DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY, az MDNP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A Magyar Demokrata Néppárt szintén üdvözli, hogy a tisztelt Ház elé került ez a törvényjavaslat, mely a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szól.
Elsősorban gazdaságpolitikai alapkérdésnek és ilyen szempontból tartjuk jelentősnek ezt a törvényjavaslatot. Bár az való igaz, mint több képviselőtársam megjegyezte, döntő részben eljárásjogi kérdésekkel foglalkozik, valamint azzal, hogy a törvény érvényesítéséhez szükséges intézményrendszer milyen legyen, hogyan működjön és különböző eljárások során milyen formai és tartalmi követelményeknek feleljen meg.
Én azt hiszem, a tisztelt Ház számára most igazából az a fontos, amit gazdaságpolitikai alapkérdéseknek nevezhetnénk, és amelyeknek tisztázása és ismerete szükséges ahhoz, hogy nyugodt szívvel lehessen akár módosító javaslatokat e törvényjavaslathoz beadni, illetve később ezt a törvényjavaslatot elfogadni.
A Néppárt, a Magyar Demokrata Néppárt képviselőcsoportja meg fogja szavazni ezt a törvényjavaslatot; fontosnak tartja és egy olyan szempontból jelentősnek, amely a piacgazdaság további kiteljesedését segíti elő, a piaci versenyt erősíti, s amely - lévén, hogy a Néppárt a szabad piacgazdaság elkötelezett hívének vallja magát - mindenképpen ehhez egy olyan eszköz, amely ennek a fejlődésnek, a közös piaci vagy az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak sikeres jogi eszköze lehet majd.
Fontos azonban néhány dolgot tisztáznunk, hogy különböző fejezetekben, illetve szakaszokban megfogalmazott javaslatok vajon mennyire relevánsak, mennyire segítik az ország, a magyar gazdaság szerkezetének átalakulását, mennyire segítik azt, hogy a magyar gazdaság és az abban lévő piaci szereplők versenyképesebbé váljanak. Nagyon helyesen mutatott rá Kósa Lajos képviselőtársam, hogy gyakorlatilag a magyar gazdaság számára rendelkezésre álló szűkös erőforrások miatt szükséges az, hogy az erőforrás optimális allokációja valósuljon meg Magyarországon. És ez csak úgy valósulhat meg, ha az állam részéről minél kevesebb beavatkozás történik, minél kisebb e beavatkozás mértéke, lévén, hogy minden beavatkozás disztorziót eredményez, végül is feláldozott hasznot jelent, olyan költséget jelent, amit - mint tudjuk - szűkös erőforrásaink és a külső erőforrások korlátozott igénybevétele miatt szükséges elkerülni.
(12.10)
Lényeges tehát, hogy ez a rendelkezésünkre álló erőforrás valóban az optimális allokáció irányába haladjon. Kérdés az, hogy a törvényjavaslatnak az a része, amely valóban új és amelyet igazságügyi miniszter úr külön kiemelt, tehát a kartellre vonatkozó megállapítások vajon segítik-e azt, hogy a magyar gazdaság, amely még mindig átmeneti időszakban van, nem egy kialakult piacgazdaság.
Sokan emlékeznek arra, hogy 1990-ig nagyon sok tröszt volt az országban és egy országos nagyvállalat, ezt a privatizáció előtt lebontottuk, nemcsak azért, hogy ezek a vállalatok kisebb egységekben jobban eladhatók legyenek, hanem többek között azért is, hogy a piaci verseny ezen vállalatok számának növekedésével, a piaci szereplők számának növekedésével erősödjön. Ugyanakkor ez a lebontás sokszor mesterséges volt és nem biztos, hogy közgazdaságilag indokolható volt akkor. Gondolok itt például az élelmiszeriparra, számos élelmiszeripari tröszt megszüntetésével természetesen maximálisan egyetértettem akkor is, de létrehoztunk olyan függetlenül működő kapacitásokat és vállalatokat, amelyek túlságosan kicsik ahhoz, hogy egy nyitott piacgazdasággal rendelkező ország és különösen majd az Európai Unióhoz történő csatlakozás után ezek a vállalkozások külön-külön a méretüknél fogva versenyképesek legyenek. Valószínűleg nem fogják bírni azt a versenyt, különösen azokban ágazatokban, ahol rendkívül erős koncentrációs folyamat figyelhető meg az elmúlt évtizedben, és ilyen például az élelmiszeripar.
