HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Számomra követelmény, hogy ne hozzam a parlament elé a pártügyeket, ezért nem szóltam itt az MSZP március végén tartott kongresszusáról sem. Viszont Kádár Béla MDF-es képviselőtársam április 1-jén, napirend előtti felszólalásában foglalkozott az MSZP kongresszusával. Szerinte mi ott saját kormányzati hibáinkat az elődök hátrahagyott örökségével próbáljuk mentegetni. Szeretném hangsúlyozni, hogy az MSZP-kongresszus és a kormány nem erről szólt - bár mondhattuk volna.
Én ugyancsak április 1-jén, napirend előtt a rendelkezésemre álló kétperces időkeretben részben válaszoltam Kádár Bélának. Nos, azóta, immár két hete másról sem szól az ellenzék több képviselője - sőt, április 9-én többen újból napirend előtt szóltak e kérdésről -, közülük többen szélsőséges hangnemben is. Meg kell mondanom, hogy ezt elviselem, és ezekről nem kívánok véleményt mondani, ehelyett majd a közvélemény alakít ki véleményt.
Emlékeztetni kívánom a tisztelt Országgyűlést, hogy az örökségről és az azzal összefüggő tényekről 1994. szeptember 27-én - tehát mintegy másfél évvel ezelőtt - már szóltam a parlamentben, s akkor az ellenzéki képviselő urak és hölgyek az abban felsorolt tényeket nem cáfolták.
Ami a 600 milliárdot illeti, arról tíz nappal ezelőtt egy tételes kimutatás, ismertetés jelent meg a magyar sajtóban.
Nekem az az elvem, hogy az örökségről csak akkor szólunk, amikor számunkra ismeretlen, új tényező merül fel, vagy pedig az ellenzék kényszeríti ki. Általában nem kívánunk az örökséggel foglalkozni.
Ami miatt most szólni kívánok, az a következő. Nem csupán arról van szó, hogy bizonyos adatokat, tényeket hitelesen kell bemutatni, hanem arról is - ami sokkal lényegesebb -, hogy az ellenzék nap mint nap azzal vádolja meg a kormányt, hogy gerjeszti az inflációt, tönkreteszi a gazdaságot, a növekedést... (Közbeszólás jobbról: Így van!) .., elsorvasztja a nemzetet... (Közbeszólás jobbról: Így van! Így van!) .., nyomorba taszítja az embereket... (Közbeszólás jobbról: Ez is igaz! - Derültség a jobb oldalon.) ... és így tovább: Sőt, ebben az évben már sokszor elhangzott ebben a parlamentben a tavalyi 12 százalékos reálbércsökkenés ténye. Igaz, uraim és hölgyeim. (Dr. Schamschula György: Ezt is a kormánynak köszönhetjük!) Azt is állítják az ellenzéki képviselőtársaim, hogy mindezekkel mi koptatjuk az ország nemzetközi tekintélyét.
Nos, ezekről már szólni kell, és főképpen a tényekről, hiszen közügyről van szó. És különösképpen azok miatt kell szólni, akik elviselik az átalakulás nagyon súlyos terheit, akik áldozatot hoznak.
Nos, melyek azok a rideg tények, adatok, amelyeket csak 1994 nyarán ismerhettünk meg, és ellenzéki képviselőként nem tudhattunk róluk? Tény: a Boross-kormány a választásokat követően átadott papírokat, összesítést az ország pénzügyi helyzetéről. Ezeket áttanulmányozva az akkori pénzügyi vezetés 1994. július 11-én megállapította: "A Boross-kormány által átadott dokumentumok megközelítőleg sem alkalmasak arra, hogy bemutassák az ország valódi helyzetét. A hiányok pótlására már csak az új kormánynak van lehetősége, s ezt a feladatot - mint írják - haladéktalanul végre kell hajtani. És ezek között - hiszen sorolják a feladatok tömegét - be kell mutatni az új kormányra háruló kötelezettségeket összegszerűen, méghozzá az 1994. június 30-ai állapotnak megfelelően. Be kell mutatni az állami kötelezettségek felhasználását, illetve a még felhasználható forrásokat is."
