DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! Szerencsétlen sorsú emberekről kívánok szólni, hiszen a volt Jugoszlávia területén folyó etnikai tisztogatás a horvátországi magyarokat iszonyúan érintette. A szlavóniai, valamint a Baranya-háromszögi magyarok többsége szülőföldje elhagyására kényszerült. A Baranya-háromszögből a krajinai szerb félkatonai alakulatok hozzávetőleg 17 ezer magyart üldöztek el. A Baranya-háromszögi magyarok közül csak azok - főleg öregek - maradhattak szülőföldjükön, akik el tudták viselni, hogy saját házukban mások laknak, s nekik a fáskamrában vagy a szőlőhegyen jut hely.
A menekülők egy része Magyarországról Eszékre tért vissza, hogy szülőföldje közelében legyen. Hat-hétezer Baranya-háromszögi magyar azonban ma is Magyarországon él. Lehet, hogy nem választópolgárok nálunk, de menekültek, akik továbbra sem térhetnek vissza otthonaikba, mert azokban máshonnét odatelepült, a háború által odavert szerbek élnek.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a Baranya-háromszögi magyarokról nem is tud a világ. Ezt a térség ismeretének hiányából következőleg Kelet-Szlavóniának nevezik - az egész területet - a daytoni megállapodásban, valamint az ahhoz kapcsolódó összes dokumentumban.
A két térséggel kapcsolatos történeti, földrajzi tévedés felett ugyan szemet lehetne hunyni, ha ez nem a Baranya-háromszög területének magyarságát, sorsának, túlélési esélyének teljes megpecsételését jelentené. A Baranya-háromszögnek ugyanis semmi köze sincs Kelet-Szlavóniához. Szlavónia a Dráva és a Száva közti területet jelenti, a Baranya-háromszög pedig a Duna és a Dráva szögét. A Baranya-háromszögben a magyarság az 1920-as években 40 százalékot, de a jugoszláviai háború kitörése idején is hozzávetőleg egynegyedet tett ki, míg Kelet-Szlavóniában csupán magyar szórványok éltek.
A Krajinai Szerb Köztársaságból a daytoni megállapodás idejére már csak annyi maradt, amekkora ezt a két területet magába foglaló terület - mármint Kelet-Szlavónia és a Baranya-háromszög. Ezért a megállapodás megszövegezői - hogy a senki által el nem ismert Krajinai Szerb Köztársaság nevét ne kelljen használniuk -, a térség egészének "Baranya-háromszög és Kelet-Szlavónia" helyett a "Kelet-Szlavónia" helytelen elnevezést adták.
Hibája a magyar diplomáciának, hogy a nemzetközi fórumokon nem ragaszkodott a két térség külön megjelöléséhez, s ezzel együtt a kelet-szlavóniai és a Baranya-háromszögi problémák külön lajstromozásához. Meg lehetett volna ezt tenni, mivel Magyarország adta 1995-ben az EBESZ-elnökséget, és Külügyminisztériumunk a Baranya-háromszög problémájáról nem adott kellő tájékoztatást a nemzetközi fórumokon: az ENSZ-ben, az EBESZ-ben, az EU-nál, az Egyesült Államok külügyminisztériumában.
Ennek egyik következménye, hogy Klein tábornok, az ENSZ kelet-szlavóniainak nevezett megbízottja, amikor nemrég Mohácson a Magyarországon élő, úgynevezett kelet-szlavóniai menekültekkel találkozott, csodálkozott azon, hogy a megjelentek nem a vukovári helyzetről akartak hallani, hanem a laskóiról, a pélmonostoriról, a kopácsiról vagy a vörösmartiról. A tábornok az ott levők szerint egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogy a magyarok többsége honnan is menekült Magyarországra.
Tisztelettel javaslom tehát a Külügyminisztérium illetékeseinek, hogy sürgősen készítsenek idegen nyelveken a Magyarországon tartózkodó Baranya-háromszögi magyarok helyzetével foglalkozó háttéranyagot. Sürgős orvoslásra váró gond, hogy a szülőföldjükről elűzött Baranya-háromszögi magyarok miként települhetnek haza, jogtalanul elvett ingatlanaik és ingóságaik visszaszolgáltatására hogyan kerülhet sor.
Ennek rendezése nemcsak a nemzetközi diplomáciának feladata, hanem a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának is, mivel a Baranya-háromszögi magyarok hazajuttatásában a daytoni megállapodás óta semmiféle előrelépés sem következett be. Kérem képviselőtársaimat, érezzék át felelősségüket ebben az ügyben. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
