztés, illetve milyen mennyiségű hanyagság történt - vagy hanyag pénzkezelés.
Egy utolsó példát mondanék, a Hotel Carbona: '94-ben a könyv szerinti érték 150 százalékáért írták jóvá, az auditor szerint 200 millió forint a vagyonvesztés. 615 millió forint addig be nem hajtott követelést írtak jóvá. Akárhogy is nézem, ezeket a számokat összeadom, majdnem 1 milliárd forintnál tartunk úgy, hogy nem jelentéktelen a működési költsége a két önkormányzatnak, és nem jelentéktelen felelősség terheli őket. Hiszen választott, arra választott vezetőkről és önkormányzati tagokról van szó, akiknek az lett volna az egyik alapvető dolguk, hogy ne elköltsék, hanem ellenőrizzék ezeknek a pénzeknek a szabályszerű mozgását, és ha nincs szabályozva, akkor szabályozzák azt.
(19.50)
Levonnám a konklúziót. Nem nagyon szeretnék Torgyán Józsefnél is hosszabb ideig beszélni, ezért tényleg csak a vagyonról, illetve a fejlesztésekről próbáltam valamit mondani.
Azt gondolom, a következő konklúziókat kell levonni. Biztos, hogy az önkormányzatiság jelenlegi konstrukciója az egészségbiztosítás terén nem jó. Így nem hagyható, illetve ha nem nyúlunk a struktúrához, a belső szabályokat akkor is meg kell teremtetni velük, és ha nem tudják a belső szabályokat egyedül kialakítani, ami mondjuk egy kétszázezer fős városban a területi önkormányzatoknak évek óta elég jól megy, akkor a külső szabályoknak kell olyan szigorúaknak lenniük, hogy ne tudjanak mást tenni, mint amit szerintünk kellene.
Azt gondolom, hogy az OEP jelenlegi vezetése - és ezt politikai támadásnak tessék venni, mert politikusokhoz beszélek és többek között politikai felelősségükről van szó - nem alkalmas az Egészségbiztosítási Pénztár vezetésére és az ezzel járó feladatok ellátására. Mindenképpen szükségesnek tartom, hogy ha az önkormányzatiság jelenlegi struktúráját nem változtatjuk meg, akkor is a kincstárba vagy egy önálló kincstárba csatolódjon be az Egészségbiztosítási Pénztáron keresztül menő pénz.
Ez azt jelenti, ami ma már a területi önkormányzatok számára természetes, hogy két ellenőrzési ponton keresztül megy a pénz, míg valójában eljut a fölhasználóhoz, hiszen például a területi önkormányzatoknál az elején még a köztársasági megbízott - most már hivatalnak hívják -, de a kormány ellenőrzi a pénzutalásokat; a kincstár idei működésétől számítva a kormány még egy ellenőrzési pontot beiktatott a pénzutalásoknál. Ez lenne a minimum, amit a két önkormányzattal kapcsolatban nekünk meg kell tenni.
Azt gondolom, tényleg egy külön vitanapot igényel, hogy az egészségügy finanszírozása, a mostani teljesítmény-finanszírozás szakmailag és közigazgatásilag mennyire tartható, ezért erről most nem szólnék. De majdnem biztos vagyok abban, hogy nem szabad vagyont adnunk az egészségbiztosítási önkormányzatnak. Semmiféle közgazdasági alapja nincs annak, hogy folyamatosan beérkező pénzekből folyamatos szolgáltatást nyújtó, ehhez nem értő, ezzel rosszul gazdálkodó önkormányzat kezébe vagyont adjunk.
A két önkormányzatnak a költségvetését mindenképp külön kell elkészíteni, többen szóltak erről. A Ház előtt fekszik egy Matyi László - Kiss József indítvány. Azt gondolom, ehhez módosító indítványokkal már most kapcsolódva meg lehet oldani a következő esztendőre azt a fajta kötelezettséget, hogy külön nyújtsák be.
Különböző feladata van a két önkormányzatnak, és teljesen különbözőképpen lehet is őket megítélni. A nyugdíj-önkormányzat alapvetően pénzügyi szolgáltatást nyújt, az egészségbiztosítási önkormányzat egy bonyolult rendszeren belül az egészségügyet finanszírozza, ahol a területi önkormányzatoknál van a tulajdon nagy része.
Azt gondolom, a vagyonátadás kérdését végleg le kell zárnunk, és ha akarunk vagyont adni, azt legfeljebb a nyugdíj-önkormányzatnak szabad, hiszen ott pénzbeli szolgáltatásokról van szó. Ott az értékállandóság egy fontos kérdés. Nem vagyok benne biztos, hogy nekik is kell. Az egészségbiztosítási önkormányzatnak nem szabad vagyont adni a későbbiekben.
Az állami garanciát a nyugdíj-önkormányzat esetében nem tudjuk megszüntetni, hiszen az állam törvényben szabályozta a nyugdíjemelés rendszerét, és nincs is szükség arra, hogy ez megváltozzon.
Abban a pillanatban mást jelent majd az állami garancia, ha az egészségbiztosítási önkormányzatot, vagy a mostani egészségbiztosítási önkormányzatot felváltja egy másfajta irányítási, vezetési rendszer. Akkor lehet visszatérni erre, ha eldöntjük, hogy választott önkormányzat fogja-e kezelni az egészségbiztosításra szánt igen nagy összeget, vagy pedig pont a kormány felelőssége és pont az állami garancia miatt a kormány ugyanolyan mértékben képviselt lesz, mint a munkaadók és a munkavállalók. Természetesen ez jelenthet majd egy egészen más szisztémát, és nem biztos, hogy a választási rendszer a legjobb.
Egész mást jelent az állam garanciája, ha egy kincstáron megy keresztül a pénz, vagy ha a területi önkormányzatok ellenőrzéséhez hasonló erős ellenőrzést lehet az önkormányzatok mellé állítani.
Tehát a konklúzióm az, hogy '94-ben - ami az első igazán önálló év volt a két önkormányzat számára, és amit követett utána egy másik év, amikor a '94. évi tapasztalatokat levonhatták volna - az egészségbiztosítási önkormányzat nagyon rosszul vizsgázott, és azt gondolom, vezetőinek közös politikai felelőssége megállapítandó. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