Nos, e feladatok keretén belül a Miniszterelnöki Hivatal áttanulmányozta az előző kormány által hozott belső, nem nyilvános, úgynevezett 3000-es határozatok tömegét. Több mint kétezer ilyen határozatot hozott az előző kormány. Ez a tanulmányozás és összegzés több mint másfél hónapot vett igénybe, és '94. szeptember 2-ára készült el az összegzés. Ennek alapján megállapítást nyert a következő:
1. 1990 és 1994 nyara között az akkori kormány az államháztartáson kívüli gazdálkodószervezetek javára forintban és devizában összesen 283 milliárd forintban vállalt kötelezettséget - 283 milliárd forintban! Ennek nagy, mondhatni döntő többségét ellenzéki korunkban nem ismerhettük, és főképpen nem ismerhettük a feltételeket, amelyekkel ezeket nyújtották.
2. A belső, ugyancsak nem nyilvános határozatok szerint állampapírok kibocsátásáról döntöttek, összesen 390 milliárd forint összegben. Ezeket költségvetési hiány fedezésére, bankhitel- és adóskonszolidációra fordították, továbbá projektek forráshiányának pótlására. Nyilvánvaló, hogy ezeket sem ismerhettük tételesen.
De amit én a hitel- és bankkonszolidáció kapcsán külön ki szeretnék emelni, az a következő - hiszen ez ma is élő téma, lásd a Budapest Bankot vagy bármi mást -: számunkra 1994 nyarán ismeretlen volt a közel 350 milliárdos bank- és hitelkonszolidáció feltételrendszere; vállalati szférát érintő konkrétumai; megtérülésük helyzete; a konszolidációs szerződések tartalma - hangsúlyozom: ellenzéki korunkban; a számszerűsíthető követelmények; és mindazok a következmények, amelyek ezzel a konszolidációval együtt jártak.
Ezt azért is kell aláhúznom, mert elhangzott már olyan ellenzéki vélemény, hogy az előző kormány befejezte a bankkonszolidációt. Ez egyszerűen nem igaz, nem felel meg a tényeknek! Sajnos, újabb és újabb milliárdokat kell fordítani arra, hogy rendbe tegyük a különben már előtte konszolidált bankokat; reméljük, hogy valamikor majd a végére jutunk ennek. Tessék mondani, hölgyeim és uraim, mit tehetünk például a Magyar Hitelbank esetében, amely egyébként 123 milliárdos konszolidációs pénzt kapott, és a legutóbbi döntéseink szerint 11 milliárdos újabb garanciát kellett vállalni - feltehetően ezt mind nem használja fel a Magyar Hitelbank -, annak ellenére, hogy a Magyar Hitelbank vezetése az utóbbi években nagyon sok mindent tett a bank dolgainak rendbetételére.
(15.10)
Sajnos, ezzel ez a sor még nem fejeződött be. Tovább kell folytatni a konszolidációt. Hiszen nem tehetünk mást, mint futunk a pénz után, amit belefektettek, hogy az a többszáz milliárd, amelyet felhasználtak, ne vesszen kárba.
3. Belső, nem nyilvános határozat szerint összesen 124 milliárd forint összegű külföldi kölcsönöket vettek fel.
4. Nem került nyilvánosságra az sem, hogy a gazdálkodószervezetek számára milyen adókat - importilletékkel -, illetve letéteket, vámilletékeket engedtek el. Ezeknek az összege becslés szerint - az akkor elvégzett becslésérték szerint - 50-53 milliárd forint volt. Hozzá szeretném tenni, hogy mindent még itt sem ismerünk.
5. Egyes hazai és külföldi cégekkel szemben vállalt garanciák - amelyek hivatali, illetve államtitkot képviselnek még ma is - mintegy 30 milliárd forint összegben vállaltak kötelezettséget az előző kormány részéről. Ez a teher most is rajtunk, az országon van.
Összesítve: belső, nem nyilvános határozatok szerint megközelíti a 900 milliárd forintot az az összeg, amelyet az előbb felsoroltam. (Zaj, derültség az ellenzék padsoraiból. Közbeszólás az MDF padsoraiból: Van az több is!) Hozzá szeretném tenni, hölgyeim és uraim: ennek ha egynegyedét vagy jó esetben egyharmadát ismerhettük 1994 nyarán.
Továbbmegyek: a fentieken túl 1994 ősze és 1996 eleje között került napvilágra egy sor olyan tényező, amely súlyos terheket jelent mindannyiunk számára. Csak néhányat említek meg ezek közül, hiszen ezek is szerepet játszanak az ország mai nehéz pénzügyi-gazdasági helyzetében.
