DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Rövid törvényjavaslatot tárgyalunk, de ahogy a vita első mondataiból már kitűnik, tabukat döntögető és érzelmeket is felkeltő törvényjavaslatot. Tabukat annyiban, hogy a gondolkodásnak bizonyos korlátait időnként túl kell haladni; és úgy tűnik, most egy adott kérdésben erre megérett az idő.
Szeretném jelezni: eddig is félreértés volt az, hogy az azonos neműek együttélését tenné lehetővé ez a törvény - tudniillik ezt semmi nem tiltotta eddig. Nem ezt teszi lehetővé - ez a törvény másról szól. És én azt javasolnám az Országgyűlésnek, hogy a későbbiekben erről a törvényről beszéljünk, és nem arról, hogy bárkinek a tudatából vagy tudattalanjából milyen érzéseket csal elő ez a törvényjavaslat.
Ha létezik egy természetes viszony, és ebből a viszonyból különböző jogviták keletkezhetnek, akkor a törvényhozónak kötelessége, hogy elébe menjen ezeknek a jogvitáknak, erre iránymutatást adjon, törvényt hozzon. Az adott esetben ezt tesszük. Ez a törvényjavaslat közvetlenül ugyan az Alkotmánybíróság döntése miatt került elénk, de közvetve nem ezért. Közvetve azért, mert ez a magyar társadalomban egy nem túl széles, nem túl jelentős, de létező esetcsoport, amelyet eddig törvény nem szabályozott.
Menjünk vissza egy kicsit az időben! 1952-ben a családjogi törvény nem foglalkozott egyáltalában az élettársi fogalommal; 1959-ben a polgári törvénykönyv sem. Az élet azonban kikényszerítette, hogy a bírói gyakorlat, a polgárjogi társaság szabályai mögé befurakodva, ezt a speciális életviszonyt szabályozza, majd pedig ez a szabályozás bekerült magába a polgári törvénykönyvbe. Úgy tűnik az Alkotmánybíróság döntése alapján, hogy ez a szabályozás nem elég széles, diszkriminációt tartalmaz jelenleg. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően utalt is arra, hogy az élettársi kapcsolat jelenlegi rendezése alkotmánysértő; és az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmet arra is, hogy az élettársi kapcsolatot úgy kell szabályoznunk március 10-éig - amiről egy kicsit már lekéstünk -, hogy ezek a problémák oldódjanak meg. Most ezzel kívánok foglalkozni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy itt szó nincs a családjogi törvény bármiféle módosításáról; szó nincs arról, hogy valamiféle más családmodellt tervezne a törvényhozó. Ez mind félreértés; aki ilyen irányban beszél erről a törvényről, az valószínűleg nem olvasta végig kellő figyelemmel sem az Alkotmánybíróság döntését, sem pedig ezt az előterjesztett, nem túlzottan terjedelmes törvényjavaslatot. Itt azt kell szabályozni, hogy ha már ilyen kapcsolatok vannak - és vannak -, akkor ezeknek a jogkövetkezményeit hogyan lehet alkalmazni. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy ezeknek a kapcsolatoknak jelentős részében, jelentős összetevőiben nincs különbség a joghatásnál aszerint, hogy az élettársak azonos neműek-e avagy különneműek. Érthető: túlnyomórészt vagyoni jellegű kapcsolódási pontokról van szó, tulajdonjog szabályozásáról, megszerzett tulajdonjog szabályozásáról. Aztán még érdekesebb kérdésekről: arról például - és azt hiszem, ez ellen egyetlen képviselőtársam sem tiltakozhat nagyon -, hogy ha egy ilyen jellegű érzelmi kötődés létezik - és létezik -, akkor ennek mi a hatása hivatali viszonyokban, összeférhetetlenség kérdésében, a tanúzás megtagadása kérdésében, büntetőjogi szabályozásnál, amikor a hozzátartozói viszonynak akár pozitív, akár negatív irányban hatása van. Nem dughatjuk a fejünket a homokba, nem mondhatjuk azt, hogy ez nem létezik, és ezeket a kötődéseket egyszerűen nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Azt hiszem, nagyszerű interpellációs téma lenne - most elszakadok a konkrét valóságtól, de példát mondok -, ha valaki ilyen kapcsolatra hivatkozna valamiféle hatalmi összefonódásnál, ami, ugye, jogilag nem létezik - de lehetne persze. És folytathatnám ezeket a példákat.
A valóság tehát az, hogy ilyen kapcsolatok vannak, és az ilyen kapcsolatokat éppen ezért szabályozni kell.
A legegyszerűbb kérdés persze a tulajdonszerzés problémája, és a polgári törvénykönyvön belül kifejlődött élettársi közös vagyon tulajdonképpen elsősorban ezt is szabályozza. Az élet legegyszerűbb dolga, hogy ha huzamosabb ideig együtt él két ember - és itt valóban nincs különbség, hogy azonos nemű-e vagy különnemű a két ember -, és együtt gazdálkodik, együtt szerez tulajdont, akkor ezt a tulajdont hogyan lehet megosztani közöttük. Azt hiszem, ennek a kérdésnek nagyon kevés köze van ahhoz, hogy akár a Bibliát idézzük, akár Platónt idézzük, mert ennek ehhez az égvilágon semmi köze; ez száraz, polgári jogi kérdés: tulajdont szereztek egy együttélés alatt, és ez a tulajdon milyen mértékben oszlik meg a szerző felek között.
