DR. GICZY GYÖRGY
DR. GICZY GYÖRGY
DR. GICZY GYÖRGY (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Engedje meg, hogy mielőtt a beszéde tartalmával foglalkoznék, egy formai észrevételt tegyek.
A közelmúltban érkezett a frakciókhoz a házelnök úrnak egy hivatalos levele, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon fontos, hogy az ország sorsát érintő aktuális kérdésekkel kapcsolatos napirend előtti felszólalások részletesen tartalmazzák azt, hogy tulajdonképpen miről is van szó, közöljék a felszólalás tárgyát és az okát.
Ilyen értelemben tudom, hogy miniszterelnök urat nem köti a Házszabály - ebből a szempontból nem köti olyan mértékben -, de azt azért mégiscsak kicsit furcsának tartom, hogy itt, ezen a helyen kell megtudnunk, hogy miniszterelnök úr fölszólal-e, nyilatkozik-e, és hogy utána itt kapásból kell az ellenzéki pártoknak erre reagálni. (Közbeszólások balról: Nem kötelező a reagálás.)
Úgy hiszem, ha itt a házelnök úr levelét az indokolja, hogy a parlament megfelelő módon, átgondoltan tudjon lefolytatni vitákat, akkor ebbe a tematikába elhelyezve miniszterelnök úr beszédét - amely tulajdonképpen az előző kormányzati ciklus egész folyamatát gazdaságpolitikailag elemezte, és ez minden hivatalos bejelentés nélkül történt meg -, úgy gondolom, hogy itt nehéz a Ház tárgyszerű komolyságát fönntartani.
Szeretném megemlíteni azt is, hogy a miniszterelnök úr beszédei itt a Házban mindig különleges élményt jelentenek, hiszen miniszterelnök úr a saját kormányzati ciklusát más magyar állampolgárral össze nem hasonlítható empátiával kezeli, ugyanakkor meglehetősen nagy kritikai magatartást tulajdonít az előző, négyéves kormányzati ciklussal szemben.
Ezt azért is fontosnak tartom kiemelni, mert talán miniszterelnök úr visszaemlékezik rá, hogy az előző kormányzati ciklus alkalmával személy szerint ő is, de a Magyar Szocialista Párt akkor ellenzékben lévő képviselői is számtalanszor szemére hányták a rendszerváltoztatás Antall- és Boross-kormányának, valamint az akkori kormányzati képviselőknek azt, hogy ne a múlttal, ne az elmúlt negyven évvel foglalkozzanak, hanem az ország jövőjével, mert ez érdekli a közvéleményt. Holott úgy gondolom, hogy az előző ciklus kormányzata talán mégiscsak nagyobb indokoltsággal foglalkozhatott az elmúlt negyven évvel, mint amilyen indokoltsággal foglalkozik miniszterelnök úr az elmúlt négy évvel. (Taps a jobb oldalon.)
Azt is sajnálom, hogy a 600 milliárd forint - amikor először ötletszerűen a tisztelt Ház előtt elhangzott - tartalmára most rá kellett állítani a miniszterelnöki szakapparátust, hogy részletesen halljuk ezeket a tételeket. Azonban azt gondolom, hogy a törekvés, bármennyire is szakértői legyen a kormány, sikertelennek mondható, mert én körülbelül 300 milliárdig tudtam követni az összegeket, tehát a 600 milliárd nem jött össze. Miniszterelnök úrnak sem jött össze, mert ő már 900 milliárdról beszélt. Úgy látszik, hogy fölösleges volt a tételszerű fölsorolás, mert ez valójában egy teljesen bizonytalan összeg, amiről igazán miniszterelnök úr sem tud kritikus beszédében számot adni.
Van egy szokásos mondás Magyarországon: "van, akiknél későn esik le a 20 fillér" - de hogy 600 milliárd is ilyen későn essen le, erre a magyar történelem nem ismer példát. (Derültség és taps a jobb oldalon.)
Azt gondolom, hogy a pénztártól való távozás után két évvel reklamációt megfogalmazni nem egészen szokásos.
Azt gondolom, hogy mi, kereszténydemokraták, nem vagyunk túlságosan elfogultak az előző kormányzati ciklus megítélését illetően. Mi magunk is sok vonatkozásban kritikával tekintünk arra az időszakra, és nem tartjuk a rendszerváltoztatást követő első kormányzati ciklust a kereszténydemokrácia sikertörténetének; de meg kell mondanom őszintén, hogy ezzel együtt összehasonlíthatatlan az, amit jelenleg az ön kormánya tesz.
Befejezésül még egy megjegyzést szeretnék tenni: Boross Péter, az ön elődje a miniszterelnöki székben, tagadta a sajtóban azt, hogy nem adott volna önnek megfelelő tájékoztatást. Tulajdonképpen újságcikkekben tételszerűen elhangzott az is az előző kormányzat itt most ellenzékben lévő képviselői részéről, hogy milyen lista került átadásra.
Úgy gondolom, hogy miniszterelnök úr ezzel szemben egy másik listát aligha tud a sajtóban megjelentetni, és ilyen értelemben bizonytalanságban hagyja a 600 vagy 900 vagy már nem is tudom hány milliárdot illetően az egész magyar társadalmat. Ennek alapján talán azt mondanám, hogy ezt a beszédet így, ilyen formában, ha megnyugtatásra szánta, azért nem kellett volna elmondani, ha pedig az érzelmek felkorbácsolására szánta az előző kormányzat ellen, akkor meg azért volt fölösleges elmondania. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