1990-94 nyara között nem teljesítették a helyi önkormányzatok felé a privatizációval kapcsolatos kötelezettségeket. Ezeket ma kell teljesíteni visszamenőleg is - 1991-ig visszamenőleg. Ennek az együttes összege 65 milliárd forint. Vagy: a kárpótlási törvény előírta, hogy az eredeti kárpótoltak részére a nagy értékű tulajdonok értékesítése során 10 százalékos részt el kell különíteni, és nekik ilyen vagyont föl kell ajánlani. Ez nem történt meg, és mint tudjuk, folyamatosan fölvásárolták a brókerek a kárpótlási jegyeket, egyre alacsonyabb árfolyamon, részt vettek a privatizációban. De egy valaki nem jutott ehhez: méghozzá az eredeti kárpótoltak rétege.
S ennek a kormánynak kell 60-80 milliárd forint összegben felajánlani az eredeti kárpótoltak számára vagyonrészesedést. (Zaj az ellenzék padsoraiban. - Dr. Kövér László: Nem ajánlottak fel.)
Hozzá szeretném még tenni az elhangzottakhoz a következőt. Uraim, ezek tények! Tisztelt Ellenzéki Képviselők! Én mindig figyelmesen meghallgattam az önök véleményét, mert mindig arra gondoltam, hogy önök mögött választó-, szavazópolgárok vannak. Mi mögöttünk is választópolgárok vannak. Legalább őket tiszteljék meg, hogy végighallgatnak! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
Nos, egy: a vizsgálat szerint a kibocsátott kárpótlási jegyek értéke 6-7 milliárddal nagyobb, mint a vonatkozó határozatok szerint lehetne. A dokumentumok nagy része hiánycikk - a tény viszont marad. Felelőtlenség, szakmai hozzá nem értés? Nehéz erre magyarázatot találni.
Vagy: az is megállapítást nyert 1994 őszétől kezdődően, hogy szinte teljes káosz uralkodott a kárpótlási jegyek felhasználása, illetve megsemmisítése terén. S joggal merült fel az a gyanú, hogy már egyszer felhasznált kárpótlási jegyek visszakerültek a forgalomba. Az ezzel összefüggő vizsgálatok folynak.
Vagy: az 1994 őszén elindított privatizációs vizsgálat többek között azért jutott kevés eredményre, mert kiderült, hogy a választások körül, az új kormány megalakulása előtt, privatizációval összefüggő dokumentumok tömege tűnt el, illetve semmisült meg. De erről már önöknek szóltunk itt, a parlamentben a korábbi hónapokban.
Hadd mondjak valamit az energiaárakkal összefüggésben, hiszen nagyon gyakran szemünkre vetik, hogy a tavalyi infláció 28 százaléknál is magasabb volt. Nem tudom, ismert-e a közvélemény és a tisztelt képviselőtársaim számára az a tény, hogy az előző kormány 1991 tavaszán a Világbankkal kötött megállapodásban vállalta a szén, a földgáz, a villamos energia és a távfűtés árait a gazdasági költségek szintjére emeli. Ezt 1991-93 között, illetve 1993 végére vállalta, hogy megvalósítja.
Mint ismeretes, semmi nem történt. Hozzátenném, erre a kormányra hárult az energiaárak karbantartása, hogy 1995-1996-ban összesen 91 százalékos áram-, illetve energiahordozó-áremelést kellett a lakosság nyakába zúdítanunk. Szakértői becslések szerint, ha az akkori kormány teljesítette volna a nemzetközi és hazai kötelezettségét, akkor 1995-ben is valahol 20 százalék körül alakult volna az infláció. (Taps az MSZP padsoraiban.) Nyilvánvaló, sajnos az áremelést, a díjszabás, a díjtételek emelését meg kellett tenni, különben mind az energia-ellátás, mind az energiaforgalmazás, illetve -termelés került volna súlyos veszélybe.