Ezért a Néppártnak az a véleménye, hogy a törvény alkalmazása során rendkívüli mértékben figyelni kell arra, hogy a törvényi előírások nem fékezik-e a versenyképesség növelése miatti egészséges fúziót. Itt gondolok például gabonaiparra, cukoriparra, konzerviparra, hogy csak a saját szűkebb területemen maradjak. Itt mindenképpen meg kell történnie egy jelentős fúziónak ahhoz, hogy ezek a kifejezetten exportorientált élelmiszeripari vállalatok versenyben tudjanak maradni a csatlakozás után nyugat-európai társaikkal szemben. Ehhez viszonyítva az említett határt, ami 10 milliárd forint nettó árbevételt jelent, illetve a csatlakozó számára maximum 500 millió forintnyi árbevételt, valóban túlságosan alacsonynak tűnik. Az Európai Unióban a jelenlegi szabályozás szerint 300 millió ECU - ami nagyjából 60 milliárd forintnak felel meg - bagatell kartellnek számít, tehát gyakorlatilag itt óriási arányeltolódás van. Véleményem szerint, ezt módosító indítványokban mindenképpen célszerű lenne végiggondolni, ez az összeghatár logikus, és azon elvárásunkkal - amivel gondolom, mindenki egyetért -, hogy a magyar gazdaság versenyképessége többek között e törvény által is javuljon, valószínűleg nem lenne összhangban. Azt hiszem, a gazdaságpolitikai és struktúrapolitikai megalapozás meghatározóbb, mint az, hogy egy látszólag nagyobb hatalomra szert tevő vállalkozás, összevonás vagy bármiféle más fúzió révén - úgymond - a fogyasztók, illetve termelők érdekeit veszélyeztetnénk.
Nagyon helyesen mutat rá a törvényjavaslat arra, hogy a versenyjogunk ágazatsemlegességével gyakorlatilag nem kíván szakítani. Mint tudjuk, az Európai Unióban az ágazatsemlegesség elve nem áll. Vannak kivételek, és annak ellenére, hogy véleményem szerint a törvény-előkészítők helyesen fogalmazták meg azt, hogy ezzel nem szabadna szakítani, mégis a IV. fejezet - ha jól tudom - 16. §-ában ettől máris eltérést javasol a törvényjavaslat. Eszerint külön jogszabályi rendelkezések alapján meghatározott csoportok mentesülnének a gazdasági versenyt korlátozó megállapítás tilalma alól. Hogy mely csoportok lennének ezek, erről a törvényjavaslat később nem beszél. Gondolom, itt elsősorban a mezőgazdaság jöhet számításba és remélem, hogy az acéliparról, textiliparról és egyéb más iparágról nem lesz szó.
A Néppárt azonban aggályosnak tartja azt, hogy erre vonatkozólag külön jogszabály készül, és nem törvényi szinten történik ennek a csoportmentességnek a meghatározása, illetve az ezzel kapcsolatos szabályok megfogalmazása.
Úgy gondoljuk, hogy szintén ehhez a fejezethez tartozik és pontosabb megfogalmazást igényelne a gazdasági versenyt korlátozó megállapítások közül egyet kiemelve, az árkartell. Tisztázni kellene, hogy ez mit jelent, hogy a tisztelt közvélemény és a piaci szereplők ezt azonos módon értelmezzék. Ezért a Magyar Demokrata Néppártnak az a véleménye, hogy pontosabbá kell tenni a törvény erre vonatkozó szövegét. Az árkertellnél mindenképpen azt kell pontosítani, hogy mi minősül ennek; sokkal részletesebb szabályozás lenne szükséges, már csak azért is, mert a Versenyhivatal '95-ös beszámolójában olvashatjuk azt, hogy bizony ennek a bizonyítása rendkívül nehéz és nagyon sok esetben végül is eredmény nélkül vagy legalábbis jogi következmény nélkül zárultak a tárgyalások.
