DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnöknő. A vitában elhangzottak közül először K. Csontos Miklósnak egy példájára szeretnék reagálni, mert úgy gondolom, néhány szót kell erről szólnunk, ha már elhangzott az Országgyűlésben.
Képviselőtársam az alkotmányügyi bizottság ülésén is megemlítette ezt az úgynevezett skóciai példát. Én nem tartom helyesnek, ha ilyen példákat hozunk fel, helytelennek érzem. Ez ugyanis alkalmas arra, hogy félrevezessen minket egy bizonyos tárgykörrel kapcsolatban. Skóciában egy drámai eset történt: diákok haltak meg. Az, hogy diákok haltak meg egy őrült vérengzése eredményeként, nem hozható össze azzal a tárgykörrel, amelyről jelen pillanatban beszélgetünk, nevezetesen a polgári törvénykönyv módosításával és azzal, hogy azonos neműek számára ezt lehetővé teszi a magyar törvényhozás.
Nyilván, képviselőtársam, ha boszniai sírokat lát és a mészárlást, annak borzalmas eredményét, nem arra gondol, hogy milyen borzalmasak ezek a keresztények, akik lemészárolták a muzulmánokat. S nyilvánvaló, képviselőtársam, ha azt látja, hogyan ölik meg egymást házastársak, majd dobálják le gyerekeiket egyébként a magas házakról, nem arra gondol, hogy ez a család eredménye. Tehát úgy gondolom, hogy helytelen az ilyen típusú példáknak az ilyen típusú felhozatala.
Másfelől pedig elhangzott a vitában az, hogy egyfajta európai elvárásra hivatkozik a kormány és sok-sok képviselő, amikor a törvényjavaslat, illetve a módosítás mellett érvel. Szeretném leszögezni azt képviselőtársaim irányában - ugyan nem beszéltem a kormány képviselőivel, de úgy gondolom, nekik is ez az álláspontjuk -, hogy az Alkotmánybíróság döntése hoz minket egy olyan helyzetbe, tulajdonképpen kényszerít arra, hogy helyesen változtassunk a polgári törvénykönyvön. Tehát ez az első számú indok.
Az más kérdés, hogy van egy nemzetközi tendencia. A tendencia annyit jelent - Gáspár Miklós képviselőtársamnak szeretném felhívni a figyelmét erre -, ha megvizsgáljuk, mondjuk, hogy ötven évvel ezelőtt hol tartottak bizonyos országoknak a jogintézményei és a jogi gyakorlata és most hol tart, akkor látjuk a különbséget - ez a tendencia.
Amilyen irányba most a Magyar Országgyűlés próbál módosítani e törvénykönyven, az egy tendencia, egy nemzetközi tendenciának felel meg.
Végül pedig azzal kapcsolatban, ami felmerült több képviselőtársamnál is, nevezetesen, hogy helyesen döntött-e a kormány e módosítással kapcsolatban, az Alkotmánybíróság által felkínált lehetőségek közül választva, úgy gondolom, hogy helyesen döntött. Mert az a megoldás, amely egy önálló jogintézménynek a bevezetését irányozta volna elő, bizony - úgy gondolom - aggályos; mert lehetséges, hogy ez diszkriminatív lenne és az alkotmány 70/A §-ába ütközne.
Másrészt pedig a másik megoldás - nevezetesen: az összes jogszabályt végigvizsgálni, majd egyenként módosítani -, úgy gondolom, egyfelől túlontúl komplikált lenne, másfelől viszont nem biztos, hogy meghozná azt az eredményt, amit egyszerűen ez az eredmény meghoz, ami a polgári törvénykönyv módosítását jelenti jelen pillanatban.
Tehát úgy érzem, a kormány jó utat, helyes utat választott, helyesen döntött. Elismert egy ténylegesen fennálló életviszonyt, élethelyzetet. Jó megoldást talált rá, és ráadásul ez a nemzetközi tendenciákkal is egyezik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