Tájékoztatnom kell a parlamentet és a tisztelt közvéleményt a következőkről: a GATT-tárgyalások során, 1992 májusában az előző kormány a külföldi partnereknek olyan adatokat prezentált, amelyek nem feleltek meg a valóságnak. Ez pedig a mezőgazdasági export támogatásáról szólt. Mi történt? A kormány - az előző - a nemzetközi partnereket úgy tájékoztatta, hogy 16 mezőgazdasági termék részesül exporttámogatásban. Ténylegesen 250 terméket támogattak. Összesen évi 22,3 milliárd összegű támogatást jelentettek be. A valóságban a támogatás 58 milliárd volt - a 423 millió dollár, a bevallott helyett 1,1 milliárd dollár. Meg kell mondanom, ez volt és ma is ez az egyik legsúlyosabb kihívása a kormánynak, mert az ország nemzetközi hitelét rontja.
Folyamatos tárgyalásban vagyunk a külföldi partnerekkel, hogy hogyan lehet úgy megoldani ezt a problémát, hogy ne okozzon drámai helyzetet a mezőgazdasági termelők, exportőrök körében. Mert ha ma teljesítenénk a külföldi partnerek igényét, a termelők, az exportőrök tömegét hoznánk ellehetetlenült helyzetbe, nem beszélve a fizetési mérleget ért csapásról sem. Nem tudom: az akkori kisgazda vezetésű Földművelésügyi Minisztérium szakmai hozzá nem értése játszott ebben szerepet? Nem tételezem fel, hogy tudatosan csinálták; de hogy rosszul, és súlyos következményekkel járó eljárást követtek, az viszont tény.
Csak meg kívánom jegyezni - és ne vegye tisztelt képviselőtársam sértésnek, de tényekről beszélünk -, az e tárgyalásokról szóló záróokmányt és mellékleteit, amelyek tartalmazták a hibás magyar adatokat, 1994 áprilisában az akkori nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, Kádár Béla írta alá Marrakechben.
(15.20)
Nos, hölgyeim és uraim, ezek koptatták és koptatják az ország nemzetközi tekintélyét; miként az is, hogy 1993 szeptemberében a Valutaalappal kötött megállapodásnak egyetlen pontját sem tartották be, és közel három évig tartott a bizalom helyreállítása a nemzetközi pénzpiacokon... (Közbeszólások jobbról.) ...és a Valutaalapnál.
Az is politikai károkat okozott, hogy az új külügyi vezetés 1994 nyarán 2,9 milliárd összegű, fedezet nélküli hiányt vett át az elődjétől. Ezek között volt 700 millió forint, amit tagdíjként be kellett volna fizetni nemzetközi szervezeteknek; ehelyett ezt fölélték. Ezek koptatták és koptatják a hitelünket.
Tisztelt Országgyűlés! Mi ezen az örökségen nem tudunk változtatni. De mivel jogállam vagyunk, viselni, kezelni kell ezt az örökséget - nem csupán a kormánynak, hanem az egész országnak.
Befejezésül azt szeretném mondani: mindezt nem mondtam volna el, ha az elmúlt két hét során az ellenzék egyes képviselői nem foglalkoztak volna ezzel nap mint nap, méghozzá az MSZP V. kongresszusa ürügyén.
Hölgyeim és uraim, én tisztában vagyok a parlamenti retorika játékszabályaival. Szerintem csak tények és érvek számítanak, és nincs értelme a sárdobálásnak. (Közbeszólások jobbról.) Helyette viszont próbáljuk meg rendbe tenni az ország dolgait. Gondolkozzanak el ezen!
Képviselő Úr! (Az ellenzék sorai felé fordulva:) Ön négy éven keresztül azt mondta az MDF-kormánynak, hogy hazudik. Most legalább hallgassa meg a tényeket! (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Próbáljuk meg közösen rendbe tenni a dolgokat! - abból a szempontból is, hogy mi különbözteti meg a józan ellenzéket a populista, demagóg képviselőktől. (Dr. Pusztai Erzsébet: Volt kitől tanulni.) Nézzék, az Európai Unió miniszterelnöke, Santers úr 10 nappal ezelőtt volt itt, tárgyalt velünk, önökkel is, sokukkal. Azt hiszem, a tárgyalások alapján megállapítható, hogy az ország különböző politikai erőinek érdemes összefogniuk.
Most abba az időszakba jutottunk, amikor történelmi veszteséget jelenthet a széthúzás; másfelől viszont történelmi esélyt jelent, ha összefogunk és csatlakozunk a fejlett államok közösségéhez. Arra kérem önöket, hogy ezen gondolkozzanak el, és próbálják meg a parlamentben használt eszközüket és stílusukat ennek jegyében átgondolni! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
