DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Vissi Elnök Úr! A törvény jelentőségét és szükségességét, akkor is, ha egyetértünk a Demokrata Fórum nevében az Isépy képviselő úr által elmondottakkal, ami az újszerűséget és a javaslat új törvénykénti felfogását illeti, mi sem vitatjuk. Nem vitatjuk azt, hogy a magyar versenyjog jelenleg olyan helyzetben van, amely új vagy újszerű szabályozást igényel számos kérdésben, mindenekelőtt az eljárási kérdésekben, amely a jelen javaslatnak igen nagy részét, túlnyomó részét képezi, mint ez kiderült itt az előttem elhangzott egyik felszólalásból, részletesen alátámasztva a számokkal. Ez a törvényjavaslat túlnyomórészt nem a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó anyagi jogszabályokkal és nem is a kartelltilalommal, hanem túlnyomórészt eljárási kérdésekkel, a Versenyhivatal jogállásával és egyéb idevonatkozó szabályokkal van tele.
Ettől függetlenül, még egyszer hangsúlyozom, a javaslatnak az egészét általános vitára alkalmasnak tartja a Magyar Demokrata Fórum, és a részleteiben is kisebb módosításokkal el kívánja fogadni.
Szeretném az ügy jelentőségére is tekintettel követni az előttem felszólalók példáját, legalábbis részben utalni arra, hogy a magyar versenyjog fejlődése elég sajátos, legalábbis a jogszabályi helyzetet illetően, hiszen az 1923. évi V. számú törvénycikk, amely az első, valóban modern és a korának megfelelő színvonalú jogszabály volt a tisztességtelen versennyel kapcsolatban, sokkal nagyobb jelentőségű volt, mint az 1931-ben megszületett, kartelltilalommal kapcsolatos XX. számú törvénycikk. És talán egészen sajátos, hogy az 1923. évi V. számú törvénycikk, amikor 1948 után az akkori rendszer a piacgazdaságot természetesen leírta, ugyanakkor a történelem süllyesztőjébe számos, kereskedelmi joggal és gazdasági joggal foglalkozó jogszabályt elküldött, ezt a törvényt nem tehette a süllyesztőbe küldendő törvények közé, hiszen ez a törvény, a tisztességtelen versennyel kapcsolatos 1923. évi V. számú törvénycikk kivételt kellett hogy képezzen, mivel meg tudott menekülni. Magyarország 1909 óta tagja volt az ipari tulajdon oltalmára létesült párizsi uniós egyezménynek, és ennek az iparjogvédelmi tárgya mellett versenyjogi követelményeket előíró egyezménynek a jogszabályi hátterét meg kellett hagyni, és ezért, bár nem volt Magyarországon a tervgazdaság éveiben piacgazdaság természetesen és semmiféle verseny, és ezzel kapcsolatos jogi szabályozás iránti igény nem lehetett, ez a jogszabály mégis jócskán túlélte az 1948-as gazdasági időszámítást. Úgyhogy annak ellenére, hogy a központi tervgazdálkodással nem volt nyilván összeegyeztethető egy piaci mozgástér a vállalatok számára, ez nem volt élő joganyag, de a jogszabályt mint hatályos jogszabályt egészen 1984-ig, az ennek helyébe lépő és némileg megváltoztatott tartalmú, 1984. évi IV. törvény hatálybalépéséig számon tartottuk, és ez a magyar corpus juris része maradt.
Ami a tartalmi részét illeti, már 1967-től, azt követően bizonyos újjáéledésére lehetett számítani, és különösen a Ptk. 1977-es módosítását követően, amikor alapelvként került a Ptk.-ba a tisztességtelen gazdálkodás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma, ez a jogszabály és maga a versenyjog egyfajta reneszánszát kezdte élni, természetesen az akkori nagyon óvatos és valójában a piacgazdaság komolyan vételét jelentő szándékok hiányában a jogfejlődésnek mégis egyik iránya lett.
Én úgy gondolom, hogy 1990-ben, hozzátéve, hogy az azt megelőző több évre kiterjedő kodifikációs munka eredményeként az előző parlament valóban imponáló 2 ellenszavazatával és 290 igenjével elfogadott és a jelenleg is hatályos, tisztességtelen piaci magatartást szabályozó törvénye valóban mérföldkő, és új fejezetet jelentett a hazai versenyjog keretében, hiszen éppen a lényeget hozta vissza, illetőleg arra adott választ, hogy tulajdonképpen a tisztességtelen piaci magatartással kapcsolatosan eljárni jogosult szervezet, a Gazdasági Versenyhivatal mint intézmény azóta működik, és ennek a rendeltetésének eleget is tesz, mint látjuk, ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán igen jelentős eljárási tapasztalatokat gyűjtött össze.