Úgy gondoljuk - hasonlóan ahhoz, ahogy Tardos képviselőtársunk említette -, hogy önmagában egy törvénytől a verseny nem fog javulni és nem ez fogja a piacgazdaságot jobbá tenni. Igaz, véleménye szerint elég, ha alkotmányban rögzítjük azt, hogy a magyar gazdaság piacgazdaság, én azonban úgy gondolom, hogy a Versenyhivatalnak a rendkívül aktív szerepe, mint tanítómesternek, mint e folyamatot erősítőnek a jövőben még markánsabbá kell válnia. Ez vonatkozik az általa meghozott döntésekre is. Csak egyetlenegyet emelek ki, ami a fogyasztók védelmével kapcsolatos, mint a beszámolóból tudjuk: 24 határozat nagyjából 530 millió forint értékű bírságot vetett ki, de ebből 400 milliót eleve behajthatatlannak tart a Versenyhivatal is. Tehát ha azt nézem, a sok száz milliárdos kereskedelmi forgalomnak tizedezrelék nagyságrendű része az, ami valami pénzügyi következménnyel járt. Ugyanakkor mindannyiunk tucatjával tudna felsorolni olyan eseteket, amelyek során a fogyasztók jelentős mértékben károsodtak. Javítani kell a törvénynek ezt a részét, amely a fogyasztó, a vásárló, a felhasználó védelmével kapcsolatos. A sértett érdekében véleményünk szerint is bizony elég keveset tesz, a törvényjavaslat és maga a bírósági eljárás, a procedúra meglehetősen hosszadalmas és bizony az ezzel kapcsolatos elégtétel mértéke eddig is elég sovány volt, és úgy érezzük, hogy az új törvényjavaslat alapján sem lesz különösebben jobb.
Sokan emlegették, miniszter úr is, hogy a törvényre azért van szükség, mert az Európai Unió jogharmonizációs kötelezettsége áll fenn. Úgy gondoljuk - és erre több képviselőtársam is utalt -, hogy e kötelezettség teljesítésének kényszere nem elegendő indok. Nem lehet ez a fő indoka annak, hogy egy ilyen törvény szülessen.
(12.20)
Különösen az, ami a fúziókontrollra, a kartellekre, főleg a vertikális kartellre vonatkozik, ott tudomásom szerint éppen az Európai Unión belül most azt vitatják, hogy vajon célszerű-e fenntartani a vertikális kartellre vonatkozó Európai Unió-beli megállapításokat.
Tehát önmagában véve a jogharmonizációs kötelezettség nem elegendő indok, de természetesen teljesen mindegy számunkra az, hogy régi törvényt módosítunk vagy egy új törvény születik. A lényeg az, hogy ezáltal a verseny kiteljesedjen, ezáltal a fogyasztókat kevesebb kár érje a megtévesztő magatartást alkalmazó vállalkozókkal szemben. A lényeg az, hogy ezek a vállalkozások, az ilyen jellegű vállalkozások száma csökkenjen, és a Versenyhivatal határozott döntéseket tudjon időben hozni, azon megfontolás alapján, amely mindenképpen a verseny fenntartását tartja szem előtt és nem annak korlátozására törekszik.
Még utolsó gondolatként mondanám: nagyon helyes az, hogy a monopóliumot nem önmagában ítéli el ez a törvényjavaslat. És ezt szeretném főleg a társadalom számára hangsúlyozni: attól, mert valami nagy, az még nem biztos, hogy rossz. Lehet, hogy éppen ez adja meg a versenyképességét különösen azoknak a cégeknek, amelyek a nemzetközi piacon aktívak. A monopol pozícióval való visszaélés az, ami büntetendő, és erre a törvényjavaslat szelleme és indoklása egyértelmű, helyes irányba mutat. Ezt a magyar társadalommal is el kell fogadtatni, és ehhez kérem tisztelt képviselőtársaimat is, hogy felszólalásaikban, kritikai észrevételeikben ezt tovább segítsék.
A Néppárt tehát összefoglalóan támogatja ezt a törvényjavaslatot, és igyekszik hozzá olyan módosító indítványokat tenni, amelyek még jobbá tehetik ezt a törvényt. Köszönöm. (Taps.)
