DR. KÁDÁR BÉLA
DR. KÁDÁR BÉLA
DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Köszönöm, elnök úr. Én kétszer neveztettem meg a miniszterelnök úr expozéja során, tehát ennek jogcímén kérek most szót. Ugyanis miniszterelnök úr igen ékesszólóan igyekezett belekeverni egy kabátlopási ügybe, nevezetesen, hogy a 600 milliárd forintos eltitkolt kötelezettségvállalásban netántán szerepet játszott volna az a marrakechi megállapodás, amelyet én írtam alá 1994-ben. Jelezni szeretném, miniszterelnök úr, hogy egy külgazdasági miniszter az ön kormányában és más kormányban sem vizsgálja egy más tárca által elvégzett számítások korrekcióját, tehát ez a döfés nem volt helyes irányú.
De hozzátenném kiegészítésként, hogy az a marrakechi megállapodás, amely '94-ben került aláírásra, 1987-es tárgyalásokkal kezdődött, és az első erre vonatkozó számításokat annak a kormánynak a mezőgazdasági minisztériuma, pénzügyminisztériuma és kutatóintézete adta át, amelynek ön is tagja volt. (Taps az ellenzék padsoraiból.) Tehát ennyit az én felelősségemről.
Amiért pedig két héttel ezelőtt ezt a problémát felvetettem, azt az a meggondolás indokolta, hogy itt volna már az ideje abbahagyni a múlt szörnyű örökségének említgetését, rossz fényt vet egy országra, ha csak úgy eltűnik 600 vagy most ezen a héten 900 milliárd forint. Milyen annak az országnak a parlamentje, milyen annak a költségvetési bizottsága, milyen annak az ellenzéke, ha ez csak úgy eltűnhet ukmukfukk? A költségvetési bizottságnak mindig ellenzéki elnöke van, a múltban is az volt.
Végül teljesen egyetértek azzal, amit miniszterelnök úr mondott, hogy az ország súlyos gondjainak megoldására átfogó nemzeti együttműködés szükséges. De ezt nem lehet elérni azzal, ha kormányzás helyett állandóan bűnbakokat keresünk és a múltra mutogatunk. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
