KISS GÁBOR
KISS GÁBOR
KISS GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Érdeklődéssel figyelem a vitát és az ellenzéki érvelésnek egy sajátosságát, ami egyfelől egyfajta minuciózus jogi megalapozását akarja adni az ellenkezésének, egészen részletekbe menően, azt lehetne mondani, rabulisztikus megközelítéssel. Ez azt a célt szolgálja, hogy elfedje a tulajdonképpeni lényeget: az erkölcsi fenntartásaikat ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban.
Torgyán képviselő úr azt mondta most, a legutóbbi kétperces felszólalásában, hogy "a homoszexuálisok együttélését tényként tudomásul vesszük, hiszen ez genetikai természetű kódoltság". Ez eddig rendben van, de ha genetikai természetű kódoltságról van szó, akkor ez egész egyszerűen nem lehet morális megítélés tárgya; éppen úgy nem, mint ahogy önmagában nem lehet morális megítélés tárgya az, hogy valaki tüdőbeteg - de a tüdőbetegség társadalmi körülményeire vonatkozóan már lehet morális értékítéletet alkotni.
Ugyanez vonatkozik a szexusra is. A heteroszexuális kapcsolatban is lehet mélyen erkölcstelenül viselkedni, és homoszexuális kapcsolatban is lehet erkölcsösen. Az a kifogás, amit Torgyán képviselő úr megfogalmaz, hogy az AIDS terjedése tekintetében ez rossz precedens, éppen fordítva áll, hiszen egy élettársi kapcsolat társadalmi elismerése és preferálása éppen az AIDS elkerüléséhez ad bizonyos eshetőségeket.
De nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy Torgyán képviselő úr az Apokalipszis összes - hogy mondjam - rémlátomását felsorolja itt, a törvénytervezet elfogadása esetére. Mária országának az erkölcsi rendjéről beszél, 1100 éves erkölcsi rendről. Csak arra szeretnék figyelmeztetni, hogy több alapú erkölcsi értékrendszer létezett az emberi történelemben, létezik jelenleg is. Tehát hogy milyen etikai elvrendszert vagy érvrendszert tekint a saját magáénak, az egy tiszteletre méltó magánügye. Ezen az alapon azonban általános kijelentéseket megfogalmazni másokra nézve is, meglehetősen aggályos.
Engem nem is ez foglalkoztat, hanem inkább az a probléma, amit Torgyán képviselő úrnak a figyelmébe szeretnék ajánlani; ő mint jogász és latinos műveltségű ember ismerheti a "castis omnia casta" elvet - a tisztának minden tiszta. De ha a római maxima nem lenne elég elfogadható, akkor hivatkoznék Pál apostolra: "Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja." Pál apostol ezzel nem azt mondja, hogy bizonyos életjelenségek erkölcsi megítélése és értékelése eleve lehetetlen, hanem felhívja a figyelmet arra, hogy egy társadalmi jelenség előítéletes megközelítése - hogy mondjam - önmagában erkölcstelen.
Ebből következőleg tehát mértéktartásra intenék, és azt adnám szelíd jó tanácsul, hogy erkölcsi kérdésekben óvatosabban alkossunk értékítéleteket, egész egyszerűen azért, mert hogyha valaki pusztán az értékítéletek alapján nagyon rigorózusan és határozottan ítélkezik, azt a látszatot kelti, mintha ő kívül esne az erkölcsi megítélés lehetőségein; felruházza magát azzal a joggal, hogy neki ilyen fajta értékítélet alkotására - hogy mondjam csak - előjogai vannak vagy lehetnek.
Nem szívesen fordítanám olcsó szellemeskedésbe ezt az egyébként egészen fontos problémát vagy társadalmi kérdést, de azért azt mégis meggondolás tárgyává kellene tenni, amit egy, a homoszexualitásra vonatkozó szexológiai elmélet meglehetősen bizonyítottan kezel: az ellenkezésnek, az időszakonkénti agresszív dühnek, ami ezzel az egész kérdéskörrel kapcsolatban megnyilvánul, lappangó késztetések is lehetnek a magyarázatai; ezt kiegyenlíteni akarja az, aki nagyon harcosan lép fel e jelenség ellen.
Azt gondolom azonban, hogy ebben az esetben nem erről van szó, és nem kívánnék ilyen olcsó szellemeskedés mezejére tévedni, hanem inkább arra, hogy a homoszexuálisokkal kapcsolatos előítélet olyan típusú előítélet, ami nem kötött társadalmi rétegekhez - ilyen értelemben nem szignifikáns -, sem műveltségi állapothoz, amint ezt tapasztalni lehet. Ebből következőleg a társadalmat tulajdonképpen egy keresztmetszetben igazában áthatja, és ezért nagyon könnyű erre az előítélet-típusra felépíteni, mondjuk, politikai mozgásokat is, és az előítéletek alapján, mondjuk, megszervezni olyan fajta vélekedéseket és indulatokat, amelyek pusztán ezen a bázison is adhatnak politikai felhajtóerőt annak, aki erre reflektál.
Tehát még egyszer visszautalnék arra, amit Pál apostol kapcsán mondtam - meg a jereváni rádióra. Bocsánatot kérek, hogy ezt is megengedem magamnak: igaz-e, hogy Csajkovszkij homoszexuális volt? A válasz: igaz, de nem ezért tiszteljük.
Ez tehát azt jelenti, hogy ebben a tekintetben, az értékítélet tekintetében ez a jelenség önmagában indifferens, és ez az erkölcsi megítélés csak azután következik - amivel ezt önmagunkban egyszer már elismertük. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