Nem lehet tehát vitás az, hogy ez a törvényjavaslat a piacgazdaság egyik legfontosabb pillére, és ezért szokatlan és bírálatot kell hogy kiváltson részünkről az a törvény-előkészítési mód, amely meglehetősen széles körben ismertté vált, hogy tudniillik egyfajta sietség, másfelől pedig egy titokzatosság vette körül ennek a javaslatnak a kidolgozását, mert ugyan a miniszter úr az expozéban azt mondotta, hogy egy széles körű egyeztetés és a szakma és az érdekeltek konszenzusa övezi a javaslatot, mi másképp vagyunk informálva. Muszáj szóvá tenni azt itt erről a helyről, hogy az egyeztetés tulajdonképpen az előkészítésnek egy olyan késői fázisában történt meg, kifejezetten az érdekeltek egyfajta nyomására, amely érdemi beleszólást nagyon sokak számára nem tett lehetővé, tehát a szakma, a jogász közvélemény és a gazdasági érdekképviseletek valójában majdhogynem statiszta szereplőként tudtak ennek a folyamatnak a végén bekapcsolódni a munkába. Ettől függetlenül, tehát ezen kritika mellett is azonban nem vitatjuk el, hogy a törvényjavaslat előkészítése, ha szűk körben is, de alaposan megtörtént.
Amennyire a gazdasági társasági törvény jelentené a piacgazdaság statikáját, ugyanúgy a dinamikára vonatkozó törvényjavaslat ez a jelenleg előttünk fekvő, tárgyalás alatt álló törvényjavaslat lenne. Úgy gondoljuk mi, hogy minden más jogszabály, tehát adóügyi és egyéb jogszabály csak a feltételrendszereket teremti meg a piacgazdasághoz, ez az anyagi és eljárási jog azonban valóban olyan kereteket és alapintézményeket szabályoz, amely a gazdasági jog lelke.
Éppen ezért ilyen súlyú jogszabály előterjesztése során, még egyszer mondom, szomorúan kell azt megállapítani, hogy egyfajta antidemokratikus előkészítési eljárás árnyékolja be a javaslat tárgyalását, hiszen az ismereteink szerint, mondom, nagyon számos érdekképviseleti szerv és érdekeltek nem tudták a súlyuknak megfelelő véleményüket az előkészítők tudomására hozni, és ennek a javaslatnak a tükrében azt kell megállapítanunk, hogy nem is nagyon érdekelte véleményük az előterjesztőket.
A tervezet, egyetértve azokkal, akik ezt már itt kifejtették, általában azt a felfogást tükrözi, amely a Gazdasági Versenyhivatal szerepét túlságosan fölerősíti. Annak ellenére, hogy elhangzott már itt a Házban az egyik felszólaló részéről az a nagyon megszívlelendő alapmegállapítás, hogy csak az elkerülhetetlenül szükséges állami beavatkozás és a lehetséges legnagyobb mennyiségű verseny legyen engedélyezve a gazdasági jog szabályai által, úgy tűnik számunkra, hogy a Gazdasági Versenyhivatal szerepe és ennek az intézménynek az eljáráson keresztül tükröződő súlya ennek a javaslatnak nem az erőssége, hanem éppen a gyengesége.
Ez az etatista felfogás, amelyet mások is kifogásoltak, a mi kritikánkat is maga után vonja, és majd szeretnénk a részletes vitában bizonyos módosításokkal ennek legalább egy részét megváltoztatni. Valószínűleg annak tulajdonítható ez a körülmény, hogy, mint említettük, a Gazdasági Versenyhivatal a javaslat előkészítésében döntő szerepet játszott, s az előterjesztő voltaképpen az Igazságügyi Minisztérium és a miniszter úr, de ez csak a parlamenti tárgyalás rendje miatt van így elsősorban. Úgy tudjuk, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az előkészítés során a kormány elé terjesztésben is valójában saját maga terjesztette elő ezt a tervezetet, ami meglehetősen szokatlan, és általában kifogásolni kell azt az eljárást, amely a jogalkalmazóra, annak az intézménynek a munkatársaira bízza a törvényjavaslat kidolgozását, akiknek alkalmazniuk kell.
(12.00)
Hiszen sem a bírósági, sem - mondjuk - az alkotmánybírósági anyagi jogszabályokat nem a bírósági szereplők és nem az Alkotmánybíróság szokta kidolgozni. Ezt tehát mindenképpen meg kell állapítani, és egyet kell érteni azokkal, akik ezt itt ma kifogásolták.
A tervezet és a javaslat, az expozé és az indokolás is nagyon gyakran hivatkozik az Európai Közösségek jogával kapcsolatban a jogharmonizációs kötelezettségre, és tulajdonképpen az egész javaslat előterjesztésének vezérmotívumaként ez a kötelezettség jelentkezik. Ezzel egyetértünk; a Magyar Demokrata Fórum is természetesen ennek a kötelezettségnek maradéktalanul eleget kíván tenni, és miként ezt kormányzó erőként meg is mutatta, a jövőben is így kíván politizálni, ellenzéki pártként is.