(18.10)
De folytathatnám tovább a példákat. Az expozéban elhangzott, hogy valamennyi lehetőséget nem tartalmazza a törvényjavaslat: általános megoldást keres. Azt, hogy a polgári törvénykönyvben megfogalmazandó élettársi kapcsolat általában irányadó a jogrendszerben, ahol élettársi kapcsolatról van szó, de - és itt jön a lényeg - az adott jogviszonynak a speciális vonásaira tekintettel törvényben ettől eltérően is lehet rendelkezni, és ez nagyon fontos.
Tehát a mostani javaslat ezért egy általános rendelkezést próbál megfogalmazni. Ha pedig általános rendelkezés, akkor ennek tulajdonképpen három érvényesülési területen van. Érvényesül az élettársak egymás közötti viszonyában, adott esetben például a közösen megszerzett vagyonnál az egymás közötti megosztási arány megállapításánál. De jelentkezhet természetesen ennek a párnak - és hangsúlyozom, itt most nemcsak az azonos neműekről van szó, hanem a különneműekről is, tehát általában az élettársi kapcsolatról beszélek, hiszen ebben nincsen lényegi eltérés -, a külvilággal való viszonyában, mindkét irányban. Olyan irányban is jelentkezhet, ahogy már említettem, hogy összefonódási lehetőségeket jelenthet egy ilyen érzelmi kapcsolat, amelyről ha nem veszünk tudomást jogilag, akkor az a társadalom irányába akár káros is lehet. Ez az összeférhetetlenségi szabályoknál jelentkezhet. De jelentkezhet természetesen pozitív irányban is, a pár javára, olyan értelemben, hogy például megtagadhatja a tanúvallomást, a vele nagyon közeli, érzelmi kapcsolatban élő emberrel szemben: hozzátartozónak minősül.
Tehát ez a hármas rendszer - az egymás közötti viszonyuk általában, azután a párnak és a külvilágnak a viszonya mindkét irányban - jelenti tulajdonképpen azt a szisztémát, amelyben ezeket a különböző törvényi rendelkezéseket el lehet helyezni. Ezeket, mivel az élet teszi szükségessé, szabályoznunk kell. Ezeket természetesen szabályoznunk kell azért is, mert az Alkotmánybíróság megállapította a mulasztásos alkotmánysértést, és a parlamentet felhívta ennek rendezésére. És természetesen az Európa Parlamentnek az igényeit is kielégítjük azzal, ha ezt a kérdést megfelelő színvonalon rendezzük. Ez a lényeg.
Nem az, hogy kinek mi a morális meggyőződése egy élettársi kapcsolatról. Ez mindenkinek a szíve ügye. Mindenkinek a lelkiismereti, akár vallási meggyőződésétől is függhet, és természetesen ezt messzemenően tekintetbe is kell vennünk. Azonban egyet nem tehetünk: azt nem tehetjük, hogy bedugjuk a fejünket a homokba, és azt mondjuk, hogy ilyen nincs, és éppen ezért nem szabályozzuk. A mostani törvényjavaslat az eddigi mulasztásunkat fogja pótolni vagy pótolja, és a törvényünk ezt fogja pótolni, ha ezt a kérdést a továbbiakban rendezni fogjuk.
Szeretném jelezni egyébként, K. Csontos Miklós felszólalására reagálva, hogy ez a törvényjavaslat nem kuriózum, ez egy világtendencia irányába mutat. Már elhangzott az expozéban az Európa Parlamentre való hivatkozás, de konkrétan is szeretném jelezni, hogy dán, svéd, holland törvényhozási példák már rendelkezésre állnak, és ismereteim szerint további országokban is készülnek ennek a helyzetnek a rendezésére.
Még egyszer tehát: nekem az lenne a kérésem, hogy itt a valósággal foglalkozzunk, azzal, hogy a valóságot szabályozni kell, és ne azzal, hogy erről a kérdésről kinek mi a morális véleménye. Az egy más kérdés és egy egészen más szférája ennek a problémakörnek. A Szabad Demokraták Szövetsége az elmondottakra tekintettel, tehát arra, hogy ez nem vitásan lelkiismereti kérdést is jelent, nem teszi kötelezővé tagjai számára az egységes szavazást. De a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója ezt a törvényjavaslatot mint előremutató, mint egy eddig rendezetlen kérdést végre szabályozó törvényjavaslatot többségében támogatja.
És kérném képviselőtársaimat arra, hogy ebben a szellemben foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, ne elítélőleg, ne úgy, hogy emberi kapcsolatokat minősítsünk, amivel kapcsolatban nagy kérdés, hogy erre kinek van joga és kinek nincs joga, hanem vegyük tudomásul azt, hogy a valóság ilyet is tartalmaz. És ha a valóság ilyet is tartalmaz, és ebből jogviták keletkezhetnek, akkor azt a törvényhozásnak kötelessége rendezni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
