DR. GÁSPÁR MIKLÓS
DR. GÁSPÁR MIKLÓS
DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormány által a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosítására beterjesztett törvényjavaslattal a jelenlegi formájában a Kereszténydemokrata Néppárt nem tud egyetérteni.
A törvényjavaslat a különnemű személyek, tehát a férfi és a nő élettársi kapcsolatához hasonlóan lehetővé teszi, hogy az azonos nemű személyek törvényes élettársi kapcsolatot létesíthessenek, illetve egészen pontosan a törvényjavaslat szerint - idézem - "két, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő azonos nemű személy élettársnak tekintendő". A törvényjavaslat indoklása szerint erre azért van szükség, mert az Alkotmánybíróság a 14/1995-ös, március 13-án kelt határozata szerint ellentétes az alkotmánnyal, és az alkotmány 70. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha a jogszabályok kizárólag csak a férfi és nő együttéléséhez fűznek jogkövetkezményeket, az azonos neműek együttéléséhez pedig nem. E jogkövetkezmények például a hivatali összeférhetetlenséggel, a társadalombiztosítási és szociális juttatásokkal - mint például az özvegyi nyugdíj -, a büntető- és polgári eljárásban a tanúvallomás alóli felmentéssel és a gazdasági életközösségből adódó vagyoni helyzettel és juttatásokkal kapcsolatban merülhetnek fel.
Az Alkotmánybíróság azonban a határozat indoklásában azt már nem mondta, hogy ezt az ellentmondást úgy kell feloldani, ahogy a kormány ezt most teszi, vagyis hogy a polgári törvénykönyvben törvényesíteni kell az azonos neműek együttélését, és azt a különneműek együttélésével azonos módon kell a polgári törvénykönyvben szabályozni. Sőt, az Alkotmánybíróság kifejezetten kimondta és kiemelte, hogy a törvényhozónak többféle lehetősége van arra, hogy egyenlő jogállást biztosítson az élettársi viszonyhoz hasonló kapcsolatban együtt élő minden személy számára. Így például a kormány által javasolt megoldás helyett a törvényhozás azt is megteheti, hogy az élettársakra vonatkozó számtalan jogszabályt egyenként felülvizsgálja, és ahol valóban nincs jelentősége a nemek különbözőségének, csak ott hoz új szabályozást a hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésére. Az összeférhetetlenség kérdése és a többi más, itt felmerült jogkövetkezmény így is megoldható. De a törvényhozó azt is megteheti az Alkotmánybíróság szerint, hogy az azonos nemű együttélők számára egy külön elnevezéssel, tehát nem az "élettárs" elnevezéssel biztosít egy új jogintézményt, amely megszünteti az indokolatlan megkülönböztetést azokban az esetekben, ahol valóban nincs jelentősége a nemek különbözőségének.
(18.50)
A már említett összeférhetetlenségi, büntetőjogi, büntetőeljárás-jogi és egyéb problémák ezen az úton is megoldhatók. Így például az alkotmánybírósági határozat indokolása kifejezetten megemlíti példaként, hogy Dániában a homoszexuálisok együttélését "bejegyzett társkapcsolat" elnevezéssel definiálták, tehát világosan megkülönböztették a különneműek tartós együttélésétől.
Mindkét említett megoldás sokkal jobb lenne, hiszen a kormány jelenlegi javaslata egyebek mellett a közvélemény erős megosztásához is vezet azáltal, hogy egy morálisan is vitatott, sokak szerint nem természetes és nem is tipikus adottságot, a homoszexualitást az élettársi viszony vonatkozásában a különneműek élettársi viszonyával azonosan definiál. Ez az álláspont, tehát az azonos definiálás, véleményem szerint természetjogilag sem alapozható meg.
Az alkotmánybírósági határozat indokolása is leszögezi, hogy: "Tény, hogy az élettársi viszony tipikusan férfi és nő között áll fenn, és a közfelfogás is ezt érti alatta." Felesleges és indokolatlan tehát feszültséget gerjeszteni a társadalomban akkor, amikor az alkotmánybírósági határozat maga is több más megoldási javaslatot kínál. Nem is szólva arról, hogy Európa számos országa közül csak néhány skandináv államban van a kormányjavaslathoz hasonló, de ott sem ugyanolyan szabályozás ebben a kérdésben. Nem felel meg tehát a valóságnak Gellért Kis Gábornak, az emberi jogi bizottság vezetőjének a vita elején hangoztatott álláspontja, mely szerint a kormány által javasolt megoldás Európában általánosan elfogadott lenne. Sőt, ennek az ellenkezője az igaz.
Semmi sem indokolja tehát - még európai uniós kötelezettségeink sem - a törvényjavaslatnak ilyen formában történő elfogadását. A törvényjavaslat tehát előkészítetlen, ellentétben áll a kormánypártok konszenzusra törekvést hangoztató propaganda-szólamaival is, és nincs tekintettel az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában megjelölt más törvényes alternatívákra.
Egyetértek Szigethy István SZDSZ-es képviselő úr felszólalásának azzal a részével, amely szerint - szerintem is - a valóságban tényleg léteznek bizonyos viszonyok, amelyeket a törvényhozásnak rendezni és szabályozni kell, de ehhez hozzáteszem, hogy nem a kormányjavaslatban foglalt módon van csak lehetőség erre a szabályozásra, mert mint utaltam rá, maga az alkotmánybírósági határozat is több törvényes szabályozási alternatívát mutat fel.
Mindezek alapján a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában nem tudjuk támogatni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a KDNP és a Kisgazdapárt soraiban.)