Azonban egyetértünk azokkal is, akik azt mondják - és éppen a versenyjog kapcsán mondják azt -, hogy sem a társulási megállapodásunk, sem annak következményei, sem pedig azok az egyezmények, amelyek a versenyjog szabályozását a nemzeti jogra bízva bizonyos kötelezettségeket előírnak, nem kötelezik a résztvevőket és a társult és tagországokat olyan mértékű harmonizálásra, mint ahogy ezt a javaslat itt most előttünk megkísérli.
Álláspontunk szerint ugyanis - szó szerint idézve a megállapodást - a jogharmonizáció az "amennyire lehetséges" kitételt tartalmazza, és nyilvánvalóan, éppen a versenyjognál - ennél az igen kényes és egy formálódó piacgazdaság viszonyai között hatályosulni kívánó jogszabálynál - van kitüntetetten nagyobb szerepe a hazai, a nemzeti sajátosságoknak. Úgy gondoljuk, hogy a javaslat ezzel adós.
Már említettem a bevezető szavakban, hogy mi is vitatjuk ennek a törvényjavaslatnak az önálló törvényjavaslathoz elegendő koncepcióját. Hiszen a hatályos, 1990-ben megalkotott törvényhez képest ez valójában sem koncepciójában, sem megoldásaiban nem tartalmaz annyi újdonságot, mint ami egy önálló törvénytől elvárható lenne. És ahogy miniszter úr is említette a bevezetőjében, hogy ezt lehet vitatni; mi úgy gondoljuk, hogy kell is ezt vitatni, hiszen az eltelt közel hat év tapasztalatai a hatályos törvény módosításával, továbbfejlesztésével is megoldhatóvá tették volna a jelenlegi elképzelést és ennek indokoltságát. Annál is inkább, mert egyik erényeként tünteti fel az előterjesztés, a tisztességtelen piaci magatartást illetően, azt a megoldást - tulajdonképpen a törvény címéből levezetve egy általános megoldást -, hogy egy általános tilalmat ír elő, és mellőzi a hatályos törvénynek azt a kazuisztikusnak tartott és nem megfelelőnek minősített, legalábbis példálózó felsorolását, hogy miket tekintene a törvényalkotó valóban olyan magatartásoknak, amelyek szankciókat vonnának maguk után.
Minket nem győzött meg, a Magyar Demokrata Fórumot nem győzte meg az indokolásnak az az egyszerűsítése, hogy a felsorolás természeténél fogva nem lehet sohasem megfelelően pontos, és a jogalkalmazásra és az illetékes, eljárni jogosult szervekre, bíróságra kell azt bízni, hogy mikor minősít tisztességtelennek egy piaci magatartást. Jobban szerettük volna viszontlátni itt, ha nem is kimerítő, de valamilyen felsorolását ezeknek a magatartásoknak.
Ami a másik, száműzetni látszó intézményt illeti: a versenytárgyalásokkal kapcsolatban valóban jelenleg kógens ereje már nem lehet annak az 1987-es törvényerejű rendeletnek, amely a jelenlegi javaslat alapján hatályon kívül helyezésre kerül - hiszen a közbeszerzési törvény indokolatlanná teszi, mint kötelező joganyagot, ezt a tvr.-t -, de hangsúlyozni szeretnénk, amikor ez a javaslat előírja a tisztességes magatartást, pontosabban tilalmazza a tisztességtelen magatartást a versenytárgyalások tekintetében, a pályáztatások és más cselekmények, magatartások tekintetében, semmilyen - hangsúlyozom, semmilyen - jogi háttérrel nem rendelkezve, semmilyen útmutatást nem ad, nem is adhat arra, hogy valójában mikor kell ezeket a szabályokat megsértve látni, és mikor, milyen támpontot vegyen alapul a jogalkalmazó, a Versenyhivatal vagy más annak az elbírálására, hogy megtörtént-e a sérelem vagy sem.
Én úgy gondolom, a javaslatnak az egyik legnagyobb gyengéje az, hogy olyan kérdéseket hagy nyitva vagy szabadít fel a korábbi, a jelenleg hatályos szabályozás alól, amelyek bizonytalansági eleme elég nagy, és olyan kockázatot jelentenek. Ez esetleg azt idézheti elő, hogy a parlamentnek a javaslathoz - törvényerőre emelkedése után nem sokkal - majd ismét módosításokkal kell hozzányúlnia. Összegezve, a részletekre nem kitérve, az eljárási kérdésekkel egyáltalán nem foglalkozva, azt mondhatom, hogy a Magyar Demokrata Fórum magát a javaslatot támogatja, és igyekszik a szükséges módosításokban érdemi munkájával a javaslatot jobbítani. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
